Hogyan lehet a cigánygyilkos Kiss Árpád a rendszerváltás szimbóluma?

Belpol

Hibáztak a rendőrök és a titkosszolgálatok? Méltányos eljárásban részesültek az áldozatok családtagjai? Sorozatgyilkosság vagy szélsőjobboldali terrorizmus? Ezek voltak a fő kérdések Vágvölgyi B. András romagyilkosságokról szóló könyvének bemutatóján. Megszólalt Miszori László, az ügyet tárgyaló bíró is.

„Ha van főszereplője a könyvemnek, akkor Kiss Árpád elsőrendű vádlott az. Metaforikus figurának látom, valahol a rendszerváltás szimbóluma is. Jól indult, aztán ez lett belőle” – mondta Vágvölgyi B. András író, újságíró, filmrendező arcvonal keleten című könyvének bemutatóján.

Miszori, Baranyi, Lengyel, Gulyás, Vágvölgyi

Miszori, Baranyi, Lengyel, Gulyás, Vágvölgyi

Fotó: Németh Dániel

Vágvölgyi akkor kezdett érdeklődni Kiss személye iránt, amikor megtudta, hogy egy filmrendező ismerősének az egyik legjobb középiskolai barátja volt. Kiss Árpád dobolt a Replika nevű metálzenekarban, Budapesten dzsesszkonzervatóriumba járt, egy ideig Izraelben is élt. Halk szavú, visszahúzódó embernek ismerték.

Mégis ő lett a 2008-2009-es romagyilkosságok értelmi szerzője és egyik végrehajtója. A jogerős ítélet szerint Kiss testvérével és két másik társával hat romát, köztük egy négy és fél éves kisfiút ölt meg. A gyilkosságokat előre megfontoltan, aljas indokból követték el, kelet-magyarországi települések cigányok által lakott részén. A bíróság Kiss Árpádot, Kiss Istvánt és Pető Zsoltot életfogytiglani, a sofőrként közreműködő Csontos Istvánt 13 éves börtönbüntetésre ítélte.

Nem bíztak a bíróságban

Vágvölgyi B. András újságíróként végigkövette a közel öt évig húzódó büntetőpert, a tárgyalásokról rendszeresen írt az Élet és Irodalomba. Most megjelenő könyve három részből áll: az ügyben megállapított tényeken alapuló fikciós rész elmeséli a gyilkosságok történetét, a perjegyzetekből az eljárás menetéről, a karakterábrázolásokból az ügy főbb szereplőiről tájékozódhatunk.

A vasárnap esti, Trafóban rendezett könyvbemutató beszélgetésen ekkora nyilvánosság előtt először beszélt a perről Miszori László, az ügy elsőfokú bírája. „Életem legnehezebb, egyúttal legszebb három éve volt” – mondta Miszori. Büszke volt rá, hogy megkapta az ügyet, és szerette volna a lehető legjobban megoldani. A legmegrázóbb számára a kislétai gyilkosság volt. Itt az elkövetők az áldozat otthonába is bementek, ott lőtték agyon a 45 éves Balogh Máriát, 13 éves kislányát súlyosan megsebesítették.

false

Fotó: Németh Dániel

Miszori rosszul élte meg, hogy a tárgyaláson megjelent sértettek, az áldozatok hozzátartozói többnyire nem bíztak a bíróságban. A PanoDráma Szóról szóra című – a beszélgetés előtt játszott – darabjára visszautalva azt mondta, gyakran a sértetti vallomások 10 százalékát lehetett csak igazságként elfogadni. „Nem azért, mert hazudni akartak, hanem mert azt mondták el, ahogy ők megélték a történteket.”

Vágvölgyi mellett a PanoDrámát vezető Lengyel Anna, illetve Gulyás József volt SZDSZ-es képviselő, az esetet tárgyaló parlamenti bizottság kezdeményezője is bírálta a tárgyalóterem kialakítását. A tárgyalásokat Miszori egy magas pulpitusról vezette, másik oldalról az elkövetők tornyosultak a tanúként beidézett hozzátartozók fölé. „A sértettek úgy érezték, mintha ők ülnének a vádlottak padján” – mondta Gulyás. Vágvölgyi a német neonáci terrorista sejt, az NSU perét hozta fel ellenpéldaként. Ide szigorú átvizsgálás után lehetett bejutni, de a vádlottak Kisséknél jóval szabadabban mozoghattak, és a titkosszolgálati szál felfejtését sem utalták titkos tárgyalásokra.

Jelenet a tárgyalásról (2012)

Jelenet a tárgyalásról (2012)

Fotó: MTI

Hanyag hatóságok

A sértettek bizalmatlanságát erősíthette, hogy a hatóságok közvetlenül a támadások után és a nyomozás alatt is sok amatőr hibát vétettek. Az ügyeket sokáig nem kapcsolták össze, romák közötti leszámolásokra, eldurvult uzsora-vitákra gyanakodtak. Beszámolók szerint több helyszínen összetapostak vagy egyszerűen nem vettek figyelembe bűnjeleket.

„Az ebből fakadó ellenérzések óhatatlanul átragadnak a bíróságokra is, a sértettektől nem nagyon várható el a hatalommegosztás montesquieu-i elveinek szem előtt tartása” – mondta Vágvölgyi. Baranyi Krisztina, az Együtt önkormányzati képviselője, az áldozatok hozzátartozóit segítő csoport tagja szerint elsősorban a tatárszentgyörgyi Csorba és a tiszalöki Kóka családban rendült meg az állam iránti bizalom, ők a bíróságba vetett hit helyett saját teóriákat gyártottak a támadásokról, és kimondottan rettegtek a tárgyalóteremben.

Hibáztak a titkosszolgálatok is: Gulyás József úgy látja, ha gondosabban járnak el, több gyilkosságot megakadályozhattak volna. Ezt megerősítette a parlamenti tényfeltáró bizottság is (erről lásd interjúnkat Gulyással). A negyedrendű vádlott, Csontos István a Katonai Biztonsági Hivatal beszervezett ügynöke volt, rajta keresztül is figyelték a másodrendű Kiss Istvánt. Gulyás szerint több olyan információ jutott el a szolgálatokhoz, amelyek alapján egyértelművé kellett volna válnia, hogy Kiss fegyverek beszerzésére készül, mégsem tettek semmit.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Miszori László a perben szintén megismerhetett titkos iratokat, szerinte Gulyás verziója „részben fedi” az általa látottakat. Sajnos kettejük vitáját az információs asszimmetria és a bíró titoktartási kötelezettsége miatt a közönség nem igazán tudta követni. Vágvölgyi szerint a hatósági munka slamposságához hozzájárulhattak a cigányokkal szembeni előítéletek is. „Hogy Csontos tartótisztje miért nem továbbította a fegyverekről szerzett információkat, annak két oka lehet. Az egyik, hogy nem jó szakember. A másikba inkább bele se merek gondolni” – mondta.

Kudarctörténet

false

A beszélgetésen kiderült, hogy Vágvölgyi és Miszori elég jó viszonyba kerültek egymással, a könyvhöz négyórás interjú készült a bíróval. Aki követte az ÉS cikksorozatát is, jól bírta az őt ért „fikázódásokat”. Vágvölgyi szerint ugyanakkor a könyv kudarctörténet is, mert bár három megbeszélt időpontja volt, Kiss Árpáddal végül nem tudott találkozni.

Vágvölgyi azt mondta, helyes ítélet született, bár a jogi minősítésből hiányolta a terrorizmust, az eljárásból pedig a szélsőjobboldali szervezeti kapcsolatok mélyebb felfejtését. „Számomra egyértelmű, hogy az elítéltek szélsőjobboldali terroristák voltak, magánhadsereget toboroztak, polgárháborút akartak kirobbantani” – mondta Vágvölgyi.

Miszori azzal védekezett, hogy ő bíróként hozott anyagból dolgozik, és azzal sem tud mit kezdeni, ha a tanúk nem mondanak igazat, nem fedik fel ideológiai kötődésüket vagy esetleges további segítőiket. Ezzel együtt úgy látja, „tíz bíróból kilenc nem ment volna ilyen mélységben a rasszista motiváció után.” Gulyás szerint is inkább a nyomozók hibáztak, kérdéseikkel jobban feltárhatták volna az elkövetők beágyazottságát a szélsőjobboldali szubkultúrákban.

Lengyel Anna az állam felelősségét vetette fel. Sólyom László köztársasági elnök 2007 őszén arról beszélt, hogy Magyarországon nincs fasizmus és nincs fasisztaveszély, és Lengyel szerint a támadások után is elmaradtak a megfelelő állami reakciók. Ma is lenne még mit tenni. Baranyi Krisztina anno azért lépett be az áldozatokat segítő civil csoportba, hogy a megtámadott családoknak jobb legyen, de úgy látja, egyikük sem lett boldogabb. „Magukra vannak hagyva.”

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Majd Trump

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.