Magyarországon törvény biztosítja, hogy bárki megismerhesse a közérdekű adatokat, egyebek közt olyan központi és önkormányzati szervek működését, gazdálkodását, amelyeket az adóforintjainkból tartanak fenn. Hogy az átláthatóság nem erőssége a kormányzatnak, azt kiválóan mutatja az is, hogy miként bánnak az olyan adatigénylésekkel, amelyekre különböző okokból nem akarnak válaszolni. Sok esetben, bár kötelességük lenne, egyszerűen nem teljesítik az adatigényléseket, bízván abban, hogy a kíváncsiskodók nem indítanak ezért pert. Az viszont már abszurd lépés, amikor egy bírósági eljárás megindulta után a kormányzat jogszabályalkotással vagy -módosítással próbálja elérni, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra azok az adatok, amelyekre valamiért nagyon vigyáznak. Megnéztük, hogy az utóbbi években melyek voltak azok a fontosabb esetek, amelyek során ez utóbbi módon koptattak le – olykor sikerrel, olykor eredménytelenül – ellenzéki országgyűlési képviselőket, újságírókat vagy civil szervezeteket.
Adat kell? Fizess!
Egy normálisan működő demokráciában föl sem merülne, hogy a hatalmon lévő kormány jogszabályt módosít azért, mert nem hajlandó eleget tenni azon törvényes követeléseknek, hogy az állampolgárok megtudhassák, mire költi az állam az adófizetők pénzét, vagy hogyan hozza meg az ország jövőjét meghatározó döntéseit. Magyarországon azonban nem is egy ilyen esettel találkoztunk, és a jelek szerint tendenciáról van szó, hiszen így elgáncsolni a kellemetlenebb adatigénylések egy részét kevésbé föltűnő, mint rendszeresen durva módosításokkal mind szűkebbre szabni az információszabadság-törvényt. Azért utóbbira is akad példa, elég csak azt a 2015-ös szigorítást említeni, amely kiszélesíti annak a lehetőségét, hogy egy közfeladatot ellátó szerv előzetes költségtérítést állapítson meg a közérdekű adatigénylés teljesítéséért; nemcsak az adathordozóért, hanem a munkáért is, hogy összeszedik a kért, egyébként nyilvános információkat. Az így megállapítható költségtérítésről azonban egy külön jogszabály rendelkezne, ha a kormánynak ezt sikerült volna összehoznia – igaz, az Igazságügyi Minisztériumban egyszer már nekiláttak –, úgyhogy elvileg továbbra is csak az adathordozó költségeinek megtérítése jöhet szóba.
Ennek ellenére a közelmúltban több közpénzből gazdálkodó szerv is úgy gondolta, hogy benyújtja a számlát: tavaly a Nemzeti Földalap 7,7 millió forintot kért volna az LMP-től az állami termőföldpályázatok eredményével kapcsolatos adatok kiadásáért. Idén az Átlátszótól szedett volna be a Szépművészeti Múzeum először 450-600 ezer forintot azért, hogy közölje, kik kölcsönözhettek a gyűjteményükből képeket az elmúlt tíz évben. Az összeget aztán lejjebb vitték, végül Baán László igazgató utasítására kiadták a listát ingyen. Áprilisban a Magyar Posta és az állami cég tulajdonában lévő Díjbeszedő Holding összesen mintegy 75 millió (!) forintot kért az MSZP-s Tóth Bertalantól azért, hogy elküldjenek neki egy rakás szerződést.
Ha nagy a baj
Erről a gyakorlatról Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatal elnöke is nyilatkozott, és azon az állásponton volt, hogy nem lehet pénzt kérni az adatkiadás teljesítéséért, maximum az adathordozók árát (DVD, papír stb.) háríthatják át az adatigénylőkre.
Az első látványos példa arra, hogy a Fidesz hajlandó akár országgyűlési többségét is bevetni, ha egyedi ügyeket akar eltussolni, egy 2013-as törvénymódosítás volt. Ekkor úgy írták át az információszabadságról szóló törvényt, hogy a kormányzat által visszaélésszerűnek nevezett adatigényléseket, amelyek során a kíváncsiskodó „általánosságban kér mindenféle adatot”, és ezzel az adatkezelő működését jelentős mértékben és hosszú időre akadályozza, nem kell teljesíteni, helyette pontosításra hívhatják fel az igénylőt. Az ellenzéki képviselők közül többen is felvetették: szerintük a módosítás annak köszönhető, hogy a kormányoldal korlátozni akarja a trafikpályázatok megismerhetőségét. Hogy ebben lehet valami, azt az is mutatja, hogy több adatigénylés is indult már 2013 áprilisában azért, hogy nyilvánosságra kerüljenek a trafikpályázatok, majd az Országgyűlés április 30-án – sürgős eljárásban tárgyalva – szavazta meg az infotörvény fentebb említett módosítását. Ezt Áder János köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek, amely 2013. június 11-én – kisebb korrekcióval az előző változathoz képest – újra megszavazta azt. A június 11-i szavazás előtt néhány nappal került nyilvánosságra, hogy hat szervezet – köztük a Transparency International, a Társaság a Szabadságjogokért és az Index is – pert indít a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. ellen a trafikpályázatok nyilvánosságáért.
| ||
Az akkor durvának tűnő korlátozási kísérlet végül nem járt sikerrel, egy DK indította per után a trafikpályázatok is nyilvánosságra kerültek. Nem tudunk olyan esetről, hogy a kormány vagy bármely állami cég a bíróságon erre hivatkozva akadályozta volna közérdekű adat nyilvánosságra kerülését, bár ez részben a módosított jogszabály felületességének is köszönhető. Ezt a Transparency International is tesztelte, amikor a Magyar Államkincstár (MÁK) ellen indítottak pert azért, hogy megkapják a 2014. évi parlamenti választások egyéni jelöltjeinek kampányelszámolását. A MÁK a számlaszintű adatigénylésre hivatkozva tagadta meg először az adatszolgáltatást, de a bíróságon jogerősen is elbukták az ellenük indított pert.
Már több, a korábban megtagadott adatigénylések utáni per is folyamatban volt akkor, amikor tavaly márciusban az Országgyűlés elfogadta a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatos jogszabály-változtatásokat, amelyek egyike kimondja, hogy a beruházás végrehajtásával megbízott orosz és magyar szervezetek és alvállalkozóik által kötött szerződésekben szereplő üzleti és műszaki adatok, valamint a megvalósítási megállapodások és az egyezmény előkészítésével kapcsolatos, a döntéseket megalapozó adatok a keletkezésüktől számított 30 évig közérdekű adatként nem ismerhetők meg. Vagyis ennyi időre gyakorlatilag minden titkos a beruházás körül (már ha tényleg megvalósul). A Szekszárdi Törvényszék a márciusi döntés után egy nappal tárgyalta volna az LMP-nek az MVM Paks II. Atomerőmű Fejlesztési Zrt.-vel szemben indított perét, melyben a párt a paksi bővítés előkészítő hatástanulmányaihoz és az új blokkok építésének ütemtervéhez akart hozzájutni, de a tárgyalást a titkosítást kimondó törvény megszavazása előtt indoklás nélkül elhalasztották. A párt ekkor kiadott egy közleményt, amelyben jelezte: a bíróság azért dönthetett a halasztás mellett, mert közben életbe léphet a paksi bővítés adataira vonatkozó titkosítási törvény. Életbe is lépett, a jogerős döntés értelmében az új törvény hatálya alá eső adatokat nem, csupán a bővítést előkészítő környezetvédelmi hatástanulmányok egyes dokumentumait kellett kiadni.
A Századvég-tanulmányok miatti hosszas pereskedés alatt is történt egy olyan törvénymódosítás, amely gyaníthatóan azért született, hogy ne, vagy csak időhúzás árán kerülhessenek ki a Fidesz holdudvarába tartozó Századvég-csoport állami megrendelésre készített munkái. A Társaság a Szabadságjogokért egy újságíróval együtt perelte be a Miniszterelnökséget, hogy megkaphassák a tárca által 4 milliárd forint értékben még 2012-ben megrendelt tanulmányokat. A pert a TASZ és Joó Hajnalka másodfokon is megnyerte, de közvetlenül a jogerős bírósági ítélet után szigorodtak a közérdekű adatok megismerését biztosító törvény szabályai; egy 2015-ös jogszabály-módosítást követően törvénybe iktatták, hogy ha szerzői jogi védelem alatt áll egy tanulmány, akkor a benne foglalt közérdekű adat kiadása helyett elég csak betekintést biztosítani. A Miniszterelnökség ezután a megváltozott jogszabályi környezetre is hivatkozva nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, de a Kúria tavaly novemberi döntésének köszönhetően a már jogerősen lezárt perek kimenetelébe utólag nem lehet beavatkozni – a dokumentumokat ki kellett adni az újságírónak.
Közpénzjelleg
A kormányzati hadjárat a közérdekű adatok megismerése ellen idén márciusban tetőzött, amikor a fideszes többség gyorsított eljárásban megszavazta a Magyar Nemzeti Bankról (MNB) szóló törvény módosítását, amely kimondta, hogy az MNB és annak alapítványai gazdálkodásával, így a jegybanktól az alapítványokhoz juttatott közpénzzel sem kellene elszámolni a nyilvánosság előtt. Az emlékezetes indoklás szerint az MNB-alapítványok pénze „elvesztette közpénzjellegét”. Ez a rendelkezés visszaható hatályú lett volna, amely azért is fontos, mert a törvénymódosításkor több olyan adatigénylési per közeledett a végéhez, amely végül jogerősen kötelezte a jegybankot és az alapítványokat az igényelt gazdálkodási adatok kiadására. A módosítást Áder János köztársasági elnök vétóját követően az Alkotmánybíróság március végén alkotmányellenesnek minősítette. Ha a dátumokat nézzük, árulkodó az MSZP-s Tóth Bertalan egyik peres eljárása, amelyet a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvánnyal (PADA) szemben nyert meg. Az erről szóló ítéletet Tóth jogi képviselőjének március 25-én kézbesítette a posta, de a PADA ekkor még nem volt hajlandó átvenni a levelet, megvárták az alkotmánybírósági döntést. Az alapítványok aztán április 22-én kezdték kirakni a honlapjaikra a közérdekű adatokat tartalmazó dokumentumaikat, amelyekből kiderült, hogy a Matolcsy György jegybankelnök felügyelete alá tartozó alapítványoknál ész nélkül szórták a pénzt.
Az MNB-t érintő módosító elkaszálása ellenére az Alkotmánybíróság átengedte a postatörvénnyel kapcsolatos változtatásokat, amelyekre azért is került sor, mert a kormány szerint a Magyar Postával (MP) szemben rengeteg közadatper volt folyamatban. Hogy a kormánynak miért volt túl sok az akkor folyamatban lévő hét per, nem tudni, mindenesetre elérte, hogy a Magyar Postának nem kell kiadni a jövőben azokat az információkat, amelyek a cégnek „üzleti tevékenysége végzése szempontjából aránytalan sérelmet okoznak”. Még az előtt, hogy Áder vétója után az Alkotmánybíróság szabad utat adott volna az új szabályoknak, első fokon több közérdekű adatigénylési pert is nyert az MP ügyében Tóth Bertalan, aki még 2015-ben fordult a Postához, illetve az állami cég által irányított gazdasági társaságokhoz. Az első fokon született három kedvező ítélet után egyelőre nincsenek jogerős ítéletek, de a törvény visszamenőleges hatálya miatt minden bizonnyal a Magyar Posta nyer másodfokon. Erre utal az is, hogy az egyik adatigénylési perben már a postatörvény életbelépése után, idén júliusban született egy ítélet az új jogszabályra hivatkozva, amely szerint nem kell kiadni az állami cég szerződéseit.
A jelenlegi hatalom a közérdekű adatok nyilvánossá tételében évről évre korlátozóbb. A megtagadott adatigénylések utáni perek többségében általában az időhúzásra játszik az adott kormányzati szerv jogi képviselője, sok esetben alperesi védekezésük átlátszóan komolytalan, mégis rendre végig kell járni a bírósági utat, amely akár több évig is eltarthat. Ráadásul az eljárások végén egy esetleges kedvező ítéletnél sem biztos, hogy időben és megfelelően eljutnak a közérdekű információk az adatigénylőhöz (lásd keretes írásunkat). Sok esetben utólagos törvénymódosításokkal lép közbe az állam, ráadásul a Fidesz nemrég bedobta a különbíróság létrehozását, ahová a politikailag kényes ügyek kerülhetnek majd, így akár egyes adatigénylési perek is, amelyek végkimenetele az előzmények ismeretében aligha lesz kétséges.
| Addig húzzák, ameddig akarják Komédiába illő eljárás kíséri a DK egyik adatigénylését, amellyel még mindig azt szeretnék megtudni, hogy a Fidesz-közeli Pesti Srácok és az V. kerületi önkormányzat között milyen szerződések születtek 2014 májusa és novembere között. Az önkormányzat nem akarta kiadni a kért adatokat, mondván, nem támogatta a portált. Közben kiderült, hogy tényleg nem közvetlenül az önkormányzat, hanem annak egyik cége szerződött a Pesti Srácokkal, de az sem volt hajlandó adatot szolgáltatni – ezért fordult bírósághoz a párt. A pert a DK megnyerte, a cég nem fellebbezett az első fokon meghozott ítélet ellen, így az jogerőre emelkedett. Ám közben a cég csődöt jelentett, végelszámolták, így az iratokért a felszámolókhoz kellett fordulni, akik nem adtak ki minden kért adatot, bár az azért kiderült, hogy tényleg jelentős közpénzek kerültek a Pesti Srácokhoz 2014 májusától novemberig. Kiderült az is, hogy az önkormányzat blokkolta az iratok egy részének kiadását, így a DK-sok beperelték a felszámolást végző céget is. A pert első fokon az ellenzékiek nyerték idén januárban, de a vállalkozás fellebbezett, jogerős ítélet tehát nincs. Az eredeti cég végelszámolása befejeződött, az iratait egy iratmegőrző vette át; a párt őket is megkereste, de ott se akarják kiadni a jogerősen megítélt adatokat, így velük is perben áll a DK – miközben egyáltalán nem biztos, hogy a papírokat már nem semmisítették meg. |
