A Central European University (CEU) Nádor utcai épületeiben járva kevés jelét látni az egyetem körül gerjesztett politikai botránynak. A 12 hetes szemeszter befejeződött, a hallgatók többsége diplomamunkáján dolgozik, a campuson tartózkodó diáksereg jelentősen megcsappant. A főépületben az egyetemalapító Soros György portréja után következő portaszolgálaton azért érezhető a feszültség, mielőtt felengednének egy oktatóval megbeszélt interjúra, gyorsan értesítik a kommunikációs osztályt.
Az intézmény sajtósai egyébként sem sokat pihennek mostanában. Az elmúlt héten annyi közleményt kaptam tőlük, mint máskor egy teljes év alatt. Először a beterjesztett törvénymódosítás ellen tiltakoztak, később Orbán Viktor vagy Kósa Lajos kijelentéseit utasították vissza, aztán az egyre csak gyülemlő nemzetközi és hazai támogató nyilatkozatokra hívták fel az újságírók figyelmét. Úgy érzik, a kormány el akarja üldözni Budapestről az 1991 óta működő közgazdaság-, társadalom- és politikatudományi képzőhelyet, annak több mint 100 országból verbuválódott hallgatóságával és világszinten jegyzett oktatói gárdájával együtt.
Az Országgyűlésen nem egészen egy hét alatt keresztülvert, kivételességi eljárásban elfogadott lex CEU-t Michael Ignatieff, az egyetem elnök-rektora az akadémiai szabadságot ért orosz és török kormányzati támadásokhoz hasonlította a New York Timesban. A részben ugyancsak Soros György által finanszírozott szentpétervári Európai Egyetem működési engedélyét a múlt hónap végén vonták vissza az orosz hatóságok. Ott nem törvényhozás, hanem bírósági eljárás vezetett az intézmény valószínűsíthető végéhez, az egyezések mégis elgondolkodtatók: Szentpéterváron is egy politikailag motiváltnak tűnő, apró szabálytalanságokat feltáró vizsgálattal kezdődött az egyetem kálváriája. A vasárnapi, egyes becslések szerint tízezer embert megmozgató CEU-párti tüntetésen az Európai Egyetem egy volt diákja, Daria Dubovka is felszólalt.
Egyelőre nehéz megjósolni, mi lesz a kifutása a régen látott nagyságrendű utcai demonstrációkat és példa nélküli nemzetközi felháborodást okozó, újabb kormányzati hadjáratnak. A sürgősségi eljárás és az eredeti javaslaton tovább szigorító módosító indítványok nem arra utalnak, hogy Orbánék meg akarnak hátrálni, ráadásul a napokban szivárgott ki a külföldről – leginkább Soros alapítványai által – finanszírozott civil szervezetek ellen irányuló törvénytervezet szövege is.
Az egyetemi autonómia korlátozása miatt a módosítást elvileg elkaszálhatná az Alkotmánybíróság, de a többségében kizárólag a kormánypártok által megválasztott bírákban már kevesen bíznak. Mint azt Navracsics Tibor oktatási biztos kifejtette, az Európai Bizottságnak jogi eszközei nemigen vannak a területen, a jogállamiság általános megsértéséért indított eljárás pedig egyelőre Lengyelország esetében is hatástalan. Enyedi Zsolt, a CEU magyar ügyekért felelős rektorhelyettese szerint azonban koránt sincs vége a történetnek. „A tiltakozás politikai útját nem tekintem lezártnak. Volt már rá példa, hogy a kormánytöbbség utólag változtasson egy elfogadott jogszabályon” – mondja.
Kirúgják a lábát
A felsőoktatási törvény kedden elfogadott módosítása – 123 igen szavazat 38 ellenében, míg 38 képviselő nem szavazott – nem tiltja be a CEU budapesti működését, de lényegében lehetetlenné teszi, hogy a magyar mellett amerikai diplomákat is kiállítson. Márpedig az egyetem vezetése szerint a CEU-t ezzel identitásától és legfőbb erősségétől fosztanák meg. „Az amerikai egyetemi rész nélkül aligha tudnánk tovább működni, a CEU történetiségének is lényeges eleme ez. Benne vagyunk az amerikai minőségbiztosítási rendszerben, a diákok és az oktatók azzal a tudattal jönnek hozzánk, hogy az amerikai felsőoktatás vérkeringésében maradnak. E nélkül legjobb hallgatóinkat és professzorainkat veszíthetjük el” – magyarázza Enyedi Zsolt.
Az USA New York államában 1991-ben bejegyzett CEU 1993-ban kezdett oktatni Budapesten (korábban Pozsonyban és Prágában is próbálkoztak, de az ottani politikai ellenálláson megbukott a kísérlet). A CEU 2004-ig csak amerikai diplomákat állított ki Magyarországon, akkor azonban egy – később a felsőoktatási törvénybe integrált – jogszabály lehetővé tette az intézmény magyar egyetemként történő elismerését. Ettől fogva a CEU magyar diplomát is kiállít azon hallgatóinak, akik ezt igénylik. Jogi értelemben tehát két entitásról beszélünk: a CEU végzi a képzések amerikai akkreditációját, a Magyarországon bejegyzett Közép-európai Egyetem (KEE) pedig a konkrét oktatási tevékenységeket és a magyar diplomák kiadását.
Éppen az volt a legfőbb kormányzati érv a törvénymódosítás mellett, hogy a CEU az Egyesült Államok területén nem folytat oktatást, erre utalva nevezte például Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője „fantomegyetemnek” az intézményt. Palkovics László oktatásért felelős államtitkár lapunknak adott interjújában felidézi, hogy már ’93-ban, az első törvényi szabályozáskor is vita volt arról a parlamentben, minek minősüljön egy olyan külföldi egyetem, amely hazájában nem folytat képzést. „Ezen a kérdésen mégis túljutottak az oktatási miniszterek, szinte mindig valamilyen kivételszabállyal, de a jogalkotói szándék egyértelmű volt: az a külföldi egyetem képezzen Magyarországon, amelyik a küldő országban is létezik, működik” – mondja. Tény ugyanakkor, hogy a rendszerváltások után Soros kifejezetten a kelet-közép-európai társadalmak demokratikus átalakulásának segítésére hozta létre a CEU-t, így kevés értelme lett volna Amerikában oktatni.
A friss törvénymódosítás értelmében külföldi egyetem Magyarországon csak akkor működhet, ha „a székhelye szerinti országban működő, és ott ténylegesen felsőoktatási képzést folytató, államilag elismert felsőoktatási intézménynek minősül”. A kormány is bevallja, hogy ez a feltétel kizárólag a CEU-t érinti, hiszen a Magyarországon bejegyzett további 27 külföldi intézmény hazájában is rendelkezik épületekkel, képzésekkel. A CEU szerint „semmilyen oktatási előnnyel nem járna, azonban szükségtelen pénzügyi és humánerőforrás-költségeket generálna”, ha arra köteleznék őket, hogy New York államban új egyetemi campust létesítsenek.
További feltételként bekerült a törvénybe, hogy az Európai Gazdasági Térségen kívüli egyetemek „elvi támogatásáról” nemzetközi egyezmény szülessen Magyarország és a küldő állam kormánya között. „A cél az, hogy rend legyen. Mi történik például, ha egy távoli ázsiai országból valaki összeszed 20 magyar oktatót, otthon akkreditáltatja az egyetemét különösebb kormányzati figyelem nélkül, és elkezd nálunk oktatni?” – vázolja a módosítás értelmét Palkovics. Elismeri ugyanakkor, hogy ez csupán potenciális veszély, az Egyesült Államokkal kapcsolatban nem merül fel a kamu akkreditáció, a jelenleg nálunk bejegyzett másik 27 intézmény pedig – mint láttuk – a székhelye szerinti országban is oktat. Az államtitkár szerint a nemzetközi egyezmény nem veszélyezteti az intézmények oktatási autonómiáját, „az akkor kerülne veszélybe, ha a szerződés megmondaná, mit taníthatnak”.
Csalás
Van még néhány kisebb jelentőségű, kifejezetten a CEU ellen irányuló változtatás az új törvényben. Eltörölték például azt a paragrafust, amely lehetővé tette a nem EU-s országból érkező professzoroknak, hogy munkavállalási engedély nélkül dolgozzanak a Közép-európai Egyetemen. „Tekintettel arra, hogy Magyarországon a KEE foglalkoztat nagy számban nem EU-s országból származó oktatókat, a módosítás egyértelműen hátrányos helyzetbe hozza az egyetemet” – áll a CEU sajtóközleményében. Az egyetemek elnevezésére vonatkozó új szabályok értelmében pedig vagy a CEU-nak, vagy a KEE-nek kellene nevet változtatnia, hogy a két entitás egymással ne legyen „összetéveszthető”.
A szabályozás diszkriminatív jellegét az eddigieknél is világosabban mutatja benyújtásának politikai kontextusa. A kormánypárti sajtóban az Oktatási Hivatal (OH) külföldi intézményeket átvilágító jelentését lobogtatták annak igazolására, hogy a „Soros-egyetem” súlyos szabálytalanságokkal, a miniszterelnök szerint egyenesen csaló módon működik. Palkovics nem fogalmaz ilyen élesen, azt mondja, a politikai megfogalmazásokat le kell választani arról, ami ténylegesen történt. Ám fenntartja, hogy az egyetem több jogszabályi rendelkezésnek nem tett eleget, amerikai–magyar kettős működése pedig ellentmond a hajdani „jogalkotói szándéknak”.
Kormánypárti nyilatkozók nem bontják ki az igazság minden részletét, amikor azt mondják, hogy az OH ötévente vizsgálja a külföldi egyetemeket. Az ellenőrzésre valóban ötévente kerül sor, ám a mostani volt az első alkalom, mivel a rendelkezést a 2011-es felsőoktatási törvény vezette be. Erős túlzás az is, hogy nem a CEU-ról, hanem 28 intézményről van szó. Az OH összefoglalójából kiderül, hogy négy egyetemnek máris visszavonták a működési engedélyét, további nyolcról pedig feltételezhető, hogy jelenleg semmilyen magyarországi tevékenységet nem folytat. A többiek jellemzően egy-egy szakot akkreditáltak Magyarországon, a CEU-val egyedül a szintén amerikai McDaniel College vethető össze, ahol alapképzést nyújtanak, a CEU-nál jóval kisebb nagyságrendben.
Valójában a CEU-n feltárt hiányosságok adminisztratív jellegűek, és mint Enyedi Zsolt fogalmaz, „az égvilágon semmilyen összefüggést nem mutatnak a benyújtott törvényjavaslattal”. Enyedi szerint egyszerű félreértés, hogy az amerikai képzésekre nem rendelkeznek programakkreditációval, az USA-ban ezt regisztrációnak nevezik, de tartalmilag megfelel a magyar akkreditációnak, sőt szigorúbbak is a követelményei. Az igaz, hogy néhány amerikai képzés magyarországi bejelentésével elkéstek, de itt egyszerű nyilvántartásba vételről van szó, amit azóta el is végzett a hivatal. Harmadik mulasztásként az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztását említi a jelentés.
A rektorhelyettes azt mondja, itt részben a szabályok nem voltak egyértelműek, részben a CEU eltérő képzési szerkezete miatt nem minden lejelentett adatukat fogadta be a Felsőoktatási Információs Rendszer.
Ha az OH megállapításai önmagukban nem is keltettek félelmet a CEU vezetőiben, az sem igaz, hogy derült égből villámcsapásként érte őket a kormányzati hadjárat. „December elején a Fidesz legbelsőbb köreiből már kijött az információ, hogy a Soros által támogatott civilek mellett az egyetem is célkeresztbe kerülhet. Szerintem az egyetemvezetés a wishful thinking hibájába esett, azt hitték, hogy ezt már nem meri meglépni a kormány” – mondja egy CEU-s oktató. „Egy ideje próbáljuk kitalálni, mi jöhet, de ennyire durva és célzott támadásra nem számítottam. Arra gondoltunk, hogy esetleg a külföldről támogatott civilek közé suvasztják be valahogy a CEU-t, ami kevésbé fájt volna, hiszen átláthatóan működünk” – emlékszik vissza Enyedi Zsolt.
Bizonytalan jövő
„168 óra alatt teljesen felfordult az életünk, nem egészen egy héttel a beterjesztés után már szavazás előtt áll a törvényjavaslat. Szeptember 11-hez hasonlóan arra is mindenki emlékszik, hol volt, amikor először hallott a lex CEU-ról” – festi le a hangulatot Pap András László, a CEU megbízott oktatója, a Közszolgálati Egyetem tanára, az MTA Jogtudományi Intézetének kutatója.
Az elmúlt hetekben már feszült volt a légkör az egyetemen, többen furcsállták, amikor egy februári értekezleten Ignatieff rektor tudatta, hogy csak ő nyilatkozhat az egyetem nevében, és önfegyelemre intette kollégáit. A Magyar Nemzet cikke politikai okokat vélt felfedezni a mögött is, hogy a közelmúltban elmaradt egy civil társadalomról szóló előadás és egy a Momentum Mozgalom részvételével meghirdetett rendezvény. Enyedi Zsolt azt mondja, az előadó Gerskovits Béla maga mondta le prezentációját, mivel nem volt teljesen készen vele, arról pedig írott szabály van, hogy az egyetem infrastruktúráját politikai szervezet nem használhatja. A CEU egyelőre tartózkodik attól, hogy maga szervezzen demonstrációt, és a vasárnapi felszólalók között sem volt CEU-s oktató. Ugyanakkor Ignatieff interjúiban és közleményeiben nem riad vissza az erős megfogalmazásoktól.
Az általunk megkérdezett oktatók elképzelhetetlennek tartják, hogy a rektor öncenzúrára ösztönzött volna, ahogy azt is, hogy a CEU elveiből bármit feladna a „kiegyezés” reményében. „Abban az értelemben nyitott és liberális az egyetem, hogy mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, és nem esik miatta bántódása. De soha senki nem szól bele abba, mi legyen a tananyag, és mélyen vallásos, jobboldali emberek is tanítanak nálunk” – mondja Balázs Péter volt külügyminiszter, a nemzetközi kapcsolatok tanszék professzora. „Sokféle hang van az egyetemen. Jelen van az a sokak számára extremizmusnak számító identitáspolitika is, ami a legtöbb amerikai egyetemen, megjelennek a Soros György alapítványai által képviselt elvek is, de például a konzervatív Csaba László vagy Bokros Lajos is itt tanít. A CEU nem a Századvég, nem társadalomfilozófiai propagandaműhely” – véli egy másik oktató.
A kormányzat igyekszik teljesíthetőnek beállítani a törvénymódosításban lefektetett feltételeket, de a valóságban nehéz elképzelni, hogy a megjelölt 2018. január 1-jei határidőig a CEU hogyan tudna campust építeni és képzéseket indítani Amerikában. Az sem egyértelmű, hogy valamennyi képzésnek meg kell-e jelennie a tengerentúlon is, vagy elég önmagában az oktatási tevékenység igazolása. „Nyilván nem várjuk el, hogy egyből 5 ezer hallgatóval induljon az USA-ban a CEU” – mondja erről Palkovics. A nemzetközi szerződés is problematikus, az Egyesült Államokban az oktatás állami hatáskör, de a törvényjavaslatba a szavazás előtti éjjel betoldott módosítás a szövetségi állam – Donald Trumpék – előzetes beleegyezését is elvárja. „Ha a magyar kormány csak az amerikai föderális kormánnyal hajlandó nemzetközi egyezményt kötni, azzal azt mondja, hogy nem akar nemzetközi egyezményt kötni” – vélekedik Enyedi Zsolt.
Ha a feltételek nem teljesülnek, a CEU 2018-ban már nem vehet fel új hallgatókat. A Közép-európai Egyetem elvben működhetne tovább, de csak magyar diplomákat adhatna ki. Nehéz felbecsülni, hogy ez mit jelentene az egyetemnek, az biztos, hogy jelenleg több hallgató kap amerikai diplomát (is), mint magyart. „A nemzetközi diáksereg a legjobbak legjobbjaiból kerül ki, sokan a CEU után is továbbtanulnak, de hozzánőnek Budapesthez, agyukba, szívükbe vésődik a város” – mondja Balázs Péter. „A CEU szakkönyvtára elképesztő értéke a magyar tudományos életnek, az egyetem budapesti működése pedig nagy PR-értékkel bír, a külföldi diákok életük meghatározó éveit töltik itt, barátságok, szerelmek, házasságok születnek. Aki szerint a CEU nem egyértelmű értéke az országnak, az nem objektív mércével közelít” – fogalmaz Pap András.
A Közép-európai Egyetem színvonalát Palkovics László is elismeri, azt mondja, a kormány nem szeretné, ha a helyzet odáig eszkalálódna, hogy a KEE befejezi magyarországi tevékenységét. „Az egyetem megszüntetése fel sem merül” – teszi hozzá. A CEU-ért nyilvánosan bejelentkezett Vilnius, Bécs és a lengyelországi Słupsk városa, az oktatók és hallgatók körében Berlin és Bonn terjedt el lehetséges B tervként. Enyedi Zsolt azt mondja, nincsenek költözési terveik, Budapest melletti elkötelezettségüket mutatja a nemrég átadott új épület is. Ám hozzáteszi, „ha az igazgatótanácsnak Budapest és a tanszabadság között kellene választania, nem hiszem, hogy a tanszabadságból engedne”.
