Mit várhatnak Navracsicstól? A FESZ levele az Európai Bizottságnak

  • narancs.hu
  • 2014. október 1.

Belpol

Hamarosan kezdődik a magyar biztosjelölt meghallgatása. A Független Előadó-művészeti Szövetség Juncker bizottsági elnöknek írt levelét közöljük. A neves szakmai szervezetnek bőven akadnak kérdései.

Nyílt levél Jean-Claude Junckernek, a Bizottságok tagjainak és az Európai Parlament képviselőinek Navracsics Tibor oktatási, kulturális, ifjúsági és polgári ügyekért felelős biztosi jelölésével kapcsolatban

Tisztelt Juncker Úr, Tisztelt Bizottsági Tagok, Képviselő Hölgyek és Urak!

Kultúrával, oktatással, civil kezdeményezésekkel, állampolgári jogokkal foglalkozó érdek-képviseleti és szakmai szövetségként rendes körülmények között kifejezetten megtisztelőnek és kedvezőnek tartanánk, hogy ezt a számunkra rendkívül fontos posztot hazánk képviselője tölthetné be.

Ugyanakkor a jelenlegi magyar viszonyok miatt aggódó európai állampolgárokként és független művészekként, a bizottsági jelöltek névsorának ismeretében, a közelgő meghallgatások alkalmából, szeretnénk feltenni Önöknek néhány kérdést az Európai Unió új oktatási, kulturális, ifjúsági és polgárjogi ügyekért felelős biztosjelöltjének személyével kapcsolatban.

false

 

Fotó: Kovács Attila/MTI

1. Milyen polgárjogi politikát várnak egy olyan tagállam képviselőjétől, amelynek kormánya az elmúlt négy évben

– eltávolította a „köztársaság” szót hazánk nevéből, hogy felépíthesse illiberális demokráciáját;

– jelentős mértékben csorbította a magyar polgárok jogait: elkobozta magánnyugdíjukat, felszámolta jogbiztonságukat, eltörölte és tetszés szerint módosítható gumi alaptörvénnyel helyettesítette alkotmányukat, saját szócsövévé alakította a negyedik hatalmi ág, a közmédia javát;

– saját soraiból száműzte, képviselői között nevetséges létszámra redukálta a nőket, másodrendű polgárnak tekinti az időseket, a melegeket, de főképp a romákat, ám számos, épp polgárjogi ügyben a történelemhamisításig menően szövetségre lép a parlamentben rendszeresen antiszemita és homofób hangnemben kommunikáló, a romákat országszerte rettegésben tartó szélsőjobbal;

– részvétlenül tűri, hogy milliók éheznek vagy élnek emberhez méltatlan életet, miközben saját népszerűsítésére, politikai és magáncéljaira számolatlanul költi a milliárdokat;

– a legelesettebb, leginkább jogfosztott állampolgárok megsegítésén munkálkodó civil szervezeteket nyilvános rágalmazással, a megfélemlítést célzó, a készenléti rendőrséget bevető razziákkal és adószámuk felfüggesztésével terrorizálja, áldozatos munkájukat olykor az ellehetetlenülésig megnehezítve;

– úgy változtatja meg saját javára a választási rendszert, hogy a következő helyi választások már alig érdemlik meg ezt a nevet?

2. Milyen ifjúsági és oktatási politikát várnak egy olyan tagállam képviselőjétől, melynek kormánya az elmúlt négy évben

– államosította az oktatást, megszüntette az iskolák autonómiáját, színvonaltalan központi tankönyveket kényszerített rájuk;

– 18-ról 16 évre csökkentette az iskolaköteles kort, és drámai mértékben redukálta az ingyenes egyetemi férőhelyek számát, röghöz kötéssel nehezítve ezek elnyerését;

– az alulról építkező, hiteles szakszervezetek helyébe Mussolini autoriter korporatizmusára emlékeztető Nemzeti Pedagógus Kart állított fel, amelybe megkérdezés nélkül minden tanárt beléptet?

3. Milyen kulturális politikát várnak egy olyan tagállam képviselőjétől, amelynek kormánya az elmúlt négy évben

– felfüggesztette a magyar filmgyártást, hogy aztán egyetlen kézbe adja az e területre szánt összes pénzt és döntést;

– az elmúlt nyolc évben szinte valamennyi vidéki színház irányítását saját, kontraszelektált emberei kezébe adta, óriási pusztítást végezve a legjobb teátrumokban, majd módszerét az elmúlt négy évben kiterjesztette a budapesti színházak többségére;

– fojtogatja a teljes független színházi szférát, miközben számolatlan szórja a pénzt kedvenceinek (köztük egy neonáci elemeket tartalmazó pályázattal színházat szerző igazgatónak), és inkább támogat kolbászfesztivált, mint nemzetközileg is sikeres független csapatok munkáját;

– jogszerűtlenül felállít és alaptörvényébe foglal egy úgynevezett művészeti akadémiát, s olyan elnököt állít az élére, aki bevallottan nem a művészi minőség, hanem a nemzeti érzület és lojalitás alapján támogatja az alkotókat, s aki aztán jutalmul megkapja a teljes magyar kultúrpolitika irányításának jogát, hozzá szinte végtelen adófizetői támogatással;

– olyan új igazgatót nevez ki a kortárs művészetnek otthont adó Műcsarnok élére, akinek krédója, hogy „a művészet ne kritizáljon”, s aki a kortárs nyugat-európai képzőművészetet sommásan kipukkani készülő lufinak aposztrofálja, múzeumából pedig száműzi;

– azt az embert nevezi ki és hagyja meg mindmáig posztján „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízottként”, aki hozzá nem értésével, rossz ízlésével, komolytalan produktumaival, valamint sorozatos antiszemita és homofób kijelentéseivel, kirekesztő indulatával hívja fel magára a figyelmet?

Tisztelt Juncker Úr, Tisztelt Bizottsági Tagok, Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!

Talán tudják, hogy a magyar parlamentben a szélsőjobboldali Jobbik képviselője lett a kulturális és oktatási bizottság elnöke. E döntés egyértelmű üzenete, hogy hazánk képviselői ezt a területet tartják a legkevésbé fontosnak.

Az Önök biztosjelöltjének személye ugyanezen a területen vajon nem ugyanezt a filozófiát tükrözi-e?

És nem ugyanezt tükrözné vajon bármilyen magyar képviselő jelölése erre a posztra Magyarország jelenlegi politikája mellett?

Kérjük, alaposan fontolják meg kérdéseinket, és ennek fényében szavazzanak az Európai Unió új oktatási, kulturális, ifjúsági és polgárjogi ügyekért felelős biztosának személyéről.

Köszönettel:

A Független Előadó-művészeti Szövetség

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.