Nyílt levél Jean-Claude Junckernek, a Bizottságok tagjainak és az Európai Parlament képviselőinek Navracsics Tibor oktatási, kulturális, ifjúsági és polgári ügyekért felelős biztosi jelölésével kapcsolatban
Tisztelt Juncker Úr, Tisztelt Bizottsági Tagok, Képviselő Hölgyek és Urak!
Kultúrával, oktatással, civil kezdeményezésekkel, állampolgári jogokkal foglalkozó érdek-képviseleti és szakmai szövetségként rendes körülmények között kifejezetten megtisztelőnek és kedvezőnek tartanánk, hogy ezt a számunkra rendkívül fontos posztot hazánk képviselője tölthetné be.
Ugyanakkor a jelenlegi magyar viszonyok miatt aggódó európai állampolgárokként és független művészekként, a bizottsági jelöltek névsorának ismeretében, a közelgő meghallgatások alkalmából, szeretnénk feltenni Önöknek néhány kérdést az Európai Unió új oktatási, kulturális, ifjúsági és polgárjogi ügyekért felelős biztosjelöltjének személyével kapcsolatban.
| ||
1. Milyen polgárjogi politikát várnak egy olyan tagállam képviselőjétől, amelynek kormánya az elmúlt négy évben
– eltávolította a „köztársaság” szót hazánk nevéből, hogy felépíthesse illiberális demokráciáját;
– jelentős mértékben csorbította a magyar polgárok jogait: elkobozta magánnyugdíjukat, felszámolta jogbiztonságukat, eltörölte és tetszés szerint módosítható gumi alaptörvénnyel helyettesítette alkotmányukat, saját szócsövévé alakította a negyedik hatalmi ág, a közmédia javát;
– saját soraiból száműzte, képviselői között nevetséges létszámra redukálta a nőket, másodrendű polgárnak tekinti az időseket, a melegeket, de főképp a romákat, ám számos, épp polgárjogi ügyben a történelemhamisításig menően szövetségre lép a parlamentben rendszeresen antiszemita és homofób hangnemben kommunikáló, a romákat országszerte rettegésben tartó szélsőjobbal;
– részvétlenül tűri, hogy milliók éheznek vagy élnek emberhez méltatlan életet, miközben saját népszerűsítésére, politikai és magáncéljaira számolatlanul költi a milliárdokat;
– a legelesettebb, leginkább jogfosztott állampolgárok megsegítésén munkálkodó civil szervezeteket nyilvános rágalmazással, a megfélemlítést célzó, a készenléti rendőrséget bevető razziákkal és adószámuk felfüggesztésével terrorizálja, áldozatos munkájukat olykor az ellehetetlenülésig megnehezítve;
– úgy változtatja meg saját javára a választási rendszert, hogy a következő helyi választások már alig érdemlik meg ezt a nevet?
2. Milyen ifjúsági és oktatási politikát várnak egy olyan tagállam képviselőjétől, melynek kormánya az elmúlt négy évben
– államosította az oktatást, megszüntette az iskolák autonómiáját, színvonaltalan központi tankönyveket kényszerített rájuk;
– 18-ról 16 évre csökkentette az iskolaköteles kort, és drámai mértékben redukálta az ingyenes egyetemi férőhelyek számát, röghöz kötéssel nehezítve ezek elnyerését;
– az alulról építkező, hiteles szakszervezetek helyébe Mussolini autoriter korporatizmusára emlékeztető Nemzeti Pedagógus Kart állított fel, amelybe megkérdezés nélkül minden tanárt beléptet?
3. Milyen kulturális politikát várnak egy olyan tagállam képviselőjétől, amelynek kormánya az elmúlt négy évben
– felfüggesztette a magyar filmgyártást, hogy aztán egyetlen kézbe adja az e területre szánt összes pénzt és döntést;
– az elmúlt nyolc évben szinte valamennyi vidéki színház irányítását saját, kontraszelektált emberei kezébe adta, óriási pusztítást végezve a legjobb teátrumokban, majd módszerét az elmúlt négy évben kiterjesztette a budapesti színházak többségére;
– fojtogatja a teljes független színházi szférát, miközben számolatlan szórja a pénzt kedvenceinek (köztük egy neonáci elemeket tartalmazó pályázattal színházat szerző igazgatónak), és inkább támogat kolbászfesztivált, mint nemzetközileg is sikeres független csapatok munkáját;
– jogszerűtlenül felállít és alaptörvényébe foglal egy úgynevezett művészeti akadémiát, s olyan elnököt állít az élére, aki bevallottan nem a művészi minőség, hanem a nemzeti érzület és lojalitás alapján támogatja az alkotókat, s aki aztán jutalmul megkapja a teljes magyar kultúrpolitika irányításának jogát, hozzá szinte végtelen adófizetői támogatással;
– olyan új igazgatót nevez ki a kortárs művészetnek otthont adó Műcsarnok élére, akinek krédója, hogy „a művészet ne kritizáljon”, s aki a kortárs nyugat-európai képzőművészetet sommásan kipukkani készülő lufinak aposztrofálja, múzeumából pedig száműzi;
– azt az embert nevezi ki és hagyja meg mindmáig posztján „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízottként”, aki hozzá nem értésével, rossz ízlésével, komolytalan produktumaival, valamint sorozatos antiszemita és homofób kijelentéseivel, kirekesztő indulatával hívja fel magára a figyelmet?
Tisztelt Juncker Úr, Tisztelt Bizottsági Tagok, Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!
Talán tudják, hogy a magyar parlamentben a szélsőjobboldali Jobbik képviselője lett a kulturális és oktatási bizottság elnöke. E döntés egyértelmű üzenete, hogy hazánk képviselői ezt a területet tartják a legkevésbé fontosnak.
Az Önök biztosjelöltjének személye ugyanezen a területen vajon nem ugyanezt a filozófiát tükrözi-e?
És nem ugyanezt tükrözné vajon bármilyen magyar képviselő jelölése erre a posztra Magyarország jelenlegi politikája mellett?
Kérjük, alaposan fontolják meg kérdéseinket, és ennek fényében szavazzanak az Európai Unió új oktatási, kulturális, ifjúsági és polgárjogi ügyekért felelős biztosának személyéről.
Köszönettel:
A Független Előadó-művészeti Szövetség
