A Fidesz-szimpatizánsok harmada támogatja a tanársztrájkot

  • narancs.hu
  • 2022. október 11.

Belpol

Az emberek többsége nem veszi be, hogy csak akkor lehet a pedagógusok bérét emelni, ha erre ad pénzt az Európai Unió. 

A megkérdezettek 96 százaléka nyilatkozott úgy, hogy hallott már arról, hogy polgári engedetlenséggel és sztrájkkal tiltakoznak a pedagógusok egyebek mellett az alacsony bérek, a túlterheltség és a sztrájkjog törvényi korlátozása miatt, a többségük (69 százalék) pedig támogatja a törekvéseiket – derült ki a Publicus Intézet Népszavának készített reprezentatív felméréséből. 

A Fidesz-KDNP szimpatizánsok 33 százaléka támogatja a tanárok demonstrációját, az ellenzékieknek pedig a 96 százaléka. A bizonytalanok körében 72 százaléknyian feleltek egyértelmű igennel, 18 százaléknyian pedig nemmel.

Az iskolás gyermeket nevelők körében a Publicus Intézet arra is kíváncsi volt, támogatnák-e a pedagógusok munkabeszüntetését azzal, hogy sztrájk idején nem vinné be az iskolába a gyermekét, vagy idősebb gyerek esetén hozzájárulna, hogy ne menjen iskolába. Erre a kérdésre 72 százalékuk felelt igennel, 24 százalékuk nemmel, 4 százalékuk pedig nem tudta eldönteni.

Ugyanerre a felvetésre az ellenzékiek 92 százaléka válaszolt egyértelmű igennel, a kormánypártiaknak pedig a 40 százaléka; a Népszava szerint ez az arány nem mondható alacsonynak, ha figyelembe vesszük az Orbán-kormány törekvéseit, amellyel a tiltakozó pedagógusokat próbálja lejáratni, hitelteleníteni.

A Fidesz-KDNP szavazói nagyobb arányban tartják elfogadhatatlannak azt a tankerületi gyakorlatot, amely szerint a sztrájkoló tanároktól több bért vonnak le, mint amennyit órájuk elmaradt a munkabeszüntetés miatt. A kormánypártiak 62 százaléka inkább nem ért egyet ezzel, ugyanakkor a fideszesek körében vannak a legnagyobb arányban azok is (19 százalék), akik az extra bérlevonást inkább elfogadhatónak tartják. Az ellenzékiek 96 százaléka, a bizonytalan politikai hovatartozásúak 87 százaléka úgy véli, ez inkább nem elfogadható.

A lap emlékeztet, a pedagógus érdekképviseletek egyik legfőbb követelése a tanárbérek érdemi rendezése, amelynek szükségességét a kormány több képviselője is elismerte, ugyanakkor a nagyobb arányú béremelést attól tették függővé, sikerül-e megállapodni az Európai Bizottsággal az erre fordítható uniós támogatásokról. A megkérdezettek 72 százaléka jelentette ki, hogy egyáltalán nem vagy inkább nem ért egyet azzal, hogy csak akkor lehet emelni a pedagógusbéreket, ha az Európai Unió pénzt ad erre. Azok aránya, akik teljesen vagy inkább a kormány álláspontja felé hajlanak, összesen 20 százalék.

A Publicus Intézet telefonos adatfelvétele 2022. október 3-6. között történt, a mintába 1007 fő került.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.