A menekültellenes kampány hajrájában, pénteken jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányrendelet, amellyel a Fidesz ismét szűkíteni próbálja az átláthatóságot. Mint arról írtunk a napokban, ezzel a rendelettel meghatározták, hogy pénzt követelhetnek a közhivatalok egy-egy adatigénylés teljesítéséért. Az Orbán Viktor által aláírt új szabályozás lényege: ha az adatkezelő úgy ítéli meg, hogy túl sok munkájába és idejébe kerül a válaszok összeállítása, óránként akár 4400 (!) forintot is felszámolhat, amit előre kell kifizetni. Ezt akkor kérhetik, ha az „adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás” ideje meghaladja a négy munkaórát. Ezenfelül a fénymásolásért, a postaköltségért és az adathordozóért is fizethetünk majd, ha meg szeretnénk tudni, hogy mire költik az adóforintjainkat.
| ||
Ahogy azt elsőre látni lehetett, a rendeletben nincs semmilyen garancia arra, hogy ne élnének vissza az új szabályokkal azok az intézmények, amelyeknek eszük ágában sincs kiadni a közérdekű adatokat. Láthattunk már hasonlót a közelmúltból, amikor a Magyar Posta és az egyik cége úgy akart kérni 70 millió forintnál is többet az MSZP-s Tóth Bertalan adatigényléseinek teljesítésére, hogy ehhez akkor semmi jogalapja nem volt. Ligeti Miklós, a számos közhivatallal szembeni adatigénylési perben közreműködő Transparency International jogi igazgatója is azt magyarázta lapunknak, hogy ez a rendelet gyakorlatilag az „átláthatóság megadóztatása”. Az, hogy ez egy öncélú, a Fidesz és a kormány érdekeit szolgáló rendelkezés, abból is látható, hogy a most megjelent szabályozást senki sem véleményezhette, a tervezett szöveget nem tették közzé, így gyakorlatilag fű alatt hozták be a nyilvánosságot különösen visszataszító módon korlátozó újdonságot.
Az sem világos, hogy az egy évvel ezelőtti tervezethez képest, amelyet még nyilvánosságra hoztak a kormany.hu-n, miért négyszereződtek meg az adatok feldolgozásáért kért óradíjak, és azt sem lehet tudni, hogy a 4400 forintot mi alapján állapították meg – hangsúlyozta Ligeti Miklós, aki kiemelte: gyakorlatilag bármennyit elkérhetnek majd a közhivatalok, mivel a kormány nem maximalizálta a felszámítható költségek és munkaórák felső összeghatárát, csupán annyit szabtak meg, hogy akkor kérhetnek pénzt, ha négy óránál tovább tart összeszedni a válaszokhoz szükséges információkat. A TI munkatársa szerint a maximum hiánya azt is jelentheti, hogy a közadatkezelőket semmi sem motiválja arra, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban teljesítsék a kéréseket, így ennek minden bizonnyal „felhúzó-drágító” hatása lesz. Ha pedig az állam nem szeretné, hogy a közalkalmazottak munkaórái adatigénylések teljesítésére menjenek el, akkor kötelezné a közhivatalokat, hogy tegyék közzé az adatokat önként, elektronikus formában – akkor nem kell többé vesződni az információk összeállításával.
Ligeti Miklós arra is felhívta a figyelmet, hogy minden bizonnyal lesznek olyan adatkezelők, például önkormányzatok, állami hivatalok és közpénzt használó vállalatok, amelyeknek ugyan kötelessége lenne közzétenni valamely nyilvános felületén az adataikat, de ennek elmulasztása esetén is költséget fognak felszámolni az adatkiadásért. „Ez részben jogellenes, de van itt egy szürke zóna is, hiszen lehetséges, hogy közzétették az adatokat valahol a weboldaluk elérhetetlen aloldalán, vagy a faliújságjukon, de ha felhasználható szöveget kérünk tőlük, akkor az már nem közzétételnek, hanem adatigénylésnek számít, így a rendelet életbe lépésétől benyújthatják a számlát” – emelte ki a jogi igazgató.
Ha a meghatározott költségtérítés mértéke túlzónak tűnik, az újságírók, ellenzéki politikusok és az egyéb adatigénylők bírósághoz fordulhatnak, de nagyon nehéz megjósolni, hogy az így elindult eljárásoknak mi lesz az eredménye. Ligeti Miklós szerint az új rendelet teljesen homályban hagyja, hogy az adatkezelőnek miként kell igazolnia a munkateher aránytalanságát, vagy az elszámolt munkaórák ténylegességét. Az adatok felkutatása, összesítése és rendszerezése címén pedig bármely munkafázis felszámítását lehetővé, megengedhetővé teszi, tehát ezzel vissza is élhetnek azok a közhivatalok, amelyek mindenképp szeretnének titokban tartani valamit.
Orbánék a számukra lehető legjobbkor jöttek elő a durva szigorítással, hiszen mindenki a népszavazással volt és van még most is elfoglalva, de úgy tudjuk, lesznek olyanok, akik az Alkotmánybíróságra viszik az ügyet. A Transparency International jogi igazgatója úgy látja, ennek lehet alapja, hiszen a közérdekű adatok megismerhetőségét előíró infotörvény és a most született rendelet egyes fogalmainak tartalmi bizonytalansága valóban alaptörvénnyel ellentétes helyzetet teremt, ami miatt – éppen a határozatlan jogfogalmak miatt – nem lehet eldönteni, hogy meddig terjed a jogkorlátozás. „Márpedig ez ellentmond az előreláthatóság és a normavilágosság követelményeinek. Lenne miért az Alkotmánybírósághoz fordulni” – összegezte Ligeti Miklós.
