A FreeSZFE-nek adja honoráriuma felét a Vidnyánszky fesztiváljára meghívott világhírű rendező

  • narancs.hu
  • 2021. szeptember 18.

Belpol

Robert Wilson arról adott ki közleményt, hogy nem mehet el szó nélkül az SZFE-vel történtek mellett. 

Közleményt adott ki Robert Wilson világhírű színházi rendező, akinek Oedipus című előadása a Vidnyánszky Attila és a Nemzeti Színház-féle idei 7. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) egyik sztárelőadása. Wilson közleményében arról ír, hogy nem tud elmenni szó nélkül a Magyarországon történtek mellett, ezért úgy döntött,

a fesztiválon kapott művészi bevétele felét a FreeSZFE Egyesületnek adja. 

Wilson közleményében azt írja, büszke arra, hogy bemutatják a rendezését Budapesten, és hogy megoszthatja a budapestiekkel az élményt, de az ókori görög színház szellemében "nem  hagyhatom figyelmen kívül azt a kontextust, amelyben a turnénk zajlik". 

"Sajnálattal és szomorúsággal figyeltem, ahogy Magyarország jelenlegi nemzeti kormánya korlátozza a művészi és oktatási szabadságot. Az SZFE egyetem úgynevezett 'modellváltása', amely tavaly lezajlott, egy antidemokratikus támadás volt az Egyetem autonómiája ellen. A kormány által kinevezett új kuratóriumot Vidnyányszky Attila vezette, aki a MITEM Fesztivál és más kulturális intézmények vezetője is az országban" – foglalja össze Wilson, aki azonban nem áll meg ennyinél. 

"Miközben boldog vagyok, hogy a budapestiek láthatják a munkámat, állampolgári kötelességemnek tartom, hogy ne értsek egyet sem az oktatási és művészi függetlenség és szabadság kizsigerelésével, sem a kevesek kezében összpontosuló egészségtelen hatalmi koncentrációval és befolyással.

Ezért a nemzeti MITEM Fesztiváltól kapott művészi bevételeim felét a FreeSZFE kezdeményezésnek adom, amely a jelenlegi kormány támogatása, vagy akár elismerése nélkül folytatja a független oktatási munkát. Ezen felül a következő hetekben egy beszélgetésen is részt veszek a FreeSZFE diákjaival. Őszintén remélem, hogy a FreeSZFE a továbbiakban is fog támogatást kapni világ minden tájáról, és ami a legfontosabb, hamarosan újra állami egyetemmé minősíti a magyar kormány" – írta a világhírű rendező. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.