A Jobbik alelnöke szerint a nőnap kommunista baromság, de persze ki kell végezni, aki nemi erőszakot követ el

  • narancs.hu
  • 2018. március 9.

Belpol

Bejelentkezik Toroczkai László, a kormányra készülő, középre tartó Jobbik alapembere. Aki megint nem osztja pártja véleményét.

Az elkövetkező hetek nagy dilemmája lesz sokak számára, hogy szabad-e, lehet-e a jobbikos jelöltre szavazni, ha épp neki lesz abban a körzetben a legnagyobb esélye megverni a kormány jelöltjét.

Ilyenkor el lehet majd gondolkodni azon, hogy a Jobbik korábban mit tett, illetve hogy mennyit finomodott az elmúlt években, hogy Vona Gábor tett például utalásokat arra, hogy sajnálja a korábbi évek romákat megbélyegző politikáját és uszítását.

false

 

Fotó: MTI

A Jobbik egy ideje ezerrel tart középre, ezzel megtorpedózva a NER azon koncepcióját, hogy a kormánypárttól jobbra állók (Jobbik), illetve balra állók (MSZP, DK, LMP, Momentum stb.) egymással úgysem lépnek koalícióra, egymagukban viszont gyengék a kormányalakításra. A középre húzásnak új stílus is kell: a visszafogott, jogállami normákat elfogadó, alapvetően demokrata hozzáállás.

Ez az a stílus, amitől Toroczkai László mindig is elhányta magát. Sajátos jelenség, hogy per pillanat ő a Jobbik alelnöke. Hogy egyébként közte és a Jobbik által képviseltek közt micsoda szakadék tud lenni, arról már korábban írtunk, de ez a fundamentális különbség most épp a nemzetközi nőnap alkalmából mászott elő.

De miről van szó?

Tegnap a Jobbik szokásos módon köszöntötte a hölgyeket:

„Kedves Hölgyek, őszinte szívvel köszöntünk Benneteket nőnap alkalmából! Mi, jobbikosok dátumtól függetlenül fontosnak tartjuk, hogy kellő megbecsülésben részesüljenek a társadalom női tagjai is, hiszen fontos szerepük van a család, a nemzet és a haza összetartásában is.”

Ehhez képest Toroczkai a pártja által becsben tartott napot kommunista baromságnak tartja.

„Ne a kötelező nemzetközi nőnapot ünnepeljük ma, az ugyanis egy politikai átverés. Két »feminista, nőjogi harcoshoz«, valójában szélsőbaloldali, kommunista felforgatóhoz, Clara Zetkinhez és Rosa Luxemburghoz kötődik. Az ő kulturális marxizmusuk vált mára az uralkodó szellemmé a modern világban, mégsem nő rohamos mértékben a boldog nők száma.”

Toroczkai, miután befejezi a nőnapi futamot, valamiért áttér a nemi erőszak megtorlására – hogy következik ez mindebből? Hogy jön össze a nők egyenjogúsága, tisztelete a nemi erőszakkal automatikusan?

„A nemi erőszakot elkövetőket kasztrálni kell, és/vagy felakasztani, ha erre van mód.”

Ha tovább akar merülni Toroczkai anarchikus világképébe, olvassa el a teljes bejegyzést, amiből jól látszik, milyen nehéz ügy is ez a fránya néppártosodás!

Toroczkai egyébként a párt fontos arca a mostani kampányban: tegnap és ma is országgyűlési jelöltek fórumát ment megtámogatni Nyugat-Magyarországra.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.