A Lánchíd fel(nem) újításának háttere

A Lánchíd és környékének felújításával az egész belvárost élhetőbbé lehetne tenni, a kormány azonban bekeményített, ezért e lehetőség kihasználatlan marad. Csak annyira újul meg a Lánchíd, hogy a következő harminc évben még használni lehessen.

Politikai csatározássá silányult a Lánchíd felújítása, pedig hatalmas lehetőség lenne a környék megújításában. A beruházás elhúzódásának politikai hátteréről, hogy mi történt a híddal az elmúlt majd’ 10 évben, a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashat. Az írásból az is kiderül, milyen átalakításokkal lehetne élhetőbb környezetet varázsolni a belváros szívébe.

Ízelítő a cikkből:

Ahhoz képest, hogy milyen régóta napirenden van, meglehetősen nehéz információhoz jutni a Lánchíd állapotáról. Fürjes Balázs államtitkár többször is idézett a decemberben készült műszaki jelentésből, mely szerint „a vasbeton szerkezetrészek állapotára való tekintettel számítani lehet arra, hogy kisebb betondarabok lehullhatnak a szerkezetről és ezek esetlegesen kárt is okozhatnak”. Fürjes szerint a jelentés hat hónapban állapította meg azt az időtartamot, amíg a híd még biztonsággal használható.

 

Tüttő Kata főpolgármester-helyettes szerint azonban ezek csak kontextusból kiragadott mondatok, a hat hónap pedig azért szerepel a szövegben, mert a jelentést csak féléves kitekintéssel kérték, bízva abban, hogy addigra megkezdődhet a felújítás. Hamarosan újabb műszeres vizsgálatot végeznek, hogy kiderüljön, jelenleg milyen állapotban van a Lánchíd. „Napi hídszemle van, a híd kezelője folyamatosan végzi azokat a javításokat, amiket a szakértői jelentés előír (ezekről az intézkedésekről még Tarlós döntött – K.-A. Á.).

Két helyen van igazi probléma: a járdatesten és az útpályán. Ott, ahol meg kell erősíteni a pályalemezt, zajlanak ezek a munkálatok, hogy ne szakadjon be a pálya. Ha a szakértők azt mondják, hogy le kell zárni a hidat, akkor le fogjuk zárni.” Tüttő Kata azt nem tudta megmondani, miért nem nyilvános a Lánchíd állapotáról szóló műszaki jelentés. A hidat legjobban ismerő és a felújítási terveket készítő Főmtervnél azzal utasították el megkeresésünket, hogy többször is előfordult, hogy újság­írók kiforgatták a nyilatkozatukat – ezért majd csak akkor adnak felvilágosítást, ha elült a politikai vita, mert addig „bármilyen nyilatkozat csak a híd felújítását veszélyeztetné”.

A Lánchíd hídmesterét letiltották a nyilatkozatról, ő a BKK-hoz irányított bennünket, ahonnan továbbküldtek a Budapest Közúthoz, onnan pedig lapzártánkig nem érkezett válasz. Arra sem kaptunk magyarázatot, miként fordulhat elő, hogy míg 2014-ben 3,5 tonnás súlykorlátozás volt a hídon, addig januártól 5 tonnásról tudni. A turistabuszok nem használhatják a Lánchidat, a BKK hasonló súlyú buszai viszont igen.

Egy évtizedek óta a szakmában dolgozó hídmérnök név nélkül nyilatkozott a Narancsnak, de mivel ő nem dolgozik a Lánchídon, ezért csak a nyilvános, illetve a szakmai körökben ismert információk alapján tudott véleményt mondani. „A Lánchíd nem fog leszakadni, olyan statikai hibái nincsenek. Az alapvető probléma a korrózió. A pályatartó vasszerkezet és az acél kereszttartók csatlakozásánál van komoly korróziós kár. Az utak téli sózása megeszi a cementes kötést a betonban, az elkezd porladni. A sós lé így eléri a vasat is, azzal reakcióba lép, és úgynevezett duzzadórozsda jön létre. A betonacél képes másfélszeresére megduzzadni, elkezdi magáról lefeszíteni a betont, még nagyobb lesz a betonkorrózió, még több só éri, és így tovább. Ekkor eshetnek le betondarabok a közlekedőkre, de hogy ez mikor következik be, azt lehetetlen megmondani. Olyan is előfordulhat, hogy ha felhajt a szegélyre egy busz, akkor beszakad alatta a pálya, és meg kell várni, míg daruval leemelik.

A felújítási tervek szerint a vas pályalemezt acélra cserélnék ki, ezzel a híd teherbírása is javulni fog. A függesztőlánc-csatlakozások is annyira korrodáltak, hogy attól félnek, hogy ezek elpattanhatnak. Az általam ismert tervek szerint ezeket úgy javítanák, hogy egyenként kiszednének belőle 15–20 méteres darabokat, majd felújítás után visszaillesztik a helyére. Ez egy meglehetősen bonyolult és hosszadalmas eljárás, és csak 30–35 évre nyújt megoldást. Célravezetőbb lenne, ha új láncokat csinálnának, 21. századi anyagokból. Már léteznek olyan időjárásálló lemezek, amik akár 100−150 évre megoldást nyújthatnának, és a műemlékvédelmi szempontoknak is megfelelnek.”

A teljes cikket a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő cikkében olvashatják.

Digitális vásárlásra és előfizetésre itt van lehetőség.