A legfideszesebb fideszes nagyon csúnyán lehúzta Rákay Petőfi-filmjét

  • narancs.hu
  • 2024. március 28.

Belpol

Bencsik András úgy jellemezte a filmet, mint amit a rengeteg ráköltött pénz sem tesz elviselhetőbbé.

Négy oldalon keresztül, három szerzővel ment neki a Demokrata friss lapszáma a Most vagy soha! című filmnek. A kormánypárti hetilap által felkért emberek különféle módon értékelték a filmet, de a legizgalmasabb mégis a Fidesszel és narratívájával tulajdonképpen mindig látványosan egyetértő főszerkesztő, Bencsik András álláspontja: ő ugyanis egyszerűen menthetetlenül rossznak tartja Rákay Philip rekord költségvetésből készült filmjét – szúrta ki a Magyar Hang.

A főszerkesztő aztán kritikája elején közli, „rossz dolog egy hazafiasnak szánt műalkotásról rosszat írni, de még annál is rosszabb egy ilyen műalkotást végignézni. Márpedig a Most vagy soha! című film minden vonatkozásban rossz lett, amit a rengeteg ráköltött pénz sem tesz elviselhetőbbé.”

Bencsik hozzátette, nem a történelmi tévedésekkel van a legnagyobb baj, hanem azzal, hogy a valósághoz képest kevésbé szerethetőként mutatja be az eseményeket, a Pilvaxban „lazán ökörködő” pesti srácok bármit tehettek volna, „az őket körülvevő közönyös kofatársadalmat soha az életben semmire nem tudták volna mozgósítani”, Petőfi Sándor karaktere túl feminin lett, Szendrey Júliából pedig Lara Croftot faragtak, a Farkasch nevű fiktív szereplő eközben szerinte olyan, mint egy nyugdíjas Jason Statham, a végére az ember pedig el is kezd szurkolni a pompásan verekedő, mindent túlélő akcióhősnek. 

 „Elterjedt a hír a pesti szóbeszédben, hogy az alkotók már új filmtémát találtak: a mohácsi vészt. Uram, irgalmazz! Nem volt elég egyszer?”

- fakadt ki Bencsik.

Egyébként a társaság többi része sem volt elragadtatva annyira a filmtől: Bencsik Gábor szerint más történetet mesél el, mint amit a néző ismer, Pataki Tamás szerint nincs tétje a film konfliktusainak.

A filmről mi is írtunk kritikát, kollégánknak még talán kicsit jobban is tetszett, mint Bencsiknek, de persze a siker szempontjából ez mindegy is, hiszen rengeteg iskolást vezényeltek ki a filmre.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.