A magyar kulturális elit szereplői inkább baloldalra sorolják magukat, de az ezredforduló óta jelentősen csökkent a középen állók, és nőtt a magukat jobboldalinak nevezők aránya. Ez derült ki az MTA Szociológiai Intézetében dolgozó Kristóf Luca előadásából, amelyet április 4-én, a Körösényi András politológus 60. születésnapja alkalmából rendezett konferencián mutatott be.
A 2018-as vizsgálatban a kulturális elit 458 tagja helyezte el magát a politikai jobb-bal skálán. A mintába egyetemek, múzeumok, színházak, könyvtárak vezetői, akadémiák - MTA, MMA, Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia - tagjai, rangos kulturális és tudományos díjak birtokosai kerültek be. Az elit egy kisebb részét a piaci siker vagy a többi elittag szavazatai alapján válogatták össze a kutatók.
Politikai hovatartozás
Kristóf Luca a 2018-as felmérés egyes almintáira vetítve is bemutatta az elittagok politikai önbesorolását. Látható, hogy a baloldaliak minden kategóriában többségben vannak, kivéve a vezetők között, ahol a magukat jobbra sorolók aránya 46 százalékos. Nyilván a vezetői kinevezések függnek a leginkább az aktuális kormány színezetétől, így a fideszes kultúrharc eredményei is itt mutatkoznak meg a leghamarabb.
|
A szavazással az elitbe kerülőket külön is vizsgálták a kutatásban. A megkérdezetteknek a mai magyar kulturális élet öt legkiemelkedőbb alakját kellett megnevezniük, a szavazatok alapján összeállt egy lista, az élen Nádas Péter, Alföldi Róbert és Fischer Iván végzett.
Egyúttal azonban azt is kimutatták, hogy a kulturális elit tagjai 2,5-ször nagyobb eséllyel szavaztak a velük politikailag egy oldalon állókra, mint a másik oldal szereplőire. „Ez alapján úgy tűnik, hogy a politikai hovatartozás is alakítja a kulturális elitet, érdemes lehet szekértáborokhoz csatlakozni, ha elismerést akar szerezni egy kulturális szereplő” – mondta Kristóf Luca.
Ennyit a centrális erőtérről
A baloldal-jobboldal felosztásról szólt Szabó Andrea (Politikatudományi Intézet) előadása is. Ő Körösényi András egy 1993-as tanulmányát vette elő, melyben a szerző amellett érvelt, hogy a baloldal és jobboldal kategóriái továbbra is az európai és a magyar politika alapvető viszonyítási rendszerét jelentik.
|
Szabó szerint, bár azóta talán még inkább divatba jött a bal-jobb megosztottság elavultságáról beszélni, Körösényi megállapításai ma is érvényesek. A European Social Survey felmérésein rendre legfeljebb a megkérdezettek 15 százaléka nem tudja elhelyezni magát a bal-jobb skálán, és a magyar egyetemisták is releváns fogalmakat társítanak a két kategóriához, még akkor is, ha sokan azt mondják, számukra „semmit” nem jelent a baloldal és a jobboldal fogalma.
|
Szabó Andrea bemutatott egy 2018-ból származó érdekes adatsort is, melyből az derül ki, hogy a magyar választók már a Fideszt tartják a leginkább jobboldali pártnak. Az ábra első skáláján az látszik, hogy a válaszadók általában a Jobbiktól is jobbra sorolták a Fideszt (7,7 pont a 7,1-hez képest); a második vonal azt mutatja, hogy a Fidesz-szavazók a saját pártjukat a jobbszélhez közelebb helyezték, mint a jobbikosok a Jobbikot (8,3 vs. 7,9); a harmadik sor pedig azt jelzi, hogy a fideszesek magukat is jobboldalibbnak tartják, mint a Jobbik-szavazók (7,5 – 6,8).
|
Az előadás erre már nem tért ki, de az adatokat szemlélve sikeresnek tűnik a Jobbik középre húzási politikája, és leomlani látszik a centrális erőtér, legalábbis a szavazópolgárok fejében.
A politikai elemzés halála
Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója egy Körösényivel és Török Gáborral közösen írt 2008-as cikkét gondolta újra. A Politikatudományi Szemlében megjelent eredeti tanulmányban ötféle „politológus-szerepet” különítettek el: a politikatudósét, a politikai elemzőét, a politikai tanácsadóét, a publicistáét és a „politikus politológusét.”
Tóth szerint a helyzet azóta sokat változott, és mára mindössze két szerep maradt: a politikatudós, mint a politikától távoli politológus, szemben a politikához közeli politológussal. A változás egyik fő oka a politikatudomány „professzionalizálódása”, a másik viszont a politikai elemzés Török Gábor által is megénekelt halála, amiben a NER-nek is jócskán volt szerepe.
„A politikai elemzés racionális szereplőket feltételez, akik versenyhelyzetben, politikai logika alapján cselekednek. A kétharmados többség számára viszont az érdeknél fontosabbá vált a mit lehet megtenni kérdése, ráadásul a fontos ügyek a kormánypárton belül dőlnek el, és ezek a mozgások az elemző számára csak korlátozottan hozzáférhetők” – mondta Tóth.
|
A Republikon igazgatója szerint továbbá a tanácsadó, az elemző és a publicista szerepek összecsúsztak. Gyakran előfordul, hogy egy politológus privátban javasol valamit egy pártnak, közben a nyilvánosságban érvel mellette, majd elemzőként méltatja a végrehajtását.
(Borítóképünkön Balog Zoltán, az emberi erőforrások volt minisztere és Fekete György, az MMA első elnöke 2016-ban. Fotó: MTI/Balogh Zoltán)