A magyarok többsége nem bízik a kormány veszélykezelésében

  • narancs.hu
  • 2023. december 3.

Belpol

A magyarok többsége egyetért azzal, hogy az ukrajnai háború veszélyt jelent az országra. 

Az emberek 84 százaléka szerint a világ veszélyesebb hely lett az elmúlt egy év során, és még a leginkább optimista országokban is így vélekedik a lakosság háromnegyede. A magyarok ráadásul az átlag feletti arányban gondolják így, többek között a franciákkal és a hollandokkal hasonló mértékben – olvasható az Ipsos nemrégiben közzétett felmérésében, amit a 24.hu dolgozott fel. 

A magyarok 59 százaléka szerint a koronavírust már kordában lehet tartani, és a lakosságnak a fele számít arra, hogy a következő egy évben lehetséges egy hasonló pandémia. Ennél is kevésbé számítanak honfitársaink nagyobb természeti katasztrófára (47 százalék), terrortámadásra (38 százalék), etnikai konfliktusra (48 százalék), vagy egy Magyarországot is érintő nemzetközi fegyveres konfliktusra (35 százalék).

A magyarok szerint a kormány leginkább egy – valahol a világban lezajló – nukleáris, biológiai vagy vegyi támadás esetén tudna a leghatékonyabban fellépni, miközben a legkevésbé a terrorizmussal szemben kompetens, de egy jelentős természeti katasztrófa vagy világjárvány is nagy nehézséget okozna.

Összességében a magyarok kevesebb mint fele érzi úgy, hogy a kormány jó a kríziskezelésben

– derül ki a kutatásból. 

Azzal a felvetéssel, hogy az ukrajnai háború jelentős veszélyt jelent-e a hazájára, az összes ország válaszadóinak 61 százaléka értett egyet, a magyaroknak pedig a 60 százaléka. Ezzel együtt a magyarok 71 százaléka gondolja úgy, hogy az ukrajnai háború az ukránok gondja, és nem szabad beleavatkozni – ez jelentősen magasabb az összes ország átlagánál, amely 48 százalék volt, és főleg a lengyelek eredményénél, amely 35 százalék volt.

A magyarok nem különösebben hívei a fegyverkezésnek, mert kevesebb mint a megkérdezettek fele (43 százalék) vélte úgy, hogy a kormánynak többet kellene költenie fegyverkezésre, 80 százalék szerint pedig a gazdasági hatalom fontosabb a katonai hatalomnál.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.