A Mediaworks megzsarolta a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnökét

  • narancs.hu
  • 2023. december 14.

Belpol

A kormánymédia gyűjtőszervezete azt követeli, vonja vissza „szuverenitásvédelmi” törvényt kritizáló közleményét, vagy visszahívják.

„A Mediaworks mint a Magyar Lapkiadók Egyesületének tagja megdöbbenéssel értesült arról, hogy Kovács Tibor, az MLE elnöke és Havas Katalin, az MLE főtitkára a Mediaworks tudta és jóváhagyása nélkül az MLE nevében egy olyan állásfoglalást és felszólítást juttatott el Novák Katalin köztársasági elnök hivatalához, amelyben a Magyar Országgyűlés nagy többsége által elfogadott szuverenitásvédelmi törvényt minősítik”

szól az Origóra kitett szerdai állásfoglalás, miután a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) levélben fordult Novák Katalin köztársasági elnökhöz azt kérvén, ne írja alá a kedden elfogadott „szuverenitásvédelmi” törvényt. Az MLE állásfoglalása szerint a törvény „egyrészt szembe megy az Alaptörvény szellemével mind a jogállamiság, mind a sajtószabadság tekintetében.”

A kormánypropaganda jelentős részét összefogó Mediaworks viszont úgy gondolja, „Kovács Tibor az MLE elnökségének jóváhagyása nélkül ilyen akciót nem hajthat végre, így az állásfoglalásban leírtak legfeljebb az ő és Havas Katalin magánvéleményét tükrözik, akkor is, ha egyes kiadók támogatását utólag megpróbálják megszerezni.”

Ezek után a közleménybeb felszólították Kovács Tibort, „hogy az egyesület nevében kiadott, de az elnökség által jóvá nem hagyott állásfoglalást nyilvánosan vonja vissza, ellenkező esetben a Mediaworks visszahívja tisztségviselőit és kilép a Magyar Lapkiadók Egyesületéből.”

A törvény megszavazása után pedig több független szerkesztőség – tehát mi is – közös közleményben jelezte: a törvény betűje szerint ugyan nem a médiacégek működését szabályozza, mégis alkalmas arra, hogy súlyosan korlátozza a sajtószabadságot, megnehezítse, akár ellehetetlenítse a független szerkesztőségek, újságírók, médiacégek munkáját.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.