A meglopottak nyomorúsága – A Quaestor-botrány alulnézetből

Kétségbeesés és szomorúság jellemző a Quaestor-károsultakra, akik az interneten és helyben is szervezkednek, mert úgy érzik, ha összefognak, nagyobb eséllyel kaphatják vissza a pénzüket. Sokan egyáltalán nem szerették volna elmesélni a történetüket, saját névvel pedig senki nem vállalta a szereplést. A felelősségről és következményekről ügyvédeket kérdeztünk.

Judit tíz éve, egy súlyos betegség után lett rokkantnyugdíjas. Férjével közös megtakarításukat öt évvel ezelőtt bízták a Quaestorra. Azzal tisztában voltak, hogy így kicsit magasabb kockázatot vállalnak, de a cégnél biztosították őket arról, hogy pénzüket jó helyen tudhatják. Judit azt mondta, amikor hallotta, mi történt a vállalattal, először dühöt és tehetetlenséget érzett, de mára csak a szomorúság maradt. „Egyszerűen nem érzem magam biztonságban többé. Az állam felelős kellene, hogy legyen minden polgáráért, meg kellene védenie őket. Úgy tűnik, erre ma nem számíthatunk, és ez a legnagyobb gondja az országnak: nincsenek olyan emberek, akik tisztességgel tudnák irányítani.”

A legtöbb károsulthoz hasonlóan abban bízott, hogy az országos hálózattal rendelkező Quaestort államilag ellenőrzik, és ez elég garancia volt neki. „Ellenőrizték is a céget, a kérdés csak az, hogy kik, hogyan, és miért így? Az átlagembert bezzeg nagyon szigorúan ellenőrzik, ha valamit elfelejtek befizetni, rögtön ott a büntetés. A szabályoknak mindkét irányban kéne működni egy jogállamban.” Judit arra számít, hogy pénzük nagy részét visszakapják, hiszen megtakarításuk a hatmilliós kártalanítási összeg alatt volt. De ha visszakapják is, a történtek után nem tudja, hová tennék, mert az egész pénzügyi rendszerben megrendült a bizalma, úgyhogy bankba sem szívesen vinné megtakarításaikat.

Egyelőre marad a nyugdíjuk, amiből a férjével szűkösen, de meg tudnak élni. Judit betegsége miatt azonban bármikor számíthatnak egy váratlan egészségügyi kiadásra, és hiába van a társadalombiztosítás, nincsenek illúziói; a jobb ellátás pénzbe kerül. A gyerekeik segítenének, ám tőlük nem szívesen fogad el pénzt. „Ők a saját jövőjüket építik, nem várhatjuk el, hogy áldozzák fel azért, mert valakik minket egyszerűen megloptak.”

A történtek ellenére igyekszik optimista maradni. „Vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévő emberek is, nekünk nincsenek adósságaink. Szeretnénk még pár évet élni, szerettünk volna kicsit utazgatni nyugdíjas éveinkben, erről most le kell mondanunk. Házban lakunk, ha már nem tudjuk fenntartani, eladjuk, és veszünk egy kisebb lakást, vagy megyünk az idősek otthonába.”

A sajátjaikkal a legjobban

Péter helyzete valamivel jobb, hiszen ő még aktív és több lábon áll. Évtizedekig őstermelőként dolgozott Kelet-Magyarországon, ám az utóbbi években tapasztalt „túlszabályozás” és a növekvő költ­ségek ellehetetlenítették. Ezért a földjeit eladta, azóta alkalmazottként dolgozik. A földekért kapott vételárat próbálja nem elveszteni, és alacsony kockázatúnak tartott helyekre fektetni – így került a pénz egy része a Quaestorhoz. „Mindenhol láttam a hirdetéseket, külön megnyugtatott, hogy év elején még a tévében is voltak reklámjaik.” Mikor tájékoztatták a kötvényvásárlás kockázatairól, elmondták, hogy hatmillió forintig biztosítja a Befektetővédelmi Alap, ezért annyi pénzt tett be, hogy az összeghatár alatt maradjon. Így aztán nem is idegeskedett, amikor meghallotta, hogy csődöt jelentett a cég; ám ma már nem ilyen nyugodt. Pár évvel ezelőtt ugyanis Tartós Befektetési Számlára váltott, és a szerződésen az van: pénzügyi terméket vásárolt, nem tudja, hogy erre milyen szabályozás vonatkozik. Péter úgy érzi, mindvégig körültekintően járt el, beszélt más pénzügyi tanácsadókkal is, és senki nem figyelmeztette, hogy gondok lehetnek a Quaestorral. Ügyvédhez is fordult volna, ám egyelőre kivár, hiszen napról napra változik a helyzet az ügyben.

Károsultak demonstrációja Debrecenben

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Péter elsősorban a Quaestor vezetését hibáztatja, de szerinte a felügyelet sem járt el megfelelően, már évekkel ezelőtt fel kellett volna tűnnie, hogy csalnak. „Az állami szerepvállalásról még nem is beszéltünk. Az, hogy a csőd előtt, vélhetően bennfentes információk birtokában kivettek majdnem négymilliárdot, biztosan közrejátszott abban, hogy bedőlt a cég.”

Ettől függetlenül Péter továbbra is bízik a kormányban, hiszen mindig a Fideszre szavazott. „Szurkolok a kormánynak, hogy ne bukjanak bele ebbe a botrányba, mert egyedül bennük látok arra erőt, hogy vissza tudják valahogyan szerezni a pénzt a károsultaknak. Alternatíva nincs. Ha visszakapom a pénzem, biztosan újra a Fideszre szavazok, ha nem, akkor vagy nem szavazok, vagy marad a Jobbik. De rájuk is csak azért szavaznék, hogy kifejezzem felháborodásomat.”

Nem így érez Katalin, aki nemcsak Fidesz-szavazó volt mindig, de aktívan segítette is a pártot abban a vidéki városban, melynek a főiskoláján tanít. Most viszont óriásit csalódott a kormányban, és abban, ahogyan a helyzetet kezeli. „Úgy gondolom, a kormány is benne volt abban, hogy ez így alakult. A Külügyminiszté­rium is a Quaestornál tartotta a pénzét, és ők valahogyan még időben ki tudták venni.” Katalin szerint a Fidesz érintettségét erősíti a párt kommunikációja, és az is, hogy nem határolódtak el azonnal a párthoz több szálon kötődő Tarsoly Csabától, akit csak a botrány kirobbanása után hetekkel tartóztattak le. „Amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy a józan »paraszti esze« miatt vetette ki a pénzt a brókercégekből, akkor azt mondja, hogy mi buta kisbefektetők vagyunk, akik erre nem gondoltak. Én nem ezért dolgoztam a pártért, és segítettem a polgármestert, hogy aztán így kezeljenek.”

Katalin kisebb megtakarításait évek óta a Quaestornál tartotta, minden gond nélkül, így amikor nemrégiben nagyobb örökséghez jutott a család, nem is volt kérdés, hová tegyék. „Kevesebb, mint egy héttel a csőd előtt, március ötödikén kaptam egy e-mailt a Quaestortól, melyben megköszönték a bizalmamat. Felajánlottak egy ingyenes hétvégét is a négycsillagos hotelben, Mátraházán, azt hiszem, ezt már nem tudom kihasználni.” Amikor a botrány után két nappal személyesen érdeklődött a Quaestornál, azt mondták neki, hogy csődöt jelentett a cég, ám később kiderült, ez nem volt igaz.

„Nagyobb lakást szerettünk volna venni, mert a jelenlegi a gyerekekkel együtt már meglehetősen szűkös. Ahhoz, hogy költözni tudjunk, el kellene adni a mostani lakásunkat, de a válság miatt nem találtunk vevőt. Most már hiába tudnánk eladni, az nem lenne elég az új lakásra, a fizetésünkből élünk, a férjem is pedagógus.” De nem csak a lakásvásárlásra félretett pénz ragadt bent a cégben, ott voltak Katalin nyugdíjas édesanyjának megta­karításai is. Ő ebből a pénzből egészítette ki nyugdíját hónapról hónapra, most neki sem maradt semmije.

„Amikor meghallottam, mi történt, először fel sem fogtam, ledöbbentem, sírtam, két héttel később megnyugodtam, elkezdtem reménykedni. Az élet megy tovább, éhen nem halunk. De abba nem törődöm bele, hogy a pénz elveszett. Ez a mi pénzünk, valahol lennie kell.”

Több károsulttal együtt összefogtak, tüntetést szerveznek, megvizsgálják a jogi lehetőségeket, és uniós fórumoktól is segítséget kérnek. Katalin biztos abban, hogy – ha részben is, de – kártalanítani fogják: egész életében rendesen fizetett adót, melyből másokon segítettek, most rajta a sor. „Nem uzsorára adtam kölcsön, hanem egy államilag felügyelt, 25 éves múlttal rendelkező cégbe tettem a pénzünket. Mindenki azt mondja, hogy tegyünk félre, mert a nyugdíjból nem lehet megélni. Most már bankba sem merem tenni a pénzt, de ezt nem lehet csinálni, bankok és bizalom nélkül nem tud egy ország működni.”

Az állam felelőssége

A több tízezer károsult nagyobb része kisbefektető, akik egyenként néhány millió forintot fektettek be a Quaestor-csoportnál – mondta lapunknak a több károsult ügyét képviselő Magyar György. Az ügyvéd szerint polgári ügyben a pertársaság alakításának egyelőre nincs értelme. Sokkal hatékonyabb lehet precedensügyeket kreálva tesztelni a lehetőségeket. Büntetőügyben viszont már megoldható az egységes fellépés.

Hogy kitől számíthatnak kártérítésre az ügyfelek, egyelőre nem tisztázott. Minden kártérítő felelősség alapja a jogellenesség. Ha az MNB vagy az állam felelőssége vetődik fel, az jelenthet nehézséget – értelmezi a szituációt Magyar György. Felmerülhet az uniós jog nem megfelelő átültetésének lehetősége, ami a kártérítő felelősséget önmagában is megalapozná. Perelhető a kibocsátó Quaestor Financial Hrurira Kft. a ki nem fizetett kötvények miatt, továbbá a forgalmazó Quaestor Értékpapír Zrt. a nem megfelelő tájékoztatás miatt. Magyar szerint az sem egyértelmű, hogy a szóban forgó kötvények jogi értelemben létez­nek-e, és amennyiben nem, mi lett az értük kifizetett pénzzel. Arra Magyar külön felhívta a figyelmet, hogy a felszámolási eljárás megindulása szükséges a cégvezetés felelősségének megállapításához és a cégvagyon mielőbbi likvidálásához, ám ez eddig nem történt meg.

A Quaestor a különböző ügyleteiben jellemzően a tőzsdei választott bíróságot kötötte ki vitarendezésre, ám Magyar György szerint nem biztos, hogy ezek a kikötések érvényesek. A választott bírósági eljárás gyors lehet, mert a kötvényköveteléseken alapuló perek egyébként nem bonyolultak, a kártérítési perek viszont évekig tarthatnak. Az ügyvéd azonban bizakodó: a kötvény alapján – azaz bűncselekménnyel – vagy a szerződéskötés során okozott kárért való felelősség alapján megnyerhetők a kártérítésért indított perek. A kérdés az, hogy a jogerősen elmarasztalt adósnak van-e miből fizetnie.

Egy több károsultat is képviselő, ezért neve elhallgatását kérő ügyvéd arról beszélt a Narancsnak, hogy sok a furcsaság a Quaestor botránya körül. Feltűnő például, hogy egyik cég ellen sem indult sem felszámolási, sem csőd­eljárás, ami pedig súlyos mulasztás. Az ügyészség vagy a felügyelet is megindíthatta volna az eljárást, ehelyett mindössze annyi történt, hogy az MNB felfüggesztette a Quaestor Ér­tékpapír-kereskedelmi Zrt. működését. Ennek azért van jelentősége, mert míg az MNB-határozat megszegésének nincs jogkövetkezménye, addig a csődbiztos szinte a teljes irányítást átveszi a vállalat felett, a csődeljárás szabályainak megszegését pedig komolyan szankcionálja a Btk. – magyarázta az ügyvéd.

Az már önmagában közokirat-hamisításnak minősül, hogy Tarsoly Csaba a botrány kellős közepén leváltja az egész családját, és kinevez a milliárdos cégei élére egy büntetett előéletű, végzettséggel nem rendelkező, közmunkásként dolgozó embert – fejtegette a szakjogász. „Josip Tot óta a magyar bírói és ügyészségi gyakorlat már eljutott arra a szintre, hogy egy ilyen kinevezést kiszúrjon és szabálytalannak minősítsen. De az ügyészség ezzel valamiért nem foglalkozott.”

Nem lehet elmenni a mindenkori felügyelet és az állam felelőssége mellett sem. A pénzintézeteket szigorúan kell ellenőrizni, és ez nem véletlen: egyfelől azért szükséges a felügyelet, mert ha rosszul működik a pénzügyi rendszer, az óriási károkat okoz a gazdaságnak. Másrészt pedig ma már annyira bonyolulttá vált a pénzintézetek működése, hogy nem várható el egy állampolgártól, hogy azt átlássa – ezért is veszi át ezt a szerepet az állam. Ha tehát az ellenőrzés elmarad vagy hiányos, azzal az állampolgárok alkotmányos joga sérül – kapunk magyarázatot arra, miért jogosak a károsultak elvárásai. „Ez egy kiváló alkalom arra, hogy akár az Európai Unió luxemburgi bírósága előtt teszteljük, milyen felelőssége van a kár­okozásban a felügyelet mulasztásának, és az állami szerveknek a helyzet nem megfelelő kezelésében.”