Magyar Narancs: Meglepte az eredmény, vagy számított erre?
Debreczeni József: A Fidesz győzelme valószínűsíthető volt. Ám abban bíztam, hogy több a rejtőzködő ellenzéki szavazó, és nem lesz kétharmados parlamenti többség - a fejlemények miatt tehát csalódott vagyok.
MN: Mivel magyarázza a Fidesz nagy fölényét?
DJ: Ez nem olyan választás volt, mint az 1990 és 2010 közötti választások bármelyike. A korábbiaktól merőben más választójogi szisztéma keretei között zajlott, a kormánypárt nyomasztó hatalmi, médiabeli, szervezeti és mindenféle fölényével, miközben az ellenzék kampányát adminisztratív módon is korlátozták. Ám ezzel együtt a Fidesz kevesebb voksot kapott, mint 2002-ben vagy 2006-ban, amikor pedig elveszítette a választásokat. Parlamenti mandátumaránya tehát a maga képére formált torz választási szabályok következménye.
MN: A mandátumelosztás aránytalansága a választási rendszer terméke, de az, hogy 8-900 ezer szavazat a különbség a Fidesz és az Összefogás között az előbbi javára, nem magyarázható ezzel. Miért nem tudtak mozgósítani több választót, miközben végig azt mondták, hogy a győzelmük kulcsa lehet a magas részvétel?
DJ: A Fidesz minden szinten lefojtotta a kampányt, és a már említett erőfölénye miatt ezt megtehette. Például Orbán Viktor miatt nem volt kormányfői vita, sőt igazából sehol nem volt vitaszituáció, ami a mozgósításhoz elengedhetetlen. Ezzel együtt el kell ismerni azt is, hogy a Mesterházy vezette Összefogásnak nem volt olyan lendülete, hogy ezt az akadálypályát leküzdve elébe tudjon vágni a lejtőn szaladó Fidesznek.
MN: Mire számít a kormányoldalon? Az újabb nagy győzelem után várható szelídülés, tesz-e gesztusokat Orbán Viktor az uniónak vagy a honi ellenzéknek, mint arra néhányan számítanak?
DJ: Nem gondolom, hogy a következő időszakban megmutatkozik az Orbán-rezsim "emberibb arca". Igaz, arra sem számítok, hogy az önkényuralom egy sokkal durvább formája következne. Orbán továbbra is mindent megtesz a demokratikus ellenzék politikai, szellemi és egzisztenciális felőrléséért, a demokrácia kiüresedett kellékeit azonban megtartja. A parlament még inkább - ahogyan Szabó Tímea fogalmazott - bábszínház lesz. Mindent ösz-szevetve a kormányoldali ténykedésben nem várok drámai változásokat, csak egyszerűen rosz-szabb lesz minden, mint volt.
MN: Mennyiben befolyásolja a Fidesz mozgását a Jobbik erősödése és támogatottságának területi kiegyenlítődése?
DJ: A Jobbik erősödése kétségkívül súlyos fejlemény. Nagy hiba lenne azt gondolni, hogy a Jobbikra adott szavazatok túlnyomó többsége valamiféle szélsőséges, náci érzületből fakadt volna; sokkal inkább a protestszavazatok zömét hozta el azzal, hogy középre tudta magát pozicionálni, és visszafogott kampányával a most kormányon meg a korábban kormányon lévőkkel szemben egy harmadik lehetőségként mutatta fel magát. Orbán, ahogyan eddig is, mindig a pillanatnyi szituációnak megfelelően viszonyul majd hozzájuk. Azt viszont nem tartom valószínűnek, hogy be tudná darálni őket; erre az előző ciklus elején talán volt még lehetősége, ma már aligha. Egyébként úgy gondolom, a Jobbik-problémával a baloldalnak is a legkomolyabban szembe kell néznie, mert a válságövezetekben eredetileg tőlük pártoltak át szavazók a Jobbikhoz. A neonáci rémség ellen megfogalmazott varázsigék nem hatékonyak éles választási helyzetben, a baloldalnak e helyett azokkal a súlyos társadalmi problémákkal kellene szembesülnie - és azokra az eddigieknél legalább árnyalataiban más válaszokat adnia -, amelyeknek a Jobbik a megerősödését köszönheti.
MN: Mi várható a demokratikus ellenzék oldalán?
DJ: Ez egy nagyon nehéz helyzet. A mostani összefogást a Mesterházy vezette MSZP dominálta, a szövetség végső soron az MSZP-hez való csatlakozás révén született meg. A viszonyok átrendeződéséért vagy a vezető szerepért nyilván megindul a rivalizálás, de szerintem ez a dolgok normális rendje. Az viszont nagy hiba lenne, ha mindez valamiféle bűnbakkeresésbe vagy egymásra mutogatásba torkollna. Alapkérdés, hogy az összefogáson belül az MSZP-n kívül egyáltalán lesz-e országgyűlési frakciója másnak is, hiszen az eddigi adatok alapján 4-4 mandátummal számolhat az Együtt-PM és a DK is, és ott van Fodor Gábor egy szál magában.
MN: A frakcióalakítást, felteszem, fontosnak tartják...
DJ: Ez létkérdés a nyilvánosság és a finanszírozhatóság miatt, hiszen a frakció megléte a feltétele azoknak az állami támogatásoknak, amik egy párt működéséhez elengedhetetlenek. Nyilván indulnak majd tárgyalások ez ügyben a kormányváltó szövetségen belül, de én azt sem zárom ki, hogy a Fidesz úgy változtatja meg a frakcióalakítás szabályait, hogy még véletlenül se kerülhessen sor egy Együtt- vagy DK-képviselőcsoport létrehozására. Márpedig más frakcióhoz csatlakozni vagy független képviselőként ücsörögni nincs túl sok értelme.
MN: Az Összefogás legfeljebb a Jobbikkal és az LMP-vel együtt érheti el az egyharmados országgyűlési kisebbséget. Figyelembe véve az előző ciklus tapasztalatait, mit kellene másként tenni, hogy az ellenzék parlamenti politizálása hatékony legyen?
DJ: Úgy vélem, a parlamentben, ha lehet, még kevésbé lesz lehetőség hatékony politizálásra. A politika fő színtere emiatt nem is a parlament lesz.
MN: Hanem?
DJ: Sokkal inkább az utca vagy a civil szervezetek. Most úgy tűnik, hogy a jelenlegi választási szabályok közepette a Fidesz normál esetben nemigen tud veszíteni. Egy ennyire a kormányoldal felé lejtő, az ellenzéket minden lehetséges módon gátló pályán csak óriási társadalmi felháborodást kiváltó válsághelyzetben lehet sikerrel fölvenni a küzdelmet a rezsim ellen. Nézze, most is úgy latolgatjuk itt a választás utáni helyzetet, mintha a következő választást már tisztességes körülmények között rendeznék meg. A jelenlegi viszonyok közepette azonban a demokratikus oldal gyökeres megújítása majdhogynem éppúgy kivitelezhetetlen, mint egy új politikai erő színre lépése.
MN: Tavaly év végén azt mondta nekünk (lásd: "Úgy ér majd véget, ahogy a piramisjátékok", Magyar Narancs, 2013. december 19.), hogy Orbán rendszere nem konszolidálható, és ha nyer is, még egy ciklust nem húz ki végig. A vasárnapi eredmények ismeretében fenntartja ezt az állítását?
DJ: Olyan fokú voluntarizmus érvényesül, és a gazdaságban, a politikában és általában a társadalom minden területén olyan törvényszerűségekkel megy szembe a rezsim, hogy az biztosan nem folytatható sokáig. A kormányoldal mostani eredménye a rezsicsökkentés és néhány hasonló, fenntarthatatlan agyrém következménye. Meggyőződésem, hogy ez a rendszer nem működtethető hosszabb távon. Szerintem még 2018-ig sem.
