„A propaganda is oké, csak fizessenek érte azok, akik hallgatni akarják”

A környező országokban sehol sem olyan rossz a média helyzete és sehol sem annyira irányítottak az állami reklámhirdetések, mint Magyarországon. A hatalom ma már nem feltétlenül a tulajdonosi szerkezetet, hanem a piaci ökoszisztémát szállja meg, ha egy médiumot meg akar szerezni magának. 

Online konferencia keretében mutatták be kedden a Mérték Médiaelemző Műhely (MMM) legújabb kutatását, amelynek során a szlovák Memo98, a cseh MédiaForum és a Román ActiveWatch nevű szervezettel közösen vizsgálták a projektben részt vevő négy ország médiapolitikáját. A kutatásban kiemelt figyelmet kapott az állami költések és a közmédia szerepe. 

Polyák Gábor, az MMM egyik alapítója elmondta, egyes médiával kapcsolatos problémákat, így például pont az állami reklámköltések kérdését más országokban nem is tudnak értelmezni. 

„Előrébb vagyunk a médiapiac bedarálásában”

– mondta a szakember. Urbán Ágnes médiakutató a 2010 éves évig ugrott vissza, ugyanis szerinte akkor volt érezhető az első félelem, hogy az új médiatörvény által életbe léptetett bírságokon keresztül regulázná meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa a különböző orgánumokat. „Sokak fejében az volt, hogy klasszikus cenzúra lesz” – mondta, hozzátéve, hogy gyorsan kiderült, a médiatörvény nagyon jó eszköz, de nem direkt módon, és a valóságban a tulajdonviszonyok átalakulása mentén tettenérhető a befolyásszerzés. 

Urbán szerint például látványos volt a „Simicska-birodalom” felemelkedése és bukása, amiből tanulva Orbán Viktor diverzikifálta a médiabirodalmát. Ezt követően jött a több száz médiumot, köztük a megyei lapok többségét magába tömörítő Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány, ami európai szinten is feltűnő volt. Az újabb szintlépés az az, ami jelenleg is tapasztalható, amikor nem csak a közvetlen tulajdonosi szerkezetet, hanem az egész ökoszisztémát szállják meg: az Index esete mutat rá erre, amit úgy szereztek meg, hogy az Index Zrt. tulajdonosi viszonyaihoz nem nyúltak hozzá, de a hozzá kapcsolódó társaságokat, így a hirdetésekért felelős céget is bekebelezték. „A szerkesztőségnek nem volt más választása, mint felmondani” – mondta Urbán Ágnes. 

Hozzátette, hogy ez nem csak az Index-ügynél látszik, hiszen például a Magyar Hangnak nincs nyomdája Magyarországon, csak Szlovákiában hajlandóak kinyomtatni a lapot, a Magyar Posta pedig kivonul a napilapok terjesztéséből, ami a Népszavát komolyan érinti.

„Újabb és újabb elemeket ismertünk meg abból, hogy hogyan lehet foglyul ejteni a médiapiacot”

– mondta. A szakember arról is beszélt, az is látszik, hogy minden olyan médium, amit „megszereznek”, veszít a népszerűségéből, ami alól egyedül az Index kivétel. Mérföldkőnek tarjta az Origo átalakítását, valamint a Népszabadság bedarálását is, a 2021-es év áldozata pedig a Klubrádió. 

 

Polyák Gábor, a moderátor Bogár Zsolt és Urbán Ágnes a Mérték Médiaelemző Műhely online konferenciáján

Screenshot/Zoom

„Mindenkit eltávolítottak”

Urbán Ágnes szerint a reklámköltések direkt módon érkeznek a kormányközeli médiumokhoz. A MMM két évvel ezelőtt az Európa Bizottsághoz (EB) fordult a Klubrádióval és Jávor Bendek akkori európai parlamenti képviselővel közösen, hogy az irányított állami finanszírozást részéről bepanaszolják – az EB azóta nem határozott ebben a kérdésben. Ettől függeltenül a kutató úgy vélte, ez „hasznos meccs”, mert a bizottság előbb-utóbb kénytelen lesz szembesülni valamilyen módon a saját felelősségével, és használnia a rendelkezésre álló eszközeit; nem taktikázhat, nem játszhatja a „passzív bürökratát”. 

Polyák Gábor szerint ez azért is fontos kérdés, mert az állami költések nélkül elég sok szereplő nem élne meg a piacon, ugyanis a bevételeik 80-90 százaléka ebből származik, ami abszurd, ahogyan az is, hogy a legnagyobb hirdető Magyarországon az állam. Állítása szerint Nyugat-Európában nem is értik azt a magyar helyzetet, hogy hogyan lehet egy piac létezését „megszüntetni”, illetve „gyakorlatilag 0-100 arányban” rendelkezni az állami hirdetések felett a kormánypárti médiumok javára. 

„Ez a sokat látott román barátainknak is felfoghatatlan”

– mondta.  

Az állami reklámköltés 86 százaléka fideszes helyekre megy, ahol a tulajdonosok is bevallják magukról, hogy kormánypártiak, pusztán 14 százalék a független szereplőkhöz. Ugyanakkor olyan médiumok is vannak, amelyekre azt mondanánk, hogy ellenzékiek, de mégis állami költésből élnek: a Népszava, ahol Urbán Ágnes szerint „kíváló újságírók” dolgoznak, és „remek cikkek, nyomozások” jelennek meg, viszont a lap a hirdetései 78 százalékait az államtól kapja, ezért nehéz azt mondani rá, hogy független. „Az utolsó kormánykritikus napilap állami hirdetésből él” – mondta Urbán Ágnes. 

Polyák Gábor ezt követően a rádiós piacról beszélt, ami szerinte 2010 óta többször az aktuális potentátok képére formálódott. Továbbá a Médiatanács 2009-ben cserélődött le a „nagyon rosszról egy még rosszabbra”, és nem lehet nyomon követni a tevékenységét, a rádiós frekvenciák elosztása esetében pedig az egyedüli a cél a politikai érdekek kiszolgálása. Urbán Ágnes szerint sokatmondó, hogy a hatóság rendeli el a rádiók hallgatottsági mérését, amihez nem kellene, hogy köze legyen, de arra nincs bizonyítéka, hogy manipulálnák az adatokat, kutatásokat. Hozzátette, látványos, hogy minden, az MMM közreműködésével készített kutatásban résztvevő országban van arra szándék a kormány részéről, hogy a közmédiát befolyásolják: a felügyelő szervezetekbe előszeretettel nyúlnak bele, viszont a szerkesztőségi függetlenség tekintetében másutt sokkal jobban tartják magukat, mint Magyarországon. „Nálunk mindenkit eltávolítottak, aki szeretett volna három őszintét kérdezni” – mondta. 

„A legkevésbé vidám barakk”

Polyák Gábor szerint sehol nem ennyire rossz a piaci hangulat, mint nálunk – Magyarország a „legkevésbé vidám barakk”. Nem ekkora a megosztottság a többi országban és nálunk van a legkevésbé következménye annak, ha egy újságíró nyilvánosságra hoz egy kormányra vagy politikusokra kínos ügyet. A „fideszes és nem fideszes” újságírók nem értik meg egymást, és a reményvesztettség sem jellemző más országokban annyira, mint Magyarországon. Továbbá nálunk a fideszes újságírókat igazából nem újságírónak, hanem propagandistának tartják, akik pénzért politikai reklámot nyomnak, de mégis van egyfajta „liberális finomkodás”: a piaci szereplők „nem vállalják fel az erős szavakat”, vélekedett. 

A kutató úgy véli, hogy egy esetleges nem kétharmados kormányváltás révén még egy csomó korlát bennmaradna a rendszerben, például az Alkotmánybíróság, amihez eddig nem lehetett fordulni a törvénysértések miatt. Szerinte egy időre le kellene állítani az összes állami reklámköltést, ami tisztítaná a piacot, de mindent nem oldana meg, mert a fideszes cégek a médiumok jelentős részét képesek lennének finanszírozni. „De nem mindegy, hogy én fizetem a KESMA-t, vagy ők fizetik” – mondta. A közmédia finanszírozását csökkenteni kellene a törvényi minimumra, viszont a kétharmad nélkül nem lehetne a Médiatanácsot megszüntetni. Urbán Ágnes hasonlóan vélekedett; mint mondta, nem volt olyan precedens, hogy ennyire mélyről kellett volna újjáépíteni a közmédia rendszerét. Ha pedig megszűnnének az állami hirdetések, akkor kiderülne, hogy ki tud életbe maradni a piacon. 

„A propaganda is oké, csak fizessenek érte azok, akik hallgatni akarják”

– mondta. 

(Címlapképünkön: Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió stúdiójában, ahol interjút ad a Jó reggelt, Magyarország! című műsorban 2021. február 26-án. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)