„Jöttek az üzenetek, hogy dögöljünk meg az autópályán” – egy rendőr a hókatasztrófa kezeléséről

  • Gergely Zsófia
  • 2013.03.20 14:10

Belpol

Megszólal egy rendőr, aki az autópályán teljesített szolgálatot a hétvégi hókáosz idején. Koordinálta a különféle hatóságok munkáját, a csak egyéni érdeküket érzékelő és indulatos autósokat, és próbálta kezelni a távolról jött, gyakran életszerűtlen utasításokat. Tapasztalatai különösen értékesek annak fényében, hogy kollégái nem mernek beszélni, hiszen a hárításra beprogramozott ORFK a megyei hatóságoknak is megtiltotta a tájékoztatást.

Mivel végre valaki nem „a katasztrófahelyzet kihirdetésre került”-féle rendőrségi magyart beszélte, egy az egyben idézzük forrásunk helyenként sarkosan megfogalmazott állításait. Más megkeresett rendőrségi informátoraink állásukat féltve (érthető módon) elzárkóztak a háttérbeszélgetéstől is, nem csoda, hogy forrásunk szintén név nélkül vállalta a nyilatkozatot. (Az ORFK a megyei hatóságoktól is elvette a tájékoztatás jogát, és központosította a kommunikációt, ám Pintér megszólalásai ellentmondtak a megyei rendőrségi honlapokon közölt információknak. Erről szóló cikkünket lásd itt.)

Nem a szalagkorlátokon múlt

„Az osztrák hegyekben használt hómarók kellettek volna, de valaki rosszul kommunikálta le, erre elsőre hóekéket küldtek. Hat ezek közül ide is ért, csak ekkor esett le, hogy hát ilyenek vannak a közútkezelőknél is. Akkor kezdődött újra a telefonálgatás, meg a diplomácia, hogy inkább hómaró kellene” – kezdi rendőrségi forrásunk, aki szerint az „autópályásoknál is a szokásos pénzhiány” miatt nincsen elegendő saját gép, pedig ilyenekre nemcsak a hasonló, váratlan ítéletidőkben, hanem egy sima, nagyobb havazásnál is szükség lenne. Tévedés, hogy a szalagkorlát korábbi, illetve több helyen történő átvágása megoldotta volna a helyzetet, ahogy azt sokan számon kérték – állítja a rendőr. „Csak a mi pályaszakaszunkon több helyen át lett vágva a szalagkorlát. Odaálltak a rendőrök, áthúztak 30 autót. Aztán újra és újra leállt az egész, mert a soron következő autós és persze a kamionosok többsége nem akart visszafordulni. Szó szerint kijelentették, hogy nem jönnek át, hiszen ha megindulhat a forgalom, ők mennek tovább. Mire fentről megkaptuk, hogy »hát rendőrök vagytok, adjátok utasításba«. De egy úti célja felé tartó román vagy bolgár kamionossal nem könnyű megértetni, hogy tíz autóval hátrébb mások visszafordulnának, ezért te menj vissza, ahonnan eredetileg jöttél. Ráadásul még csak félre sem tudtak állni, hogy az átvágáshoz jussanak azok, akik meg visszamentek volna.”


Fotó: MTI

A rendőr szerint az is szempont volt, hogy mennyibe fog kerülni a szalagkorlátok visszahegesztése, „És addig nem is biztonságos a közlekedés ezeken a pontokon” – de erre a szempontra a benn rekedtek mielőbbi kiszabadítását követelők akkor kevésbé voltak érzékenyek.

Nyomás felülről

Egy idő után az országosan elharapózó közelégedetlenség nyomására a rendőrségi szervezeten belül is elindult a türelmetlenkedés: fentről lefelé – általában a havas utaktól messze eső vezetői íróasztalok mögül – sürgették a megyei rendőrségeket. „Amikor nagy nehezen tisztulni kezdett a pálya, már azzal jöttek, hogy legalább egy sávon miért nem indítjuk meg már valahogy az autókat. Pedig ha az egy napja benn álló kocsikat túl korán elengedjük, pillanatok alatt újabb balesetek és torlódások lettek volna, és még tovább kell majd várni” – ezt próbálták megértetni a helyszínen koordináló rendőrök a felettesekkel, de nem volt könnyű dolguk.

Forrásunk az M1-es autópályát hozta példaként, ahol közel 80 százalékban nemzetközi forgalom bonyolódik. „Volt olyan kamionos, akivel a hosszú hétvége alatt háromszor találkoztunk, mert amikor letereltük valahol, akkor nekivágott egy másik útvonalnak, hogy mindenáron továbbjusson. Így feltűnt Győrben, Veszprém felé, majd Székesfehérvárnál. Magam láttam, hogy olyan is volt, aki a lehető legbalesetveszélyesebb módon nekiállt tolatgatni a pályán, aztán »basszam meg« volt a válasza, mikor kérdőre vontuk.”

Ugyanakkor az sem véletlen, hogy senki nem mert korábban kamionstopot hirdetni. „Ha előbb elrendelik, hogy nem mehetnek, ott rekednek Ausztriában és Szlovákiában, és egy csomó áru megromlik. Több mint ezer cég akkor meg ezzel jött volna, velük szemben ki vállalja a felelősséget?” – tette fel a kérdést a rendőr, hozzátéve, hogy a kamionosokat átkozóktól azt is megkérdezné, „mégis kiknek viszi a kamionos azt az árut?”. A péntektől beálló tilalom miatt csütörtökön volt a legtöbb szállítójármű az utakon.

Az autópályáknál gyakran szolgálatot teljesítő forrásunk állította, hogy a szélsőséges időjárás miatt eleve reménytelen volt a helyzetük. „Ha lefagy az aszfalt, egy megrakott kamion teljesen tehetetlen súllyá válik, még ha csak 3 centi hó esik is.”

Szitok és hógolyó

„Volt, hogy hógolyóval dobálták az elhaladó rendőrautókat, a segélyhívó vonalakon meg jöttek az üzenetek, hogy dögöljünk meg az autópályán. Ezeket nem érdekli, hogy volt olyan kolléga, aki az autópályán helyszínelt reggel 6 órától este 6-ig, aztán másnap reggelig irányította a forgalmat az egyik lehajtónál, mert nem tudtunk váltást küldeni” – jegyezte meg.

Hasonló helyzetekben az a gyakorlat, hogy a különféle szakágak képviselőiből operatív, koordináló törzseket állítanak fel, de állítólag ez sem zökkenőmentes. „Másképp gondolkodik, más beidegződései vannak egy katasztrófavédelmisnek, egy tűzoltónak, egy katonának vagy egy rendőrnek. Ezek nagyon kijönnek az ilyen helyzetekben. Amúgy meg a katasztrófavédelem még mindig szenvedi a megújulási folyamat nehézségeit.”

Hiába tudták előre, hogy hó, valamint 80-90 kilométer per órás szél várható, beszélgetőtársunk szerint ilyen időjárásra senki nem számított. „Aki nem volt ott, nem tudhatja, de ilyen hófúvás, ilyen porhóval hideggel nem szokott lenni. Ez a szél valahogy érdekesen tekerte a havat, brutális volt, szó szerint építette.” Elmondása szerint volt, ahol ezért homokrakodóval próbálták a legszorosabb értelemben „elrakni a havat, mert tolni sem lehetett”.

És szerinte egy „vészjóslóbb” előzetes figyelmeztetést sem szívesen vállal be senki, hiszen annyira nem lehet bízni a meteorológiában, „ha nem jön be”, akkor abból lesz baj, és „még kevésbé adnának a szavunkra”.

A hezitálás azért más pontokon is érezhető volt, így forrásunk szerint a honvédség páncélozott járműveit is előbb kellett volna bevetni. „Ezeket előbb beleküldhették volna a hóba, hogy törjék át a hófalakat, így utána könnyebben lehetett volna elpucolni. De az a szervezet is eléggé szét van verve, valószínűleg egy ideig senki nem mert dönteni. Mert azt is kevesen tudják, hogy ha a hó nem egyenletesen oszlik el, akkor az lesz a baj, hogy a lánctalpasok tönkreteszik az aszfaltot. De az nem megoldás, hogy állunk, várunk, és bízunk benne, hogy arrébb fújja a szél.”


Fotó: MTI/Krizsán Csaba

Közlekedési (im)morál

„Az autópályán naponta csak az egyik oldalon több tízezer jármű megy el, ennyi autós elképzelése, vezetési morálja azért erősen eltérő” – fogalmazott a rendőr. „Ott voltam szombaton, mikor szabályosan felvezettük a forgalmat 20-30-as sebességgel. Muszáj volt, mert a nagyjából letakarított pálya még azért nem volt tökéletes, így lassan, fokozatosan az autósáv ezt is lejárta, ráadásul nem engedhettük, hogy nekiálljanak nyomni a gázt, csak mert kiszabadultak. Erre állat módjára szinte elkezdték letolni a rendőrautókat.”

Ugyanakkor állítja, lehetetlen volt elkerülni az újabb összetorlódásokat, lezárásokat. „Ezt nagyon nehéz eltalálni, még ha oda is figyeltünk a forgalom szabályozására. Kimentek a mi szakaszunkról, de utána valahol belógott a hófal, erre persze újra összetorlódtak még szombaton is.” Ha Ausztriában vagy Németországban közúti baleset történik, vagy egy kamion kicsúszik, árokba borul vagy hasonló forgalmi akadály képződik, akkor az útkezelők egyszerűen odaküldik a saját gépparkjukban alapból megtalálható, megfelelő járművet, ami azonnal elvontatja a legközelebbi pihenőbe vagy parkolóba – mondta a külföldi gyakorlatot is jól ismerő rendőr. Szerinte ezekben az országokban csak a gyorsaság számít, hogy ne alakulhasson ki torlódás, dugó. „Aztán utána egyszerűen kiszámlázzák neki a vontatást. Nálunk mi van? Piaci alapon dől el, honnan, mikor, mennyiért hív autómentőt, vagy azok mennek oda és harcolnak a megbízásért.” Állítólag többször javasolták az országos rendőrségi egyeztetéseken a vidéki szakágazatok, hogy nálunk is legyenek „hivatásos” vontatók, akik rögtön leszedik az útról az elakadt közlekedőket, de addig jutottak, hogy „mindig ígérik”. „Ékes példája volt annak, hogy nincs lehetőség, eszköz a megoldásra, nagy a visszhang, de túléljük. Árvíz idején is ugyanilyen fejetlenség volt: elvittek bennünket az ország másik végébe, egy váltóruha nélkül egyetlen napra, aztán a legnagyobb szervezetlenség miatt napokig értelmetlenül telt az idő.” Forrásunk arra tippelt, hogy most is elül majd a megoldást sürgető aktivitás, és várhatóan a jövőben sem lesz elég pénz, gép és szakmai hozzáértés a feleilyen helyzetek megoldására sem.

Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.

Angyalbőrben

A leegyszerűsítésre mindenkor hajlamos kívülálló számára úgy tetszik, az operaénekesi működés két legnagyobb kihívása: magas hangokat kiénekelni és prózában megszólalni. Merthogy mindkét esetben gyakorta észlelhető a fokozott mértékű feszültség fönt a színpadon, és a megbocsátásra rögtön kész együtt­érzés odalent a nézőtéren.

Megnyíló életek

  • Rádai Andrea

Az előadás legnagyobb részében a holokauszt-túlélő 97 éves Katona Éva, Göndör László nagymamája testetlen hangként jelenik meg, mintha ott lebegne a lelke felettünk. Ezt az érzést érdekes módon elsősorban nem a mulandóság melankóliája táplálja, hanem az előttünk megnyíló életek gazdagsága miatt érzett öröm.

Kinek a kultúrája?

Öt és fél év működés után megszűnik a Dunszt.sk szlovákiai magyar kulturális portál. A főszerkesztő kifáradásról és strukturális nehézségekről beszél, de politikai és társadalmi kérdések is felsejlenek a háttérben.

Ők így csinálják

  • A szerk.

PTSD – csúnya betegség, az van nekik, szegény Fidesznek, poszttraumás stressz szindrómájuk, immár vagy negyedszázada.

Magyarország farhátra megy

  • A szerk.

A Farhát-kormány legújabb népélet-javító intézkedését rögzítő 06/2022. (01.14.) sz. korm. rend. szövege, s ez mindenképpen a dicsőségére válik, precízen kitér arra, hogy az a kereskedő, aki a rendelet valamely utasítását megszegi, milyen szankciókkal sújtható.

Kiáll-e?

  • A szerk.

Az előválasztás utáni kínos bénultságot levetkőzve mintha a feltámadás jeleit mutatná az ellenzék kampánya.

„Nagyon nagy vita”

Orbán Viktor január 14-i, idei első rádióinterjújának utolsó témája a „gyermekvédelmi népszavazás” volt. Az interjúban a pedofília először kontrasztként jelent meg: „van az a jelenség, hogy a gyerekeink ki vannak téve szexuális ragadozóknak” – mondta a miniszterelnök. Majd pedig a szexuális kisebbségekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „most egy másik jelenségről beszélünk, aztán hogy ez elvezet-e a pedofíliához vagy nem, erről van egy nagyon nagy vita, de ezt én most nem tartom fontosnak”.

A szelíd forradalom

A múlt év végére az Alaptörvény lecserélése az egyesült ellenzék egyik legfontosabb, de mindenképpen a legjelképesebb választási ígéretévé lépett elő. A kezdeti kérdést – lehetséges-e egyáltalán egyszerű többséggel alkotmányozni? – felváltotta az annak mikéntjéről folyó nyilvános eszmecsere.