A Széchenyi család leszármazottja: „Tiborcz István a közvagyonból csinált magánvagyont”

  • narancs.hu
  • 2025. február 12.

Belpol

A fiatal Széchenyi X. Bencét már a kormánypropaganda támadja azért, mert újságírói munkát végzett.

A Válasz Online interjút készített Széchenyi X. Bencével, Széchenyi István leszármazottjával, aki a Direkt36 A dinasztia című filmjében rejtett kamerával jelentkezett Tiborcz István elitklubjába, a Botaniq Budai Klubba. Az interjúban Széchenyi X. Bence azt is elmondta, hogy jelentkezését elfogadták, és felajánlották számára a klubtagságot. Megjegyezte, az is világossá vált számára a felvételi eljárásban, milyen „elképesztő módon érdekli őket [a Tiborcz-klubot] az emberek státusza”.

Széchenyi X. Bence szerint a Tiborcz-félék és környezetük új arisztokratákként tekintenek  magukra: „Szerintem legitimálni akarják magukat – nem is feltétlenül a nyilvánosság, inkább önmaguk előtt. A Tiborcz-félék és a környezetük afféle új arisztokratákként tekintenek magukra, folyton a régi Magyarországról fantáziálnak. Ízléstelenül modern stílusban bár, de kastélyokat újítanak fel. A történelmi nevek viselőinek jelenléte a köreikben arra jó nekik, hogy elhitessék magukkal: ők valójában arisztokraták, nekik ez jár. Ezért kerülhettem volna be én a klubba. A nevem miatt.

Széchenyi X. Bence leszögezte: míg Széchenyi István a magánvagyonából hozott létre közvagyont, addig Tiborcz István a közvagyonból épít magánvagyont. Hangsúlyozta, hogy Széchenyi István kritikus volt az arisztokráciával szemben, mert szerinte elszakadtak a hétköznapi emberektől, és ezt az önzés legrosszabb fajtájának tartotta. Véleménye szerint „Tiborcz pontosan az az új arisztokrata, akit Széchenyi gyűlölt volna”.

Az interjúban Széchenyi X. Bence arról is beszélt, hogy nem nemesként nevelkedett, hanem Cambridge-ben, Massachusettsben nőtt fel, egy lakásban, nem pedig kastélyban. Azt is elmondta, hogy mindkét szülője beszélt magyarul: „Beszélek azért magyarul valamennyire én is, de messze nem tökéletesen, főleg most, hogy már közel két éve nem élek Magyarországon.” A Széchenyi-leszármazott Londonban él, újságíró, és a Guardian már közölte egy cikkét is, amelyben a Mathias Corvinus Collegium korrupciójáról írt.

Széchenyi X. Bencét egyébként a kormánypropaganda egyik szerzője, Veczán Zoltán „a legkisebb magyarnak” nevezte a Mandiner hasábjain azért, mert többek között fényt derített arra, hogy a Tiborcz-féle klubban illegális szerencsejáték is folyhat. Ugyanakkor Tiborcz István ezt tagadta, szerinte csak játékpénzzel játszanak „rekreációs célból”.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.