Magyarországon több mint 3 millió ember él szegénységben és szenved a társadalmi kirekesztés különböző formáitól. Október 17-én, a szegénység elleni küzdelem világnapján maroknyi ember hívta fel a figyelmet a problémára. A Magyar Szegényellenes Hálózat (MSZEH) szervezésében délelőtt a Kossuth tér és az Alkotmány utca sarkánál érintettek beszéltek saját vagy környezetük élethelyzetéről, majd nyílt levelet olvastak fel Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárnak címezve, amit később megpróbáltak kézbesíteni is. A üzenet alkalmával hangsúlyozták a garantált minimumjövedelem fontosságát, mint egyfajta javaslatot a helyzet kezelésére, aminek korábban maga az államtitkár is, ha nem is lelkes, de elkötelezett híve volt.
| ||
A túlélés a tét
A szegénységről nem beszélünk eleget. Ennek nyilván oka van, és nem (vagy nem csak) az empátia hiánya, a kiábrándultság miatt fordul a figyelmünk egyéb témák felé; a jól működő propagandagépezet gondoskodik arról, hogy ne essen elég szó mélyszegénységben élő, sok esetben igazán nélkülöző gyerekekről, felnőttekről, magukra hagyott idősekről vagy komoly ápolásra szoruló emberekről.
A méltó megélhetés hete című eseménysor alkalmával az MSZEH aktivistái megpróbálják minél szélesebb körben megjeleníteni e létező gondot, járják a településeket, és beszélnek a majd’ minden 3. embert érintő egyre súlyosabb problémáról – mondta László Johanna.
| ||
Csordás Anett a Lépjünk, hogy léphessenek Alapítvány elnökének a kisfia, Erik a szülés során fellépő komplikációk miatt fogyatékkal élőként született. Éveken át a túléléséért küzdöttek, miközben világossá vált, hogy a kisfiúval otthon lévő szülőnek a gyerek után kapott ápolási segély és a családi pótlék semmire sem elég. Ez az összeg ma kb. 70 ezer forint; közel 50 ezer ember ápolja a családtagját, és küzd azzal, hogy az állam a minimumra sem elég összeggel támogatja odaadásukat. „Egy nemzet értékét az is adja, hogyan bánik az elesettekkel. Magyarország rendesen alulteljesít.”
Méltó megélhetésre van szüksége mindenkinek, ezt hangsúlyozta a szitáló esőben Faragó Tímea, a cigánysoron született 6 gyerekes édesanya is, aki Kecskeméten helyi szervezőként próbál segíteni a nehezen élőkön. Arról beszélt, hogy a szegénységnek hosszú távú következményei vannak, mert az élelmezési nehézségek, a lakhatási problémák és az ingerszegény környezet mind-mind kihatnak a gyerekek fejlődésére vagy a felnőttek mentális állapotára.
Miközben az MSZEH akciója zajlott, a Parlamentbe nagy létszámú delegáció érkezett, vörös szőnyeg, Kövér László és a lezárt Kossuth tér adta a hátteret Imre mondandójához, amelyből kiderült, hogy a hajléktalan közmunkás egykor sérült gyerekek oktatásával foglalkozott, de egyik pillanatról a másikra az utcán találta magát. Most betegen küszködik.
Megfelelő eszköz
Magyarországon a kormány csupán konzerválja a szegénységben élő, különféle hátrányt elszenvedő emberek helyzetét. Nem látszik, hogy tenni akarna a probléma ellen, az általános intézkedések egészen más szándékot mutatnak. Az MSZEH szerint a garantált minimumjövedelem ezen az áldatlan állapoton segíthetne, „méltó szintre egészítené ki” az emberek jövedelmét, amelynek segítségével fedezhetővé válna mindenki számára az alapvető létszükséglet, így csökkenhetnének a társadalmi feszültségek is.
| ||
Bár az MSZEH aktivistái feltették a kérdést, hogy szándékában áll-e Czibere Károlynak, netalántán a kormánynak a minimumjövedelem bevezetésével foglalkozni, vagy már elengedték az egykori fölvetést, és beérik a becsődölt közmunkarendszerrel. Választ aligha kapnak, az akció záróaktusaként a szegénység ellen küzdők az Emmi Szalay utcai épületéhez vitték a nyílt levelet és azt az óriás képeslapot, amin keresztül bárki üzenhetett a világnap alkalmából. A minisztérium részéről Veres Gábor ügyfélszolgálati vezető fogadta a kezdeményezést. Egyfajta válaszként felfogható ez is.
