magyarnarancs.hu: Hogy van a kisujjad?
Gulyás Márton: Alakul, alakul. Valamennyire összeforrt, most tornáztatni kell.
magyarnarancs.hu: A rendőrség szeptemberben felfüggesztette a nyomozást az ujjtörést elkövető biztonsági őr ellen, téged viszont még márciusban egy év próbaidőre bocsátottak, mert eltávolítottad a Nemzeti Választási Iroda két tábláját.
GM: Szerintem ez senkinek nem jó jel, aki bármiféle közéleti véleménynyilvánításra adja a fejét.
magyarnarancs.hu: A márciusi ítélet ellen fellebbeztél. Hol tart az ügy?
GM: Várjuk, hogy kiírja a bíróság a másodfokú tárgyalást, mert nem értünk egyet az ítélettel. És ha esetleg ott is elmarasztaló ítélet születne, amit kétlek, akkor megyünk a további fórumok elé, nem fogunk megállni.
magyarnarancs.hu: Számodra miről szólt ez az ítélet?
GM: Az én értelmezésem az – de a bíróság biztos azt mondaná, hogy ez egy jóhiszemű ítélet, mert csak figyelmeztetni akartak –, hogy ez a büntetés pont azt célozza, hogy lehetőleg ne kövessek el olyan cselekményeket, amelyek garázdaság gyanújára adnak okot. Mert ők ezt garázdaságnak gondolják, amit ott műveltem.
| ||
magyarnarancs.hu: Mikor kezdtél komolyabban foglalkozni közéleti kérdésekkel?
GM: Az első ilyen nagy hatás 14 évesen ért, amikor gimnáziumba kerültem. Igazgatóválasztás volt az iskolában, amit elcsalt a helyi önkormányzat. Az igazgatói posztra pályázott egy új jelölt, aki történetesen az osztályfőnököm volt, támogatta a teljes tantestület, a szülői munkaközösség, mindenki. Ennek ellenére a régi igazgató maradt a poszton, és el is bocsátotta az egyik tanárt, aki beállt az új pályázó mögé. Ott volt az első erős élményem a társadalmi igazságtalanságról. Ekkor szerveztük az első tüntetést, az első molinókat ekkor festettem, ekkor mondtam az első kis szónoklatomat. Innen kezdve pedig abszolút megmaradt az érzékenység a közéleti ügyek iránt.
magyarnarancs.hu: Gondolom, a krétakörös időszak is sokat jelentett.
GM: Én már akkor kerültem oda, amikor tudták a színészek, hogy a klasszikus formájában nem lesz tovább Krétakör Színház. Az utolsó évad második felétől csatlakoztam be Árpád (Schilling Árpád, a Krétakör alapítója, művészeti vezetője – G. M.) mellé dolgozni.
magyarnarancs.hu: Miért távoztál 2014 végén?
GM: Abszolút személyes okai voltak, Árpáddal máig jó viszonyban vagyunk. Nagyon nagy baja a magyar színházi szcénának, hogy ő nem kap több lehetőséget, és gyakorlatilag nincsen Schilling-előadás ebben az országban. Amikor kamaszgyerek voltam, egy kegyelmi időszak volt a kulturális életben: akkor indult egy új rendezőgeneráció, akkor indult el a Maladype, akkor indult el bizonyos értelemben Pintér Béla színháza. Olyan szellemi pezsgés volt ebben a városban, ami szerintem ma egyáltalán nincs.
magyarnarancs.hu: Az interneten többféleképpen is neveznek téged: aktivista, provokátor, mozgalmár. Te minek hívod magad?
GM: Én azt szoktam mondani, hogy kulturális kurátor, mert bár ez nem látszik, alapvetően ilyen minőségemben tevékenykedem még mindig, csak ennek nincsen olyan felülete Magyarországon, ami megmutatható lenne. Persze, aktivista is vagyok, ezt vállalom, azzal együtt, hogy ez egy erősen pejoratív ítélettel telített kifejezés valahogy ebben az országban, és egyenlő a nemzetárulóval.
magyarnarancs.hu: Beírtam a neved különböző fórumokba, és hát voltál te már „felfokozottan extrovertált idióta”, de olyan ember is, aki „feltűnési viszketegségben szenved”. A személyednek szólnak ezek a vélemények, vagy inkább azoknak az ellenállásoknak, akcióknak, amelyeket szervezel, és amelyeknek nincs nagyon itthon divatja?
GM: Szerintem a kettő együtt. Egyrészt nyilván egy dinamikus személyiség vagyok, és ez önmagában erős kritikák tárgya lehet, pláne, ha egy olyan megosztó témában nyilvánítasz véleményt, mint ami általában a politika. Nem azt mondom, hogy ezekkel nem foglalkozom, mert szeretném érteni, milyen kép van az emberekben rólam. Nekem az egy fontos küldetésem, hogy a párbeszédet kezdeményezzem olyan szinteken, ahol ma nem zajlanak. Azt hiszem, én voltam az első, aki leültetett jobbikosokat, hogy vitázzanak, 2014-ben az egyetlen olyan vitát szerveztük meg a Krétakörrel, ahová az összes párt ifjúsági vezetőit elhívtuk, hogy beszéljenek arról, a választásokon mit kínálnak az állampolgároknak. Nagyon beszédes, hogy a fideszes és a KDNP-s még csak nem is reagált a megkeresésre. Mindenki eljött, az MSZP-s és a DK-s viszont rögtön felállt, mert jobbikossal nem vitáznak… Sok ilyen kísérletem van a párbeszédre, pont azért, hogy lehessen látni, én azért sokkal diverzifikáltabb egyén vagyok, mint amit próbálnak láttatni.
magyarnarancs.hu: Tölgyessy Péter nemrég azt mondta egy interjúban, hogy „a civilektől több félnivalója akad a rendszernek, mint az ellenzéki pártoktól”. Egyetértesz?
GM: Részben igen, persze. Egyrészt, mert a magyar ellenzéki pártok még mindig nem ismerték fel, vagy nem veszik komolyan azt a csapdahelyzetet, amit a NER létrehozott. A választási törvény gátol mindenfajta valós ellenzéki mozgást, hogy bejussanak a parlamentbe. Ha be is jutnak, a házszabály radikális átalakításával szinte lehetetlenné tették, hogy ellenzéki kezdeményezésből bármi is lehessen. Azt látjuk, hogy a legsikeresebb ellenzéki szereplők is olyan eszközökkel élnek, amelyekkel hagyományosan nem a pártok szoktak élni. Juhász Péter korrupcióellenes küzdelme az V. kerületben klasszikusan olyan eszközöket használ, amelyeket nem igazán politikusok szoktak használni, de ettől függetlenül tök jól csinálja. Viszont ez is azt mutatja, hogy ő önkormányzati képviselőként sokkal kevesebb eszközzel rendelkezik, ezért a civil múltjából kell behoznia sok mindent. Ameddig itt NER van, irreleváns, hogy te ellenzéki pártként hová pozicionálod saját magad, mert előbb vagy utóbb úgyis arra leszel kényszerítve, hogy összebútorozz olyanokkal, akik ideológiai, kulturális szempontból tökéletesen az ellentétét képezik annak, amit képviselsz, de ha nem állsz velük össze, akkor esélyed sincs arra, bejuthass a parlamentbe. Ha így folytatódik minden tovább, akkor megint egy ilyen összefogás jellegű valamibe torkollik ez az egész, és innen már csak az lesz a kérdés, hogy kétharmaddal vagy csak minősített többséggel győz-e a Fidesz a választásokon.
| ||
magyarnarancs.hu: Szerinted mi lenne most, másfél évvel a választások előtt az ellenzéki pártok legfőbb feladata?
GM: Ezt a választási rendszert semmilyen, de tényleg semmilyen formában nem szabad az ellenzéknek támogatnia. Nem lehet egyszerre azt mondani, hogy ez a választási rendszer rossz, aránytalan, nem biztosít egyenlőséget, közben pedig részt venni benne.
magyarnarancs.hu: Így csak a bojkott marad, nem?
GM: Van az Együttnek egy javaslata, hogy miként kellene arányosítani a választási rendszert: ezért kellene küzdeni az elkövetkezendő egy évben. Ha ez 2017 nyaráig nem sikerül, akkor igenis bojkottálni kellene, amennyiben hűek akarnak lenni saját magukhoz, és ha valaha még a választópolgárok szemében valamifajta hitellel akarnak bírni. Az ellenzéki pártok nem veszik észre, hogy ugyanaz a rendszer van, mint 2014-ben, és az elmúlt három évben semmit nem dolgoztak azon, hogy ez megváltozzon.
magyarnarancs.hu: De hogyan lehet a választási törvény módosítására kényszeríteni a Fideszt?
GM: Ez egy nagyon komoly egzisztenciális lépés lenne a pártok részéről… Én például örültem annak, hogy Gyurcsányék azt mondták, nem vesznek részt a parlamenti munkában. Értem, hogy az egy komoly vállalás, hogy a következő egy évben nem keresek pénzt politikusként, csak sajnos egy ilyen autokrata rendszerben nem érdemes a hagyományos módszerek szerint azon gondolkodni, hogyan fogsz érvényt szerezni az akaratodnak, mert nem fogsz tudni. Nézzük már meg ezt a kvótakampányt: miből gondoljuk, hogy 2018-ban ennél akár egy fokkal is visszafogottabb, konszolidáltabb, mértéktartóbb kampány lesz? Dehogy lesz, ennek a tízszeresét kapjuk!
magyarnarancs.hu: Ha minden marad így, akkor a 2018-as választás nyerhetetlen az ellenzék számára?
GM: Ez nem kérdés, ez egészen biztos. Ha bojkottálnák, akkor előállhatna egy radikálisan új helyzet, de ebben nem lesznek sajnos érdekeltek. Az előválasztás mellett még szólnak érvek, de bizonyos értelemben ez is csak az elfogadása annak, hogy ez a keretrendszer megváltoztathatatlan. És aki ma nem a keretrendszerrel foglalkozik, az aláírta a halálos ítéletét, és 2018-ban megy a vágóhídra.
magyarnarancs.hu: A különböző civil szerveződések sorra haltak el az elmúlt években. Mi lehet ennek az oka?
GM: Sokféle oka lehet. Egyrészt az, hogy nincsen rendesen kitalálva, mi egy civil mozgalom feladata. Egy szakmai kérdéssel akar foglalkozni a mozgalom, vagy teljes rendszerkritikát akar megfogalmazni? Akar-e formális politikai szerepet vállalni, idővel tud-e pártosodni? Képes-e megfelelő támogatói bázist maga mögé állítani? Önmagában egy civil mozgalom nem tud elérni semmit, itt arra van szükség, hogy sokan felismerjék: az elnyomással szembeni, szisztematikus munkához a különböző társadalmi osztályokon átívelő, erős szolidaritási alapokra építő mozgalmakra van szükség, amelyek nem egy-egy ügyet tűznek ki célul, hanem radikális rendszerkritikát fogalmaznak meg.
magyarnarancs.hu: A civil mozgalmaktól elég sokan azt várják, előbb-utóbb váljanak párttá, ez egy valós igény.
GM: Az emberek mindig ezt várják el, és ez nem csupán egy valós, hanem legitim igény. Mindenki pártban gondolkodik, de egy párt a politikai építkezés csúcsterméke. Ha találkozol életed szerelmével, akkor nem rögtön az oltárhoz viszed, hanem azt mondod neki, hogy jó, akkor együnk meg egy hamburgert, utána meg elmentek moziba. Először csoportokat kell létrehozni, politikai klubokat kell szervezni, a klubokból jöhetnek a hálózatok, a hálózatokból jöhet a mozgalom, és a mozgalomból esetleg a párt. De a párt egy végállomás, mert ott már konkrétan a közhatalom megszerzéséért fogsz küzdeni. Én értem, hogy pártok kellenek, de nem ez az első lépés.
magyarnarancs.hu: Volt egy bejegyzésed a Tumblren, miután kilépett a Tanítanék Mozgalomból Pukli István, és azt írtad, hogy „aki nem rendszerkritikában gondolkozik, szükségszerűen elbukik”. Nem lehet, hogy Pukli egyszerűen csak felismerte: sajnos a Tanítanéknak nem sikerült elérnie semmit?
GM: Szerintem István nem szépen kezelte ezt (mármint a kilépést – G. M.) azokkal szemben, akik a mozgalomban a társai voltak. Azt kívánom neki, hogy vigyen egy nagyon jó iskolát a Teleki Blankában. És azt is kívánom, hogy amennyiben továbbra is szívügyének érzi az oktatás ügyét, akkor ebben sikeres kezdeményezője legyen valaminek, és ismerje fel azt, hogy lehet, másokkal is együtt kell majd működnie annak érdekében, hogy változás legyen. De nem értek egyet azzal, hogy a Tanítanéknak nem sikerült semmit elérni: a mozgalom úgy tudta tematizálni az oktatás ügyét, hogy fél éven keresztül ez egy toptéma volt. Ez önmagában érték. Önmagában érték, hogy városokon átívelve szerveződött egy mozgalom, az emberek tudtak közösséget vállalni.
magyarnarancs.hu: Hogy lehetne hosszabb távon ezeket az embereket egy mozgalom mellé állítani?
GM: Szerintem szakpolitikai mozgalmat építeni jelenleg felesleges. Ahhoz egy reaktív, párbeszédre kész kormányzat kellene, amely értéknek tekinti, hogy az állampolgároknak van véleménye, és beleszólást követlenek a dolgaikba. Ez a kormány ezeket köpi le. Kizárólag rendszerkritikus mozgalmaknak van lehetősége, amelyeknek föl kell vállalni, hogy ez egy brutális hegemóniaharc. Aki ma ebbe beleáll, annak fel kell készülnie, hogy a gatyájáig lehántják róla bőrt, a húsába fognak vájni, a testvéreit, a szüleit, a rokonait és a barátait sem fogják kímélni, a munkahelyét vegzálni fogják. Ha ezeket megkapja, akkor tudja, hogy jól végzi a dolgát. De ez egy elég komoly lelki teher.
| ||
magyarnarancs.hu: A több mint egy éve indult YouTube-műsorod csatornájának, a Slejmnek nagyjából 6200 feliratkozója van. Ez jónak számít?
GM: Én nagyon boldog vagyok vele, mert tudom, honnan indultam. Másfél éve letettem egy kamerát a szoba sarkába, és akkor fölvettem életem első videóját. Akkor volt néhány száz nézője, most van 6200 feliratkozó, és minden adásnak van 10–15 ezer nézője. Ez nyilván lehetne sokkal több, de ez egy teljesen ismeretlen műfaj Magyarországon, politikai vlogot (videós blog – G. M.) szinte senki más nem készít. Nyugat-Európában rengeteg ilyesmire van példa, azonban itthon más típusú vlogok mennek, a politikai tartalomtól mindenki tart, mert rögtön belekerülsz ebbe a mérgező mocsárba, és ezt sokan nem akarják vállalni, érthető módon. Szerintem ’18-ra a Slejm simán lehet egy vezető médium, azt lehet látni, hogy havonta körülbelül ezer feliratkozó érkezik hozzánk.
magyarnarancs.hu: Pártpolitikusként nem tudod elképzelni magad?
GM: Elképzelni el tudom, de nem szeretném.
magyarnarancs.hu: Később sem?
GM: Annyit már tanultam az életben, hogy ne mondjál soha nemet. Politikusnak lenni csodálatos dolog: embereket képviselni, megismerni a véleményüket, segíteni a tájékozódásukat, részt venni az ügyeik közös alakításában… Mindig azokat a munkákat élvezem legjobban, amikben arról van szó, hogy közösségekkel dolgozhatok bármilyen ügy megoldásán. Szerintem a 21. század politikusa alapvetően közösségszervező; az a feladata, hogy a teljesen atomizált társadalomban kis közösségeket hozzon létre, és ezeket politikai képviselettel lássa el. Ha így értelmezzük a pártpolitikusi munkát, és ha lenne ennek egy valódi intézményrendszere, akkor elképzelhető, hogy ezt vinném, de nem hiszem, hogy lesz ilyen belátható időn belül.
