A délkelet-magyarországi egyházmegyével egészen elképesztő dolog történt: kérdéseket tettek fel nekik, méghozzá egy újságcikk alapján.
Ez botrányos! Még a cserkészkönyv apró betűs része is azt írja, ilyenkor egy dolgot kell mindenképpen elkerülni: a válaszadást.
De mégsem lehet mindig hallgatásba burkolózni, úgyhogy a legjobb azt válaszolni, hogy nem fogunk válaszolni. Ezután kilátásba lehet helyezni: a jövőben valamikor valahol úgyis kiadunk egy közleményt, amiben minden, de minden benne lesz. Ennyi.
Ki nem fizetett tanárok
Lépjünk egyet visszább. Pár hete írtuk meg, hogy a Szeged–Csanádi Egyházmegye százmilliókkal rövidítette meg a tanárait: az elmúlt 11 évben felhalmozódott ki nem fizetett pótlék éppen azokhoz a tanárokhoz nem jutott el, akik az egyházmegye különösen hátrányos helyzetű településein tanítanak. Az egyházmegye pontos adatokat nem volt hajlandó közölni, és az adatvédelmi hatóság nagyon könnyen elfogadta az egyházmegye álláspontját, írtuk.
| ||
A cikk után a Párbeszéd Magyarországért szegedi elnöke levelet írt a püspöknek, Kiss-Rigó Lászlónak, amiben arról érdeklődött, osztaná-e meg esetleg a nyilvánossággal, hogy az iskolafenntartó egyházmegye lehívta-e a tanárok pótlékait, mire fordította a pénzt, mikor fizetik ki az elmaradt béreket, és egyáltalán, mit és miért tett az egyházmegye ebben az ügyben.
Az egyházmegye a levélre három mondatot válaszolt. Idézzük is teljes terjedelmében a választ, hiszen páratlan dokumentuma annak, mit gondol az egyház a nyilvánosságról és az átláthatóságról:
„Sajnálattal szembesültünk azzal, hogy Önök a Magyar Narancs által közölt cikkben olvasható valótlanságokra alapozzák aggodalmukat. Ennek tükrében pedig, kérem, tekintsen el kérdéseikre adandó válaszainktól. Mindazonáltal tájékoztatom, hogy a Szeged–Csanádi Egyházmegye a későbbiekben közleményben kíván tájékoztatást adni az ügyről.”
És ezzel minden meg van oldva. Az „ügyről” szót az egyházmegye munkatársai a biztonság kedvéért idézőjelbe tették, ezzel is jelezve, hogy nincs is ügy.
„Kérem, tekintsen el kérdéseikre adandó válaszainktól” – ezért a Kósa Lajos-i mércével mérve is figyelemre méltó bon mot-ért jár a süvegemelés.
