Egyre nehezebb helyzetben vannak a szegények, a kormány pedig nem segít

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 24.

Belpol

Ma megjelent, legfrissebb lapszámunkban összeállítást olvashatnak a hazai szegénységről: szociológusok és szakértők mellett olyanok is megszólalnak, akik hosszú évtizedek óta igyekeznek segíteni az olykor elképzelhetetlenül nehéz körülmények között élő emberek helyzetén. Ők szomorúan azt mondják: javulást nem látni, noha a kormány azt kommunikálja, az elmúlt 25 évben senki nem tett többet a nyomor felszámolásáért, mint ők.

Részletek a cikkből:

Szőke Judit, a Polgár Alapítvány az Esélyekért igazgatója évtizedek óta foglalkozik hátrányos helyzetű gyerekekkel, ő hozta létre hajdan az első tanodák egyikét is. Régebben azt tapasztalta, hogy még a legszegényebb családok is össze tudtak szedni annyi pénzt, amennyi a gyerekük iskoláztatásához kellett. Ez ma már nincs így. „Ez fizikai képtelenség, 22 800 forintból rezsit fizetni, étkezni, és még iskoláztatni is… Több olyan embert is ismerek, aki elmondta, milyen kiszolgáltatott helyzetben van a közmunka miatt, hogyan nyomorog, és a következő hónapban már ezt a 22 800 forintot sem kapta meg, mert azt mondták rá, hogy nem együttműködő. De eljutottunk oda, hogy a legszegényebbek még a közmunkának is örülnek, mert attól félnek, nem lesz semmi, és akkor már egyáltalán nem tudnak mit tenni.”

Képünk illusztráció!

Képünk illusztráció!

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

„Azt látni az ország számos részén, hogy ha szegény vagy, akkor meg vagy bélyegezve. A kirekesztettség érzése nagyon súlyosan fennáll, amihez hozzájönnek olyan problémák, mint hogy a közmunkán kívül nincs más, nincs rendes tömegközlekedés, csak egy bolt van, ahol tudnak valamit vásárolni súlyos felárakat fizetve, ha egyáltalán jut pénz a vásárlásra. Nincsen védőnő, az egészségügyi, szociális szolgáltatások súlyos deficitekkel küszködnek. Nemrég például a litkei polgármester mesélte, hogy az ő településükön tíz éve nincs orvos, csak heti egyszer van orvosi ellátás. Ezek itt mindennapi problémák” – meséli Berki Judit, aki szociális munkásként egy 21 éve működő megyei civil szervezet tagjaként próbál segíteni a szegénységben élők helyzetén.

A cikk teljes terjedelmében az augusztus 24-i Magyar Narancsban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.