A TASZ szerint az SZFE kancellárjának nincs joga visszatartani a munkabéreket

  • narancs.hu
  • 2020. október 7.

Belpol

A bérek kifizetését nem érinti, hogy be tud-e menni az épületbe, vagy sem, 2020-ban ennek a technikai lehetőségei már adottak.

Szarka Gábor az SZFE új kancellárja azzal fenyegetőzött a napokban, hogy addig nem lehet kifizetni a béreket, amíg nem lehet bejutni az egyetem épületébe a blokád miatt. A Társaság a Szabadságjogokért állásfoglalást fogalmazott meg a katona kancellár kijelentéséről.

A civil szervezet szerint az SZFE dolgozói munkavállalókként az intézménnyel, az egyetemmel – nem a kancellárral – állnak munkaviszonyban. Az egyetemnek mint munkáltatónak pedig törvényi kötelessége kifizetni az előző havi munkabért a jogszabályban meghatározott ideig, vagy ha a szerződés korábbi időpontot határoz meg, addig.

A TASZ szerint a már ledolgozott munkabért visszatartani törvénytelen, kirívó visszaélés a dolgozók kiszolgáltatott helyzetével.

A szervezet úgy látja, a kancellárnak gazdasági vezetőként lehet technikai szerepe a bérek kiutalásában, de nem dönthet szabadon arról, hogy az egyetem munkáltatóként fizet vagy nem fizet.

Szarka Gábor szerepe ebben az ügyben bürokratikus: az a dolga, hogy gondoskodjon a bérek – időszerű – kifizetéséről. Nem áll jogában visszatartani a béreket, sem késleltetni azok kifizetését

Hozzátették, a bérek kifizetését nem érinti, hogy be tud-e menni az épületbe, vagy sem, 2020-ban ennek a technikai lehetőségei már adottak. Amennyiben mégis akadályoztatva van, a hatáskörei gyakorlására ilyenkor jogosult személynek kell intézkednie.

Az SZFE dolgozók sztrájkja nem érinti az októberben esedékes fizetés kérdését – emlékeztet a TASZ –, hisz' a szeptemberi munkabérek rendezéséről van szó ebben az esetben.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.