Buszok hiányában gyalogosan kísértek másfél száz menekültet a gyűjtőhelyről a regisztrációs pontként szolgáló röszkei hangárba szerdáról csütörtökre virradóra, mivel annyira feszült volt a hangulat. A zsúfoltsággal magyarázta az egyik helyszínen segítő önkéntes, hogy többen a „táborozók” közül elveszítették a türelmüket. Éjfél utánra már annyira izzott a levegő, hogy a menekültek maguktól egyes vonalban felsorakoztak a tábor melletti műút szélén, ami egyébként a buszok érkezésekor a gyakorlat. Azt tervezték, hogy elindulnak a röszkei hangár felé. A helyszínen szolgálatot teljesítő rendőrök vad telefonálgatása után rövidesen mégis érkeztek buszok, amelyekkel a „sínhatárátkelőtől” pár száz méterre levő gyűjtőpontról a regisztrációs hangárba szállították a migránsokat – ahol egyébként, meg nem erősített információink szerint, mostanra hozzávetőleg háromezren lehetnek, ami háromszorosa a hangár kapacitásának; miközben korábban mellé sátrakat is húztak fel.
| ||
A röszkei hangár épületét február óta bérli a határrendészet egy magánvállalkozótól, mivel a hagyományos határrendészeti irodák és a Bevándorlási Hivatal helyiségei, valamint a még 2014 őszén, a Szegedi Fegyház és Börtön területén felhúzott (így gyakorlatilag börtönszerűen működő), átmeneti befogadóként fungáló konténerek is szűkösnek bizonyultak az egyre növekvő számban érkező menekültek elhelyezésére. A kialakult helyzet kezelésére az elfogások helyszínéhez közeli területeken hoztak létre ún. gyűjtőpontokat; ezeken pár órán keresztül tartózkodnak a menekültek, innen szállítják őket a regisztráció helyszínére, a röszkei hangárba, ahol karszalagot kapnak, s így viszik őket az ország különböző pontjaira. A kerítésépítési láz, a gyorstelepítésű drótakadály részben megváltoztatta az útvonalakat: az elmúlt héten a napi több ezer menekült jelentős része Röszkénél, a Szeged–Szabadka vasútvonal mentén, a kerítés „folyosóján” érkezik.
Szabadon jöhetnek át
A macedóniai összecsapások hírére Magyarországon mindenki arra készült, hogy napok alatt eléri déli határainkat a migránsok tömege. Kedden már senki nem állította meg a síneken vonulókat; néhány rendőr ugyan figyelte a befelé igyekvő csoportokat, de nem tartóztatták fel őket. Ennek tükrében különösen értelmetlennek tűnik az a hétfői akció, melynek során ugyanezen a helyen a rendőrök megpróbálták visszatartani a menekülteket a határ átlépésétől. Akkor csak a helyszínen tartózkodó önkéntes figyelmeztetésére, illetve a Helsinki Bizottság szakemberének tanácsára – miszerint a törvények értelmében a menekülteknek szabad hozzáférést kell biztosítani a határ átlépéséhez – engedte őket tovább az egyenruhás.
| ||
Keddre világossá vált, hogy a síneken gyaloglók a magyar oldalon éppen a nemrégiben kialakított gyűjtőponthoz érnek pár száz méter megtétele után, így nincs értelme annak, hogy a határ átlépésekor tartóztassák fel őket, ahol nincs megfelelő tér a több száz fős tömeg megállítására. Főleg, hogy akár a sínen, akár a drótkerítésen magukat átpréselve érkeznek a menekültek, mindenképpen valamelyik gyűjtőponthoz érkeznek.
Horgostól a gyűjtőpontig boldogok
A „határátkelőként” funkcionáló síneken hullámokban indulnak meg a csoportok, vannak időszakok, amikor páran botorkálnak a síneken, aztán mintha vezényszóra érkeznének ötvenes csoportokban. A síneken Szerbia felé bandukolva, pár kilométer után egyre többekkel találkoztunk, nevetgélve köszöntöttek bennünket, néhány fiatal srác csak azt hajtogatta, hogy „freedom”. Többen meg is állítottak bennünket, hogy milyen fogadtatásra számíthatnak Magyarországon, amitől egy kicsit zavarba jöttünk, mert a rendőrök ugyan nem verik a menekülteket, sőt kifejezetten normálisan viselkednek – de hogy aztán mi vár rájuk? Komótosan lépkedtek, volt közöttük, aki tolókocsival döcögött a síneken, volt, aki mankóval jött a többiek között. Egy tízéves forma, szembejövő kislány meglepetésemre mosolyogva annyit mondott: „Thank you.” Akik itt gyalogoltak, felszabadultan jönnek a határ felé, a kislány is mintha azért mondott volna köszönetet, hogy itt lehet.
| ||
Szerb források szerint a buszokkal egyenesen a sínekhez viszik a menekülteket. A szerbek, legalábbis a rövid „vasúti” sétánkon szerzett tapasztalatok szerint, mintha toleránsabbak lennének a magyar határ menti települések lakóinál. Az egyik család éppen karfiolpalántákat ültetett, földjük a vasút mellett van. Annak persze nem örülnek, hogy a kertjük végében levő szilvafákat megdézsmálják, de elnézőbbek magyarországi gazdatársaiknál: „Nálunk is megrongáltak néhány öntözőfejet, nyilván szomjasak voltak, de tudja, szörnyű borzalmakon mehettek keresztül, el tudom képzelni. Mi is rettegtünk eleget a bombázásoktól annak idején” – mondja a szerb oldalon egy asszony. Az egyik gazda inkább kitett a sínek mentére egy nagy karton ásványvizet, nehogy szomjúságukban a gyümölcsét szedjék le a menekültek. Nálunk Mórahalom polgármestere több sajtótájékoztatót is tartott azért, hogy tolmácsolja a gazdák dühét a rongálások miatt, és hogy kormányzati kártérítést követeljen.
| ||
Water? Finger?
A határhoz érve, miután a szomjukat csillapították, szinte kivétel nélkül mindenkit csak az érdekel, hogy vesznek-e tőlük ujjlenyomatot. A megerősítésre, hogy a nemzetközi eljárásoknak megfelelően ez elkerülhetetlen, többen elbizonytalanodva letelepszenek a határkő tövében. Itt már nyoma sincs az arcokon annak a boldogságnak, ami még a szerb oldalon, a sínken gyalogolva leolvasható volt az arcukról. Egy fiatal fiúkból álló csoport rögtön más schengeni országot keresett telefonján, ahol beléphetnének az unióba, a legtöbben azonban megadóan továbbporoszkáltak a tábor felé a síneken, láthatóan már jártányi erejük sem maradt. Az egyetemista srác és csapata, akik a többiekkel ellentétben lóhalálában rohantak a határig, azonnal visszafelé vette az irányt, de a hátraarc előtt még zaklatottan afelől érdeklődött, hogy igaz-e az a hír, amit percekkel ideérkezése előtt kapott telefonon, hogy lőttek a menekültekre egy magyar táborban; vélhetően ezért folyt róla patakokban a víz. Mivel ez szerda reggel történt, még nem került nyilvánosságra, hogy a röszkei hangárban könnygázzal csillapították a kedélyeket, amelyet az utólagos magyarázatok szerint Merkel kancellárnak a szíreket befogadó nyilatkozata korbácsolhatott fel, míg mások szerint egyszerűen a túlzsúfoltság miatt pattant el a húr. (Utóbb a szerda este a gyűjtőpontról kereket oldó kétszáz menekült távozását is ezzel magyarázták.) Mindenesetre az egyetemista fiú és csapata szerda reggel hátat fordított Magyarországnak.
Ám szerdán nélkülük is háromezren lépték át a zöldhatárt, közülük több mint kétezren szír állampolgárok.
Fárad a migráns, fárad a rendőr
„Ötven túlórám van, tegnap hajnali kettőre értem haza, reggel fél nyolckor bent voltam az irodában. Azt mondtam a feleségemnek, hogy fél négyre otthon leszek, most meg itt vagyok” – egymás között beszélgetnek a rendőrök este 8 óra körül, nekidőlve az autónak, előttük az egyik gyűjtőponton legalább 230-an még mindig azt várják, hogy elszállítsák őket, pedig a buszok gyorsan fordulnak. Megint rengeteg a gyerek; pontos adatokat a regisztráció előtt még nem lehet tudni, de hozzávetőleg a várakozók legalább harmada kisgyerek. Többen vízért szaladnak az egyik önkénteshez, akinek a csomagtartója dugig van ásványvízzel. Az egyik rendőrhöz egy tízéves forma kislány szalad oda; a rendőr az önkéntesre néz, kiderül, hogy a gyerek nagyon éhes. Csalódottság ül ki az arcára, amikor kiderül, hogy itt még nem kapnak ételt, de megnyugtatják, hogy a röszkei hangárban, ahova hamarosan elszállítják őket, lesz ennivaló is. A lány szalad, viszi a hírt a többieknek.
| ||
Majd ismét a rendőrökhöz fordul egy sírdogáló középkorú férfi, aki belga rendszámú autóval érkezett, a családját keresi, azt mondták neki telefonon, hogy nemrégiben lépték át a határt. A rendőr, aki az imént arról panaszkodott, hogy mennyit túlórázik, amit a családja is nehezen visel már, halkan kifakad: „Kire haragudjak? Rájuk? – mutat az elszállításukra várakozó családokra. – Vagy mindenre? A világra?”
Vona villámlátogatása: mindenkit vissza kell toloncolni
A Jobbik-vezér szerdai, budapesti bejelentése után még lerohant a déli határhoz, és a menekültek átmeneti pihentetésére létrehozott röszkei gyűjtőponton is elmondta, hogy az alaptörvényt is módosíttatná a honvédség bevethetőségének megkönnyítése miatt; ennek célja az lenne, hogy a határon minden egyes határsértőt visszafordítsanak. A pártvezért még az sem zavarja, hogy Magyarország mindeközben néhány nemzetközi törvényt áthágna. Vona szerint itt az ideje, hogy Brüsszellel „vitákat indítsunk” az európai menekülthelyzet rendezésére.
A szegedi Jobbik sem maradt el a szélsőjobboldali párt régi-új vonalától. A helyi elnök már nem csupán a menekültek és az embercsempészek ellen rohant ki, hanem az állami ünnepen azt is beígérte a szegedieknek, hogy ősszel a migránsokat segítő magyarokat is elüldözik. Másnapi közleményében a város polgármesterétől azt kérte számon, hogy Botka László – szerinte – nem tekinti problémának a migrációt (valóban így nyilatkozott Botka), ám következő mondataiban éppen azért vonja kérdőre, mert infrastruktúrával segíti az önkormányzat a migránsokat a befogadótáborok felé terelő önkénteseket. Tóth Péter tehát önellentmondásba keveredett, hiszen Botka az önkénteseknek nyújtott segítségével nagyon is létezőnek tekinti a menekülteket Szegeden. Arra Tóth Péter sem az ünnepi beszédében, sem másnapi közleményében nem tért ki, hogy álláspontja szerint mit is kellene tennie Botkának a hatályos törvények szerint, hiszen a kormány, illetve a rendvédelmi szervek feladatait ő nem végezheti el.
Toroczkai minden vágya teljesül?
Toroczkai László polgármester falujában, a menekültek útvonalába eső, határ menti Ásotthalmon helyi fiatalokból Önkéntes Migránsmegállító Határvédő csoport alakult, amelynek tagjai az országban egyedülállóan felszerelt fegyveres mezőőröknek és polgárőröknek segítenek az erdőkben bujkáló migránsok üldözésében. Úgy tűnik, hogy Toroczkainak minden vágyát teljesíti a kormány: már egy januári lakossági fórumon, amelyen Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő is jelen volt, kerítést akart a határra.
| ||
Épül a határzár, a leggyorsabb ütemben Ásotthalomnál. Toroczkaitól ugyan függetlenül, de nemrégiben szerveződtek úgynevezett szabadcsapatok is Hunyadi Önkéntes Határvadász Zászlóalj néven; az egyik szervező ellen eljárás folyik, de közösségi oldaluk ismét működik. Ma már viszont a Belügyminisztérium toboroz fegyveres „munkára” jelentkezőket, a kormányszóvivői tájékoztatón pedig bejelentették, hogy rövidesen határvadász egységeket vezényelnek a határ védelmére.
A szegedi MigSzol közben arra készül, hogy csütörtökön éri el a vasútállomáson felállított segítő pontot a menekültek legnagyobb hulláma.
