"Nehéz, vitákkal terhelt egyeztetési folyamaton vagyunk túl. Bár nem sikerült minden területen az áttörés, számos törvénymódosítás vár még ránk a ciklus hátralévő részében" - értékelte a kódex megszületését Tóbiás József, a tárgyalásokba bekapcsolódó szocialista frakció igazgatója. Az MSZP-képviselők büszkék az eredményre, hiszen az elmúlt hónapokban a párt a bankokkal szembeni fellépéssel igyekezett baloldalinak látszani.
A frakció éles nyelvű tagjai - köztük Juhászné Lévai Katalin, Karsai József, Török Zsolt - az utóbbi időben folyamatosan támadták a bankokat és a különféle pénzügyi vállalkozásokat (főleg a rendkívül magas THM-mel hitelező Providentet), őket téve felelőssé az ország rendkívül magas devizaadósságáért és az adósok kiszolgáltatottságáért.
A pénzintézetek ostorozásába
beszállt az ellenzék is - Koszorús László öt fideszes társával együtt tavaly októberben külön törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek -, de felszólalt "az otthonok védelmében" a Katolikus Püspöki Konferencia, valamint a lánctartozások ellen küzdő, bontási akcióiról elhíresült Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége is.
Tavasszal számos kormánypárti és ellenzéki képviselő követelte szokatlan összhangban a Nemzeti Bank elnökének lemondását (a szocialista Szanyi Tibor "bilincsben" vitette volna el "a bankárokat a jegybank környékéről"), majd a kabinettel együttműködve kikényszerítették a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) vezetőjének a távozását - azt kifogásolták, hogy a két intézmény nem állta útját a devizahitelezés elharapódzásának. (A Farkas Istvánnal készült interjúnkat lásd: "Mi lettünk volna a gazdasági növekedés gátja", Magyar Narancs, 2009. július 2., míg az MNB bírálatáról: Akik bénáztak és akik benéztek, 2009. július 9.) Áprilisban az Országgyűlés határozatban kötelezte magát azon törvények meghozatalára, amelyek átláthatóbbá tennék a teljes hiteldíjmutató (THM) kiszámítását, illetve javítanák a hitelműveletekkel kapcsolatos tájékoztatást.
A politikusok legfőbb érve, hogy ne csak a lakosság vigye a hátán a válságrendezés terheit, az elmúlt években "extraprofitra" szert tett bankok is vegyék ki részüket a nehézségekből. Ám azt rendszerint elfelejtik hozzátenni, hogy a pénzintézetek már tavaly év végén is jelentős veszteségeket könyveltek el, a bedőlő hitelek magas aránya miatt 2009-2010-re pedig akár negatívba is fordulhat a bankok mérlege - ennek ellenére sem jellemző, hogy gondjaikat az ügyfeleikre hárítanák (a szektor megrendült helyzetéről lásd Várhegyi Éva írását e számunk 48-49. oldalán). Nem is terhelhetik tovább őket, hiszen ezzel csak növelnék a nem teljesítő hitelesek arányát. "Azt a közhangulatot, amely az elmúlt hónapokban kialakult a bankokkal szemben, én legalább nyolcvan százalékban a felelőtlen nyilatkozatok és az alulinformáltság számlájára írom" - nyilatkozta a Népszabadságnak pár hete Felcsuti Péter, a Bankszövetség exelnöke, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója. Ráadásul - vágnak vissza a bankszféra szakértői - az egymást követő kormányok az ezredforduló óta hallgatólagosan támogatták a hitelezés megfutását, hiszen így külső forrásból lehetett növelni a fogyasztást és az életszínvonalat, ami a krízis berobbanásáig egyáltalán nem volt a politikusok ellenére.
A kormány az elmúlt hónapokban több olyan intézkedést is tett, amivel védeni próbálta a törlesztőrészletek emelkedése, illetve az állásuk elvesztése miatt nehéz helyzetbe került adósokat. Az Európai Bizottság jóváhagyása után lépett hatályba az a jogszabály, amely lehetővé tette, hogy az állam átmeneti időre készfizető kezességvállalással segítse azokat, akik a munkahelyük megszűnése miatt nem tudják visszafizetni a lakáskölcsöneiket. A bankok július 28-tól vehetik igénybe a kétéves állami garanciát, és adhatnak így haladékot a bajba került ügyfeleknek. Ám a pénzintézetek közlése szerint az érdeklődés minimális, a lakosság inkább a bankok által felkínált könnyítésekkel él. A bankok ugyanis a válság kirobbanása után kidolgozták a maguk adósvédelmi programját: a problémás ügyfeleknél átmenetileg csökkentették a törlesztőrészletet - esetenként a törlesztés ideiglenes felfüggesztését sem zárták ki -, kitolták a futamidőt, adósságrendező kölcsönt kínáltak fel, illetve megkönnyítették a konstrukcióváltást. A mostani kódex sem előzmények nélküli: a legnagyobb bankok közül kilenc tavaly novemberben már aláírt egy megállapodást a kormánnyal, amelyben vállalták a devizahitelesek terheinek csökkentését - részben ennek eredményeként dolgozták ki a pénzintézetek a saját programjaikat.
Nem járt túl sok sikerrel a hitel- és pénzintézeti törvény júniusi módosítása sem, mellyel a kabinet az egyoldalú szerződésmódosítást igyekezett mederbe terelni. Az új előírás szerint a bankok kötelesek nyilvánosságra hozni, hogy mely tételeket hárítják át az ügyfelekre, azaz a költségeik növekedése miként gyűrűzik át az ügyfelek törlesztőrészletébe. A pénzintézetek tizenöt nappal a jogszabály hatályba lépése előtt nyilvánosságra is hozták az "oklistákat", ám az ezeken feltüntetett tételek kiverték a biztosítékot a szocialistáknál és a kabinetnél - Bajnai Gordon
egyenesen "cinikusnak"
minősítette a bankok hozzáállását. Ugyanis a cégek a hirdetési kiadásaik növekedését, vagy az it-beszerzéseiket is lehetséges költségnövelő tételként tüntették fel. A pénzintézetek ezt azzal magyarázták, hogy a törvény pontatlan, hiába kértek segítséget az állami szervektől az értelmezéshez, nem kaptak kielégítő választ.
"E-mailben és telefonon jött a panaszáradat a választóinktól, ezért azonnali intézkedéseket sürgettünk a kormányfőnél" - elevenítette fel Tóbiás, hogyan kapcsolódott be a tárgyalási folyamatba ismét az MSZP-frakció. A július 17-i egyeztetésen végül a bankok megfogadták, hogy két hónapra felfüggesztik a szerződések egyoldalú módosítását, és megígérték, hogy a felügyelettel, a kormánnyal és a versenyhivatallal (GVH) együttműködve szeptemberig kidolgozzák a szektor magatartási kódexét.
"Az indulásnál a legfőbb kérdés az volt, hogy minden apró részletet törvényben szabályozzunk-e, vagy inkább bízzunk az önszabályozás erejében. Az előbbi átláthatatlan paragrafusrengeteget és bürokratizálódást eredményezett volna, az utóbbi viszont - miután más esetekben, így a reklámszabályozásnál és a befektetési alapoknál is jól bevált - átlátható piaci körülményeket teremthet, ugyanakkor segít helyreállítani az ügyfelek és a bankok közt megrendült bizalmat" - nyilatkozta a Narancsnak Farkas Ádám, a PSZÁF elnöke. Ám nem csak arról van szó, hogy a bankok önmérsékletet tanúsítanak: mivel az aláírók kötelező érvénnyel vetik alá magukat a csomag rendelkezéseinek, a fogyasztóvédelmi törvény révén - mely ismeri az ilyen típusú kódex fogalmát - a PSZÁF érdemi hatósági jogosítványokhoz jut. Pár hete egy kormányhatározattal a kabinet kibővítette a felügyelet fogyasztóvédelmi jogkörét, amit későbbi törvénymódosítások tovább fognak erősíteni. Az önszabályozásnak tehát már van törvényi "lába", ami Farkas szerint azért is fontos, mert a Bankszövetség még nem áll készen arra, hogy maradéktalanul betartassa a most elfogadott szabályokat.
Az egyeztetések során - a javaslat négyszer járta meg a PSZÁF-ot - három lényegesebb vitás kérdés merült fel. A bankok közül többen azt szerették volna, ha a kódex csak az egyoldalú szerződésmódosítások feltételeire térne ki, a szocialista lobbi viszont a teljes hitelezési gyakorlatot lefedte volna - a lakossági hitelezés mellett a mikro- és kisvállalkozások hitelezésére is ki akarták terjeszteni. Végül köztes megoldásként a lakossági hitelezés lett a regulák tárgya. Komoly disputa zajlott arról is, hogy mi kerüljön fel az "oklistákra" - ebben még a bankok közt sem volt egyetértés. Míg a szocialisták és a kormány szerette volna elérni, hogy a szektort elsősorban az ügyfelek számára tegyék átláthatóvá, Felcsuti Péter azon az állásponton volt, hogy a PSZÁF jogosítványainak erősítése - a belső banki szabályzatok ellenőrzése révén - a célravezetőbb, mert így az üzleti titkok nem kerülnek nyilvánosságra.
Az egyeztetés folyamán kipakolták a tervezetből azt az előírást, amely gyakori és igen részletes tájékoztatást írt volna elő a banki forrásköltségek alakulásáról, miként azt a passzust is törölték, amely a bankváltást könnyítette volna meg. Információink szerint Felcsuti álláspontja egy idő után több kérdésben a kormány felfogásához közelített, amit a Bankszövetség többi tagja nem vett jó néven, ezért az elnök a tárgyalások lezárását követően távozott posztjáról - lemondásának pontos okairól nem kívánt lapunknak nyilatkozni.
Az elhúzódó egyeztetés miatt kéthetes késéssel, szeptember 16-án szignált csomag leszögezi: amennyiben javul a bankok helyzete - csökkennek a költségeik -, mérséklik az ügyfelek kamatait és díjait is. Ezentúl csak korlátozottan adnak jövedelemvizsgálat nélküli hitelt, a szerződéskötés előtt részletesen tájékoztatják az ügyfeleket a futamidő alatt esetleg bekövetkező változásokról, kockázati tényezőkről.
Megfogadták
továbbá, hogy a jövőben kerülik a fogyasztók számára érthetetlen szakzsargont, hirdetéseikben pedig - azonos betűnagyságban - feltüntetik az akciós időszak lejárta utáni feltételeket. A devizaalapú hiteleknél lehetőséget biztosítanak a devizában történő egyösszegű törlesztésre - vagyis ha az ügyfél olcsóbban jut valahonnan valutához, fizethet abban is. A jövőben nem utasíthatják el automatikusan az idősebb korosztály hitelkérelmeit - igaz, pluszbiztosítékokat kérhetnek tőlük, ami megnehezíti a hitelfelvételt. Az aláírók vállalták, hogy a kamaton kívüli egyéb jutalékokat, költségeket, díjakat csak az éves infláció mértékében emelik. Lényeges előrelépés az a szabály, amely előírja: ha mégis végrehajtásra kerülne sor, legalább 90 napot kell biztosítani az ügyfélnek, hogy maga értékesítse az ingatlanát.
A megállapodás értelmében a PSZÁF nyilvánosságra hozhatja a kódexet el nem fogadó pénzintézetek nevét - mintegy feketelistát készítve a renitensekről. A kódex hatálya nemcsak a bankokra, hanem azok fióktelepeire, a különféle pénzügyi vállalkozásokra is kiterjed, így nem fenyeget az a veszély, hogy a pénzintézetek a leányaikon keresztül kerülik meg az előírásokat.
Bár a kódexet szeptember 16-án a tizenhárom legnagyobb - az ügyfelek kilencven százalékát lefedő - bank írta alá (lapzártánkig a Merkantil Bank és a Merkantil Car Zrt. is csatlakozott), úgy tudjuk, a tárgyalásokon főleg az OTP, az FHB, a Raiffeisen, az UniCredit és az Erste volt aktív. Forrásaink szerint az utóbbi a kódex legfőbb vesztese: eddig ő viszonyult a legrugalmasabban a nehéz helyzetbe került ügyfelekhez, az általános normává tett szabályzat így leginkább az Erste versenyelőnyét csökkenti.
A felek nem alkottak tehát teljesen új szabályokat, pusztán közös nevezőre hozták az egyes bankoknál már meglévő hitelezési gyakorlatot, illetve átvették egymás megoldásait. A csomag néhány apróságtól eltekintve azonban nem tartalmaz túl sok konkrétumot. Így nem várható, hogy a kódex nyomán visszaszorul a devizahitelezés, és megugrik a forintalapú hitelek aránya, de a csomag a számlavezetés szabályozására sem tér ki. (A devizahitelekre vonatkozóan az MNB korábban előállt ugyan egy javaslattal - amely még azt is szabályozta volna, hogy az ingatlan értékének mekkora hányadát lehet terhelni, és mekkora legyen az önrész -, ám a kereskedelmi bankok nem vállalták az önkorlátozást.) Farkas lapunknak úgy vélekedett, "teljes félreértés, ha azt gondoljuk, hogy az érdemi önkorlátozás csak a devizahitelezés visszaszorítása lenne, a tisztességes piaci magatartás a forinthiteleknél ugyanúgy lényeges, az egyéb szolgáltatásokról nem is beszélve".
A szabályozási folyamat egyébként nem ért véget: a Pénzügyminisztérium jelenleg is dolgozik a hitel- és biztosításközvetítést - az ügynöki tevékenységet - szabályozó törvényen. A kormány és a szocialista képviselők pontosítani kívánják a követeléskezelésre, illetve a végrehajtásra vonatkozó regulákat, tovább erősítik majd a PSZÁF státuszát, illetve a THM-számítás módját is pontosítani akarják. Egyébként több pénzintézet elégedetlen az eredménnyel, de a "feketelistától" - azaz a megbélyegzéstől - tartva nem szívesen vállalják a véleményüket a szélesebb nyilvánosság előtt. Egyedül az AXA vezetője jelezte a kódex elfogadása után, hogy ők nem vetik alá magukat a szabályzatnak. "Egy megkésett reakció, egy politikai aktus, ami a sikertelen törvénymódosítás okozta csorba kiköszörülését szolgálja" - véleményezte a csomagot a Narancsnak a kódexet aláíró, de az egyeztetési folyamattól távol maradó bank névtelenséget kérő szakértője.
