Interjú

"És máglyát is raknak?"

Geréb Ágnes nőgyógyász, az otthon szülés hazai népszerűsítője

  • Varró Szilvia
  • 2009. szeptember 24.

Belpol

A múlt héten egy otthon szülő anyát kellett kórházba szállítani, mert majdnem elvérzett. Nem kizárt, hogy a szakmájától eltiltott Geréb Ágnes ellen kuruzslásért indítanak eljárást. Ő viszont állítja, nem orvosként volt jelen, hanem dúlaként, attól pedig nincs eltiltva. Szerdán áll bíróság elé két korábbi ügy miatt Geréb Ágnes, aki a Narancson kívül senkinek nem nyilatkozik.

Magyar Narancs: Nem tart attól, hogy előbb-utóbb börtönben végzi?

Geréb Ágnes: Nem lenne igazságos. Minden egyes szülésnél mindig a tőlem telhető legjobbat próbáltam adni jelenlétben, tudásban, odafigyelésben.

MN: Miért vonja ki magát a törvények alól? Miért jár szülésekhez, amikor jogerős ítélet tiltotta el három évre szakmája gyakorlásától?

GÁ: Pontosítsunk. 2007 októberében csakugyan született egy ítélet egy 2000-ben történt szülés ügyében, amely kimondja, hogy nem dolgozhatom szülész-nőgyógyász szakorvosként. A szüléskísérés azonban nem a szülészorvos dolga. Erre tizenhét éves klinikai munkám során is rájöttem, és az otthon szüléseket megelőző tíz évben már a klinikai szüléseket is bábaként kísértem. Két eltérő megközelítésről beszélünk. El vagyok tehát tiltva a szülész-nőgyógyász szakma gyakorlásától, de a szüléskísérés nem tartozik ide. A szülész-nőgyógyász szakrendelésemet természetesen fölfüggesztettem a büntetés idejére.

MN: Ez erőltetett érvelés. A bíróság egy otthoni szülés miatt hozta meg ítéletét, tehát az eltiltás az otthon levezetett szülésekre is érvényes.

GÁ: Először is otthon nem vezetjük, hanem kísérjük a szüléseket. Nem mi irányítjuk a vajúdó nőt, hanem mellette vagyunk, és igyekszünk kielégíteni fizikai és pszichés szükségleteit. Nem siettetjük, nem adunk utasításokat, hogy mikor mit csináljon, feküdjön-e, vagy álljon, egyen-e vagy igyon, nyomjon vagy ne nyomjon. Másodszor: a szülészorvosi és a bábai szakma eltér egymástól. Engem olyan dolgok alapján marasztalt el a bíróság, amelyek a kórházi szokások alapján kialakult protokollnak felelnek meg. A bábák a szülés természetéhez igazodva alakítják ki saját protokolljukat, és ahhoz alkalmazkodnak.

MN: De milyen minőségben, mikor és kikkel jár szüléshez?

GÁ: Az ítélet óta mindig egy bába mellett járok szülésekhez, és magam asszonytársi segítőként, azaz dúlaként veszek részt. Ám amíg nem születik megfelelő jogi szabályozás, amely rendezi az otthon szülést, addig bármely bíróság elmarasztalhat bárkit a kórházi protokollok alapján. Az ítélet három dologban talált bűnösnek: míg a kórházban a gyermek megszületése után legfeljebb 15-20 percet várnak a méhlepényre, és ha magától nem válik le, mindenképp beavatkoznak, mi megvárjuk a spontán lepényleválást, ami sokszor több mint hatvan perc.

MN: Miért?

GÁ: Minden beavatkozásnak, így a lepény leválását gyorsító beavatkozásnak is megvan a maga kockázata. Ha magától zajlik le egy folyamat, kisebb a lehetséges szövődmények előfordulási aránya. Ez az oka annak, hogy a háborítatlan szülések során kevesebb a károsodott gyermek és édesanya.

MN: 2000-ben speciel meghalt egy kisbaba.

GÁ: Igen, szegény 14 hónaposan meghalt. Az oxigénhiány oka bölcsőhalál volt. Tehát nem volt köze a szülés helyszínéhez. Tudok olyat, akivel ugyanez kórházban fordult elő, csak ő ott helyben meghalt. És ügy sem lett belőle.

MN: Azért is elmarasztalták anno, mert nem szívta le a gyermek váladékát, és nem vágta el időben a köldökzsinórt.

GÁ: Ha a magzatvíz tiszta, mint ebben az esetben, az egészséges kisbaba a váladékot kiköhögi. Kórházon belül is egyre több helyen hagyják el a nyákszívást. Az első légvétel előtti leszívás akkor fontos, ha magzatszurok van a magzatvízben - akkor viszont nagyon fontos. Az pedig vicc, hogy azért büntettek meg, mert nem vágtam el "időben" a zsinórt. Ha egyáltalán nem vágjuk el a köldökzsinórt, az akkor is leesik magától.

MN: Ön tehát úgy véli, járhat otthoni szülésekhez. De mint egészségügyi tevékenységhez, ÁNTSZ-engedély kellene. Van önnek ilyen?

GÁ: '89 óta számtalanszor folyamodtam érte. A szabályozással kapcsolatos vitákban is ez volt szinte az egyetlen pont, amelyben az összes fél egyetértett: hogy a bábáknak legyen szakmakódjuk, ami alapján ÁNTSZ-engedély adható. Ezzel legalizálnák, elismernék a bábaságot külön szakmaként.

MN: Ha tehát nincs ilyen, illegálisan dolgoznak.

GÁ: Mondjuk azt, hogy joghézagban. Nem a mi mulasztásunk, hogy a magyar kormányok mindmáig adósak a szülő nőknek a jogi háttér rendezésével. Hiszen a nőknek egyre növekvő igényük, hogy maguk válasszák meg, hol, kivel, hogyan, milyen körülmények között kívánnak életet adni gyermekeiknek. Szabad ugyan arról dönteniük, hogy kórházban vagy kórházon kívül, szaksegítséggel kívánnak szülni, ám a szaksegítségnek nem szabad engedély nélkül dolgoznia. Ezzel próbálták csírájában elfojtani az otthon szülés újjáéledését, de nem sikerült.

MN: A múlt héten egy újabb anyát kellett kórházba szállítani otthoni szülés után. Majdnem elvérzett.

GÁ: Amikor azt mondja, majdnem elvérzett, azt is mondja, hogy nem vérzett el, mert a jelenlévők tették a dolgukat. Az édesanya még aznap elhagyta a kórházat. Az otthoni szülések tíz százaléka világszerte kórházban fejeződik be. Mind kórházi, mind otthon szülések során gyakori jelenség, hogy a méhlepény megszületése után a szülő nő bővebben vérzik. Ha minden ilyen ügyből hír lenne, másról se szólnának a lapok. Ebben a konkrét esetben elvégeztük a rutinbeavatkozásnak minősülő elsősegélynyújtást, azaz infúziót kötöttünk be, és a vérzést csillapítottuk, valamint értesítettük a mentőket. Volt valami különös ebben a szülésben, de nem a vérzés: az, hogy egy ötkilós gyermek egy átlagos méretű asszonyból simán megszülethetett.

MN: A rendőrség mégis kuruzslás miatt indíthat eljárást ön ellen.

GÁ: És máglyát is raknak? Mint már mondtam, csak a szülész-nőgyógyász szakorvosi tevékenységtől tiltottak el. Az, hogy valaki bármilyen orvos szükség esetén elsősegélyként vérzést csillapítson és infúziót kössön be, nem kuruzslás, hanem kötelesség. Ha nem kötöttük volna be az infúziót, akkor - jogosan - az elvárható gondosság elmulasztása miatt indíthatnának eljárást. Ezt egy bábának is kötelessége megtenni.

MN: Nyugat-Európában csak az alacsony rizikócsoportba tartozó nők szülhetnek otthon. Ön azonban elvállal nagy súlyú babákat, ikerterhességeket és 35 év feletti nőket is. Ez nem kockázatos?

GÁ: A 35 év onnan jön, hogy ha baj van a babával, afölött már kevesebb esélye van egy nőnek másikat szülni. De ez nem az egészségi állapotról szól: egy 38 vagy egy 42 éves nőnél egyénileg kell elbírálni, kockázatos-e a szülés vagy sem. Hiszen ha egy nő megfogan, szülni is tud. Az ikrek születése minimális kockázatot jelent, ha mindkét gyerek fejjel van, és minden egyéb rendben van. A kisbabát, akire céloz, nem az ikerszülés következményeként veszítettük el. Az ikerszülés lehetséges kockázatai közül itt egy sem lépett föl.

MN: Oxigénhiányosan született, és hét hónaposan meghalt.

GÁ: Az a kisfiú ismeretlen okból halt meg. Létezik ilyen. Méhen belüli állapota az utolsó három percig kifogástalan volt.

MN: A vád szerint kihűlt. Ez hogy történhetett?

GÁ: Amióta az otthon szülés protokollját a magunk számára kidolgoztuk, az egyik fő kívánalom az, hogy minden szülésnél legyen hősugárzó, amit a kitolási szakban mindig bekapcsolunk. Ezt tettük ennél a szülésnél is.

MN: Jól tudom-e, hogy az anyuka a következő gyermekeit is otthon szülte?

GÁ: Bár jól jönne nekem, nem kívánok válaszolni, mert ez az illető magánügye.

MN: Az anyák tehát saját kényelmük érdekében a gyertyafényt választják a biztonságos kórház helyett. Nem felelőtlenség ebben segíteni őket?

GÁ: A kényelem meg a gyertyafényes romantika az otthon szülést övező tévhitek közé tartozik. Az például, hogy az anya a kitolási szakban a kényelmének megfelelően változtathat testhelyzetén, elsősorban nem az ő kényelméről, hanem a baba akadálytalanabb megszületéséről szól. Az anyai mozgás következtében a csontok, ezáltal pedig a szülőutak is szükség szerint megnyílnak. Kisebb a mechanikai károsodás veszélye.

MN: Kórházi szülészek szerint minden szülés időzített bomba, ha komplikáció adódik, elengedhetetlen az épületben a műtő.

GÁ: Ha egy intézeten kívüli szülésnél egy bába kompetenciáját elismerik, és jó az együttműködés a mentőszolgálat, a kórház és a bába között, a szállítás időtartama nem fokozza a veszélyt, hiszen lemérték, hogy intézeten belül is eltelik körülbelül 30 perc a probléma felmerülése és a császármetszés között.

MN: A problémák egyik pillanatról a másikra történnek egy szülésnél, amikor azonnal be kell avatkozni. Minden perc számít.

GÁ: Nagyon ritkán adódnak ilyen váratlan, azonnal fellépő helyzetek. Ha jobban megpiszkáljuk az eseményeket, kiderül, hogy az esetek zömében találunk egy megelőző orvosi beavatkozást, ami után bekövetkezett az "időzített bomba".

MN: Vagyis az orvosok tehetnek mindenről?

GÁ: A fölöslegesen elvégzett rutinbeavatkozások sok mindenről tehetnek. Sheila Kitzinger A szülés árnyékában. Katarzis vagy krízis? című könyvében azt írja, hogy minden beavatkozás maga után von egy következőt. Ezt tapasztaltam én is. Akár az ártalmatlannak tűnő burokrepesztést nézzük: számtalanszor fordul elő, hogy szívhangromlás követi, és máris ott az "időzített bomba".

MN: Önnél gyakran hordanak túl a mamák. Ez nem veszélyes?

GÁ: Fölösleges megindítani a szülést pusztán azért, mert papírforma szerint lejárt az idő, holott a baba egészséges, és még nem akar megszületni. Vagy gátmetszést végezni, amikor a szívhangok jók, és a babának lenne ideje a gátat a neki szükséges módon és mértékben a születéséhez átalakítani. Nincs szükség a szülés gyorsítására, a hasra gyakorolt nyomásra. Vagy fölösleges csupán azért vákuummal kihúzni egy jó állapotban lévő kisbabát, mert a kitolási szak átlagos ideje letelt. Vagy várakozás helyett fájáserősítőt adni, csak mert a szülés lelassul, ha közben az anya és a gyerek jól van. Az oxitocintól olyan intenzív méhösszehúzódásai lehetnek az anyának, hogy fájdalomcsillapításra szorul, amitől viszont nem érez semmit, és nem tud a saját testével együttműködni a kitolás során. Ekkor jön a műtétes szülésbefejezés, a vákuum, a fogóműtét vagy a császármetszés. Nem véletlen, hogy Magyarországon minden harmadik nő császármetszéssel hozza világra gyermekét. Holott nem hiszem, hogy a magyar nők kevésbé tudnak szülni, mint a svédek vagy a hollandok.

MN: Miért ennyire kórházellenes?

GÁ: Téved. Inkább kórházpárti vagyok, sőt császármetszéspárti. Amíg nem volt császármetszés, egy csomó újszülöttet elveszítettünk. A császármetszés életmentő beavatkozás, ha arra használják. Az otthon szülés pedig akkor biztonságos, ha probléma esetén van háttérkórház - mégpedig olyan, ahol elfogadják a bába kompetenciáját, és nem különböztetik meg hátrányosan sem a megkezdett otthon szülés után oda forduló szülő nőt, sem pedig az őt beszállító bábát.

MN: Miért halt meg 2007-ben vállelakadás miatt egy kisbaba?

GÁ: A vállelakadás az egyik legfélelmetesebb, előre nem tudható szülészeti komplikáció. Van olyan súlyos fokozata, amikor nem lehet mit tenni, akár kórházban van az ember, akár otthon. De a kérdései alapján úgy tűnik, mintha számtalan haláleset kötődne hozzám. Holott a tizenkilenc év alatt, amióta otthoni szüléseket kísérek, a már említett két kisbabát vesztettük el oxigénhiányos károsodás következtében egyéves koruk körül, és egy szülés közbeni veszteség ért minket, ez a szegény kicsi baba, akiről most ön is kérdez. Mindenki más, anya és gyermek, egészséges. A Pető Intézetben sajnos rengeteg oxigénhiányos károsodással született gyermeket kezelnek. És egyikük sem otthon született. A szülészeti mutatóinkra nemzetközi szinten is büszkék lehetünk.

MN: De a tervezett otthon szülésben válogatott egészséges nők vehetnek csak részt. Tehát ez nem kiemelkedő arány.

GÁ: Érdekes, az egyik oldalon az a vád, hogy válogatás nélkül, felelőtlenül elvállalok mindenkit, a másik oldalon pedig a jó statisztikánk értékét azzal próbálják csökkenteni, hogy válogatott, egészséges nők szülnek csak otthon.

MN: A vállelakadásos esetnél miért nem segített gátmetszéssel, hogy a kisbaba megszülethessen?

GÁ: A konkrét ügyről nem szeretnék beszélni, mert bíróság előtt állok. Szakmailag a vállelakadás megoldására sok helyen sokféle javaslat van, de nincs egységes vélemény arról, hogy megoldás-e a gátmetszés. A vállelakadás egyébként nem feltétlenül a baba nagy súlyának következménye. Egy fővárosi kórházban nemrég például egy 3,5 kg alatti babának akadt el a válla.

MN: Hibásnak érzi magát, hogy meghalt az a kisbaba?

GÁ: A tőlem telhető legjobbat nyújtottam. Nincs olyan nap, hogy az elveszített gyerekek, szüleik és testvéreik ne jutnának az eszembe. De nem érzem magam hibásnak.

MN: A család kártérítést követel, mert azt állítják, nem világosította fel őket megfelelően.

GÁ: Egyhetes szülésről szóló tanfolyamunk nem otthon szülésre, hanem szülésre készít föl. Nem rejtjük véka alá a véleményünket, és ki is mondjuk, hogy szülés körüli halálozás volt és lesz, bárhol történjen is a szülés. Pontról pontra vesszük a lehetséges kockázatokat. De nem döntünk helyettük. Van, hogy kiderül, rosszul döntöttek - akár azzal, hogy a kórházat, akár azzal, hogy az otthonukat választották.

MN: Mindez nem biztos, hogy meghatja a bírónőt.

GÁ: Egy dolgot ne felejtsen el! A hasonló perek nem arról szólnak, hibázott-e az orvos, hanem azt kell bizonyítani, hogy szándékosan gondatlanul járt el.

MN: A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium szerint az az otthon szülést vállaló orvos, aki "nem agitál az otthon szülés ellen, vét a hivatása esküje ellen".

GÁ: Ennek a 2002-es állásfoglalásnak már számos mondatát ízekre szedték, mert tudományosan megalapozatlannak tartották más orvosok. Az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért Társaság egy állásfoglalásában azt állította, hogy a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium az otthon szülésre vonatkozó tudományos alapokat figyelmen kívül hagyja, illetve félreértelmezi. Nemzetközi tanulmányok szerint egészséges anya és problémamentes várandósság esetén a tervezett otthon szülés ugyanolyan biztonságos, mint a kórházi. Az eddigi legátfogóbb, 13 ezer szülést vizsgáló kanadai tanulmány szerint az alacsony rizikójú csoportból kevesebb baba és mama halt meg szülés során otthon, mint kórházban.

MN: De nálunk a kórházsűrűség, a hiányos infrastruktúra, a mentőszolgálat nehéz helyzete miatt más a helyzet.

GÁ: Barcelonában a bábák tömegközlekedéssel járnak otthon szülésekhez, Amszterdamban pedig kerékpáron. Hollandiában a szülések harminc százaléka otthon zajlik, és a biztosítás az otthon szülésre jár: ha egy egészséges nő indokolatlanul kórházat választ, fizetnie kell. A kórházból problémamentes esetben a szülés után hazamehetnek. A szüléseket intézményen belül is bábák kísérik. Hollandia azon tíz ország között van, ahol a legalacsonyabb a szülés körüli halálozás aránya.

MN: Szakmai körökben azt is mondják, hogy ha ön kompromisszumkészebb lenne, már rég lenne szabályozás.

GÁ: Az otthon szülés nem én vagyok. Csak rám terelték a figyelmet. Nem rólam szól, hanem egy szabad nő igényéről, aki egyéni figyelemmel kitüntetve, női segítőket igénybe véve szabadon szeretne szülni. Az otthon szülés szabályozásának arról kellene szólnia, hogy kik, milyen paraméterek alapján, milyen képzettséggel gyakorolhatják a bábaságot.

MN: Ön szerint miért nincs még ma sem szabályozás?

GÁ: Mert jelentős érdekellentétek alakultak ki, amelyeknek már nincs közük a nőkhöz és az újszülöttekhez. A tudás fala mögé rejtőzve, a biztonságra hivatkozva magukhoz ragadták a szülést a szaktekintélyek.

MN: Nem hagyja abba?

GÁ: Ilyen háborított körülmények között nehéz háborítatlan szülésekhez járni. De ha esetleg abba is hagyom, már nem szűnik meg az otthon szülés, hiszen az nem én vagyok. Egyre több a képzett bába, és biztató jel, hogy ettől a tanévtől kezdve a felsőfokú szülésznőképzőn már három féléven át tananyag lett az otthon szülés. De vajon ki lesz a tanár?

Neked ajánljuk