Néhány hétig úgy tűnt, sikerül a lehetetlen: a Magyar Rádió Kondor Katalin távozásával megüresedő elnöki székéről a politikai pártok delegáltjai konszenzussal döntenek. Lapzártakor valószínűbbnek tűnik, hogy a szakmai szempontokkal szemben továbbra is a politikai érdekérvényesítés a döntő.
A köztévék és a rádió függetlensége és tárgyilagossága elvileg nemzeti érdek, miként ez az 1996-os törvény preambulumában is szerepel. Közhely: a törvény rossz, mert mindezt mégsem tudja garantálni. A gyakorlatban többször bebizonyosodott, hogy például a kuratóriumok elnökségének megalakításakor a jogszabály tudatos kijátszása csak akarat kérdése. Minden médiapolitikus vallja, hogy a közmédiumok olyannyira áhított pártatlanságát a paragrafusok helyett leginkább a törvény szellemének a tiszteletben tartása eredményezheti. Kérdés, hogy amikor adott a lehetőség, élnek-e vele a pártok.
A négy éve, még az előző ciklus alatt felállt (csonka) kuratórium által megbízott Kondor Katalin elnöksége augusztus elsején lejár. A Magyar Rádió Közalapítvány (MRKA) kuratóriuma, noha tehette volna, nem hosszabbította meg Kondor kinevezését: a koalíciós pártok elnökségi delegáltjai megakadályozták, hogy a főleg a hírműsorok jobboldali beállítottsága miatt sokat bírált elnök a helyén maradjon.
"Nála rosszabb elnök
nem volt 35 éve. Nem politikai, világnézeti szempontból, hanem szakmailag" - értékelte a Narancsnak Kondor elnöki ténykedését Gellért Kis Gábor, az MRKA MSZP-delegált elnöke, aki szerint Kondor Katalin elnöksége hozzájárult ahhoz a felismeréshez, hogy jó újságíróból nem lesz feltétlenül jó vezető. Gellért Kis leginkább azzal elégedetlen, hogy folyamatosan csökken a rádió hallgatottsága, rossz a hallgatók korfája, ám szerinte Kondor sem erre, sem a kereskedelmi rádiók támasztotta kihívásra nem reagált.
"Ha kivonjuk a zenét, a közrádiónak nincs vetélytársa"- mondja ugyanerről az MRKA fideszes alelnöke. Szadai Károly úgy látja, Kondor Katalin alatt végre elindultak azok az intézményi reformok, amelyek egy modernebb rádió megteremtését célozzák, és nem elégedetlen a hallgatottsággal sem: "A déli Krónikát több mint egymillió ember hallgatja, és a reggelivel is hasonló a helyzet. A rádiót hír- és beszélgetős műsorokban nem lehet megverni. A Kossuth hírműsorait nem csak idősek, fiatalok is hallgatják. Az mtv példáján látszik, hogy a kereskedelmi tévékkel nem szabad versenyezni, és a közszolgálati jelleget kell megerősí-teni." Szadai Kondor erényei közt említi, hogy megcsappantak az ORTT panaszbizottságához érkező bejelentések, és mivel szerinte "jó úton halad a rádió", a jelenlegi elnök megindította folyamatok folytatását szeretné látni az utód idején is.
Arra, hogy Kondor elutasítása után márciusban az MRKA elnöksége miért döntött mégis egyhangúan az új pályázat kiírásáról, két magyarázat van: vagy a fideszes delegáltak önállósították magukat, ami nem túl valószínű, vagy a nagyobbik ellenzéki párt nem akarta az obstrukció eszközéhez nyúlva ellehetetleníteni az új elnök megválasztását. A Narancs egy a Fidesz médiaügyi döntéseire rálátással bíró forrástól úgy értesült, hogy a Szentkirályi utcában valójában sem Kondor Katalin, sem a sikertelen pályázat esetén az elnöki jogköröket átmenetileg gyakorló alelnök, Hollós János nem élvez ak-kora népszerűséget, mint amekkorát az őket támogató nyilatkozatok sejtetni engednek. A Bródy Sándor utcában ugyanis könnyen előállhat egy a köztévében Rudi Zoltán tavalyi megválasztását megelőzőhöz hasonló interregnum, mely alatt az Orbán Viktor házi mikrofonállványaként elévülhetetlen érdemeket szerzett Hollós vezetné az intézményt; ez a forgatókönyv azonban a látszólagos előnyöknél sokkal nagyobb veszélyeket rejt. A decemberi kettős népszavazás kudarca egyértelművé tette, hogy a nemzetieskedő, konfrontatív politika zsákutca, mert nemhogy nem vonzza, de éppenséggel taszítja a mérsékelt szavazókat, akik nélkül viszont a Fidesz nem nyerhet jövőre. Forrásunk szerint a párt azért tanúsít önmérsékletet, mert a médiaháború esetleges kiújulása olyan szélsőséges irányba vihetné el a közrádió műsorait és részben a választási kampányt is, ami semmiképpen nem áll a Fidesz érdekében.
Hasonlóképpen valószínűtlennek tűnik a másik vészforgatókönyv is, mely szerint a kuratórium a következő sikertelen elnökválasztás után feloszlik, és az új testület a köztelevízió kuratóriumához hasonlóan fideszes delegáltak nélkül áll majd fel: a közös jobboldali lista nélkül minden valószínűség szerint kimúlásra ítéltetett MDF egy évvel a választás előtt ezzel a húzással újabb szeget verne saját "politikai koporsójába".
A kereskedelmi csatornák térhódításával csökkent a közmédia jelentősége, de
egyfajta "médiaháború light"
lehetősége mégsem puszta fantazmagória. Ellehetetlenülésükre hivatkozva az elmúlt években a rádió meghatározó (baloldali) személyiségei közül sokan hagyták ott az intézményt, és számos külső kritika érte az intézmény vezetését a politikai függetlenség legfontosabb indikátora, a hírműsorok kiegyensúlyozottsága miatt. A legszembetűnőbb problémák épp a kampányidőszakokban jelentkeztek: a Sajtószabadság Központ kvantitatív felmérése szerint például a tavaly júniusi európai parlamenti választás előtt a rádió a Fidesznek aránytalanul nagy megszólalási teret engedett, és hasonló volt a helyzet a decemberi kettős népszavazás előtt is. Szintén problematikus volt, ahogy a nemzeti főadónak titulált Kossuthon "közérdekű közlemény"-ként konferáltak be rengeteg, az állampolgárság kiterjesztése mellett korteskedő és a(z olykor a szélső-) jobboldal holdudvarába tartozó szervezetek által kiadott politikai felhívást.
A jelenlegi elnök munkásságának gyökeresen eltérő megítélése ellenére a két oldal képviselői több mindenben hasonló állásponton vannak. Például abban, hogy stabil gazdasági helyzete révén a közmédiumok közül a rádió a legalkalmasabb arra, hogy egy konszenzusos elnök irányításával kievickéljen a közvetlen politikai befolyásolás mocsarából. Igaz, hogy nyomottak a bérek és elavult az infrastruktúra, de a rádió a köztévével szemben megél a normatív finanszírozásból, ezért kinevezése után az új elnöknek nem kell örökké a parlamenti többség kegyét keresnie a plusz pénzinjekciók érdekében. Így mindenki azzal számol, hogy a rádió politikai befolyásolására, de a függetlenségére is az elnök személye a legfőbb garancia. A kérdés csak az, hogy az elmúlt évek negatív tapasztalatai nyomán valóban megérett-e mindkét félben az elhatározás, hogy szakít az eddigi, politikai alapú elnökválasztási gyakorlattal.
"A meggondolásainkat szakmai szempontok irányítják, nem lesz politikailag elkötelezett elnöke a rádiónak" - jelentette ki a Narancsnak Gellért Kis Gábor. A jelöltekkel szemben támasztott politikai kritériumokra vonatkozó kérdésre azonban már kicsit árnyaltabban fo-galmazott: "A kiválasztás szempontjai között a szakmai szempontok ugyanolyan fontosak, mint a politikaiak." Gellért Kis azért is rossznak tartja a médiatörvényt, mivel az a politikai vitákat a kuratóriumokba delegálja, jóllehet ott csak az elnökjelöltek szakmai rátermettségéről szabadna dönteni: "A törvényi konstrukció olyan alkut feltételez, amely nem kényszeríti az alkudozó feleket szakmai megegyezésre. Felnőtt emberek vagyunk, érdemes ezeket a vitákat nekünk lefolytatni?" - tette fel a retorikai kérdést a Narancsnak az MRKA elnöke.
"Feltétlenül optimista vagyok. A rádió médiapiaci helyzete nemcsak igényelné, de lehetővé teszi, hogy konszenzus legyen az elnök személyéről - mondja Szadai Károly. - Az 1990 óta tartó politikai zsákmányszerzés korlátait mindenki felismerte. A rádióban nem látszanak a megszólalók, mint a tévében, itt nem elég szépnek, hanem okosnak is kell lenni - vetett fel Szadai még egy a rádióval kapcsolatos fokozott rugalmasságot indokló szempontot. - Aki banánnal fizet, az majmot kap. Egy kiegyensúlyozott Kossuth rádió viszont mindenkinek az érdeke." A két nagy párt delegáltja lapunk kérdésére abban is egyetértett, hogy ha egy kompromisszumos jelölt utóbb mégis politikailag befolyásolhatónak bizonyul, az számukra a személyes konzekvenciák levonását is elengedhetetlenné teszi.
Az új elnökkel szembeni szakmai elvárások közül mindegyik forrásunk az egyes csatornák profiljának a tisztítását, a műsorstruktúra modernizálását, a közszolgálati jelleg erősítését jelölte meg, bár a konkrétumok tekintetében a pályázati kiíráshoz hasonlóan csak általánosságokat fogalmaztak meg. Az új elnökre olyan apróságok várnak, mint a rádió üzemszervezeti megújulásának folytatása, a hosszú távú stratégia kidolgozása, melyekhez képest szinte eltörpülnek az új székház építésével kapcsolatos, szintén a közeljövőben esedékes döntések.
A pártok egymásrautaltságát és közös politikai felelősségét erősíti, hogy a kuratórium az elnökség javasolta elnökjelöltről kétharmados többséggel dönt. Így mindkét oldal számára adottak az együttműködés, de az obstrukció eszközei is. (Az MRKA újrasorsolt nagykuratóriuma, melyben az értékélések szerint most a jobboldali pártokhoz közel álló szervezeteket képviselő kurátorok vannak többségben, május elején tartja alakuló ülését.) A kitörő elnökségi kompromisszumkedv közepette lapzártakor öt főre szűkült a lehetséges rádióelnökök száma, az elnökségi tagok többsége a pályázók közül az ő kuratóriumi meghallgatásukat hagyta jóvá. Versenyben maradt egy Czeglédi Réka Imola nevű hölgy, akiről egyelőre nem tudható, hogy kinek a strómanja; az ismert tévés és rádiós műsorvezető Fodor János, valamint Láng Balázs, a Petőfi rádió hangjaként ismert fiatal színész. Bent maradt két esélyesebbnek tűnő pályázó is: a még a liberális időkben fideszes tanácsadó, majd elnöki kabinetfőnök
Such György,
aki a Narancsnak és a Magyar Hírlapnak is munkatársa volt, később a köztévé alelnöke lett, majd az üzleti szférában helyezkedett el kommunikációs szakemberként; továbbá Szayly József, a Petőfi rádió adófőszerkesztő-helyettese, aki már Kondor Katalin megválasztásakor is az utolsó állva maradt és mindvégig esélyesnek tartott jelölt volt.
A sajtóban néhány hete elterjedt, hogy Such György személye körül egy hárompárti (Fidesz - MPSZ-MSZP-SZDSZ) megegyezés körvonalazódik az MRKA elnökségében. Az értesülést senki sem tagadta, bár a megkérdezett elnökségi tagok ezt rendszerint azzal árnyalták, hogy egyelőre több jelöltről is gondolkodnak. Az utóbbi napokban azonban több olyan információ is napvilágot látott, hogy csökkent Such támogatottsága. Mindez részben összefügghet azzal, hogy a pártokat lefoglalták a köztársasági elnök jelölése körüli bonyodalmak, illetve hogy a Such körül formálódó egyezség nem bírt előzetes jóváhagyásukkal, mivel az a napi politikai döntéseket meghozó pártfórumoktól viszonylag elszigetelten működő MRKA-elnökségben született meg. Lapunknak szocialista körökből megerősítették a HVG múlt heti értesülését, miszerint az MSZP szempontjából még az is kevésbé káros, ha megegyezés hiányában ideiglenesen Hollós János regnál, mint ha áldásukat adják egy "fideszes" elnök megválasztásához. A Fidesz hivatalos formában nem kommentálta a fejleményeket, és forrásunk szerint egyelőre nem is változtatnak az álláspontjukon.
Kérdés, hogy mi lesz a pártok végleges álláspontja. Hivatalosan persze az MRKA-s delegáltak azt jelölnek, akit akarnak, de ne legyenek illúzióink: az ilyen súlyú döntések a pártközpontokban születnek. Tény, hogy egy kompromisszummal megválasztott elnök mindkét politikai oldal részéről feltételezi a szándékot és egyben a belenyugvást, hogy kölcsönösen elveszítik a médium felett a közvetlen befolyásolás lehetőségét. Ez a képesség a politikai felnőttség egyik legfontosabb kritériuma. Éppen ezért tűnt reményt keltőnek, hogy az elmúlt évek rossz tapasztalatai után biztatóak a fejlemények. Ha valamelyik párt nyomására az elnökség előzetes kompromisszuma tárgytalanná válik, az mindenekelőtt az ésszerűség újabb veresége is lesz.
