A Lomnici-korszak most már végleg lezárult - tett pikírt megjegyzést a köztársasági elnök jelöltje megszavazása után, miközben a Legfelsőbb Bíróság (LB) volt elnöke pár méterre állt tőle a parlamenti folyosón. Információink szerint észrevétele nem ok nélküli, a LB korábbi vezetője az utolsó percig igyekezett befolyásolni a választás kimenetelét. Az Országgyűlés Baka megszavazásával visszatért oda, ahonnan 2008 tavaszán a vesszőfutás elindult: akkor Sólyom jelöltje a szocialisták ellenállásán bukott el. A kitérő alatt az LB és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) vezető nélkül működött, a fejetlenség jelentős károkat okozott a harmadik hatalmi ág szervezetében.
A főbíróválasztás története tavaly februárban kezdődött, amikor Sólyom László a Legfelsőbb Bíróságon tett látogatásakor egyértelművé tette, nem jelöli újra Lomnicit, mert változásokat szeretne a bírósági rendszerben. Az ítélőtáblák vezetőivel, majd a megyei bírákkal konzultálva arra a következtetésre jutott, hogy a bírói ág mélyreható reformokra szorul. Azért esett a választása végül a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróságról hazatérő Baka Andrásra, mert bízott benne, hogy a kívülről jött embert kevésbé kötik az LB és az OIT működését meghatározó, a változásokat blokkoló érdekviszonyok (lásd: Messziről jött, Magyar Narancs, 2008. május 15.).
Ki az ajtón
A bíróságok működési zavaraival foglalkozó számos tanulmány mutat rá arra, hogy az önigazgatást megteremtő 1997-es reform nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Fleck Zoltán jogszociológus és munkatársai két köteten keresztül (Bíróságok mérlegen I-II.) sorolták a problémákat (lásd cikkünket: A legkevésbé sem veszélytelen hatalom, Magyar Narancs, 2008. március 20.), melynek nyomán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem és az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet szakértői is átvilágították az igazságszolgáltatási rendszert. A főbb kérdésekben mindegyik vizsgálat azonos következtetésekre jutott: a bírói kar belterjes, működése átláthatatlan, ellenőrizetlen, hatalmas az ügyhátralék, az intézményekben állandósultak a folyosóharcok. A status quo hívei persze mindent megtettek a reform megakadályozásáért, Baka meghallgatása az OIT-ban botrányba fulladt (a jelölt a konzultációt "hidegnek és barátságtalannak" nevezte, amit a testület kikért magának, és rögvest nyilvánosságra hozta a meghallgatás jegyzőkönyvét). Közben az újrázásban reménykedő Lomnici sem nyugodott bele Sólyom döntésébe, ezért bírósági forrásaink szerint különféle pletykák terjesztésével igyekezett rombolni Baka reputációját. Úgy tűnik, aknamunkája nem volt eredménytelen, a pártok szakpolitikusai közül többen felültek a híreszteléseknek: sem az SZDSZ, sem az MSZP nem kívánta támogatni a volt strasbourgi bírót. Az 1991-ig az MDF frakcióját erősítő, de párton kívüli Bakát korábban sem kedvelték a baloldalon, 2007-ben nem is támogatták strasbourgi mandátumának meghosszabbítását. Először arra hivatkoztak, hogy a törvényi előírásoknak nem felel meg, mert az ide vágó paragrafusok szerint vezetői állásra csak a hazai igazságszolgáltatásban dolgozó bíró jelölhető. Ám mivel Baka hazatérése után a Fővárosi Ítélőtábla elnöki bírája lett (a budapesti tábla vezetője, Lukács Zsuzsanna a reformok legfőbb szorgalmazója), később azt vetették a szemére, hogy nincs hazai munkatapasztalata.
A liberális, reformpárti értelmiség sem ölelte a keblére Bakát: előbb az Élet és Irodalomban, majd a Fundamentum című szakmai folyóiratban terjedelmes cikk foglalkozott strasbourgi tevékenységével, azt bizonygatva, hogy különvéleményeiben rendszeresen az állam oldalára állt az igazságát kereső egyénnel szemben. "Jobb, ha egy bizonyos szint alatt az ember nem szól" - indokolta a HVG-nek két hete adott interjújában, miért nem reagált eddig a nem teljesen megalapozatlan állításokra. Hiába álltak ki egy emberként az ítélőtáblák elnökei Baka mellett, miután az OIT nem támogatta jelölését, a parlamentben az MDF-esek, a liberálisok és a szocialisták együttes erővel elkaszálták Sólyom nomináltját.
'sszel, majd idén tavasszal az új jelölt, a győri tábla elnöke, Havasiné Orbán Mária (portréját lásd: Védekező kar, 2008. november 27.) sem járt jobban. Hiába indította kétszer is a köztársasági elnök, nem kapta meg a kétharmadot. A szocialisták mindkét alkalommal lelkiismereti szavazást rendeltek el a képviselőcsoportjukban, ami a "gyenge" nemnek felel meg. Havasinéval a legfőbb bajuk az volt, hogy a férje unokaöccse, Havasi Bertalan a Fidesz sajtóosztályán dolgozik, tehát a jelölt "biztosan jobboldali". Az MSZP-t az sem hatotta meg, hogy az LB a szétesés szélére került. Egyes vezetői a sajtón keresztül üzengettek egymásnak - sőt, egy esetben fegyelmi eljárás is indult -, majd a testületet ideiglenesen vezető Kaposvári Bertalan elnökhelyettes nyugdíjazása után az irányítás az egyik kollégiumvezető bíróra szállt. Kaposvári próbálta menteni a menthetőt, pályázatot írt ki a saját posztja betöltésére, de a győztes Zanathy János kinevezését március közepén Sólyom az alkotmányra hivatkozva megtagadta.
Miután a köztársasági elnök mindenképpen reformpárti bírót keresett, és az ítélőtáblák vezetői közül senki nem vállalta a procedúrát, kénytelen volt újrajelölni Bakát. Információink szerint a döntés nem nélkülözte a politikai kalkulust sem. Az EP-választásokon elért siralmas MSZP-teljesítmény után felrémlett a Fidesz-kétharmad, melynek birtokában a jobboldali párt majd neki tetsző főbírót választhatna (Sólyom mandátuma 2010 augusztusában jár le, ha odáig elhúzódik az ügy, vélhetően egy Fideszhez közel álló államelnök jelölhetne). Ugyanakkor az elmúlt hetekben az MSZP háborút indított a pénzügyi felügyelet és a Nemzeti Bank elnöke ellen, így nem akart még egy frontot fenntartani Sólyommal szemben - ráadásul az elnök jóindulatától függ a Bajnai-kabinet döntéseinek gyors hatálybalépése is. Amidőn az OIT - meglepő módon - nagy többséggel (11:3 arányban) támogatásáról biztosította Bakát, a szocialisták jelezték, most már készek megszavazni főbírónak. Az SZDSZ-frakció egy része viszont kitartott tavalyi álláspontja mellett - tudtuk meg Hankó Faragó Miklóstól, a párt szakpolitikusától.
Be az ablakon
Ám a szavazás előtt is lehetett látni, hogy a választási folyamat nem lesz zökkenőmentes: az MSZP ugyanis nyílt szavazást kért a Házbizottságtól, mintha tartott volna attól, hogy képviselői semmibe veszik a frakciófegyelmet, esetleg a Fidesz hátrál majd ki titokban Baka mögül. Javaslatuk elbukott, a félelmük pedig beigazolódott: június 15-én Baka 184 igen, és 54 tartózkodás mellett 108 nem voksot kapott, tehát megint nem jött össze a minősített többség. A két nagy párt esküdözött, hogy ő megtartotta az adott szavát, a másikat vádolta a csalással.
Hallani, hogy a frakciómeghallgatáson a KDNP rákérdezett több, a jobboldal szemszögéből kényes ügyre. Arról faggatták Bakát, hogy miként ítélkezett Strasbourgban a vörös csillag tiltása, vagy az 1956-os tatai sortűz elévülésének ügyében. A képviselőcsoport vezetője, Semjén Zsolt lapunknak leszögezte, a jelölt megnyugtató válaszokat adott, így nem volt okuk ellene szavazni. Fideszes forrásaink határozottan állítják, nekik nem áll érdekükben kihúzni a főbíró-választást a következő országos voksolásig. "Ha az elszámoltatás idején egy hozzánk közel álló főbíró irányítja a harmadik hatalmi ágat, akkor a szocialisták biztos, hogy boszorkányüldözést kiáltanának. Érdekünk, hogy mindez egy elfogulatlan, az MSZP által is megszavazott főbíró alatt történjen" - állította a Narancsnak az egyik fideszes honatya. Ennek némileg ellentmond, hogy a párt szavazás után bemutatott koreográfiája - Navracsics Tibor irányításával egy emberként vonultak ki a teremből, Orbán Viktor ráadásul még a végeredmény kihirdetése előtt elhagyta a házat - előre megtervezettnek tűnt.
Persze a szocialisták égre-földre esküdöznek, hogy ők megszavazták Bakát - annak ellenére, hogy korábban sem őt, sem Havasinét nem támogatták -, ugyanis valóban nem akarnak háborúzni a köztársasági elnökkel. A buktát hozó voksolás után rögtön üzentek is Sólyomnak, hogy jelölje újra Baka Andrást, mert ezúttal garantálják a sikert - múlt pénteken ismét nyílt szavazást kértek, de most sem kaptak rá lehetőséget. Az elnök végül beadta a derekát, és hétfőn össze is jött a kétharmad. Ehhez viszont az MSZP-nek egy olyan trükkhöz kellett folyamodnia, amely nem érvényteleníti a voksolást (az időközben felmerült ötletek - mint a szavazólap bemutatása a médiának, esetleg lefényképezése a fülkében - megkérdőjelezték volna a szavazás tisztaságát). A szavazás közben a parlamenti folyosókon az a hír terjedt, hogy egy speciális, piros színű tollal ikszelnek, ami felismerhetővé és megkülönböztethetővé teszi a voksaikat. Ám mint kiderült, ez csak megtévesztés volt, a frakció vezetője, Mesterházy Attila az eseményt követő sajtótájékoztatón három fekete és kék színű tollat mutogatott, azt állítva, a piros írószer csak blöff volt, így kényszerítették rá a fideszeseket, hogy igennel szavazzanak. Hogy legutóbb ki mismásolt, már soha nem fogjuk megtudni - miként az sem zárható ki, hogy nemcsak egy párt lódított, hanem az öt pártból jött össze a múltkori 108 nem. A mostani eredmény (309 igen, 36 nem, 22 érvénytelen) szemszögéből mindez már lényegtelen, noha az Országgyűlés pártjaira egyáltalán nem vet jó fényt a főbíró megválasztását megelőző komédia.
