Magyar Narancs: Nem tudni, ugyebár, ezúttal ki hogyan szavazott Baka András főbírójelöltre, mert titkos volt.
Lázár János: Megmutattam a cédulámat az SZDSZ-es Gulyás Józsinak. Mutogatós nap volt.
MN: Ha viszont egy hete mégis a fideszesek szavaztak nemmel vagy érvénytelenül, vagy tartózkodtak, akkor orbitális hazugság történt.
LJ: A szocialisták életében előfordult néhány nagy hazugság az utóbbi két-három évben. Nem lepne meg, ha esetleg ez alkalommal is így lett volna.
MN: Honnan lehet tudni, hogy ők szavaztak nemmel a múlt héten Baka Andrásra?
LJ: Azt tudom, hogy mi igennel szavaztunk. Ugyanis meg szoktuk beszélni.
MN: Sólyom László államfővé választásakor még ellenőrizni kellett a frakció tagjait. Ma már ennyivel jobb a képviselőcsoport erkölcsi állapota?
LJ: Tisztultak a viszonyok azóta.
MN: Ha a június 14-i első szavazásnál egyöntetűen igennel voksolt a Fidesz-KDNP-szövetség, miért kellett Baka Andrást újra meghallgatni? Talán voltak bizonytalanok?
LJ: Mióta Navracsics Tibor a frakcióvezető, rendszeresen meghallgatjuk a közjogi méltóságra ajánlott jelölteket. A második szavazást megelőző frakcióértekezlet is nagyon hasznos volt. Néhány kételkedő képviselőtársunkat is meggyőzte Baka András. Sok tisztázó jellegű kérdésre válaszolt. Például, hogy mi igaz abból a pletykából, amely szerint háttér-megállapodás született a szocialisták és az akkor még csak leendő főbíró között. Az a benyomásom, hogy az elnök úr elég határozottan és hitelesen cáfolta. Akinek aggálya lehetett bármikor is, eztán könnyebben tudott igennel szavazni. Ahogyan korábban is tettük. Ezzel szemben van egy politikai erő, amely egyszer már egyértelműen nemet mondott: a szocialista párt csaknem egy évvel ezelőtt totálisan alkalmatlannak találta Baka Andrást e poszt betöltésére. Hogy miként változott ekkorát az MSZP, számomra rejtély.
MN: Titkos szavazás volt, mégis bizton állítják, hogy a szocialisták hazudnak. Mintha a fideszesek különleges anyagból lennének gyúrva: sosem hazudnak, az föl sem vetődhet.
LJ: Dehogy vagyunk különleges anyagból. Azonban nem látom életszerűnek, hogy Navracsics Tibor a hazugság biztos ismeretében felállt volna, hogy tiltakozzék. Az ő személyiségétől ez távol esik.
MN: Reménykedjünk. Egyébként gratulálok, végre sikerült megint frakcióvezető-helyettesnek lennie, ha csak egy napra is. A T. Ház kijátssza saját szabályát, miszerint napirend előtt csak a képviselőcsoport vezetője vagy a helyettese szólalhat fel. És rögtön ki is nyitja a kiskaput. Nem ez az egyetlen ilyen eset. Bizottsági helyettesítés, költségtérítés...
LJ: Egyetértek.
MN: A költségtérítés dolgában is?
LJ: Igen, pedig engem talált meg a sajtó, hogy én vettem fel a legnagyobb összegű költségátalányt. Tudja, miért pont én? Az első fordulóban megválasztottak 2002-ben képviselőnek, és ettől az időponttól folyósították nekem a pénzt. A többieknek, akiknek ugyanannyi járt havonta, csak a második forduló napjától.
MN: Hát, ez önre nézvést kétségkívül balszerencse. Nem gondolt arra, hogy két számjegyű millió még egy hosszú választási ciklus alatt is túl sok költségtérítésre?
LJ: Lehet. De én el is költöm.
MN: Ez érdem?
LJ: Arra adom ki, amire kapjuk: például minden héten többször feljövök Budapestre. Járom a körzetemet is. Egy listás képviselő pedig vagy megteszi, vagy nem. Szakértők, szállás - soroljam tovább?
MN: Azt akarja mondani, ha lelkiismeretes, elveri a költségtérítést mind egy szálig?
LJ: Azt. Ugyanakkor elismerem, nagyon sok pénz ez. Ám abból a képmutatásból fakad a mai helyzet, hogy nem emeljük a képviselők honoráriumát, ehelyett a költségrészt növeljük. Ezt rendbe kellene tenni. Honoráriummá tenni az egészet, és normálisan adózni.
MN: Abból az apropóból szólalt fel napirend előtt, hogy Hódmezővásárhely bírósághoz fordult az ágyszámcsökkentés módszerét kifogásolva, és megnyerte a pert.
LJ: Ha valakit érdekel Budapesten, hogy az emberek miként élnek Hódmezővásárhelyen, nem lehetett volna háromszáztizenötről száztizenhatra csökkenteni kórházunk ágyainak számát. Mert akkor egy jól fizetett minisztériumi főosztályvezető beült volna a szolgálati autójába, lejön a városi kórházba, szétnéz, és azt mondja, nem száztizenhat, hanem százhetven. Azt érzi a vidéki társadalom nagy része, hogy a fejük fölött, velük szemben születnek döntések.
MN: A reform első körében a régiók kórházi vezetőire bízták a döntést: egyezzenek meg egymást közt a térségnek adott kvótán belül. Miután ez alig ment, cselekedett a minisztérium.
LJ: A minisztérium a regionális összejövetel résztvevői elé egy szakértői anyagot tett: a vásárhelyi kórháznak e szerint százhatvanegy ágy jutott volna 2007. január 12-én. Ugyanez év március 8-án kiderült: száztizenhatot kaptunk. Mondja meg nekem valaki, miként lehet, hogy a saját szakértői véleményük ennyire megváltozik két hónap alatt?
MN: Székely Tamás szakminiszter azt mondta a parlamentben, hogy az egy főre jutó kórházi ágyak száma Hódmezővásárhelyen az országos átlag fölött van.
LJ: Nem igaz.
MN: Akkor miért mondta ön szerint?
LJ: Ezt a papírt tolták elé. Ebben a történetben különben az is fájó volt számomra, hogy a kórházi ágyak számának csökkentésében érintett települési önkormányzatoknak nem mindegyike támadta meg a minisztérium döntését. Nem tudtunk szövetséget kötni, mert valakik megkötötték a maguk politikai mutyiját, még a mi oldalunkon is. Nagyon nagy hiba volt, hogy az én drága jó fideszes polgármester kollégáim és a szintén fideszes megyei közgyűlési elnökök közül jó páran szó nélkül tudomásul vették a helyzetet, s aláírták az OEP-pel a szerződést. Csak negyvenvalahányan fordultak bírósághoz; s csupán heten fellebbeztünk. Az a kérdés számomra: melyik térfélen focizunk? Nem szeretem, ha valaki széttárja a kezét, nincs mit tenni, mert ilyen vagy olyan a kormány.
MN: Ön többek között azt hozza fel, hogy városukban megszüntették a szegregációt, noha a kormány sok helyütt képtelen rá.
LJ: Egyhangúlag fogadtuk el az oktatási rendszer átalakulását, amely Brüsszelben mintaprojekt lesz. Már 2004-ben, amikor polgármester lettem, megkértem a képviselő-testület tagjait, nézzük meg: a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeknek, akik között vannak cigányok és nem cigányok, hogyan tudunk esélyt teremteni. Először is megnéztük minden iskolánkban, mit tudnak a pedagógusok és a gyerekek. Megdöbbentően rosszak voltak a vásárhelyi oktatási eredmények. Nem volt olyan általános iskolánk, amely az országos szintet elérte volna. Tizenegyből öt iskolát csináltunk, elbocsátottunk kétszáz pedagógust, de úgy, hogy a felmérések alapján jónak ítélt tanítók, tanárok maradjanak. Bezártuk a "cigányiskolát", azonban az ottani tanárokat nem küldtük el, hiszen a legjobbak közé tartoztak. Azt mondtuk, minden helyi iskolában és óvodában egyformán jó oktatást akarunk, ugyanakkor legyenek felekezeti és alapítványi iskolák, azokat is lehessen választani. Mára elértük, hogy Hódmezővásárhelyen nincs olyan általános iskola, amelynek színvonala az országos átlagot ne haladná meg. Az integráció, ha az ember nem csak dumál róla, nem azt jelenti, hogy a gyerekek teljesítménye kisebb lesz, ellenkezőleg. Egyébként is: közpénzből közoktatást finanszírozunk, nem elitiskolát.
MN: A Jobbiknak és a szavazóinak ezt hiába magyarázza.
LJ: A Jobbik hívószava: cigány. Ez új volt a MIÉP-hez képest.
MN: Meg hogy szabadcsapatokat szervez. Miként tudja megoldani, hogy nem engedi be a városba a Magyar Gárdát meg a többi hasonló masírozó alakulatot?
LJ: Jogilag nehezen. De a végletekig hiszek abban, hogy egy településen a képviselő-testület és a polgármester képes az eseményeket befolyásolni, ha akarja.
MN: Az is, aki behívja a Magyar Gárdát, és az is, aki nem engedi be?
LJ: Ha egy terület az enyém, nem adom oda.
MN: Ugyanez vonatkozik az árpádsávos zászlóra?
LJ: Mindenre. Sokan nem értették az álláspontomat. Megkeresett a hódmezővásárhelyi hitközség, ahol vannak, akik utálnak, vannak, akik kedvelnek. Szóval bejött egy ember, és azt kérte, vetessem le az árpádsávos zászlót, mert azoknak, akik őt negyvennégyben elvitték, ugyanilyen karszalagjuk volt. Egy kulturált városban, ha egy csoportnak valami fáj, azt akceptálni kell. Hozzáteszem, a megölt hódmezővásárhelyi zsidók is magyarok voltak, ennek az országnak a polgárai, az ő elvesztésük nekem ugyanúgy fáj, mint mindenki másé, aki valamilyen diktatúra áldozata lett. Augusztus 20-án fönt van a Szent István téren az árpádházi királyok zászlóinak sora, mint az ünnephez illő jelkép. De huszonegyedikén levesszük.
MN: A Fideszben egyre hangsúlyosabb szerepet visznek a polgármesterek, akik olyan közigazgatási és egyéb irányítási gyakorlatot szereznek, hogy előbb-utóbb akár egy-egy minisztérium élén is találhatják magukat. Úgy veszem ki szavaiból, ha tehetné, szinte teletömné a parlamentet polgármesterrel.
LJ: Látjuk, érzékeljük helyben a problémákat, ki-ki a maga településén. Ezeket a tapasztalatokat öszszegezve a törvényhozó munkában is hasznosíthatnánk.
MN: Eszerint kifejezetten üdvösnek tartja az esetleges kettős pozíciót. Jó néhányan viszont összeférhetetlennek gondolják, másrészt kérdés az is, hogy belefér-e az idejükbe mindkét hivatal ellátása.
LJ: A választók úgyis eldöntik, jól végzi-e helyben a munkáját a polgármester, másrészt Franciaországban egy polgármester miniszter is lehet egyidejűleg. Ugyanakkor úgy vélem: drasztikusan csökkenteni kell a főállású politikusok számát. Az önkormányzatokban is. Minden szinten. A parlamentben is. Sokkal kisebb, kétszáz fős Országgyűlésre volna szükség. A mostani egyébként is a rendszerváltozás terméke, aminek az időszaka szerintem lejárt. Kialakult a parlamentáris demokrácia intézményrendszere, most már lehetne finomítani, csiszolni. A 2010-es választás ugyanolyan lesz, amilyen a nyolcvanas évek végén volt: az új parlamenti struktúra egy új rendszer alapköveit rakta le.
MN: Ugye nem azt akarja mondani, hogy kevesebb mint rendszerváltás, de több mint kormányváltás lesz?
LJ: Korszakváltás lesz. Abban az értelemben, hogy az átmeneti, rendszerváltó politika ideje lejárt.
MN: Merész.
LJ: Az emberek nem azt nézik már, MSZP vagy Fidesz, hanem más dolgok kezdik őket érdekelni. Ezek a pártstruktúrák ki fognak ürülni. Azt gondolom, a Fidesznek mindenki felé, balra is, jobbra is világos, egyértelmű, érdekvédő politikát kell folytatnia. Nem kell túlbonyolítani.
MN: A Fidesz túlságosan is szűkszavú politikai nyilatkozatokat tesz.
LJ: Egyszerű, gyors megoldásokat akarnak az emberek.
MN: Vannak ilyenjei a Fidesznek?
LJ: Vannak. Aki akarja érteni, az érti és látja.
MN: Biztos?
LJ: A magyar társadalomnak, az itt élő emberek többségének nagyon egyszerű problémái vannak: ki védi meg őket fizikailag, vagy a villany kikapcsolásától, az állás elvesztésétől, bankhitelek egyoldalú emelésétől. Nem ötkötetes választási programokat kell írni, hanem meg kell védeni az embereket.
