A földgázpiac liberalizációja: Mol-koktél

  • Gavra Gábor
  • 2003. július 3.

Belpol

A tavalyi választási kampány óta szédületes politikai manipulációk tárgya a gáz. Az akkori demagógia és ellendemagógia - miszerint Medgyessy felemeli,

illetve nem emeli fel a gáz árát - azóta mind a kormány, mind az ellenzék mozgásterét megszabta. A hülyeségtől, mint szokásosan, most sem lehetett látni az erdőt: a gázpiac átalakításának szükségességét, amit nemcsak a józan ész, de a csatlakozás is megkövetel. Az Országgyűlés június 16-án fogadta el a gázellátásról szóló törvényt (get), amelynek 2004. januári életbelépésével folytatódik az energiapiac liberalizációja. Eközben - az új gáztörvénytől nem függetlenül - a kormány bejelentette a Mol állami részvénypakettjának közeles eladását is. A privatizáció vélhetően teljes lesz - ellentétben a liberalizációval.Atörvény a - részleges - piacnyitás mellett szabályozza a lakossági gázárak emelkedésének kompenzációját és a Magyar Energia Hivatal elnökének új kinevezési rendjét is - de haladjunk sorjában.

Magyarország az EU-csatlakozási tárgyalásokon 2000 őszén arra vállalt kötelezettséget, hogy 2001 végéig megszületik a földgázellátást szabályozó, a piac liberalizálását lehetővé tevő törvény. Az Orbán-kormány viszont a választás előtti évben tartózkodott a lakossági áremeléstől, és a gáztörvény akkor elkészült tervezetét végül nem terjesztette az Országgyűlés elé. Helyette a lakossági gázárak kérdése a 2002-es horrorkampány központi eleme lett.

Ami késik

A get így már a tavalyi kormányváltáskor is jó féléves késést szedett össze az uniós kötelezettségvállaláshoz képest. Ennek ellenére a Medgyessy-kormány sem siette el az előterjesztését (bár hivatalba lépése után néhány héttel Csillag István gazdasági miniszter még 2002 nyarának végére ígérte kidolgozását, majd ősszel Hatvani György, a GKM energetikai ügyekért felelős helyettes államtitkára kijelentette, hogy a get tervezete novemberben a kormány és még 2002-ben az Országgyűlés elé kerülhet). Kormány közeli forrásból származó értesüléseink szerint 2002 kora őszén megszületett a get kormányváltás utáni első tervezete, az ezt követő időszak azonban az üzletágban érdekelt csoportok és a politikai szereplők közötti "érdekegyeztetéssel" telt. A javaslatot végül 2003. január közepén tárgyalta a kormány, aminek a kiszivárgott hírek szerint az lehetett az egyik oka, hogy a kabinet nem merte karácsony előtt az állampolgárok idegeit borzolni a Fidesznek köszönhetően hisztérikus felhangot kapó gázáremeléssel, amit a törvénytervezet tárgyalásával egy időben hoztak nyilvánosságra.

"Nem vagyunk elkésve", értékelte az elmúlt évek huzavonáit a Narancs érdeklődésére Balla György, a Fidesz-frakció energiapolitikai szakértője, aki szerint (bár az uniós elvárások miatt elkerülhetetlen a részleges piacnyitás) a liberalizáció önmagában nem idéz elő a fogyasztók által közvetlenül érezhető változásokat. Podolák György, az MSZP-frakció gazdasági munkacsoportjának energetikai ügyekkel foglalkozó tagja szerint viszont a get az utolsó pillanatban született meg. "Az éppen a Fidesz által politikailag túldimenzionált gázárak miatt az Orbán-kormány nem merte beterjeszteni az általa kidolgozott eredeti tervezetet, amivel azt kockáztatta, hogy Magyarország nem tudja teljesíteni a csatlakozási tárgyalásokon vállalt 2004-es határidőt." A kormányváltás óta eltelt időszakról Podolák elmondta: a kormány és az MSZP-frakció tudomásul vette, hogy "az energiaszektor lobbiterület", és a 2001-ben elfogadott villamosenergia-törvény vitájának negatív tapasztalataiból tanulva (amikor a tervezet napvilágra kerülése után jelentkező lobbiérdekek a szocialista honatya szerint káoszt okoztak a vitában) az előkészítés során "rendezett érdekegyeztetéssel" igyekezett elejét venni az érdekcsoportok későbbi "partizánakcióinak". (Utóbbi szemléletes példája volt az egységes hírközlési törvény 2001-es vitája, amikor éppen Podolák György hívta fel a figyelmet az egyes képviselői módosító indítványok és a hírközlési szolgáltatók által a képviselőkhöz eljuttatott kívánságok közötti feltűnő, időnként szó szerinti egyezésre. - Lásd: Leadják a drótot, Magyar Narancs, 2001/22.)

A get sorsa a beterjesztés után is fordulatosan alakult; a javaslatot száznál több módosítással fogadta el az Országgyűlés. A kerettörvény profilját ráadásul nem annyira a parlamenti vitában kialakult végleges szöveg, hanem a következő hónapokban a gazdasági miniszter által kiadandó végrehajtási rendeletek határozzák meg. Ezek többségének kidolgozásában a Magyar Energia Hivatal játszik kulcsszerepet. E kérdések közé tartozik a gázárképlet, azaz a hatósági gázár kiszámításának modellje is. Különböző felhangokkal, de mind kormánypárti, mind ellenzéki forrásaink ezzel magyarázták a hivatal elnökének felmentését és pályázati úton történő kijelölését (lásd Lex Kaderják című keretes írásunkat).

A módosító indítványok többségét az MSZP-frakció gazdasági munkacsoportja jegyzi. Politikai hovatartozásuktól függetlenül forrásaink többsége egyetértett abban, hogy a get végleges változata sokkal inkább a szocialista képviselőcsoport, mint a GKM keze nyomát viseli magán. Podolák György szerint a frakció véleménye dominált a lakossági gázáremelés kompenzációja, a gázszolgáltatáshoz kötődő tevékenységek számviteli és jogi szétválasztása, valamint a Magyar Energia Hivatal elnökének és helyettesének pályázat útján történő kijelölése kérdésében.

Verseny és monopólium

A gázpiac megnyitása előtt a hazai földgázfogyasztók Magyarország egyetlen földgázimportőrétől és -nagykereskedőjétől, a Mol Rt.-től vagy a Moltól beszerző hat területi gázszolgáltatótól vásárolhatnak földgázt hatósági áron, amelyet a Magyar Energia Hivatal előterjesztése alapján a gazdasági miniszter a gázárképletben szabályoz. A Mol rendelkezik a gázipar természetes monopóliumának tekinthető nagy nyomású vezetékek rendszerével, továbbá a tárolási infrastruktúrával, az import és a nagykereskedelem kizárólagos engedélyével. Monopolhelyzetéből mindazonáltal eddig nem sokat profitált a vállalat: bár az 1994-ben elfogadott régi gáztörvény garantálta költségeinek megtérülését, valamint az infrastruktúra fenntartását és fejlesztését biztosító (8 százalékos) nyereséget, a gazdasági miniszter számára lehetővé tette "társadalompolitikai szempontok" figyelembe- vételét is a fogyasztói árak megállapításánál. Ennek következtében 1999 harmadik és 2002 második negyedéve között a Mol masszív veszteséggel működtette gázüzletágát, és komoly eredménynek számított, hogy 2002 első felében a veszteség 3,8 milliárd forintra csökkent a 2001. első félévi 80,8 milliárddal szemben (az elmúlt évek gázárpolitikájának hatásairól lásd: Nyomáspróba, Magyar Narancs, 2003. március 13.). A nyomott fogyasztói árak a földgáz iránti kereslet folyamatos növekedéséhez, a Mol vesztesége pedig a hálózat fejlesztésének elmaradásához vezetett. Az importárak és a fogyasztói árszint közötti különbség mérséklése érdekében az Orbán-kormány 2000 végén hozzájárult az óránként 500 köbméternél több földgázt felhasználó és közvetlenül a Moltól vásárló nagyfogyasztók tarifájának 42 százalékos emeléséhez, ám a lakosság és a szolgáltatóktól vásárló vállalatok díjai 2002-ig nem változtak. A kormányváltás után az utóbbiak 5,2 százalékkal emelkedtek; a két éve befagyasztott lakossági gázárakat viszont csak idén májustól emelték meg, miközben 2002-ben a Mol gázüzletágát az erősödő forint és az alacsony világpiaci árak, a földgáz-infrastruktúrát pedig csak a csoda mentette meg az összeomlástól.

Valódi-e a liberalizáció?

A get 2004. január 1-jei életbelépését követően az óránként 500 köbméternél több földgázt felhasználó fogyasztók választhatnak, hogy továbbra is a fenti, mostantól közüzeminek nevezett rendszerben, hatóságilag rögzített áron, közvetve vagy közvetlenül a Moltól vásárolnak-e földgázt, vagy piaci áron jutnak hozzá, az általuk választott forrásból. A get által feljogosított fogyasztóknak nevezett csoport tagjainak jelentős része a 2000 végi áremelés óta gyakorlatilag piaci áron jut földgázhoz, így elvben nem fenyegeti őket az áremelkedés veszélye, ha a szabadpiaci vásárlást választják. A feljogosított fogyasztók döntésétől függően januártól a hazai földgázfogyasztás 41 százaléka származhat a szabadpiacról; a lehetőség megteremtésével Magyarország teljesíti a földgázfogyasztás 38 százalékának liberalizálását előíró EU-irányelveket.

Más kérdés, hogy mennyiben tekinthető a szabályozás valódi liberalizációnak: a get életbelépésével ugyanis a piac kínálati oldala várhatóan nem változik számottevően. A törvény szerint a nagy nyomású földgázvezetékeken végzett szállítás, valamint a rendszer irányítása a Moltól elkülönülő társasághoz kerül (melyben azonban a Mol részesedése nem csökkenhet 25 százalék plusz egy szavazat alá), a többi gázipari tevékenység pedig csak számviteli szempontból válik külön egymástól (amivel elvben megszűnik a keresztfinanszírozás lehetősége). A törvény azt is kimondja: 2007-ig semmi akadálya nem lesz annak, hogy egy versenypiaci szereplő (importőr, belföldi termelő, kereskedő) a földgázszolgáltatáshoz kapcsolódó monopóliummal - például a hazai tárolási kapacitásokkal - rendelkezzen. Márpedig ilyen kapacitása csak a Molnak van. A földgázüzletágának veszteségeitől az új árszabályozás révén (erről lásd A politika és a gázárfétis című keretes írásunkat) várhatóan megszabaduló Mol tehát úgy lesz a liberalizált piac szereplője, hogy továbbra is ellátja a közüzemi fogyasztókat, megőrzi befolyását a nagy nyomású vezetékeket és a rendszerirányítást kézben tartó társaságban, és - ami talán a legfontosabb - továbbra is birtokolja a ma létező tárolókapacitásokat, mégpedig úgy, hogy a hozzáférés árát a szabadpiaci szereplők számára ő maga alakítja ki.

Kérdésünkre Podolák György szükségesnek nevezte a különböző tevékenységi körök azonnali számviteli elkülönülését, a társaságok jogi szétválásának elhalasztását pedig a hazai piac szűkösségével magyarázta. "A kis piacon kis tőkeerővel működő társaságok feldarabolása a hálózat biztonságához elengedhetetlen beruházások elmaradását vonhatná maga után" - jelentette ki a szocialista honatya. Hasonlóan vélekedett Hatvani György, aki szerint a piac kínálati oldalának liberalizációja nem az egyes tevékenységeket végző társaságok szétválasztásának, hanem annak függvénye, hogy piacra lépnek-e olyan kereskedők, akik képesek lesznek a Molnál kedvezőbb áron nagy mennyiségű földgázt importálni.

Kaderják Péter, a Magyar Energia Hivatal távozó elnöke aggályosnak tartja, hogy a Mol szabadpiaci szereplőként is megőrizheti helyzeti előnyét. "A Mol a földgáz-kereskedelemben elvesztette monopolhelyzetét, de a tárolókapacitások terén nem", fogalmazott kérdésünkre, kifogásolva, hogy míg a közüzemi fogyasztók és kereskedők számára a részvénytársaság hatósági áron köteles hozzáférést biztosítani tárolóihoz, addig a szabadpiaci szereplők tárgyalások útján férhetnek hozzá a tárolási infrastruktúrához. Hatvani György válasza erre: ha a beruházók valamennyi fogyasztójuknak hatósági áron lennének kénytelenek hozzáférést biztosítani a tárolókapacitásokhoz, semmi nem ösztönözné őket, hogy bővítsék a jelenlegi szűkös infrastruktúrát. Podolák szerint a liberalizáció, illetve az új árszabályozás miatt már 2004-ben enyhül a földgázpiacra nehezedő nyomás, így a piac új szereplőinek előbb vagy utóbb "megéri tárolókat építeni", ami a Mol monopolhelyzetének megszűntéhez vezethet.

Az persze csak a liberalizáció után derül ki, hogy a szabadpiaci szereplők és a Mol által kialkudott tárolási árak hogyan befolyásolják majd az előbbiek piaci esélyeit.

Kell bödön?

Ám az olajvállalat elvben úgy emelheti meg jelentősen a tárolókhoz való hozzáférés árát - és akadályozhatja meg ezzel konkurens nagykereskedők megjelenését a hazai piacon -, hogy közben nem csökken a tárolók iránti kereslet. Magyarország ugyanis a Nyugat-Európába irányuló orosz földgáz tranzitútvonalán fekszik, és az EU, mely földgázigényének negyedét már ma is az orosz export elégíti ki, 15-20 éven belül csaknem felerészben az orosz piacról szerzi be a felhasznált mennyiséget. A készletek tárolása azonban Nyugat-Európában nagyságrendekkel drágább, mint Magyarországon. 1000 köbméter földgáz hazai tárolásának ma elismert, a gázárakba beépült (a valóságosnál alacsonyabb) önköltsége 16 dollár, míg ugyanekkora mennyiség nyugat-európai raktározása akár 60-90 dollárt is kóstál. Ukrajnában húsz-egynéhány dollárért tárolnak 1000 köbméter földgázt, Ausztriában és Szlovákiában 40 és 60 dollár közöttiek a tarifák. Emiatt a hazai gáztárolók árai jelentős emelkedés mellett is versenyképesek maradhatnak a környező és a nyugat-európai országok tarifáival, ráadásul "a nyugat-európai importőrök biztonságosabbnak tartják a magyarországi tárolást az ukrajnainál, ezért feltehetőleg drágábban is igénybe veszik" - véli Vágó Attila, a ConCorde Értékpapír Rt. szakértője, aki szerint a viszonylag alacsony hazai tárolási költségek lehetővé tehetik a Mol számára, hogy jelentős haszonnal értékesítse kapacitásait a hazai és a nyugat-európai piacon.

Kérdésünkre a Magyar Energia Hivatal és a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egy-egy, neve elhallgatását kérő munkatársa a szabályozott áron biztosított hozzáférésnél "kevésbé versenybarát" megoldásnak nevezte a tárgyalásokon alapuló rendszert, amely utat nyithat a szabadpiaci fogyasztókkal és kereskedőkkel szembeni diszkriminációnak. A GVH-ban úgy vélik: a tárolókapacitásokhoz történő hozzáférés közüzemi tarifái várhatóan tartalmazni fogják a tároló üzemeltetői költségeinek megtérülését és a fejlesztésekhez szükséges nyereséget. Amennyiben a szabadpiaci szereplőkkel folytatott tárgyalás során az üzemeltető a közüzemi tarifákhoz képest feltűnően magasabb díj megfizetését várja el, felmerülhet a tisztességtelen piaci magatartás gyanúja, ám az első ilyen ügyekre - ha egyáltalán - 2004 közepétől számíthatunk. Az energiapiac szabályozási kérdéseivel foglalkozó, kormányhoz közel álló szakemberek szerint a fenti, egyelőre hipotetikusnak tekinthető esetben a GVH-n kívül akár az Európai Bizottság is eljárást indíthat a hazai gázpiac szabályozásának ügyében, hiszen a gázliberalizáció célja az egységes európai energiapiac létrehozása - a tagállamok közötti kereskedelmet korlátozó gyakorlat elleni fellépés pedig a közösségi intézmények feladata.

Az mindenesetre tény, hogy a tárolókapacitások bővítése - amit Hatvani György a tárgyalásos hozzáférés indokaként jelölt meg - sürgős lenne, hiszen a Mol 1998 óta nem invesztált a politikai elit túlcsorduló szociális érzékenysége következtében működőképessége határára jutott rendszer fejlesztésébe. Kérdés azonban, hogy a Podolák György által vizionált új piaci szereplők hova építenének tárolókat. A mai magyarországi tárolókhoz hasonló, az általunk megkérdezett szakemberek egyike által lomhának, ám nagy kapacitásúnak és viszonylag olcsónak nevezett létesítmények üzemeltetésére ugyanis a kimerült földgázmezők alkalmasak, amelyek kivétel nélkül a Mol tulajdonában vannak, hiszen a hazai termelésre mindeddig e társaságnak volt engedélye. A lelőhelyek megszerzésére az új piaci szereplőknek akkor lehet esélyük, ha a Moltól működő vagy kimerült földgázmezőt vásárolnak, esetleg részesedést szereznek a vállalatban. Mindezek alapján valószínűnek tűnik, hogy a következő néhány évben a Molnak nem kell erős vetélytárssal számolnia a tárolás terén, ezen keresztül pedig döntő befolyása lehet a hazai gázárak alakulására, hiszen a tárolási költségek a világpiacon a földgáz nagykereskedelmi árának harmadát is elérhetik.

Kecsegtető ajánlat

A get elfogadása után a kormány bejelentette, hogy a törvényhez kapcsolódó, várhatóan 20-25 végrehajtási utasítás megjelenése és a gázárszabályozás kidolgozása után ősszel megkezdi a Mol-részvények állami kézben lévő 22,7 százalékának értékesítését. Idén egy 10-13 százalék közötti pakett tőzsdei eladását vagy nyilvános belföldi értékesítését tervezik. Bár a tőzsdei privatizáció ötlete nem új (a tervet egy óvatlan pillanatban Csillag István gazdasági miniszter szellőztette meg tavaly októberben, nem kis megrökönyödést váltva ki a kormányon belül), a kabinet a get elfogadásáig várt a részvények eladásával. A kormányhoz közel álló forrásaink megerősítették, hogy a getben a Mol számára biztosított erős pozíciótól a kabinet a privatizációs bevétel maximalizálását reméli. Azok a szakemberek viszont, akik a liberalizációtól a tiszta piaci verseny feltételeinek kialakítását várták volna, rövidlátónak és fogyasztóellenesnek tartják ezt a törekvést. Az okát pedig abban látják, hogy az elmúlt évek kormányzati gázárpolitikájától sújtott olajtársaságot piaci helyzetének megerősítésével kompenzálják múltbéli veszteségeiért.

Mi van eladó?

A vita azok között, akik a privatizációt a piaci viszonyok liberalizálására használnák ki, és azok között, akik a magánosítást az államháztartás bevételeinek maximalizálása felől közelítik meg, nem először zajlik le Magyarországon; rendre az utóbbiak kerekedtek felül. A 90-es években ez történt a hírközlés és az energiaszolgáltatók esetében is, amikor domináns piaci helyzetben lévő cégeket, voltaképpeni monopóliumokat értékesített az állam. Befektetői szempontból a Mol Rt. vonzóbb célpont a get elfogadása után, mint hogyha egy radikálisabb liberalizáció keretében kellett volna megszabadulnia tevékenységi köreinek egy részétől. A költségvetési bevételek növelése mellett ennek a megoldásnak az is előnye, hogy a befektető biztonságát garantálva lehetővé teszi a szükséges infrastrukturális beruházásokat - ugyanakkor a fogyasztók bajosan részesülhetnek a valódi, liberalizált piac jótéteményeiből (például az alacsonyabb árakból).

Az állami tulajdonrész eladási szándékának bejelentése után írott elemzésében a ConCorde az új árszabályozás mellett épp e tényezőkre hivatkozva javasolta ügyfeleinek Mol-részvények vásárlását. Május közepén, azaz a törvény megszületése előtt a brókercég 6470 forintra becsülte a Mol-papírok idei év végi árfolyamát (akkortájt a részvények 5880 forintért keltek el a tőzsdén). Június 24-én viszont - a májusinál szerényebb, 5200 forintos árfolyam mellett - már 8170 forint fölötti év végi zárást prognosztizált a társaság szakértője, Vágó Attila. Vágó a Narancs érdeklődésére azzal indokolta optimizmusát, hogy a gázüzletág az elmúlt évekbeli vesszőfutása után 2004-től nyereségessé válhat, a Mol szállító- és rendszerirányító társaságban megőrzött befolyása, valamint a tárolás terén a gyakorlatban továbbra is fennálló monopolhelyzete pedig stabil nagykereskedelmi pozíciót biztosít a társaságnak. "A földgáz-nagykereskedelemben a Mol 2004-től kvázimonopóliumot élvez, hiszen csak rajta múlik, hogy más piaci szereplőnek sikerül-e megfelelő mennyiségű tárolókapacitáshoz jutnia" - értékelte a várható fejleményeket. Szerint a gázüzletág értéke eddig nem szerepelt a részvények árában, ami a szektor állapotát ismerve nem meglepő. A következő hónapokban nyilvánosságra kerülő új árszabályozás és a Mol törvényben rögzített pozíciója hatására az üzletág értéke megjelenhet a papírok árában.

Ha beigazolódik a ConCorde prognózisa, és az állam a Mol-papírok drágulása után dobja piacra részvényeit, az (a teljes részesedés értékesítése után) számításaink szerint a június végi állapothoz képest mintegy 73 milliárd forint plusznyereséget jelenthet a költségvetés számára (az idén értékesíteni tervezett 13 százaléknyi részvényen elérhető extranyereség 41 milliárd forint). A magánosítás módjáról hivatalos döntés egyelőre nem született; ám kormánypárti és ellenzéki forrásaink egy része is attól tart, hogy a részvények egy jelentős hányada az év végére várható árfolyamnál olcsóbban, "egy jól körülhatárolható, hazai vállalkozói körhöz" kerül. Érdeklődésünkre mind a Pénzügyminisztériumban, mind a GKM-ben határozottan oszlatták e baljós sejtéseket. A magánosítás során az adófizetők által learatható haszon nagysága és a Molnak a hazai vállalatok között elfoglalt pozíciója miatt nem lényegtelen, hogyan és kik kezébe kerülnek részvények - a privatizációra már csak ezért is érdemes tehát odafigyelni.

Gavra Gábor

A politika és a gázárfétis

A lakossági gázáremelés kompenzációjától a szocialisták azt várják, hogy néhány hónap alatt lehűti az elmúlt évben fölkorbácsolt kedélyeket. A nagyvonalúnak tűnő ellentételezés forrása a Magyarországon termelt és az importált földgáz árának különbsége. A fogyasztás negyedét-ötödét fedező hazai termelés önköltsége az Oroszországból importált földgáz nagykereskedelmi árának mintegy kétharmada, ám a get értelmében a Mol ugyanolyan áron értékesíti a kétféle terméket. A keletkező extraprofitot az állam megemelt (évente fokozatosan csökkenő) bányajáradék formájában elvonja a termelőtől, létrehozva a lakossági gázáremelés ellentételezését szolgáló célelőirányzatot. A kompenzációt tehát a hazai földgázért importárat fizető fogyasztók finanszírozzák. A 2003/2004-es fűtési szezon kezdetétől az egységes lakossági fogyasztói árat tömbtarifarendszer váltja föl, amelynek alapján 1500 köbméteres éves fogyasztásig 6, az 1500 és 3000 közötti fogyasztás után 4 százalék kedvezményt kap minden háztartás (a kompenzáció rendszere igen, ám az egyes adatok nem szerepelnek a kerettörvényben; azokról kormányrendelet intézkedik a fűtési szezon kezdetéig).

Podolák György szerint a kompenzáció a szocialisták választási programjának teljesítését jelenti, mely a piaci viszonyok megteremtését és az állampolgárok életminőségének ezzel egyidejű megtartását tűzte ki célul. Szerinte a támogatási rendszer fokozatos leépülésével 8-10 év alatt érhetik el a lakossági fogyasztói árak a piaci szintet. Hasonlóan vélekedik Hatvani György is, aki szerint a gáztörvény elfogadása nyomán lassan enyhülhetnek a piacon a nyomott árak következtében kialakult feszültségek.

A kompenzáció és annak módja azonnal bírálatok kereszttüzébe került. Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt. munkatársa, a Magyar Narancs tárcaírója a Fidesz gázárhisztériája előli megfutamodásnak minősítette a kormány elképzelését (Népszabadság, 2003. március 31.), a kabinet szemére vetve, hogy elszalasztotta a 2002-es és a 2003-as reálbér-emelkedés kínálta alkalmat a lakossági fogyasztás dotációjának megszüntetésére. Balla György szerint ugyanakkor a kompenzáció rendszere "a hazai viszonyok figyelembevétele nélkül" született, az alacsony fogyasztású háztartások támogatásával a kormány a korszerű fűtési rendszerű lakások tulajdonosait támogatná a rosszul szigetelt lakásban élő, ezért többet fogyasztó családokkal szemben. Arra a kérdésünkre, hogy nem tartja-e irracionálisnak a lakossági földgáztarifa ügyének a nemzeti sorskérdések közé emelését, Balla György kijelentette: a lakosság élelmiszer- és gyógyszerellátását, valamint a háztartások fűtésének biztosítását az állam nem bízhatja a piaci folyamatokra. "Ezek a területek túlzás nélkül a sorskérdések kategóriájába sorolhatók" - jelentette ki a Fidesz képviselője, aki szerint 2004-ben a kormány újabb nagyarányú lakossági gázáremelésre készül. A legnagyobb ellenzéki párt a jelek szerint még a kormánypártoknál is komolyabb erőfölényt biztosítana a társaság számára a gázpiacon. Idén március 7-én a Magyar Nemzetben Balla a szállítás, tárolás, valamint a nagy- és kiskereskedelem szétválasztására vonatkozó uniós előírások "szolgai túlteljesítését" vetette a tervezet kidolgozóinak szemére. Három hónappal későbbi érdeklődésünkre Balla fenntartotta állítását, mely szerint "a polgári és a szocialista kormány közötti döntő különbség az, hogy míg előbbi a Molt Közép-Európa meghatározó erejű szénhidrogén-ipari vállalkozásává kívánta fejleszteni, utóbbi már a get elfogadása után világossá tette, hogy meg kíván szabadulni a társaságban a magyar állam által birtokolt tulajdonrésztől", miközben a földgáz-kiskereskedelemnek egy Mol-leánycég előtti megnyitása révén tovább erősödhetnének a társaság piaci pozíciói. "Ehelyett a Medgyessy-kormány rövid távú költségvetési szempontokat szem előtt tartva nyomott áron értékesíti az olajvállalat állami tulajdonrészét" - jelentette ki érdeklődésünkre a Fidesz energetikai szakértője.

Lex Kaderják

A get legvitatottabb rendelkezése a Magyar Energia Hivatal (MEH) elnökének pályázat útján történő kinevezéséről szól. A hivatal mostani vezetőjét még Orbán Viktor nevezte ki a szervezet főigazgatójának, majd a 2001-ben elfogadott villamosenergia-ipari törvény életbelépése után lett hat évre a MEH elnöke.

Bár a get tervezetében, amit januárban tárgyalt a kormány, még semmilyen, a hivatal vezetőjének pozícióját érintő rendelkezés nem szerepelt, a márciusban az Országgyűlés elé passzolt változat már azt tartalmazta, hogy a MEH-et ezentúl nem hat évre választott elnök, hanem határozatlan időre megbízott főigazgató vezeti. A javaslathoz a Fidesz által benyújtott, a kormány által támogatott indítvány megtorpedózta az elképzelést. Ekkor nyújtotta be Podolák György a végül elfogadott módosító javaslatot, mely szerint az elnököt és helyettesét törvénymódosítás útján felmentheti az Országgyűlés - hogy aztán a get ilyen értelmű módosításával e felmentés be is következzék. A vezetők utódait pályázat kiírása után nevezi ki (az eddigiekhez hasonlóan a gazdasági miniszter javaslatára) a miniszterelnök.

Podolák György kérdésünkre azzal indokolta operációját, hogy a get 30 ponton növeli a MEH hatáskörét, az új szereplők megjelenésével bővülnek engedélyezési és piacszabályozó feladatai. A képviselő a pályázati eljárást a hivatal függetlensége biztosítékának látja. Hatvani György a Narancsnak kijelentette: a tárca támogatja, hogy a MEH elnöki posztját pályázat útján töltsék be, ugyanakkor megerősítette a Népszabadság értesülését, mely szerint Csillag István miniszter személyesen kívánja felkérni Kaderják Pétert az indulásra. Balla György szerint viszont Kaderják eltávolításának oka, hogy "egy, az MSZP-hez kötődő energialobbi tart a gázliberalizációval megnövekedett szerepű MEH szakmailag megkérdőjelezhetetlen és tisztességes elnökétől", akinek a gázipari engedélyek kiadása vagy az árképlet meghatározása során hozott döntéseitől több milliárd forint sorsa függhet.

Kaderják Péter a Narancsnak elmondta, hogy hivatalosan sem a kormány, sem a kormánypártok nem tájékoztatták a hivatalával kapcsolatos terveikről. Az MSZP-frakció részéről az új kinevezési rendszer indoklásaként hangoztatott, a MEH jelentősen bővülő jogkörére vonatkozó állítást azonban alaptalannak tartja. Csillag István "személyes felkéréséről" szólva az elnök kijelentette: "Ha személyes ügy lenne, megtiszteltetésnek venném és eleget tennék neki, ám nekem már van egy, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke által aláírt, hat évre szóló kinevezési okmányom." A MEH elnöke eldöntötte: nem indul a 90 napon belül kiírandó pályázaton, mert ezzel "a jogbiztonság és az alkotmányosság megsértésének részesévé válna".

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.