A magyarcsanádi Gán testvérek, Miklós és Zoltán nyereségvágyból elkövetett emberölés vádjával több mint 15 hónapot töltöttek előzetes letartóztatásban, míg tavaly áprilisban a bíróság jogerősen fel nem mentette őket. Ügyük néhány hete azért váltott ki közfelháborodást, mert az állam ellen indított kártérítési perüket első fokon tárgyaló bíró egy korábbi - Gánékat primitív személyiségűként jellemző - pszichiátriai szakvéleményre hivatkozva a kértnél alacsonyabb összeget ítélt meg nekik. Cikkünk az eset egy eddig nem vizsgált aspektusával, a Gánék elleni büntetőeljárással foglalkozik. A testvérpár elleni vádemelés ugyanis önmagában is éppen eléggé felháborító: meggyanúsításuk kizárólag két, az okirati és egyéb bizonyítékoknak, egymásnak
és önmaguknak is gyökeresen ellentmondó tanúvallomáson alapult.Atörténet 2000 novemberében kezdődött, mikor a Csongrád megyei Magyarcsanád mellett, a román határ közelében fekvő Iszapos-tóban egy holttestet találtak. A kb. 30-40 éves, fehér bőrű, mindmáig ismeretlen személyazonosságú férfi a szakértők szerint egy-két héttel korábban került a tóba, idő előtti felszínre emelkedését egy, a testére akasztott, kövekkel megrakott műbőr táska akadályozta, amit később a bűnügyi technikus vágott le róla. A férfit a nyakán talált műanyag zsineggel fojtották meg; a zsinórt elfedve a sértett nyakára egy fekete bőrövet hurkoltak. A holttesten a boncolás során számos egyéb sérülést találtak.
A Gán testvérek 2001 januárjában kerültek a nyomozók látókörébe, amikor néhány nap különbséggel ketten is ellenük vallottak. Egyikük egy úgynevezett "különösen védett tanú": a büntetőjogi felelősség nélkül tanúskodó személy - akinek kiléte még a büntetőügyet tárgyaló bíróság előtt is ismeretlen - azért kért védettséget, mert attól tartott, hogy Gánék később bosszút állnak rajta. E tanú kijelentette, hogy 2000 őszén Gán Miklós, az idősebbik testvér egy magyarcsanádi kocsmában sörözés közben azzal "dicsekedett el" neki, hogy testvérével a nála lévő több karton cigaret-táért megöltek egy román férfit. A férfit unokahúguk segít-ségével kicsalták a tett helyszínére, ahol megölték, majd a nyakába akasztottak egy kövekkel teli sporttáskát, és a tóba sülylyesztették.
2001. február végén a rendőrök ismét kihallgatták az említett tanút, aki akkor már nem említette az unokahúg szerepét. Ragaszkodott viszont ahhoz az állításához, hogy a Gán Miklóssal folytatott kocsmai beszélgetés a 2000. október 1-jei apátfalvi búcsút megelőző héten történt. Csakhogy az igazságügyi orvos szakértő nyilatkozata alapján gyakorlatilag kizárható, hogy a holttest több mint egy hónapig lett volna a vízben, Gánék unokahúga pedig a gyilkosság idején bizonyítottan külföldön tartózkodott. A különösen védett tanú szerint emellett a sértettet ismerte két magyarcsanádi nő, ezt azonban a bíróságon később mindketten cáfolták.
A "szemtanú" felbukkan
A vádirat másik pillére M. Z. terhelő vallomása volt. M. Z.-t a rendőrök az ügyben többször gyanúsítottként hallgatták ki, majd 2001 októberében megszüntették ellene a nyomozást. Az emberöléseknek nagyon ritkán van szemtanúja, pláne egy határ menti falu külterületén, az éjszaka közepén. A magát a gyilkosság szemtanújának mondó M. Z. 2001 januárjában és márciusában szóban és kézzel írott vallomásaiban arról számolt be, hogy a gyilkosság estéjén a jelenlétéről mit sem tudó Gánékat távolról követte, és az esetet szintén a védett tanú által említett búcsúhoz kötötte, 2000 szeptemberét jelölve meg a bűncselekmény időpontjaként. A 2001. áprilisi és augusztusi vallomásaiban (miután elkészült az orvos szakértő jelentése) azonban M. Z. már 2000. október 27-ét mondta a bűncselekmény napjaként, és azt állította: Gánék tudták, hogy ő is a tóparton van.
A szemtanú határozottan állította, hogy a sértett egy "Mica" becenevű román állampolgár, és ezt a halottról készült fényképek és grafikák láttán is megerősítette. Az áldozatot azonban senki más nem ismerte fel, jóllehet Magyarcsanádon jól ismerik a környéken dolgozó román vendégmunkásokat, mivel többen az elszállásolásukból élnek. Az elhunyt személyazonosságának megállapítására Magyarországon és Romániában is jelentek meg sajtóközlemények, és adatait összevetették az Interpol által nyilvántartott eltűnt személyek listájával: mindez semmilyen eredményt nem hozott. Mica létezését egyedül M. Z. állítása igazolta.
A szemtanú számos ellentmondásba keveredett a gyilkosságot megelőző állítólagos italozás részleteiben is. Vallomásaiban kijelentette: a kocsmában mindkét Gán testvér jelen volt, miközben Gán Zoltánt kirívó magatartása miatt korábban kitiltották a magyarcsanádi kocsmákból, amit a bíróságon többen - köztük az érintett italbolt vezetője is - megerősítettek. Azok a személyek, akikkel a szemtanú szerint a szórakozóhelyen és később együtt szórakoztak, cáfolták, hogy egyáltalán ismernék M. Z.-t. A szemtanú rosszul emlékezett annak a lakásnak a részleteire, ahová a kocsmából távoztak, és az oda vezető utat sem tudta megmutatni a rendőröknek, sőt a szomszédok is mind cáfolták azt az állítását, hogy gyakran járt volna oda mulatni. Az emberölés súlyos ("nyereségvágyból elkövetett") minősítését elsősorban az befolyásolta, hogy M. Z. szerint Gánék tudtak a sértett által vásárolt nagy mennyiségű cigarettáról, ám a "szemtanú" egyszer négy, máskor hét darabról beszélt a rendőröknek.
A "szemtanú" emlékezik
Nem voltak hihetőbbek az emberölésre vonatkozó állítások sem. Az áldozat szerinte a bántalmazás miatt még a faluban félig öntudatlan állapotba került, és Gánék így vonszolták ki a tópartra. A két alacsony és vékony férfi azonban nemigen hurcolhatott ki egy náluk húsz centivel magasabb és tíz kilóval nehezebb, félájult és részeg személyt a másfél kilométerre lévő tóhoz. A szemtanú kezdetben nem, később meg rosszul emlékezett a nehezékül szolgáló sporttáska színeire, és teljesen ellentmondásosan idézte fel magának a fojtogatásnak a körülményeit. Az áldozat nyakán talált zsineg, amit M. Z. szerint Gán Zoltán a szabadidőnadrágja zsebéből húzott elő, nem tartalmazott a vádlott megvizsgált ruháiból származó elemi szálakat. M. Z.-nek csak menet közben jutott eszébe, hogy a sértett nyakán egy fekete bőröv is volt, annak felhelyezésére vonatkozó emlékei viszont ellentmondtak a halottról készített fényképeknek. A "szemtanú" továbbá úgy emlékezett, hogy Gán Zoltán, miután megfojtotta áldozatát, levette róla a zsinórt, és visszatette a zsebébe - miközben azt a holttest nyakán találták meg.
M. Z. tanúvallomásainak egyéb ellentmondásait (a sértett tóparti magához térésétől kezdve a cipője hollétén át az ütlegeléséig és iratainak elvételéig) még hosszan lehetne sorolni, de nem érdemes. A tanút az igazságügyi orvos szakértő épelméjűnek találta. Vallomásait folyamatosan igyekezett a védett tanú állításaival és az időközben előkerülő részletekkel, elsősorban az igazságügyi orvos szakértői véleményben foglaltakkal összhangba hozni (ebbéli szándéka még a bírósági tárgyaláson is megnyilvánult), ami különösen azt figyelembe véve érdekes, hogy a vallomásokon kívül semmilyen, a Gánék bűnösségét igazoló bizonyíték nem merült fel az ügyben.
A "szemtanú" megússza
A két tanú - az ítéletből kiolvashatóan - bizonyosan ismerte egymást. A védett tanú saját állítása szerint az ügyről előbb beszélt a rendőrökkel, mint M. Z.-vel, ám mivel mindkettejük szavahihetősége erősen megkérdőjeleződött, ezen állításának sincs túl nagy jelentősége. Gán Miklóst és Zoltánt a Csongrád Megyei Bíróság 2002. április 9-én bizonyítottság hiányában felmentette a vád alól. Az ügyészség előbb fellebbezett, majd a fellebbezést visszavonta, s ezzel a felmentés jogerőre emelkedett. Az ügy azonban több problémát is felvet.
Érthetetlen a rendőrség eljárása, amellyel hitelt adott a nyilvánvalóan gyenge lábakon álló és ellentmondásos tanúvallomásoknak, és vádemelési javaslattal zárta le a nyomozást. A jóhiszemű olvasat szerint a nyomozókat megzavarhatta a szemtanú jelentkezése, hiszen a hasonló ügyekben az ilyesmi nagyon ritka. Egy bizonyos ponton túl azonban nehezen hihető, hogy a "kuszaságok" nem keltették fel a gyanújukat a tanúvallomások iránt. Nem kevésbé furcsa, hogy az ügyészség a nyomozó hatóság javaslatára rábólintva későbbi felmentésük szinte biztos tudatában vádat emelt Gánék ellen, ami egyúttal a testvérpár szabadulásának hosszú hónapokkal való kitolását is jelentette. Hasonlóan aggályos, hogy (legalábbis lapunk információi szerint) nem indult eljárás a nyomozás mindenkori eredményeiről különösen jól tájékozott és bizonyos dolgokra érdekes módon az idő múlásával egyre pontosabban emlékező M. Z. ellen, holott sok kétség nem férhet ahhoz, hogy hamisan tanúskodott, ami pedig hivatalból üldözendő cselekmény. Lehet persze, hogy a rendőrség mellett az ügyészség munkatársai is úgy ítélték meg: a szemtanú vallomására tekintettel jobb, ha nem ők, hanem a bíróság mondja ki Gánék ártatlanságát, ami ha nem is túl humánus, de egyfajta sajátosan racionális gondolkodás. Meg nem erősített információink szerint a több más ügyben gyanúsított M. Z. hamis vád alóli futva hagyásának hátterében vádalku állhatott.
H
Gánékat a problémáik és múltbeli kisebb ügyeik ellenére sosem tekintették Magyarcsanádon a falu zsiványainak, nem számítanak hírhedt családnak. Gán Miklós és Zoltán ismét dolgoznak; Zoltánnal nem is tudtunk találkozni, mert elvolt napszámban, Miklós pedig épp közmunkáról jött haza. A beszélgetés során többször kiderült: még mindig tart a rendőröktől. Mint mondja, nem csodálkozna, ha valamiért megint megbilincselnék és bevinnék. "Nekem is annyi kártérítést adjanak, mint bárki másnak, nem érzem magam primitívnek, ez nagyon sértő. Úgysem lehet pénzzel kifizetni 15 hónapot, ezt én elfelejteni sosem fogom, mindig viselni kell már ezt a terhet. Azért jó, hogy kiderült, hogy ártatlanok vagyunk, a faluban is megint sokan köszönnek."
Miklósi Gábor
Ha felmentéssel végződik az eljárás, az előzetesben vagy az ártatlanul börtönben töltött időért fizetendő kártérítés jogalapja nem kérdéses: a vitát mindig az összeg képezi. Kivételt azok, az azóta az Alkotmánybíróság által törölt esetek jelentettek, amikor a gyanúsított neki felróható ok (például beismerő vallomás tétele, fellebbezés elmulasztása) miatt maradt börtönben. Ilyen volt a később öngyilkosságot elkövető Pusoma Dénes ügye is, aki több mint két évet ült ártatlanul, amíg előkerült az emberölés valódi elkövetője. Bodrogi Bea, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda igazgatóhelyettese szerint a kártérítési ügyekben az alperes államot képviselő Igazságügyi Minisztérium (IM) a közelmúltig differenciálatlanul járt el az ilyen esetekben: nem törekedett peren kívüli megegyezésre, mintha minden felmentett vádlott valójában tettes lenne, csak éppen nem sikerült elég bizonyítékot szerezni ellene, és emiatt sajnos kártérítést kell fizetni - és mintha nem lennének valódi áldozatok, mint az említett Pusoma.
Az ettől való közelmúltbeli elmozdulásra utal, hogy az IM képviselője Gánéknak felajánlott egy összeget - csak ők azt alacsonynak találták és nem fogadták el. Bodrogi örvendetesnek véli, hogy az ítélkezési gyakorlat is változni látszik: Gánéké azon ritka esetek egyike, melyeknél a kiesett, de nem bejelentett munkaviszonyból származó jövedelem után is megítélt vagyoni kártérítést a bíróság. "Régóta várunk már egy ilyen ítéletre, hiszen irreális volt az a korábbi ítélkezési gyakorlat, hogy a nem bejelentett, például napszámban dolgozó emberek bebörtönzésekor a kieső jövedelem miatt nem ítéltek meg kártérítést a családnak. Éppen ezért annyira elkeserítő, hogy ugyanabban az ítéletben, Gánék nem vagyoni kártérítési igényének elbírálásakor mire hivatkozott a bíró" - mondja Bodrogi Bea.
"Nem azzal volt baj, hogy a bíró becsatolta a polgári perbe a büntetőper irataiból az egy hónapos fogva tartás után készült pszichiátriai szakvéleményt - mondja Kotroczó Béla -, hanem azzal, hogy mire használta." Az ügyvéd a kártérítési per "primitívezős" ítéletét nem népszerűség-hajhászásból, hanem azért küldte el a helyi újságoknak, mert elégtételt szeretett volna szolgáltatni Gánéknak: annak idején a rendőrök kiszivárogtatták a részleteket a sajtónak, amely a gyanúsítottakat nevükön nevezve számolt be az ügyről. Kotroczó lapunknak elmondta: bizonyos jelek arra utalnak, hogy a bíróság megaláztatásként élte meg az ügyet. Azt ugyanakkor feltehetően a Csongrád Megyei Bíróság is érzékeli, hogy az elmúlt hetek viharai után jót tenne az igazságszolgáltatás megítélésének, ha a Gán testvérek ügyében gyors és fair ítélet születne: feltehetően ezért tűzték ki szokatlanul gyorsan, december 18-ára a másodfokú tárgyalást.
Egy mellékszál
A Narancs több, a helyi viszonyokat jól ismerő, független forrás szerint nem kizárható, hogy a Gán fivérekkel történtek hátterében a megyei főkapitányság nyomozó osztálya korábbi vezetőjének kétes ügyei állnak. Idén júliusban Szegeden kommandósok ütöttek rajta Kumbor Tibor rendőr alezredesen és két külföldi társán. A százmilliós nagyságrendű zsarolási ügybe keveredett, sokak által kétes életvitelűnek ismert és állítólag tetemes adósságokat felhalmozó nyomozó előzetes letartóztatását nemrég hosszabbították meg három hónappal. Informátoraink szerint - bár semmilyen bizonyíték nem támasztja alá - lehetséges, hogy azért terelődhetett a Gán testvérekre a gyanú, mert a tóban talált holttest valójában alvilági leszámolás áldozata, és valakinek, aki kellő érdekérvényesítő erővel bírt a rendőrségnél, fontos lehetett vakvágányra vitetni a nyomozást.
Ezt látszik alátámasztani, hogy hozzátartozói nem jelentették be az áldozat eltűnését, és nem jelentkeztek a felhívásokra sem: ha valóban alvilági figuráról van szó, érthetőbbek lehetnek az indokaik. Emellett a gyilkosság egyes körülményei, mint az áldozat papírjainak eltüntetése, a bűnjelek értékelhetetlensége, a holttest felismerhetetlenné tétele, elsüllyesztése is inkább profi, semmint "primitív" elkövetőre vallanak. Ha a megkezdett logikai sort folytatjuk, a Gán testvérek tökéletes alibi-gyanúsítottak voltak: közel laktak az Iszapos tóhoz, mindketten büntetett előéletűek (jóllehet börtönben sosem voltak), és egyiküket alkalmankénti randalírozásai miatt kitiltották a kocsmákból.
A Gánékat mindkét perben képviselő Kotroczó Béla lapunknak elmondta: a rendőrök eljárásának vannak egyéb, szintén gyanúra okot adó részletei is. Ilyennek nevezte az áldozat nyakán talált zsinór mint bűnjel kezelését. A bűnjelekhez a nyomozás során a rendőrökön kívül más nem férhet hozzá. A tárgyaláson a zsinór a felmentő ítélet indokolása szerint "kimondottan újnak látszott", pedig a boncoláskor még nem volt tiszta. A bűnügyi technikus ezt azzal indokolta, hogy amikor az áldozat arcát a fotó miatt lemosták, az akkor még a nyakában lévő zsinórt is víz érte, ezért az ujjukat végighúzva kipréselték belőle a vizet, majd megszárították, és így távozhattak idegen anyagmaradványok a zsinórról. Kotroczó szerint kétesnek tekinthető a zsinór eredetisége, és bár ez nem ártott a védenceinek, ügyfelei sosem voltak abban a helyzetben, hogy bűnjeleket cseréltessenek ki a rendőrségen. Hasonlóan érthetetlennek nevezte a "cipőmotívum" fokozatos eltűnését a nyomozás során. M. Z. ugyanis korábban éppen azért került a nyomozók látókörébe, mert egy házkutatás alkalmával bizonytalan eredetű cipőket találtak nála, melyeknek az ügyben betöltött lehetséges szerepét az ügyvéd szerint nem vizsgálták meg a rendőrök. Ugyanakkor míg M. Z. a sértett lábán hol barna makkos, hol fehér sportcipőre vélt emlékezni, abban egészen biztos volt, hogy a tóba borításakor a (vízben mezítláb talált) holttesten rajta volt a lábbeli.
Természetesen a Narancs minderről szerette volna megkérdezni a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságnál annak idején a nyomozást vezető Tisza Ferencet és a Csongrád Megyei Főügyészséget is. Mindkét helyen elutasították nemcsak a konkrét ügyre, de a nyomozás garanciális problémáira vonatkozó kérdéseinket is, mondván, hogy az ügyet már rég lezárták, és ezért csak a bíróság adhat róla felvilágosítást.
