"A kamatszintnek mindenképpen csökkennie kell" (Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke)

  • Bogár Zsolt
  • 2003. december 4.

Belpol

Magyar Narancs: A közvéleményt és a politikai elitet is megrázó K&H-botránynak van-e olyan tanulsága, ami az egész bankszektorra érvényes?

Húsz éve áll a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) alkalmazásában, 1997 óta elnök-vezérigazgató. Ugyanabban az évben delegálták a Magyar Bankszövetség elnökének. Sajtóinterjút ritkán ad. Az alábbiakban szó esik a jegybanki kamatpolitikáról is, de a beszélgetés még a forint elleni múlt heti támadás előtt zajlott.

Erdei Tamás: Nem látok ilyet. Számos alkalommal elmondtuk, hogy ez egyedi ügy. Bárhol a világon előfordulhat, hogy banktisztviselők visszaélnek a lehetőségeikkel. Szomorú, hogy a csalás ilyen sokáig tartott. Az viszont megnyugtató, hogy a bank tulajdonosai egyértelműen kijelentették: az ügyfeleket kártalanítják. Az ellenőrzési rendszerek zártságát természetesen felül kell vizsgálni, és azokat a lyukakat, amik lehetővé tették, hogy ilyesmi megtörténhessen, be kell tömni.

MN: Nem tartott attól, hogy az ügyet napirenden tartó politikai csatározások bank- és bankárellenes közhangulatot teremtenek?

ET: Ezt túlzás lenne állítani. Természetesen elhangzottak a politika részéről is általánosító megállapítások. Például, hogy pénzt mostak a bankok. Ami nem igaz, hiszen a bankok nem vettek részt aktívan a pénzmosásgyanús ügyletekben. Ennek kapcsán kritika érte az egész felügyeleti rendszert, a bankok belső ellenőrzési rendszerét, ami mind-mind nem igaz általában. Határozott meggyőződésem, hogy nem rendszerhibáról, hanem egy bizonyos bankban előforduló konkrét esetről van szó. Nem véletlen, hogy a nagyobb bankokban már integrálták az értékpapírral foglal-kozó cégeket. Így ezekben a pénzintézetekben hasonló tranzakciók nem fordulhatnak elő.

MN: Milyennek látja a Magyar Bankszövetség (MB) szakmai érdekérvényesítő képességét ilyen ügyekben? A nyilvánosság mindenesetre ritkán hallja meg az érveiket.

ET: Én úgy érzem, hogy a bankszövetség minden rendelkezésére álló eszközt kimerít, de tudomásul kell venni, hogy az MB soha nem akart és nem is fog politikai kérdésekbe bonyolódni. Ez nem a mi dolgunk. Nekünk a szakmaiság a feladatunk. A megalakulás óta a bankrendszernek az adta az erejét - ez talán kevésbé látványos, és a média sem szereti -, hogy szakmai alapon, közvetlenül a szabályozó hatóságokkal próbálja a vitáit elrendezni, és kevésbé az újságokon keresztül. Az én személyes véleményem az, hogy az ügyeket elsősorban a partnerszervezetekkel: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, a Magyar Nemzeti Bankkal és a Pénzügyminisztériummal kell rendeznünk. És csak nagyon nagy horderejű kérdésekkel kell a nyilvánossághoz fordulni, ha nem sikerült valamilyen ok miatt az érdekeinket képviselni. De alapvetően a szürke hétköznapok során próbáljuk a nézetkülönbségeket rendezni.

MN: Az ősszel az állam jól járt a Postabank (PB) eladásával, de vajon mennyire mondható el ugyanez a lakosságról, és hogyan befolyásolja a tranzakció a bankok piaci pozícióit?

ET: Az Erste fantasztikus árat fizetett a Postabankért. Nyilván szeretné a befektetés megtérülését, ezért a piacon rendkívüli aktivitással számol. A PB megszerzésével az Erstének olyan széles körű fiókhálózata alakul ki, hogy felveszi a nagy lakossági bankokkal a versenyt, akár az OTP-t, a K&H-t vagy a takarékszövetkezeteket említjük. A piacon ez pezsdülést, élénkebb versenyt jelent, ami a betéti kamatok növekedéséhez, a hitelkamatok és a jutalékos díjtételek csökkenéséhez vezet. De elsősorban a szolgáltatási színvonal emelkedése miatt gondolom, hogy a lakosság nyertese lesz ennek a felvásárlásnak.

MN: A bankok tavaly rendkívül sikeres üzleti évet zártak, és ebben döntő szerepet játszott a lakáshitelállomány növekedése. Mekkora tartalékok vannak ebben az üzletágban, hiszen még az állami támogatás átalakítása sem tudta megtörni a keresletet?

ET: Szerintem óriásiak. Kicsit távolabbról kezdve: a banki mérlegfőösszeget szeretik összehasonlítani a GDP-vel. Az európai uniós átlag (160-230 százalék) a hazainak több mint a duplája (65-70 százalék), ami azt mutatja, hogy a hazai bankok aktivitása ennyivel alacsonyabb az unióshoz képest. Még ha feltételeznénk is, hogy a gazdaság nem növekszik, a bankrendszer teljesítménye várhatóan még így is minimum megkétszereződik a következő években. Ha egy kicsit részletesebben belemegyünk a banki mérlegekbe, az látszik, hogy a lakossági hitelezésben voltak elmaradások. Mivel sokáig nagyon magasak voltak a kamatok és az infláció, nem születtek olyan kockázatviselő termékek, melyek révén a lakosság igazán komoly hitelekhez tudott volna hozzájutni. A kamat- és az inflációs szint csökkenésével kinyílt a kapu, és egyszerre húsz éve elmaradt kereslet kezdett aktiválódni. De ugyanez igaz az autófinanszírozásra, az áruhitelezésre, a személyi kölcsönre vagy a hitelkártya-üzletágra is.

MN: Mit vár az állami tulajdonú Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) tőzsdei privatizációjától?

ET: A jelzálog-hitelezés egyik intézményi letéteményese valóban az FHB, de privát tulajdonban lévő jelzálogbankok (OTP, HVB) is vannak Magyarországon. Tehát itt is teljesen normális piaci verseny folyik. Azáltal, hogy a tulajdonviszony némileg módosul, vagyis hogy bevezetik a tőzsdére az FHB-t, és az állam 52 százalékra csökkentette a részesedését, a lényeget tekintve semmi sem változik. Ennek az intézményrendszernek a léte az állami támogatási politikától függ. Látok viszont új kitörési pontot. Az újlakás-építési programot követően a meglévő, több ezer milliárd forint értékű lakás- és középület-állomány felújításán van a sor, gondolok itt elsősorban a nagy társasházakra, lakótömbökre. Mindez az állam, az önkormányzatok, a bankok és a lakosság pénzügyeinek együttes mozgósításával alakulhatna.

MN: 2002-ben a kis- és középvállalkozások hitelállománya is jelentősen nőtt a banki szektoron belül, mégis csak az MKB törekedett a kis piaci résszel, ám jelentősnek mondható kis- és középvállalkozói ügyfélkörrel rendelkező Konzumbank megszerzésére. Mivel magyarázza ezt a "verseny" győztese?

ET: A közmondás szerint akkor kell a lányt eladni, amikor viszik. A Konzumbankot már nagyon sokan akartuk sokszor megvenni, de a végén mégsem adták el. Azt hiszem, hogy a "konzumbankos" sztori már kicsit unalmassá vált, és az előzmények ismeretében több befektető úgy gondolta, lehet, hogy megint nem olyan biztos az eladási szándék. Tudomásul kell venni, hogy egy ilyen tender sokba kerül: nemcsak munkaidőt, hanem effektív költséget is jelent, és ha meghiúsul, akkor az a bank vesztesége. Emellett néhány korábbi versenytársunk idővel széles körű fiókhálózatot hozott létre, és a PB privatizációja is napirenden volt, a piac nagy része pedig a Postabankra koncentrált. Az MKB számára megfelelő privatizációs célpont volt a Konzumbank: nem túlzottan nagy tranzakció, de valamelyest tudjuk emelni a piaci részesedésünket. De ha egy-két évvel később írták volna ki, valószínűleg mi sem indulunk érte, mert addigra számunkra is elvesztette volna az értékét.

MN: A bankszövetség az év elején levélben kritizálta a jegybank kamatpolitikáját. Az alapkamat most sem épp alacsony.

ET: 9,5 százalék. (Az interjú készítése óta - a forintválság következményeként - már 12,5 százalék - a szerk.) Ha a reálfolyamatokat nézzük, fél évvel az uniós csatlakozás előtt ilyen magas kamatszintet, illetve közel hatszázalékos kamatkülönbözetet az euró és a forint között semmi sem indokol, és hosszú távon nem is tartható. Tehát úgy érzem, a kamatszintnek mindenféleképpen csökkennie kell, talán a jövő év első felében.

MN: Hogyan érinti az uniós csatlakozás a magyar bankrendszer működését? Jönnek-e új beruházók?

ET: Különösebb változást nem érzékelek. De azért érdemes a kérdést több szempontból is megvizsgálni. Tekintettel arra, hogy a magyar bankok fő tulajdonosai zömmel az EU-ból jött pénzintézetek, a belső szabályokban már rég a nemzetközi standardok érvényesülnek. A hitelintézeti törvénybe is beemeltük azokat a paragrafusokat, melyek automatikusan életbe lépnek az uniós csatlakozással. Ilyen az Országos Betétbiztosítási Alap, és hogy például a jelenlegi háromról hatmillióra nő a betétek biztosítása. Két évvel ezelőtt a magyar pénzügyi rendszer korszerűsítése is befejeződött: konvertibilissé tettük a forintot, megszüntettük a tőkeáramlásokkal szemben az utolsó restrikciós szabályokat, tehát mind a "rövid", mind a "hosszú pénzek" szabadon áramolhatnak. A felügyeleti szabályozás is korszerűsödött. Amit ön kérdez: kínálati oldalról nézve nem számolok újabb komoly pénzügyi befektetők érkezésével, akik új bankokat szeretnének alapítani. Ellenben folytatódik az univerzális bankrendszer fejlődése, vagyis néhány nagy bank irányába koncentrálódik a piac, amire példa a Postabank-Erste idei házassága. A kisebb pénzintézetek, ha talpon tudnak maradni, szakosított bankokká alakulnak át, azaz bizonyos tevékenységre vagy ügyfélkörre fognak koncentrálni.

MN: Megfelel a magyar bankszektor a Basel II-nek nevezett, előreláthatólag 2006-ban bevezetendő tőkemegfelelési szabályozásnak vagy szükség lesz jelentős tőkepótlásra?

ET: Próbaszámításokat végeztünk a felügyelettel közösen, és arra az eredményre jutottunk, hogy a mai magyar bankrendszer tőkeoldalról megfelel a Basel II-nek, így jelentősebb tőkepótlásra sincs szüksége. Ez egyébként a hitelezési kockázatok koncentrációja miatt a nagyvállalati ügyfélkörrel rendelkező pénzintézetek számára ír csak elő magasabb tőkekövetelményeket, a kis- és középvállalkozások és lakossági hitelekkel foglalkozó bankok kvázi kedvezményezettjei a Basel II-nek. Ha már holnap reggel bevezetnék, a magyar bankok többségének akkor sem okozna gondot.

Bogár Zsolt

Neked ajánljuk