A gépmester - Szilvásy György pályaképe

Államigazgatási karrierjének csúcsára ért, ugyanakkor életében először politikai kulcspozíciót is vállalt. Útja nem szükségszerűen, mégis logikusan vezetett a kancelláriaminiszteri székbe. Volt és jelenlegi munkatársai egybehangzóan a magyar közigazgatási kar egyik legjobb szakemberének tartják.

"Azért is mondom magam bürokratának, mert szeretném, ha az terjedne el, hogy a bürokrata nem papírt gyárt és elkeni, hárítja az ügyeket, hanem megoldja. Minél egyszerűbben és gyorsabban" - összegezte szakmai credóját a Narancsnak a 48 éves Szilvásy György. Amíg azonban az ügyfélbarát, azaz szolgáltatáscentrikus, teljesítményelvű, naprakész és összekapcsolt elektronikus adatbázisokon alapuló közigazgatás vágyálom, addig nehéz ennél ambiciózusabb, egyben utópisztikusabb tervet megfogalmazni. A lassú és nehézkes közhivatalok, a polgárokkal többnyire alattvalóként bánó hatóságok országában politikai bátorságra, alapvető változtatásokra, sok időre és sok pozitív, hétköznapi "felhasználói" tapasztalatra lesz szükség, hogy a bürokrácia új értelmet nyerjen.

A közigazgatás átalakításának rákfenéje pontosan az, hogy a működését szabályozó törvények, rendeletek megváltoztatásához, majd a hatékonyabb működéshez éppen azoknak - a benne dolgozóknak - az aktív közreműködésére van szükség, akik a status quóban élvezett kényelmes helyzetük okán a leginkább ellenérdekeltek. Nem véletlenül panaszkodott Szilvásy szerint Antall József szűk körben a 90-es évek elején, hogy nem az történik, amit a kormány szeretne, hanem amit az apparátus elé hoz. Az apparátusban ugyanis - a cserélődő politikusi garnitúrához képest - jóval több a felkészült igazgatási szakember, ezért mindmáig jellemzően a szakma természetes mechanizmusai termelték ki a kormányzati programokat, törvénytervezeteket. "Mostantól fordítva kell lennie - mondja Szilvásy. - Ez nem azt jeleni, hogy a szakmai kezdeményezések megszűnnek, de van egy világos kormányzati szándék, hogy mit akarunk elérni négy év alatt, és ennek kell alárendelni a törvényalkotási programot, munkaterveket, munkaprogramokat. Meg kell teremteni azt a transzmissziós mechanizmust, aminek az eredményeként a kormányprogram kormányzati teljesítménnyé válik."

Be a gépezetbe

Szilvásy Györgyöt az 1990-es kormányváltáskor Antall József emelte át az államelnöki ambíciókat tápláló Pozsgay Imre környezetéből az újonnan alakuló kancellária helyettes államtitkári székébe. Visszaemlékezése szerint maga is játszott némi szerepet annak az államtitkári feladatmegosztásnak a kialakításában, amelynek a lebontásáról épp a második Gyurcsány-kormány megalakulásakor értesülhetett a nyilvánosság (lásd cikkünket: A jó király elve, Magyar Narancs, 2006. július 13.). Eszerint egy-egy minisztérium tényleges szakmai irányítója a közigazgatási államtitkár volt, míg a miniszter által fémjelzett politikai akaratot napi szinten a politikai államtitkár próbálta érvényesíteni, igen szűk adminisztratív hatáskörrel. Ez a felállás azonban a politikai államtitkárok (többségének) súlyát erősen gyengítette, a közigazgatási államtitkárokat pedig igazgatási pozíciójukhoz képest túl közel terelte a politikához.

A Horn-kormány idején Szilvásy a Baja Ferenc által vezetett Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) közigazgatási államtitkáraként dolgozott. A Szilvásyval időközben a szoros munkakapcsolaton jóval túlmutató, személyes barátságba került Baja a Narancsnak kifejtette, igen nagyra tartja volt államtitkára képességeit és munkabírását, és hosszan sorolta, hogy Szilvásynak milyen szerepe volt a minisztérium sikereiben. Egyik volt KTM-es forrásunk úgy emlékszik, hogy Szilvásy olyan tempót diktált és hatékonyságot követelt, amire a minisztériumban se addig, sem azóta nem volt példa. Egy másik informátorunk szerint Szilvásynak komoly érdemei vannak abban, hogy miközben Baja tekintélyét a zsurki vodkagyár ügye némileg kikezdte, a minisztérium makulátlan maradt, sőt a Horn-kormány egyik legsikeresebb tárcájának tekinthető.

Szilvásy karrierjében az egyetlen igazi törést az Orbán-kormány hivatalba lépése jelentette, ugyanis az új kabinet 1998-ban az addig érinthetetlennek tekintett csúcsbürokraták többségét is lapátra tette. "A Fidesz-kisgazda kormány nagyon helyesen azt mondta, csak nem hirdette meg, hogy a korábbi közigazgatási államtitkárok politikai kötődése erősebb az egyszerű lojalitásnál. A többségnél, köztük az én esetemben, ez valóban így is volt." Szilvásy az üzleti életbe, pontosabban az épp a rendszerváltás előtt a KISZ-ben megismert Gyurcsány Ferenc cégeihez távozott. "Az üzletben egyértelmű, hogy akkor tudunk pénzt keresni, ha állandóan fejlesztjük a termékeket, amit a piacnak is viszsza kell igazolnia. Ennek a szemléletnek kéne közösnek lennie a privát szférában és a bürokráciában, csak az előbbiben sokkal direktebb a visszajelzés." Egyik közeli ismerőse szerint bár Szilvásy sokat tanult a bizniszévekben, valójában nem érezte igazán jól magát, és visszavágyott a közszférába. Egy jelenleg is az Altus-csoportnál dolgozó informátorunk Szilvásyra hatalmas munkabírású, végtelenül precíz és megbízható, de üzleti stratégiai értelemben nem túl invenciózus vezetőként emlékszik.

A visszatérés

lehetőségét a 2002-es kormányváltás teremtette meg, amikor a Jánosi György vezette Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztérium közigazgatási államtitkára lett. Egyik, az akkori minisztérium ügyeit jól ismerő forrásunk szerint Szilvásynak oroszlánrésze volt abban, hogy viszonylag rövid idő alatt sikerült rendet teremteni Deutsch Tamás miniszterségének zűrös örökségében (Budapest Aréna, stadionbelépők, Bozsik-program). Amikor Jánosit egy év után Gyurcsány követte a bársonyszékben, Szilvásy a BM közigazgatási államtitkári posztjára távozott. Erről ő maga korábban úgy nyilatkozott, hogy nem kívánt támadási felületet kínálni azáltal, hogy az államigazgatásban is volt főnöke mellett dolgozik. Debreczeni József Gyurcsány-könyvében viszont az olvasható: Medgyessy óhaja volt, hogy Szilvásy ne maradjon a Gyurcsány-féle sporttárcánál.

Bár Szilvásy vágya teljesült, ebben az időszakban az államigazgatásban sem igazán találta a helyét. "Megszűnt a kormányzás - indokolja utólag is kicsit meglepő nyíltsággal, hogy miért akart távozni a Medgyessy-kabinetből. - Nem volt vízió, és akkora zavar volt a politikában, a kormányzásban, hogy a kiszállást fontolgattam." A 2004-ben kormányfőnek választott Gyurcsány melletti magas pozíciót pedig éppen azért ítélte vállalhatónak, mert a 100 lépés programjával kezdődően ismét "fazonja lett" a kormányzati munkának.

Gyurcsány politikai karrierjének 2003-as felívelése óta az ellenzék és a sajtó előszeretettel kutatja Szilvásy és régi-új főnöke karrierjének metszéspontjait. A volt KISZ-káderek számára beszűkülő politikai játéktérből ki-ki az alkatának megfelelő irányba, Gyurcsány az üzleti szférába, Szilvásy pedig az államigazgatásba távozott. A 90-es évek elején, amikor Gyurcsány az állammal kötött utóbb szerfelett lukratívnak bizonyult üzleteket (a balatonöszödi üdülő lízingelése, a Szalay utcai állami ingatlanok megszerzése), Szilvásy a Miniszterelnöki Hivatalban (többedmagával) részben pont e területekért volt felelős. Az ügyletek mind az "eredeti tőkefelhalmozás" zavaros időszakában, mind utólag kiállták a törvényesség próbáját, az viszont legalábbis kérdéses, hogy az ilyes üzleti lehetőségekről akkoriban valóban minden potenciális érdeklődő hasonló mélységű információval bírt-e. A sajtó és az ellenzék az azóta is töretlen bizalmi viszony és egymás kölcsönös segítése mögött olykor egyéb, obskúrus okokat sejtet.

Értekezletvarázsló

Az, hogy a Gyurcsány-kormány négy évre tervezett igazgatási reformelképzelései konkrétan miben állnak majd, hogyan valósulnak meg, és mindebből mennyit profitál a választópolgár, ma nehezen megjósolható. Szilvásy államigazgatási berkekben gyors és hatékony értekezleteiről közismert, továbbá arról, hogy a feladatokat szívesen és jól tudja delegálni munkatársainak, akik közül többhöz annyira ragaszkodik, hogy pozícióváltáskor rendre magával viszi őket. Mint a Narancsnak kifejtette, ma már fizikailag és szellemileg is jobban megterheli a sok munka, mint pár éve, és feleségével is szívesebben töltene több időt. (Nemrég nősült újra, korábbi házasságából két felnőtt fia van.) A szűkebb környezete mindemellett a számítógépes alkalmazások megszállottjaként tekint rá. Bár az államigazgatás felső szintjén ma már megszokott, hogy a feladatokat, naptárakat elektronikusan egyeztessék, a papíralapú dokumentáció és levelezés szinte teljes száműzése azért nem tekinthető általános gyakorlatnak.

Forrásaink Szilvásyt a közigazgatás modernizálásának elkötelezett híveként ismerik, ugyanakkor olyan technokratának, aki a kiterjedt adminisztratív változások társadalmi következményeit, kockázatait nem igazán gondosan kutatja vagy mérlegeli. Ennél is messzebb ment egy másik kritikusa, aki úgy látja, hogy bár Szilvásy a Kis Elemér és Zsuffa István által fémjelzett közigazgatási reformer-iskola képviselője, elődeihez hasonlóan ő sem vevő a közigazgatás külföldön mindinkább meghonosodó, gyökeresen új szemléletmódjára. E szerint nem pusztán a meglévő igazgatási funkciókat kell modernizálni és hatékonyabbá tenni, hanem a teljes rendszert kell újragondolni a felhasználó, azaz az állampolgárok és a vállalkozások szempontjából, és csak azokat a szolgáltatóelemeket kell a lehető legkorszerűbb, interaktív formában megtartani, amelyekre a felhasználók valóban igényt tartanak. "A klasszikushoz közeli háttérember feltétlenül élvezi a főnöke bizalmát, tehermentesíti, teljes kompetenciával bír dönteni a rászignált feladatokban, de soha nem nő túl a szerepkörén" - mondja róla egyik, a miniszterelnökhöz közeli forrásunk.

Új rend

A kormányzati munka átalakításának egyik legfontosabb jele a korábbi dupla államtitkári pozíció összevonása. Miként a kancelláriaminiszter a Narancsnak kifejtette, a minisztériumi államtitkárok ezentúl politikai felelősséget viselnek a tárcájukat érintő kormányprogram megvalósulásáért. Így csak az kerülhet be a minisztériumokban készülő jogszabály-tervezetekbe, amit a "megrendelő" akar. Ellenkező esetben az államtitkári értekezlet nem engedi tovább az előterjesztést, mivel nemcsak azt vizsgálják, hogy kodifikációs szempontból megfelelő-e, hanem hogy összhangban van-e más ügyekkel és a szakmapolitikai szempontokkal. Szilvásy maga is részt vesz az államtitkárok tárcaközi értekezletein, de csak az elején, hogy tájékoztasson a kormányülésekről és a fontosabb aktualitásokról. Mint mondja, még okoz nehézségeket az összevont államtitkári funkció, de a "stratégiai kormányzás" szempontjából hasznos lesz. Hasonló célt szolgál a miniszteri kabinetek megerősítése is: kívánatos, hogy a tárca napi eseményei, munkatervei, programjai, készülő jogszabálytervei azt a négyéves perspektívát igazolják vissza, amit a minisztérium meg kíván valósítani. Ezért bővül a tárcák irányítása új belső ellenőrző és koordinatív funkciókkal. A hatékonyság növelését szolgálja a jövőben bevezetendő teljesítménymérés és -értékelés (és ahol lehet, az ügyfél-elégedettség mérése), az erre épülő teljesítményalapú bérrendszer és az új igazgatási szakemberek felvételi kritériumainak objektívabbá tétele is.

Mindez igen jól hangzik, de semmit nem mond azokról a politikai tartalmakról, amelyek majd megtöltik a megreformált központi igazgatási rendszert. A túlzott központosítás mostanában gyakran hallható vádját mindenesetre Szilvásy is elutasítja. A központosított beszerzések gyakorlata, mint mondja, egyáltalán nem új, ennek a kiterjesztése beleillik az olcsóbb államra való törekvésekbe. Érdemi újítás szerinte majd az lesz, amikor a központilag beszerzett kontingensekből (bútor, informatika, autó, illetve szolgáltatások, mint pl. mobiltelefon stb.) a tárcák majd normatív alapon hívhatják le a keretet - ám ezt feltehetőleg csak az új kormányzati negyed kialakításával együtt vezetik be.

Tavalyi nyilatkozataiban Szilvásy magáról még szigorúan nem politikusként, hanem bürokrataként beszélt. Egyértelmű fordulatot jelentett, amikor a tavaszi választásokon képviselőjelöltként szerepelt az MSZP országos listáján (végül nem nyert mandátumot), majd politikai felelősséggel járó miniszteri tisztséget vállalt. Ma erről az útról mint lépések sorozatáról beszél. Mint a Narancsnak kifejtette, a politika felé vezető első lépés az volt, hogy viszszatért az államigazgatásba. A második Gyurcsány Ferenc kabinetfőnöki posztjának és az azzal járó címzetes, majd politikai államtitkári tisztségnek az elvállalása volt, ami már teljesen egyértelmű politikai elköteleződést jelentett. A lényeg azonban, mint mondja, az, hogy a mostani MSZP egy ideje kezdi azt a képet mutatni, amit ő mindig is szeretett volna: ezt a képet a vízió, perspektivikus politikai gondolkodás és a rövid távú érdekek ennek való alárendelése jellemzi. "Ha nem lehetne a miniszterelnökkel így együtt dolgozni, ha nem lenne ilyen a párt vezetésének első és második vonala, nem vállaltam volna."