A hágai per: Egy hajóban, víz nélkül

publikálva
1997/17. (04. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A hágai bírák őszi ítélete utáni fél év látványos végjátékot ígér, a két kormánynak ugyanis meg kell egyeznie az ítélet végrehajtásának módozatairól. A választási kampány idején zajló tárgyalásoknak már bírósági verdikt szabja majd meg a kereteit (fellebbezésnek helye nincs). Ki lesz mondva, hogy hány napra szól a láthatás, milyen arányban kell a telket felosztani, elvileg tehát nem állapodhatunk meg bármiben, ahogy megtehetjük ezt az ítélet megszületése előtt. Persze nem mindegy, hogy kié lesz a barackos és kié a csalános, fontos tehát, hogy ki játszik majd a nemzeti színekben. Ha ugyanazok, mint akik a peren kívüli megállapodáson dolgoztak-dolgoznak (információink szerint pillanatnyilag szünetelnek a tárgyalások), akkor hágai ítélet ide vagy oda, bármi lehetséges.

A hágai bírák őszi ítélete utáni fél év látványos végjátékot ígér, a két kormánynak ugyanis meg kell egyeznie az ítélet végrehajtásának módozatairól. A választási kampány idején zajló tárgyalásoknak már bírósági verdikt szabja majd meg a kereteit (fellebbezésnek helye nincs). Ki lesz mondva, hogy hány napra szól a láthatás, milyen arányban kell a telket felosztani, elvileg tehát nem állapodhatunk meg bármiben, ahogy megtehetjük ezt az ítélet megszületése előtt. Persze nem mindegy, hogy kié lesz a barackos és kié a csalános, fontos tehát, hogy ki játszik majd a nemzeti színekben. Ha ugyanazok, mint akik a peren kívüli megállapodáson dolgoztak-dolgoznak (információink szerint pillanatnyilag szünetelnek a tárgyalások), akkor hágai ítélet ide vagy oda, bármi lehetséges.

Perben, harag nélkül

A peren kívüli megegyezésen dolgozott az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője is. A szerv köztudomásúan régi, megbízható elvtársa a hazai vízlépcsőlobbinak, az viszont csak most, a per alatt bizonyosodott be, hogy olyan adatokat is átadott a szlovákoknak, amelyekkel aztán az ellenfél érvelhetett Hágában. Vida Antal halbiológus, a hágai perre készülő szakértői csoport tagja elmondta lapunknak, hogy többek között egy olyan szlovák érv cáfolatát állították össze és küldték ki Hágában vitézkedő képviselőinknek, amely szlovák érv egy magyar vizsgálat adataival próbálta bebizonyítani, hogy a magyarok ökológiai aggályai légből kapottak. Történt ugyanis, hogy az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság egyik munkatársa ´95 szeptemberében kiment a vízhez, megmerítette szákját, a zsákmány alapján másnap egyoldalas jelentést készített, ami harmadnap már a szlovákok kezében is volt. A két ország közti adatcseréért a környezetvédelmi tárca felelős. Liebhart Márta, a minisztérium munkatársa nem tud erről az ügyről, ami eszerint a Vízügyi Igazgatóság magánakciója volt.

A Természettudományi Múzeum Állattárának vezetője, a szigetközi biomonitoring zoológiai részét felügyelő Mészáros Ferenc szerint az ilyen adatszolgáltatásoktól még nem veszítjük el a pert, és normális körülmények között természetes is lenne, hogy a két ország szakemberei kicserélik információikat. Pereskedők között viszont ez nem szokás. Mészáros Ferenc már a két ország között 1995. április 19. óta fennálló adatcsere-egyezményt is súlyos hibának tartja, hiszen az adatok többféleképpen magyarázhatók, és a környezetvédelmi kérdésekben járatlan bíróságot a megfelelő interpretációval könnyű bevinni az erdőbe. Liebhardt Márta ezzel ellentétben pont azt helyteleníti, hogy a biológiai monitoring adatai idén nem jutottak el időben a szlovákokhoz: "Ha megy a per, akkor be kell tartanunk a játékszabályokat."

A magyarok utolsó szavai

Nemcsak Nemcsók János és Horváth Tamás, a peren kívüli megállapodáson dolgozó Horn-megbízottak figyelték a helyszínen a hágai történéseket, ott voltak a zöldek is (köztük Hajósy Adrienne, másik cikkünk szerzője is). Végig elégedetten nyilatkoztak a magyar szereplésről, mígnem az utolsó napon a magyar megbízott, a Külügyminisztérium nemzetközi jogi főosztályának vezetője mondott egy furcsát. Szénási György záróbeszédében arra utalt, hogy a C variáns a két fél közötti megállapodással legalizálható lenne. Egyes értelmezések - így a Duna Kör - szerint mindez a hágai magyar érvelés lerombolását jelenti és "ellentétes az Országgyűlésnek a Duna-kérdésben hozott határozataival". A Duna Kör és a hágai magyar álláspont szerint ugyanis a bíróságnak nincs módja arra, hogy a Duna önkényes elterelését jogossá tegye, érvénytelenítve ezzel a háborút lezáró párizsi békeszerződést például. Ha viszont mi elismerjük a C variánst, akkor felhatalmazzuk a bíróságot, hogy erre a kérdésre ne adjon választ, a C variáns sorsát a felek egymás közötti megállapodásától téve függővé.

Ha a magyar megbízott kijelentése nem csupán rossz fogalmazás volt, akkor sajnos azoknak van igazuk, akik szerint a magyar álláspont mindig is egységes volt: csak sajnos nem az ország ökológiai érdekeinek minél eredményesebb képviseletében, hanem abban, hogy a kormány mindig is a szlovákokkal történő megegyezésre törekedett. A Duna Körnek ugyanakkor továbbra is meg van kötve a keze, hiszen minél hangosabban kiáltják világgá a kormány taktikázását, annál inkább figyel fel arra a bíróság is. (Jellemző, hogy Tomka szlovák küldöttségvezető a bíróság előtt Horn egyik februári parlamenti felszólalására is hivatkozott, amiben a miniszterelnök hangulatkeltéssel vádolta a Duna Kört.) Ha a zöldek a magyar érvelésnek erre a hibájára összpontosítanak, felerősítik azt, ugyanakkor azt sem tehetik meg, hogy elsiklanak fölötte.

Kilátások

Sokan már azt is a C variáns legalizálásának tartották, hogy a magyar kormány ahelyett, hogy minden lehetséges módon az elterelés megakadályozására törekedett volna (akár úgy is, hogy a Biztonsági Tanácshoz fordul, hiszen határsértés történt), lemondott a C változat azonnali felfüggesztésének követeléséről azért, hogy a szlovákok hajlandók legyenek elfogadni a hágai bíróságot joghatóságként. És lám, a magyar kormány immár a bíróság előtt is hajlandó az elterelés legalizálására. Ez pedig a Duna-mozgalom politikájának csődjét jelentené, hiszen ők is elfogadták azt, hogy Hága a mi egyetlen esélyünk. Tiltakoztak ugyan a fenékküszöb megépítése ellen és felemelték hangjukat a peren kívüli megállapodással szemben is (arra hivatkozva mindkét esetben, hogy hágai érvelésünket gyengítik ezek a lépések), de végeredményben mégiscsak azt a kormányt támogatták, amelyik egyik kezével a hágai peranyagokat írja, a másikkal pedig azzal ellentétesen cselekszik.

Választási kampány idején kell majd a részletekről megegyezni a szlovákokkal. Az ellenzék feltehetően nem hagy ki egyetlen ziccert sem, hogy bebizonyítsa a kormány nemzetellenes törekvéseit, az pedig a hágai döntésre hivatkozik, miközben sajnálkozva széttárja kezeit. Sok múlik azon, hogy az ítélet után kik tárgyalnak a szlovákokkal, vízügyesek vagy Duna körösök, netán mindketten, de a lényeg mégiscsak az, mit akar valójában a kormány a Dunával. A voksolás napjára biztosan kiderül.

Kerényi György


A hivatalos szlovák álláspont

"E periratban foglalt bizonyítékok és érvek alapján, és fenntartva a jogot ezek kiegészítésére vagy módosítására a további írásbeli beadványoktól függően, a Szlovák Köztársaság

kéri a Bíróságot, ítélje meg és nyilvánítsa ki:

1. hogy a Csehszlovákia és Magyarország 1977. szeptember 16-án kelt, a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építésére és működtetésére vonatkozó szerződése az ahhoz kapcsolódó megállapodásokkal együtt, amelyeknek Szlovákia az elismert jogutódja, megkötése óta érvényben lévő szerződés, és a Magyar Köztársaságnak a szerződés megszüntetésére vonatkozó 1992. május 18-i jegyzékének nem volt jogi következménye;

2. hogy a Magyar Köztársaságnak nem volt joga felfüggeszteni majd abbahagyni a nagymarosi építkezést, valamint azokat a bősi munkálatokat, amelyekért az 1977. évi szerződés szerint a Magyar Köztársaság a felelős;

3. hogy a C variáns, az "ideiglenes megoldás" építése és üzembe helyezése jogszerű volt;

4. hogy tehát a Magyar Köztársaságnak haladéktalanul abba kell hagynia mindazt, ami gátolja az 1977. évi szerződés teljes és bona fide megvalósítását, és a saját szerződéses kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges összes lépést további késedelem nélkül meg kell tennie a szerződésnek megfelelő állapot helyreállításához;

5. hogy az 1977. évi szerződés megszegése következtében a Magyar Köztársaságnak ki kell fizetnie a Szlovák Köztársaságnak a teljes kártérítést a károkért és veszteségekért, amelyeket a szerződés megszegésével okozott a Szlovák Köztársaságnak, valamint a kamatokat és az elmaradt nyereséget, amelyek mértékét a Bíróság határozza meg az eljárás következő szakaszában.

Aláírás: Peter Tomka, a Szlovák Köztársaság képviselője

1994. május 2.

publikálva
1997/17. (04. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra