"Pudingkevergetés állapotban van ez az egész, várják, hogy egy olyan pillanatban, amikor más elnyomja a médiafigyelmet, le lehessen venni a napirendrõl. Szépen el fog csendesülni ez a projekt" - véli egy a Jövõ Házán munkálkodó, azóta több társával együtt félreállított forrásunk. Az IHM ellenben bizakodó: szerintük a monumentálisra tervezett kiállítás 2005. december 6-án megnyitja kapuit. Igaz, ez már a sokadik idõpont: kezdetben (egy kormánydöntést alapul véve) 2004 vége volt a határidõ, míg egy másik kormányhatározat 2005. szeptember 30-át jelölte meg a nyitás napjaként. A Jövõ Háza a kormányprogramnak mindenesetre továbbra is része, noha eddig azok a felújítási munkálatok sem kezdõdtek meg, amelyek a Millenáris kiállítócsarnokait alkalmassá tennék a sajátos tárlatra. Az IHM szerint a következõ hetekben ebben is elõrelépés várható.
Bevitték a sötétbe
Az 2002-es kormányváltás után létrehozott IHM az információs társadalom kiépítésének jegyében az Oktatási Minisztériumot 2,93 milliárd forinttal segítette, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériummal egy 395,1 milliós közös projektet vitelezett ki, az egészségügyi és szociális tárcának pedig a közháló projekt részeként 300 millió forintot adott át. E "dotációs" sorba illeszthetõ a Millenáris Park is. A korábbi tulajdonos Miniszterelnöki Hivatal a közel 1 milliárdos költségvetésû Millenáris Kht.-t (saját bevallása szerint) nem tudta finanszírozni, ezért a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) tulajdonosi szerepvállalását szorgalmazta. Az NKÖM, felmérve a park üzemeltetési és késõbbi ráfordítási költségeit, próbált ebbõl kihátrálni - ebben segített neki az IHM, amely 2004. január 1-jétõl hivatalosan is átvette a Millenárist, ígéretet téve arra, hogy a kulturális részt továbbra is finanszírozza, s emellett létrehozza saját nagy projektjét, a Jövõ Házát. Nem csoda, ha a kormányzati szervekben elterjedt: az IHM-nél van pénz. A Draskovics-csomag legnagyobb veszteseként a minisztériumot tartják számon, miután eredeti elõirányzatának több mint 30 százalékát vitték el a megszorítások. 2005-ös költségvetési támogatása is számottevõen csökkent: tavaly még összességében 30 milliárd forintot fordíthatott közvetlenül informatikai programok finanszírozására, idén 20-22 milliárdot. E helyzetben egyre költségesebb volt az IHM számára a Millenáris: évi 700 milliót ugyanis kötelezõen kulturális programokra és a fenntartásra kell fizetnie. A kht. és a miniszté-rium közötti viták egyre gyakoribbak lettek az éves apanázs (ami 40 százalékkal lett kevesebb 2003-hoz képest) miatt.
A Csepeli György politikai államtitkár nevével jegyzett Jövõ Háza olyan terv volt még 2003 decemberében, amely nem 12800 nm-nyi kiállítótér megtöltésével számolt. A koncepció kidolgozása 2004 februárjára datálható (vagyis a tulajdonosi szerepvállalást követõ idõszakra), ekkor az államtitkár többeket felkért, körvonalazzák, hogy mirõl és kinek is szólna az interaktív kiállítás - például Bodoky Tamást (az Index.hu fõszerkesztõ-helyettesét, lapunk korábban állandó, jelenleg külsõ munkatársát), Kerti Géza belsõépítészt, a Kirowski Rt. egyik alapítóját, Magyar Gábort, a mûszaki egyetem távközlési és médiainformatikai tanszékének docensét, Nyírõ Andrást, az Index.hu alapítóját, a T-Mobile tartalomfejlesztõjét. A belsõ anyag - amely a kiállítás tematikájának fõbb pontjait is definiálta (ezek szerint az otthon, a város, az infokommunikáció, a virtuális valóság, a kreativitás, a föld, a világûr, a genetika és az utópiák jelennének meg a kiállí-táson) - májusra készült el. A munka pusztán a kiállítás kereteit jelöli ki - ezért érthetetlen, hogy miért kellett azt "titkosítani".
A Millenáris Kht. akkori vezetõje, Mizsei Zsuzsanna és Kovács Kálmán informatikai miniszter közötti konfliktus ekkor már nyilvánvaló volt (ennek egyik lehetséges magyarázatáról lásd Szelet vetett, vihar lett belõle címû keretes anyagunkat). A miniszter Mizsei személyével nem látta biztosítottnak a projekt sikeres kivitelezését, ezért a kht. az informatikai területen korábban jelentõs eredményeket elért Tóth József irányítása alatt (júliusban párhuzamos ügyvezetõi modellt bevezetve) kezdett hozzá a tényleges munkához. Tóth feladata a kidolgozott belsõ anyag megvalósítása és a Jövõ Háza szervezetének a felépítése volt. A négyfõs teamhez szeptemberben építészek, mérnökök, informatikusok, kiállításszervezõk, médiaszakemberek csatlakoztak (15-20 fõre duzzadt a létszám).
Forrásaink szerint a munka kezdetben nem haladt: egyrészt a párhuzamos szervezetek közötti konfliktusok, másrészt az augusztus közepe óta már érzékelhetõ és egészen októberig, az új kormányprogram elfogadásáig húzódó kormányválság miatt. Három hónapig tehát semmi érdemleges nem történt a Jövõ Háza ügyében, noha a szervezet elméletileg a mûködésre felkészült.
Körmagyar
Tóth József informátoraink szerint eleve reménytelen helyzetbe csöppent bele: nem tudta kezelni a már említett ellentéteket, amiket az egyre érzõdõ pénzügyi ellehetetlenülés csak tovább mélyített; forrásaink szerint gyakorlatilag a bérekre se volt már pénz. Tóth ugyanakkor érkezése után például közbeszerzést hirdetett új autók vásárlására a vezetõség számára.
A Millenárishoz két költségvetést rendeltek: az egyik ment a kulturális részre (ez meg is érkezett), azonban az a pár száz milliós tétel, amibõl a Jövõ Háza munkálatainak elsõ negyedévét kellett volna finanszírozni, egyes forrásaink szerint nem. Mások szerint viszont igen: de az ügyvezetõ ahhoz nem mert hozzányúlni. Ehelyett Tóth a mûvészeti igazgatóság gazdálkodásával kezdett el foglalatoskodni. Egy nyolcoldalas beszerzési utasítást készített, amely szabályozta, hogy minden egyes kulturális program csak szigorú pályáztatások révén, a gazdasági fõigazgató ajánlásával, hozzájárulásával valósulhat meg. Mizsei Zsuzsanna információink szerint ekkor már sértõdöttségbõl és a végkielégítésért kardoskodva ténylegesen nem vett részt a munkában. Mindenekelõtt Derdák András akkori mûvészeti igazgatót érintették a megszorítások, aki a Narancsnak elmondta: egy a kulturális területen abszurd és hasznavehetetlen szabályozásról volt szó, és várható volt, hogy az elõbb-utóbb összeomlik.
Ez be is következett, de elõtte tovább bonyolította a képletet Wahorn András érkezése. A néhai legendás A. E. Bizottság tánczenekar oszlopos tagját, avantgárd festõmûvészt - aki a 90-es évek elején kivándorolt Amerikába - 2004 tavaszán hívta haza az IHM azzal, hogy vezesse a Jövõ Házát. Wahorn András ezt mondja, több forrásunk viszont egybehangzóan másra emlékszik: szerintük Wahorn önszántából jött haza, és bizonyos politikai hátszelet meglovagolva próbált munkához jutni. Informátoraink az SZDSZ egyik prominensét látják a festõ-zenész kinevezése mögött. Ámbár az is vitatott, volt-e egyáltalán tényleges kinevezés; Wahorn Andrásnak - mint a Narancsnak elmondta - szerzõdése sem volt, de így is két-három hónapot dolgozott a terveken, majd három hétig aktívan részt vett a munkában.
Wahorn pályára állása még jobban megosztotta az amúgy is darabjaira hullott szervezetet. A Jövõ Háza szakmai csapatából többen felálltak. Wahorn András állítja, hogy nem miatta: "Szerintem nem is mentek el, szerintem most is ott dolgoznak." Kerti Géza, az említett távozó szakmai csapat egyik tagja lapunknak így emlékezett: "Nem mi döntöttük el, hanem ezt megmondták nekünk, hogy álljunk le egy darabig - ezt Wahorn tette. Aztán egy nappal késõbb beült a mi szobánkba Wahorn András, majd még egy napra rá lecserélték azon az ajtón a zárat. Onnantól kezdve csak egy dolgot lehetett tenni: azt mondtuk, nem folytatjuk tovább." Ez tavaly november végén történt.
December 3-án Derdák Andrást botrányos körülmények között rúgták ki (biztonsági õrök kísérték ki a parkból). Tóth József a napi mûködés megbeszélésére hívta magához a mûvészeti igazgatót, aki a kiadott beszerzési utasítás alapján összegyûjtött szerzõdéseket vitte aláírásra Tóthnak. (Mizsei december 1-jétõl már nem volt a kht. állományában.) Az informatikus ügyvezetõ azonban azonnali hatállyal felmondott Derdáknak. Pár óra múlva viszont emiatt õt rúgta ki Kovács Kálmán. Derdák András a miniszter döntése mögött nem a személye iránti lojalitást sejti. Ahogy lapunknak fogalmazott: "Az egyetlen mûködõképes terület, amit a Millenáris fel tudott mutatni, azok a napi kulturális programok voltak, amit az a szakmai stáb végzett, amit én fogtam össze." Valós veszély volt, hogy érvényes szerzõdések hiányában teljesen leáll a Millenáris. Kovács ezt követõen ígéretet tett Derdáknak, hogy visszaveszi, de ez nem történt meg: ehelyett pályázatot írtak ki az úgynevezett programigazgatói poszt betöltésére (A miniszter álláspontját Kovács Kálmán a Narancsnak címû keretes anyagunkban olvashatják.)
Wahorn András is kisvártatva továbbállt, noha a minisztérium a sajtóban a végsõkig hangsúlyozta, hogy számítanak a munkájára. Elmondása szerint a kaotikus szervezeti viszonyok és Derdák távozása késztette erre a lépésre: "Kirúgták a mûvészeti igazgatót, anélkül, hogy ezt velem megbeszélték volna." De megígérte: ha rendezõdik a helyzet, visszatér. Idõközben lett szerzõdése is, ami Millenáris közeli forrásunk szerint december végén keletkezett, tehát a távozása után; ebben 4000000 forinttal köszönik meg Wahorn segítõ támogatását (ez a többi szakértõéhez képest igencsak jelentõs juttatás). A Jövõ Háza team (mínusz Wahorn András) által készített anyag idáig csak a társadalompolitikai kabinetet járta meg; idén január 10-én pedig a miniszterelnök is rábólintott.
Semmibõl valamit
Még Tóth József alatt lezajlott egy közbeszerzési eljárás, amelyet a kiállítás teljes körû programmenedzseléséért, nettó 200 millió forint keretösszegû ellenszolgáltatás jogáért hirdettek meg. Ezt a Gamax Számítástechnikai Kft. nyerte, a céggel 2004 októberében létre is jött a szerzõdés. Kertész László miniszteri biztos a Narancsnak elmondta: a cég feladata, hogy "alvállalkoztassák" a Jövõ Házában részt vevõ szakértõket az építészektõl az interakció-tervezõkig, ugyanis szerinte a projekthez oly sok mindenre van szükség, amit egy kht. a maga 40-50 emberével nem bír el. Hangsúlyozta: keretösszegrõl van szó, tehát ennél lehet jóval kevesebb, de akár lehet több is a tendernyertes tényleges felhasználása. Vagyis a minisztérium nem kötelezte el magát: ha mégsem indulna be a Jövõ Háza, akkor nem kell fizetni semmit. Eddig azok a szakértõk kötöttek szerzõdést a céggel, akik szeptemberben kezdtek (volna) hozzá a részletes kiállítási anyag összeállításához.
Eközben az IHM-ben krónikus a pénzhiány. Kovács Kálmán korábbi nyilatkozataiban soha nem beszélt arról, hogy a Jövõ Háza kivitelezésére a minisztérium költségvetésében mennyi pénz is van (csak más projekttel egybevonva hangzottak el számok). Nem kis összegû beruházásról van szó: az elõzetes kalkulációk szerint a felújításhoz 1,2 milliárd, a tényleges programhoz 2 milliárd forint szükséges. (Ez utóbbi szám viszont csak a kezdeti költség; a Jövõ Háza negyedévenként, félévenként megújulna.) A Narancs kérdésére a miniszter elismerte: a tárca költségvetésében nem található meg maradéktalanul a kívánt összeg: "A minisztérium költségvetésében 1,5 milliárd forint áll rendelkezésre közvetlenül, 800 millió forint pedig az A épület értékesítésébõl folyna be. Ez ugye 2,3 milliárd. Emellett a jövõ évre kötelezettséget vállalhatunk annak érdekében, hogy részben pótolhassuk e költségvetési különbözetet, részben pedig vállaltuk, hogy mintegy 400 millió forint értékben szponzorációs pénzt vonunk be." (A szponzorációs együttmûködésrõl lásd Kiárusítás címû keretes anyagunkat.)
Az A épület egy 6000 nm alapterületû, többszintes, jelenleg csaknem teljesen üresen álló épület; csupán a Millenáris ingatlankomplexumot (így ezt az épületet is) tulajdonló ingatlanfejlesztõ cég, a Kisrókus 2000 Kft. foglal el pár irodát. Az épület mûszaki állapota belül lesújtó (kívülrõl még megtévesztõen elfogadható). Egy esetleges vevõnek rengeteget kellene ráköltenie. A miniszter azon kérdésünkre, hogy milyen pénzügyi forrásokat használnak fel akkor, ha az épületet mégsem sikerül idõben értékesíteni, azt felelte: "A Pénzügyminisztériummal egyeztettünk, és felhatalmazása van a tárcának arra, hogy hitelt vegyünk fel mindaddig, amíg az épületet nem értékesítjük, illetve amíg a további források be nem jönnek. Úgy gondoljuk tehát, a finanszírozás szempontjából rendben van a dolog, és bízunk benne, hogy jól mértük fel mind az épület értékesítésébõl, mind a szponzorációból várható pénzeket. Legfeljebb az idõvel lehet gond, de törekszünk arra, hogy mindkettõt még az idén sikeresen befejezzük" - mondta Kovács Kálmán.
A kiállításról annyi biztos, hogy a D épületbe (az úgynevezett kis kiállítási csarnokba) beköltözik a Csodák Palotája; ezzel több mint 4000 nm terület sorsa megoldott. Igaz, a Csodák Palotáját is több mint egy éve hitegetik, de ez a költözködés elõbb-utóbb meglesz. A B jelû kiállítási nagycsarnok több mint 6000 nm-es szabad térrel marad meg: ott egyrészt 2-3 "utazó kiállítás" (tehát megvásárolt kiállítás) foglal majd helyet. Ezek közül az egyik a Dániából vásárolt "agykiállítás" lesz. A többi mibenléte egyelõre titok. E csarnokban állítanák ki a nemzetközi, illetve a hazai informatikai fejlesztéseket is.
Állják a cechet?
A Millenáris teljes területének a rendezésérõl már lemondott az IHM. Tavaly júliusban még a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Mammut üzletház által közrefogott, használaton kívüli ipari (szintén a Millenárishoz tartozó) terület hasznosításáról is beszéltek. De túl sok és ellentétes lobbiérdek csapott össze, és nagy volt az ellenállás is: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ideiglenes védettséget biztosított a területen található romos gyárépületre, emellett a II. kerületiek is méltatlankodtak, ráadásul a területen megosztottak a tulajdonviszonyok. Forrásaink szerint Gyurcsány is azt javasolta a nekik tartott prezentáción, hogy inkább a kiállítás tartalmi részével foglalkozzanak.
A felújítások (az Álmok álmodói nagy kiállításához hasonlatosan) az IHM tulajdonában lévõ Kisrókus 2000 Kft.-n keresztül zajlanak: erre 1,2 milliárd forintnyi külön keret van. Feltûnt a színen az elõzõ kormányzati ciklus Millenáris épületegyüttesét tervezõ és kivitelezõ CÉH Rt. is. A Kisrókus ugyanis egy 2000. augusztus 31-i felhasználási szerzõdésben arra kötelezte magát, hogy a Park területén lévõ létesítményeket kizárólag a CÉH Rt.-vel tervezteti tovább. A felújításra fordított pénz viszont akkor mehet végig a Kisrókuson, ha a minisztérium elõbb kiegyenlíti a kft. egymilliárdos APEH-tartozását. (Egy elõzõ ciklusbeli ügyrõl van szó: a Kisrókus két éven át ingyenesen engedte használni a Millenáris Kht.-nak a területet, viszont a beruházásai után az áfát visszaigényelte - noha az APEH értelmezésében ezt nem tehette volna meg. Ez a "polgári" hagyaték tovább apasztotta az IHM pénztárcáját. Forrásaink egyébként úgy tudják, a Jövõ Háza keretébõl a tartozás egy részét már törlesztették.)
A CÉH Rt. információink szerint a tervezést már tavaly májusban ekezdte. Ezt alátámasztani látszik, hogy az IHM júliusban már konkrét irányszámokat mondott a felújítás költségeirõl. Ennek ellenére a CÉH-et hivatalosan (az ilyen feltételek mellett csak formális) közbeszerzési eljárás keretében októberben kérték fel ajánlattételre. A beszerzés összegeként 87 millió forint szerepelt. A Közbeszerzési Döntõbizottság (KD) azonban december 9-én megsemmisítette a tendert. A KD formai okokra hivatkozott, illetve arra, hogy a kijelölt határidõ elõtt bontották fel az ajánlatot, s hogy a szerzõdést is elõbb akarták megkötni, mint az a közbeszerzési szabályok szerint lehetséges. (A bizottság egymillió forintos büntetést is kiszabott.) Amíg a tervezésre sincs érvényes tender, addig nem indulhat a kivitelezés. Kovács Kálmán arról tájékoztatta a Narancsot, hogy a közbeszerzési eljárást újraindították, s az részben le is zárult.
Szándék tehát van, forrás viszont egyre kevesebb; koncepciók is vannak állítólag, de a tartalmukról senki sem beszél; az IHM szerint a parkban minden rendben van, de a szakemberek mégiscsak eltûntek. Az informatikai tárca dolgát nehezíti az is, hogy az MSZP nem foglalkozik a Millenárissal, és az SZDSZ sem lobbizik a siker érdekében. Akiket a szabaddemokraták közül érdekel a dolog, azok is két táborra oszlottak. Vannak, akik egyfajta demonstratív kiállítást akarnak: Horn Gábor egyik nyilatkozatában az Álmok álmodói ellenpólusaként szerepeltette a Millenárist, míg Csepeli György a Terror Házával vont párhuzamot. És vannak, akik szkeptikusak, hogy valóban elkészül-e a tárlat. Petõ Iván például a parlamentben azonnali kérdést intézett az SZDSZ-es miniszterhez a Millenárison kialakult helyzetrõl.
Haulis Zoltán
Szelet vetett
A Millenáris Jövõ Háza igazgatósága és kulturális igazgatósága közötti indulatok a Kovács Kálmán és Mizsei Zsuzsa közötti konfliktusra mennek vissza. Mizseinek a Millenáris élére kinevezése mögött a lapok szocialista hátszelet sejtettek; Kovács Kálmán nem az õ személyében gondolkodott. Az egykori kereszténydemokrata politikus MSZP-s támogatottságát azonban a miniszter sem tudta megítélni. Az IHM vezetõje ezért az egyre élesedõ konfliktus ellenére sem merte meglépni, hogy Mizsei Zsuzsát eltávolítsa - inkább a pozícióját próbálta ellehetetleníteni. Nyílt titok volt, hogy a 2004 júliusában bevezetett új szervezeti és mûködési szabályzat (szmsz), amelyben párhuzamos ügyvezetõi modellt írtak elõ, leginkább Mizsei háttérbe szorítását szolgálta.
Mizsei Zsuzsa még az új szmsz bevezetésének napjaiban ultimátumot intézett Kovács Kálmán miniszterhez: csendben távozik a Millenáristól, cserébe annyi végkielégítést kér, mint elõdje, Berkecz Jánosné - hallgatási pénz és tárgyi juttatás nélkül. Berkecznének a végkielégítése megközelítõleg 22 millió forint volt, amelybõl a még Mizsei által indított semmisségi eljárás következtében a Fõvárosi Munkaügyi Bíróság jogerõs ítéletében 6,4 millió forintot vont el. Felfelé kerekítve tehát 16 millió volt a kívánt összeg.
Mizsei december 1-jével állt fel, hivatalosan pedig január 3-án számolt el.
Kovács Kálmán a Narancsnak
Az informatikai és hírközlési miniszter szerint a tavaly nyáron bevezetett párhuzamos ügyvezetési modell nem vált be: "Nem akarok mellébeszélni: be kellett látnunk, hogy a Millenáris mûködésétõl nem választható szét ilyen mesterségesen a Jövõ Háza." Ebbõl vezeti le Wahorn András távozását is, akinek szerinte csak a megosztott szervezetben lehetett volna szerepe: "Egy ilyen kiállításnak arculata, megjelenése van, tehát ez nem egy egyszerû tárlat, ahol különbözõ pavilonokban a cégek bemutatják termékeiket. Ezért merült fel, hogy Wahorn Andrást is bevonjuk. ' akkor jelezte: inkább újragondolná, felfrissítené ötletekkel az egész koncepciót. Beszéltünk róla, de abban a formában, ahogy õ képzelte a munkát, vagyis hogy az egész irányítását egyszemélyi felelõsként mint kuratóriumi elnök végigviszi, nem tudtuk összerakni" - mondta a miniszter.
Tóth József felmentésérõl a miniszter elmondta: mindenekelõtt azért vált meg az ügyvezetõtõl, mert "nem európai módon" bocsátotta el Derdák Andrást. Kovács Kálmán megerõsítette: Tóth ezt a döntést nem egyeztette vele. A továbbiakban viszont nem gondolkodik Derdákban: "Senkivel nem kívánunk együtt dolgozni, aki nem hisz abban, vagy nem teljes mértékben fogadta el azt a kormányzati szándékot, hogy a Millenárison jöjjön létre a Jövõ Háza."
A miniszter megszüntette a párhuzamos ügyvezetõi modellt, és egy kézbe került a gazdasági igazgatói, valamint a kommunikációs és a pr-tevékenység is.
Kiárusítás
A Jövõ Házához hiányzó források egy részét a Millenáris Park területén található A épület értékesítésébõl próbálják elõteremteni. További több száz milliós bevételt remélnek a park tulajdonában lévõ Millenáris Teátrumból, ami az ország egyik legkorszerûbb televíziós stúdiójaként funkcionál (innen sugározzák például a Megasztárt vagy az Ország tesztjét). A stúdió mûszaki berendezését a szolnoki székhelyû (Fidesz közelinek tartott) Axon Rt. biztosítja. A cég tavaly további közel (bruttó) 300 millió forintot nyert el, hogy berendezéseit továbbra is lízingelje a kht.-nak. Ezekkel is magyarázható, hogy a Krétakör Színház, amely társulat a teátrumban próbálta és játszotta FEKETEország címû darabját, februárra már nem kapott szabad stúdióidõpontot.
A kiállítás tartalmi részébe is próbálják bevonni a magántõkét. Már korábban úgynevezett "PPP"-s beszerzési formáról beszéltek: a technológiai szállítócégek a kiállítási installációkat létrehozzák, beüzemelik, üzemeltetik, ennek ellenértékét pedig idõarányosan kell majd visszafizetni. Emellett nagy reklámfelületként kezelik a Millenárist: "Ez nem azt jelenti, hogy >>eladjuk Egy Magyarországon egyedülálló kulturális támogatási modell bevezetésére törekszünk. Különbözõ csomagokat kínálnánk fel: a dzsesszkoncertektõl a színházi elõadásokon át a filmklubok szponzorációs lehetõségéig, beleértve ebbe a Jövõ Házát."
Ilyen jellegû modell egyébként már létezett Európában: a dublini székhelyû Media Lab Europe (MLE), a Massachusettsi Mûszaki Egyetem (MIT) informatikai kutatóintézete hasonló szponzorációs partnerségi viszony kialakítására és abból kutatási tevékenységének finanszírozására törekedett. Az intézet azonban idén januárban csõdbe ment. Ez azért is nagyon kínos az IHM számára, mert egyfajta partnerségi viszony kialakítására törekedett az MLE-vel. Kertész László viszont bizakodó: lehet, hogy az MIT amerikai központjával folytatják a tárgyalásokat. Kertész szerint az MLE összeomlása nem veszélyezteti a kiállítást - amelynek tartalmi részérõl nem szívesen beszél, nehogy "lelõje a poént".
A Millenáris
A Narancsban
A Millenáris körül történteket közlönyünk a kezdetektõl figyelemmel kíséri, a park eddigi históriáját az alábbi írásokban dolgoztuk föl: Holt telkek (2001. június 7.), Álombiznisz (2002. július 18.), Nagy buli volt (2002. október 17.), "A híresztelésekkel ellentétben" (2002. november 14.), A Millenáris-ügy 1-2. (2004. május 27. és június 3.), Játszótériszony (2004. augusztus 5.), Gyerekjátékok (2004. november 11.).
