Miután nyáron még az is felmerült, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium (KöM) az FM egyik főosztályává zsugorodik, nem meglepő, hogy a kisgazdapárton belüli erőviszonyok a két minisztérium között is hatnak. Az FM-béli erdészek körberöhögik a Környezetvédelmi Minisztérium természetvédőit, Szabadi Béla földművelésügyi államtitkár pedig lendületesen intézkedik a környezetvédelmi tárcánál is. Szeptemberben például saját lábúlag ment át a KöM-be az onnan az FM-be áthelyezettek személyi aktáiért, s bár ott pár beosztott a jogszerűségre apellált, hogy tudniillik a kollégák még itt dolgoznak, Szabadi Béla kifinomult érvelése előtt végül meg kellett hajolniuk ("Pepóval ezt beszéltük meg"). Az akták, majd ötven dolgozó távozott (kocsistul, számítógépestül, frizsiderestül), akik ugyan nem a KöM-től a földművelésügyhöz került területfejlesztés frontján dolgoztak, de ez mindegy is volt, a két tárca közti szeptemberi megállapodás értelmében (készítette Szabadi Béla) hurcolkodniuk kellett. Néhányuk azóta az adatvédelmi biztosnál, illetve a bíróságnál reklamált áthelyezésük körülményei miatt. Információink szerint a tárca inkább kifizeti végkielégítésüket, mint hogy pert veszítsen.
A Debrecenből érkezett minisztert leköti a humánpolitika: immár az általa odahozott, jelentős hajdú-bihari kontingenst tizedeli, a tárcánál dolgozók pedig egyrészt aggódnak, nehogy túlzottan szakembernek tűnjenek, másrészt teljesen hiábavalónak érzik munkájukat, mert annak eredményei sorra eltűnnek a miniszter fiókjaiban. Pedig így év vége felé, a költségvetési törvény megszülésekor nem árt, ha egy miniszter virít valamit, különben a tárca megnézheti magát jövőre.
Inog az alap
A környezetvédelem legnagyobb vesztesége a Központi Környezetvédelmi Alap (KKA) függetlenségének megszűnése. A KKA-nak nem volt olyan szerencséje ("elkéstünk vele", fogalmazott az egyik minisztériumi vezető), mint a Nemzeti Kulturális Alapnak, amelynek sikerült kilobbyznia, hogy bár szintén az illetékes minisztérium alá rendelték, működése - legalábbis messziről, például a Holdról nézve - változatlan maradt. A KKA Környezetvédelmi Alap Céltámogatás (KAC) néven a KöM egyik célelőirányzatává alakult át. Egyelőre nem tudni, hogy az évi majd 30 milliárd forintot ki és milyen elvek alapján fogja szétosztani. A lapunknak nyilatkozó, egy hónapja kinevezett helyettes államtitkár, Vass Nándor szerint az ezt szabályozó miniszteri rendelet tervezete januárra kész lesz.
Az elképzelés, amely a KKA-t a központi költségvetésbe olvasztaná, nem új. 1995-ben még 30 elkülönített állami alap működött, amiből ´96-ra a Pénzügyminisztérium szándékának megfelelően már csak öt maradt. Köztük a termékdíjakból, az üzemanyagok jövedéki adójának egy részéből és a bírságokból gyarapodó KKA, amely idén 24 milliárd forintból gazdálkodhatott. A kritikusaik szerint a lobbyk prédájául szolgáló alapok közül a KKA-t érte a legtöbb támadás, ami érthető, mert egyrészt a hazai környezetvédelem gyakorlatilag innen kapja a pénzt, másrészt Baja Ferencék hamar felismerték az alap jelentőségét.
A KKA-t eddig is a minisztérium kezelte, de a pénz nagy részét pályázati úton osztották el, bevonva a döntésbe a társadalmi szervezetek képviselőit is. A 4-5 milliárdos, úgynevezett közcélú keret a miniszter könnyebben mobilizálható pénze volt, ebből került például 80 millió a zsurki vodkagyárra is. A KKA működésén keresztül Baja Ferenc exminiszternek és közvetlen munkatársainak kiterjedt kapcsolatrendszerét kritizálók érvei így megkönnyítették az alapok beolvasztása mellett régóta lobbyzó Pénzügyminisztérium dolgát. A zöldek, így például Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke, attól tartanak, hogy kihagyják őket a pályázatok elbírálásából, és a miniszter a kabinetirodája munkatársaira bízza e feladatot. Vass Nándor szerint a zöldek félelme alaptalan, mert bár az elosztás rendszerét felülvizsgálják, a zöldek és a Környezetvédelmi Tanács delegáltjaira továbbra is számítanak. Lukács András lapunknak elmondta, hogy az önálló alapok megszüntetésével egyetértenek, de attól tartanak, hogy mivel a jövőben miniszteri rendelet döntene a KKA felosztásáról, csökkenne a pénzek vándorútjának átláthatósága. Ezért ők azt szeretnék, ha a költségvetési törvényben külön paragrafus foglalkozna a KAC-előirányzattal, vagyis a törvény nemcsak az alap bevételeinek és kiadásainak összegét mondaná ki, de szabályozná a célokat és a felhasználás módját is. Egy erre irányuló képviselői javaslatot, amit történetesen Baja Ferenc jegyzett, már elutasított a parlamenti szakbizottság. Hasonló indítvány készült a múlt héten a KöM-ben is, és ezt még a Miniszterelnöki Hivatal is támogatta volna - csak hát a miniszternél ez az ötlet is megpihent, annak ellenére, hogy lapzártánk után, szerdán a parlamenti bizottság még megtárgyalhatná és beterjeszthetné. Lehet persze, hogy ha nincs megfelelően szabályozva az elosztás, akkor is dicséretes és fontos célra, mondjuk települések szennyvízgondjainak megoldására fordul majd a pénz. Csak, mit tesz isten, véletlenül kisgazda, esetleg, ha jól viselik magukat, fideszes vezetésű településekre. (A választások előtt Torgyán doktor már célozgatott ilyesmire.)
A Baja-érát azért is kritizálják zöldek és mostani vezetők egyaránt, mert a KKA pénzeit a szerződésekkel több évre előre lekötötték. A választások előtt pedig különösen nagy lendülettel: a jövő évi 28 milliárdból 22-t. Sőt - mondta el lapunknak Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke - a KöM-nek idén még 4,5 milliárdot is ki kellene fizetnie települési önkormányzatoknak, hogy azok fel tudják venni csatornázásra, vezetékes ivóvízre a más tárcáknál megpályázott céltámogatásaikat. Így a jövő évi 26 milliárdra tervezett keretből alig másfél milliárd forint maradna. Az összeget Vass Nándor, a tárca helyettes államtitkára is megerősítette, bár szerinte miután a KKA terhére hosszabb beruházásokat finanszíroznak, gondot jelenthet, hogy a célelőirányzat mértéke csak egy évre előre tervezhető. Azzal, hogy a költségvetés része lett az alap, megszűnik az a lehetőség, hogy korlátlanul lehessen következő évre áthúzódó kötelezettségeket vállalni - a helyettes államtitkár szerint ez 2000-ben az előző évi KAC-nak már mindössze 40 százaléka lehet.
Csak azt, amit megtermelünk
Ebben a helyzetben a megoldás a forrásbővítés lehet, úgyhogy a miniszter hivatalba lépése után gyakorlatilag leállította a kifizetéseket. A sajtó ötven ilyen esetet említett - Vass Nándor ezt nem cáfolta, nem is erősítette meg, csak annyit mondott, hogy november óta 15-20 szerződést mondtak fel, 770 millió forint értékben. A most a KKA felügyeletével megbízott Vass Nándor egyébként - ahogy ezt a HVG múlt heti száma megírta - nemrég még azoknak a cégeknek dolgozott, illetve vezette őket, amelyek a KKA szerződéseinek felülvizsgálatát végezték, így most saját munkáját kell - már a minisztérium színeiben - értékelnie. A szerződések felülvizsgálatából megvalósuló forrásbővítés sok mókás helyzetet ígérő módszerén túl (a garéi veszélyes hulladék átcsomagolását végző cég milliárdos perrel fenyegetőzik) a KKA forrásait a termékdíjak emelésével, új termékdíjak vagy új ökoadók bevezetésével lehetne bővíteni. Az utóbbi, a környezetterhelési díj, bár koncepciója már kész volt, az új érában nem jutott el a jogszabállyá formálódásig, jövőre ígérik. (Ugyanez történt a hulladéktörvénnyel is.) Az előző kormány alatt a minisztériumban elkészült az a törvényjavaslat is, ami a papírokat és a lakkokat, festékeket is termékdíjkötelessé tette volna, de ez az elképzelés sem jutott a minisztérium kapuin túl. A miniszter a kormánynál mindössze a termékdíjak inflációkövetését tudta elérni, ami nem nagy áttörés a kilogrammonként 10-20 filléres termékdíjaknál. A díjak jelentős emelését célzó módosító indítványok is elvéreztek (a Pénzügyminisztérium feküdt eléjük keresztbe). Végül el lehetett volna érni azt is, hogy az immár két éve a költségvetési törvényen keresztül a PM által zárolt év végi pénzmaradványokhoz, ami már 18 millárd forint, hozzáférhessen a KKA, de ebből is mindössze 1 milliárdot szabadítanának föl 1999-re. A KKA megszüntetésével pedig elszáll a többi, eredetileg környezetvédelmi célokra szánt 17 milliárd is.
Szintén jórészt a KKA-tól függött az 1997-ben a parlament által elfogadott Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) finanszírozása is. A hatéves terv szerint 2002-re a GDP 1,7 százalékát kellett volna környezetvédelmi beruházásokra költeni, amit évente intézkedési tervben kell pontosítani. Az idei még mindig nem került a kormány elé, habár az egyes tárcák betervezték költségvetésükbe az NKP egyes egységeit is. Szakértők szerint viszont még ha az NKP egyes részei megvalósulnak is, kormányzati koordináció híján épp az összefűzöttség, az összehangolt, programszerű működés vész el. Illés Zoltán viszont az egész NKP felülvizsgálatát szorgalmazza, ami minisztériumi forrásaink szerint azt eredményezheti, hogy elölről kell kezdeni az egészet. Annak ellenére, hogy az NKP azon kevés környezetvédelmi vívmányunk közé tartozik, amit a brüsszeli EU-bizottság is dicsért. (Az EU-ban egyébként a független környezetvédelmi alapokat is szeretik.) A KöM környezetstratégiai főosztályának vezetője, Pálvölgyi Tamás szerint viszont a KKA megszűnése azzal az előnnyel járhat, hogy immár nem az NKP-t fogják a KKA-hoz alakítani, hanem fordítva.
A KKA beolvasztását ellenzők leginkább attól tartanak, hogy a minisztérium súlytalanodása következtében előbb-utóbb felolvadnak a tárca költségvetésében az ökoadókból és környezet- és természetvédelmi bírságokból befolyó pénzek. Magyarán: a költségvetés tervezői automatikusan ennyivel kevesebb pénzzel számolnak majd. Holott EU-csatlakozásunk egyik akadályaként pontosan a környezet állapotát és az ehhez szükséges jogalkotás gyengeségét jelölte meg a hazánkról szóló országjelentés. Más a helyzet persze, ha az Orbán-kormány eleve úgy fut neki a csatlakozásnak, hogy - túl nagynak ítélve ezen a téren a felzárkózás költségeit: 2010-ig 3000 milliárd forintra becsülik az ehhez szükséges összeget - a környezetvédelem terén kér majd halasztást, nem kötve meg ezzel különösebben a korlátozás nélküli környezethasználatban érdekelt gazdasági erőcsoportok kezét. Bajlódjanak a környezet állapotának romlásával a következő kormányok.
- kerényi -
