"Én, V. Gy., akinek meggyilkolták szüleit és testvéreit, és egyetlen túlélője vagyok családomból a holocaustnak, sértőnek és megalázónak tartom a kormány által javasolt 30 000 forintos kárpótlási összeget. Ezennel kijelentem, hogy amennyiben ez törvényben is megjelenik, ezt az összeget nem óhajtom felvenni, ezzel szeretteim emlékét meggyalázni." A kis, sokszorosított plakát a Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének (Muszoe) berkeiben terjed, egy esetleges tiltakozó akció részeként, és bár a Muszoe elnökétől úgy tudjuk, mégsem szerveznek tüntetést, az elkeseredést természetesen osztják, ők is aláírták a közös nyilatkozatot. "Ez az összeg nem pótolja annak a jogszabálynak az elfogadását, amit az Alkotmánybíróság előírt: az 1992-es kárpótlási törvény módosítását", nyilatkozta kérdésünkre dr. Örley Pál.
A zsidó szervezetek a jövő évi költségvetési törvénytervezetben vették észre azt a 3 milliárd forintos tételt, amely az 1945 előtt életüktől és szabadságuktól megfosztottak, lágerben meggyilkoltak, deportáltak utáni kárpótlást hivatott fedezni. Az összeget, úgy tudjuk, még a Horn-kormány hagyta jóvá, a Fidesz csak átvette és érintetlenül hagyta, ami nagy dolog, tekintve a piros filctoll intenzív alkalmazását manapság. A zsidó szervezetek azonban alkotmánysértő diszkriminációnak tartják az összeget, hiszen a harmadik kárpótlási törvény egymillió forintot írt elő a kivégzett személyek utáni kárpótlásként. "A több százezer meggyilkolt áldozatot kitaszították az állampolgárok sorából (...), halottakként sem tekintik őket egyenlőnek a többi magyar állampolgárral", állapította meg az öt szervezet keserűen.
Kiterjesztett hatály
Az 1992/XXXII. kárpótlási törvény még nem volt maga a tökély: csak azok részesülhettek kárpótlásban, akiket magyar bíróság ítélt el - ez ugye kizárta a náci koncentrációs táborokban és szovjet gulágokban meggyilkoltakat, Dunába lőtteket. Egy 1995. februári alkotmánybírósági (AB) döntés azonban a kárpótlást kiterjesztette arra a sok százezres körre (illetve hozzátartozóikra) is, akik büntetőeljáráson kívül lettek állami önkény áldozatai. Az AB nem szabta feltételül az egymillió forint kápé vagy kárpótlási jegy kifizetését, csak annyit mondott, hogy tekintettel kell lenni az ország teherbíró képességére, és hogy 1995. szeptember 30-ig illene törvénybe iktatni a módosítást. Az Országgyűlés nem kapkodta el a döntést: tavaly június 7-i hatállyal módosította a törvényt. A mostani kormány pedig egy másik törvényes határidőt bliccelt el: október 8-ig nem terjesztette a parlament elé a kárpótlás mértékéről szóló törvénytervezetet, ehelyett a költségvetési törvénybe pakolta a meggyilkoltak kárpótlását.
A Kárpótlási Irodához a törvényben előírt tavaly szeptember 8-i határidőig 202 ezren adtak be kárpótlási igénylést, ebből - a Mazsihisz kárpótlási szakértőjétől, Ungár Lajostól kapott információnk szerint - 178 ezer a zsidó igénylő. Bársony Jánostól, a Roma Polgárjogi Alapítvány jogi képviselőjétől pedig megtudtuk: még csak becsülni sem tudják, hány romát érint a kérdés. "Nem jogi, hanem demográfiai problémáról van szó: a romák egy nemzedékkel, húsz évvel kevesebbet élnek az átlagnál. Már a túlélők száma is nagyon alacsony." Bársony egyébként "megszégyenítőnek" nevezte a tervezett harmincezres összeget.
Rejtélyes kodifikáció
Ungár Lajos úgy tudja, az Igazságügyi Minisztériumban (IM) folyamatban van a hiányzó törvény megszövegezése. Az IM Kodifikációs Főosztályának vezetőjétől, Plankó Erikától azonban azt az érdekes információt kaptuk, hogy a törvényszövegezés őtőlük "átkerült" a Pénzügyminisztériumba (PM), egyébként meg nem szeretne nyilatkozni, mert olyan megoldás született, amelyhez ő személy szerint "nem adja a nevét". A PM-ben kérdésünkre megerősítették, hogy az ügy "pénzügyi vonatkozásai" miatt valóban foglalkoznak a kárpótlás kérdésével, de a normaszöveg előkészítése továbbra is az IM területe.
Vargáné dr. Márton Anna, a PM szakértője a MaNcsnak elmondta: mintegy százezer (nem csak zsidó) bejelentett igényről tudnak, de szerinte nem jelent majd problémát, ha ennél többen kapnak kárpótlást, hiszen ez egy úgynevezett "automatikusan túlteljesítő előirányzat", azaz a 3 milliárdos keretet nem kell szó szerint érteni, mindenkinek kifizetik a 30 ezer forintot, aki jogosan igényli. "A Horn-kormány még 300 ezer forintot ígért a leszármazottaknak vagy házastársaknak, 150 ezret a testvéreknek", mondta Örley. (Ma nem a szocik, hanem Herényi Károly MDF-es képviselő szerette volna keresztülvinni a 300 ezres összeget egy hősies módosító indítvány keretében, de a PM ezt lelőtte, mondván, nincs rá 30 milliárd.) "Az is probléma, hogy a kárpótlást igénylők hetven százaléka külföldön él, Amerikában meg Izraelben", hívta fel a figyelmet egy akut problémára a Muszoe elnöke.
Egységes szempont
Az elhíresült 1992/XXXII. számú törvény körül éles viták zajlottak az előző törvényhozási ciklusban. 1996 tavaszán a Mazsihisz és a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége kivonult a parlament emberi jogi bizottságának üléséről, mivel a tervezet csak a túlélő házastársára vonatkoztatta a jogosultságot, a gyermekekre nem. A zsidó szervezetek "negyedik zsidótörvénynek" nevezték a jogszabályt, és a már akkor is illetékes Plankó Erikáról azt mondták, "gátolja a zsidó kárpótlás ügyét, és ellenszenvvel viseltetik a kérdés iránt". A Magyar Nemzet 1996. március 3-án ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Mazsihisz "ugyan körülírva, de gyakorlatilag antiszemitizmussal vádolta meg" a tervezetet előterjesztő kormánytisztviselőt. Gellért Kis Gábor (MSZP) akkori bizottsági elnök erősen ellenezte a gyermekekre való kiterjesztést, és kvázi józan materiális önmérsékletre kérte a holocaust áldozatait, hangsúlyozva az "erkölcsi kárpótlás" fontosságát. Nem csoda, hogy a Neue Zürcher Zeitung akkoriban azt írta: "A túlélők és hozzátartozóik keserűen veszik tudomásul, hogy a kárpótlás összege (...) Magyarország gazdasági helyzete miatt csak jelképesnek tekinthető."
Ha viszont érvényes a törvényben foglalt egymillió forint, akkor kétségtelenül mindenkinek konkrétan jár a fájdalomdíj, nemcsak jelképesen. Pláne, hogy Sólyom László, az AB akkori elnöke 1996. november 25-én, a Magyar-Izraeli Baráti Társaság kárpótlási vitafórumán kijelentette: "A kárpótlási törvények az elmúlt években többször is megjárták az Alkotmánybíróságot, s a testület mindannyiszor úgy foglalt állást, egységes szempontok alapján történhet minden csoport számára a kárpótlás, annak során egyenlő mércét kell alkalmazni."
Seres László
