A hét elején Takaharu Tezukának, a japán építészeti újhullám egyik legizgalmasabb képviselőjének nyílt kiállítása, pénteken pedig fiatal magyar és külföldi dizájnerek, iparművészek és építészek tartottak bemutatót futó projektjeikről. Ám könnyen lehet, hogy ezek voltak a KÉK utolsó itteni rendezvényei, hiszen Fényi Tibor, a múzeum igazgatója héfőn egy faxban tudatta, hogy 48 órán belül el kell hagyniuk a területet.
Ki megy a házamból?
A központ létrehozását építészek, képzőművészek és szakmán kívüli civilek kezdeményezték. Céljuk az volt, hogy olyan nyitott műhelyt teremtsenek, amely beköti a hazai szcénát a nemzetközi vérkeringésbe, párbeszédbe kezd a szakmainál szélesebb közönséggel, és az építészetet sem elszigetelten, hanem kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai kontextusában mutatja be. Keresték a kapcsolódást a külföldi építészcentrumokhoz és -programokhoz, a társművészetekhez, de szerepet akartak vállalni az építészeti képzésben is.
A KÉK-et gründoló fiatalok az 1999-ben felújított Róth Miksa Emlékház udvarán álló egykori műhelyépületet nézték ki maguknak, melyben valaha a mester üvegablakai készültek. Fényi Tibor, a múzeum igazgatója megengedte, hogy addig, amíg nincs pénz az épületegyüttes teljes rekonstrukciójára, belakhatják a leromlott állapotban lévő házat, melyben a kerületi tanács anno szükséglakásokat alakított ki, de az utolsó lakó is már több mint tíz éve kiköltözött. A terv intézményfejlesztési szempontból is kísérleti volt, hiszen itthon nemigen volt példa rá, hogy a műemléki felújítást megelőzően vagy annak embrionális szakaszában kulturális célra hasznosíthassanak egy négyszintes épületet. Márpedig itt épp "csak" kipofozták a tetőt, rendbehozták a födémet, kiverték a belső falakat, és már startolt is a program.
A KÉK 2006 júniusában, a Múzeumok Éjszakáján nyitott, és néhány sikeres programnak - az építészeti túráknak ("Városi séták"), a multimédiás bemutatóknak ("Pecha Kucha Night"), nemzetközi konferenciáknak és kiállításoknak - köszönhetően hamar népszerűvé vált a szakma és a civilek körében (lásd erről Húsz hónap alatt című keretes írásunkat). Finta Sándor, a KÉK Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint elsősorban a szervezők és önkéntesek nagy számának köszönhető, hogy ennyi mindent sikerült megvalósítaniuk. (A kuratórium tagja Somlyódy Nóra, lapunk munkatársa is - a szerk.) A KÉK-ben mindenki ma is a rendes, fizető munkája után rohan takarítani, szekrényt cipelni, közönséget szervezni, kulturális attasékkal tárgyalni. A krach mégsem az intézményesülés nehézségei vagy a stabil finanszírozás hiánya miatt ütött be, hanem akkor, amikor az igazgató jelezte: a múzeum rekonstrukciós munkálatainak megkezdése miatt március 10-ig el kell hagyniuk a területet; a meghosszabbított határidő pedig most, e hét elején járt le.
Finta a Narancsnak azt mondta, hogy mindig is tisztában voltak vele, ideiglenes a szállásuk a Nefelejcs utcában, de azt hitték, kitölthetik a három évet, amiről a megnyitót megelőző sajtótájékoztatón az igazgatóval közösen tett bejelentés is szólt. (Nyitni KÉK, Népszabadság, 2006. június 17.) Fényi szerint a KÉK így is majdnem három évet töltött itt, miután a kuratóriumi üléseiket már 2005 őszétől a múzeumban tarthatták. De az döntött, mondta, hogy mostanra lett pénz a hátsó épület rekonstrukciójának az elkezdésére, ahol az eredeti elképzeléseknek megfelelően üvegművészeti központot szeretnének működtetni, az Iparművészeti Egyetemmel közösen. Hunvald György polgármester elmondása szerint a 150-180 millió forintos beruházáshoz erre az évre 10 millió forint körüli összeget tud elkülöníteni a tulajdonos önkormányzat. A projektet ennyi pénzből is el lehet indítani, de érvényes építészeti engedély csak az épület funkció nélküli műemléki felújítására van - ám még ahhoz sincsenek benyújtva aktuális kiviteli tervek, így a házhoz hozzányúlni egyelőre nem is nagyon lehet.
Ráfordítások és ráordítások
Fintáék viszont azt szeretnék, ha addig nem kellene költözniük, amíg nincs hová. Ezenkívül nem akarják a nulláról kezdeni annak a pénznek az összelapátolását, amit a ház eddig felemésztett. A KÉK készítette az NKA tetőfelújítási pályázatára a ház műemléki rekonstrukciójának engedélyezési tervdokumentációját és a nyertes pályázatot, amiből 4,5 millió jött be, és amire az önkormányzat a múzeumon keresztül további kétmilliót bocsátott rendelkezésre. Mivel alapanyagokat - például a födém komplett aljzatbetonját - a gyártótól szponzorációként ingyen tudtak szerezni, jutott pénz a tetőszigetelésen kívüli többletmunkákra is. Ugyanez volt a helyzet a mellékhelyiségek, illetve a komplett villamos rendszer beépítésénél: az önkormányzattól kapott kétmillióból jóval kevesebb munkára futotta volna. Állításuk szerint csak a tervdokumentáció értéke kamarai áron 8,5 millió forint, ehhez jön még, amit szponzorációban, támogatások megszerzésében, "fizikai és szellemi apportként" a helybe beletettek.
Fényi "a mítoszteremtésre és nyomásgyakorlásra" alkalmas ráfordításokat nem ismeri el. Ezzel szemben azokra a valóságos milliókra hivatkozik, amiket a múzeum költött az épületre, és amiket szerződések és számlák igazolnak. Mivel intézményi vagyonkezelőként nem is lehetett volna más a szerződő fél, a vita valójában ott van, hogy a pénzeket vagy akár a kivitelezőket ki "hajtotta fel". Fényi szerint - a tetőszigeteléses közös pályázaton kívül - semmi nem teljesült abból az ígéretből, hogy a KÉK segít forrást szerezni az épület felújításához. A szimbiózisnak is csak az árnyoldalát tapasztalta: előfordult, hogy kiszállt a rendőrség az éjszakába nyúló rendezvényeken okozott zaj miatt, az ÁNTSZ kifogásolta az alkoholárusítást, a vendégek pedig többször is kárt tettek a berendezésben, amiről rendőrségi feljegyzés is készült. Az igazgató azt is nehezményezte, hogy a KÉK bérbe adja az ingyen átadott helyiségeket.
Finta szerint csak szolgáltatásokért kértek pénzt (promóció, rendezvényszervezés, catering stb.), a belépődíj vagy a rendezvények befogadása pedig ahhoz kellett, hogy megpróbálhassanak nemcsak szakkörként, hanem intézményként is működni. Fényi szerint a KÉK zavarta a Róth működését, amire az igazgató a tavalyi múzeumok ünnepét hozta fel példaként; ekkor hiába kérte az alapítványt, hogy "az év bármely napján rendezzenek programot, de ne a Múzeumok Éjszakáján, mert ők nem múzeum", nem hallgattak rá. Ezért úgy döntött, hogy ki sem nyit, mert a KÉK elnyomta volna az emlékház "meditatívabb programját". Az igazgató azt sem tekintette barátságos gesztusnak, hogy Finta egy 15 évre szóló bérletiszerződés-tervezetet tett le az önkormányzat asztalára. "Engedd be a KÉK-et, és kiver a házadból" - összegzi a történteket Fényi. Fintáék szerint a múzeum igazgatója nem volt felkészülve arra, hogy a KÉK ennyi embert fog vonzani, és a szakmai értéke helyett inkább csak a kellemetlenségekre figyelt oda, pedig ők többször felajánlották segítségüket közös programok lebonyolításához.
Tavaly májusban hangzott el először, hogy idén márciusban költözniük kell, mert megkezdődik a rekonstrukció. Miután azonban Hunvald azt mondta, hogy nyugodtan szervezzék a 2008-as programot, nem estek pánikba. A polgármester véleménye néhány hete változott meg, amikor már ő is úgy ítélte, hogy a Róth-örökösök akaratának megfelelően ideje elkezdeni a műhelyépület felújítását. Mivel a KÉK-et is szeretné a kerületben tartani, felajánlotta a szintén műemléki védettség alatt lévő Csányi utca 5-öt, ami azonban teljesen felújítatlan, és alkalmatlan száz-kétszáz fős közönség befogadására. Fegyverneky Sándor országos főépítész a Narancsnak felvetette a VÁTI Budafoki úti tervtárát, amely a Műszaki Egyetemhez is közel van, és különösebb beruházási cél nem akadályozná a hasznosítást. Más titkos ötlethez hasonlóan azonban kérdéses, mennyire reálisak a költözés feltételei, és hogy mi lesz a KÉK-kel, a házba tett apportjukkal meg a leszervezett programokkal.
Húsz hónap alatt
A KÉK konferenciákat szervezett (az ipari örökségről, a városi infrastruktúra-építészetről, fenntartható építészetről), fesztiválokat (MuzÉj, Szimbiózis Antropológiai Fesztivál), vitapartikat (Urban Lounge a Holland Építészeti Intézet, a NAI közreműködésével), építészeti túrákat, mérnököknek és építészeknek szóló továbbképzést, kiállításokat, installációkat, bemutatókat és filmklubot. Fiatal, feltörekvő és már befutott építészeket hozott Magyarországra. Számos nemzetközi intézménynyel felvette a kapcsolatot, a KÉK lett például a hivatalos magyarországi gyűjtőintézménye a közép-európai építészeti online adatbázist (CEDARCH) kezelő, bécsi székhelyű nextroom.at-nek. Hazai partnerszervezetek is szívesen tartják programjaikat a KÉK-ben; nem egy jelentős építőipari cég tartott igényt a szaktudásukra. Látogatószámuk 2007-ben meghaladta a tízezret, különböző pályázatokon csak a programokra összesen 21,5 milliót sikerült nyerniük, és támogatóként több cég is melléjük állt. (www.kek.org.hu)
