Emlékeztetőül: a Mammut bevásárlóközpontok fejlesztőjeként ismert Kenyeres Sándor és jobbkeze, Takács Ernő közel tíz éve dédelgetett álma a "magyar Szilícium-völgy" megvalósítása a Zsámbéki-medencében. A 2003-ban, huszonöt éves kibontakozási idővel meghirdetett tudáscentrum a nyugati példákhoz hasonlóan az élvonalbeli innovatív technológiai ágazatok képzési, fejlesztési potenciálját koncentrálná. Eddig nem minden az elképzelések szerint alakult. Mindenekelőtt földre, tőkéstársakra és persze partnerekre van szükség. Kapóra jött, hogy az Orbán-kormány éppen úgy és akkor privatizálta a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság Rt.-t, és a későbbi, részben ciprusi hátterű Talentis Rt. annak 4200 hektárján indíthatta el a fejlesztéseit. Igaz, a tervekkel ellentétben magát a földet csak haszonbérletbe szerezhette meg, mert a reménybeli földcsere elmaradt. Így a fejlesztések a gazdasággal együtt (illetve másként) megszerzett ingatlanokon kezdődtek meg - eddig két ipari csarnok formájában. A 12 milliárd eurós program egyik fő tőkéstársának az államot képzelték, amely az uniós forrásokat is beleértve a költségek egynegyedét biztosította volna. A 2002-es kormányváltás közbejöttével ebből semmi nem lett.
Tőr a zöld szívbe
"Elhibázott döntés volt ipari csarnokkal indítani a programot" - tartja ma Gauder Péter, aki 2006 őszén hagyta ott a Talentisnek dolgozó tanácsadó céget egy fővárosi urbanisztikai társaság, a Studio Metropolitana ügyvezetői székéért. A magyar Szilícium-völgy első kapavágása Herceghalom határában, a "Magyarország legnagyobb logisztikai központjaként" hirdetett Agrogate építésén történt 2005 novemberében; az eseményen Kóka János gazdasági miniszter és az MTA elnöke is megjelent. Noha Kenyeresék sosem mondtak le a földtranzakcióról, nem is várhattak a végtelenségig. Ezért új forgatókönyvet kellett írniuk, amely gyorsan megtérülő projektekkel is számolt. Látszatra még az eredeti alapján pergett a film, amikor 2004-ben, az Archinovum című kétfordulós nemzetközi ötletpályázaton keresték a tervezett funkciók ideális elhelyezését a térségben. Első díjat nem osztottak ki. A megosztott második helyre viszont két olyan terv került, amely világossá tette: a térség jövője szempontjából kívánatos, ha a települések, még ha a korábbinál sűrűbben lakott gyűrűként is, továbbra is egy zöld medencét ölelnének körül (the green heart - keresztelte el a holland pályázó). Mire azonban 2005 februárjában megszületett a pályázat eredménye, a valóság régen túllépett rajta. A herceghalmi településrendezési terv már 2004 decemberében, a zsámbéki módosítása pedig 2005 júniusában készült el, s e kettő tette lehetővé, hogy az Agrogate beruházása - a zöld szív közepében - elindulhasson.
A Talentis területi igényeinek ekkor már akadtak szocialista támogatói is. Ez a budapesti agglomerációs törvény (Bartv.) 2005-ös parlamenti tárgyalásakor derült ki. A Pest megyei zónában távlatosan fejlesztésre szánt (mint említettük, nagyrészt állami) termőföldet sürgősen át kellett soroltatni fejleszthető területté, hiszen a törvény öt évre korlátozza a települések mozgásterét. (Ez egyébként csak a szándékot tükrözi, építési jog nem jár vele.) Úgy 1800 hektár átsorolása mellett a parlamenti vita során a Puch László vezette gazdasági bizottság állt ki. "A Talentis Program nemcsak a kistérségnek, hanem a közép-magyarországi régiónak és a közép-dunántúli régiónak is kiemelt fejlesztési programja, megvalósítását valamennyi politikai párt és a Magyar Tudományos Akadémia is támogatja" - érvelt a párt pénztárnoka egyik módosító indítványában. A nagy földigényből Keller László szocialista országgyűlési képviselő a zárószavazás előtti módosító indítványával faragott vissza. Érvei szerint - melyeket Schnaider László herceghalmi polgármester levele is erősített - a Talentis programja megalapozatlan, és nem vág egybe az egyes települések érdekeivel. Szántó János, a Zsámbéki-medence Regionális Területfejlesztési Társulás (Zsámert) elnöke, Bicske szocialista polgármestere, 2006 óta az Országgyűlés gazdasági bizottságának a tagja viszont a Talentisről kedvező cikkeket író zsambekimedence.hu-nak azt nyilatkozta, hogy meg kell érteni a befektetőket is: egy dolog a vízió, s másik a piac. Az Országgyűlés végül megszavazta Keller indítványát, a települések pedig a törvény elfogadása és hatálybalépése között két hónap időt nyertek arra, hogy módosítsák a szabályzataikat. A Talentis érdekében így is összesen 1400 hektárra mondtak áment.
Dobozkígyó
A helyiek a tönkrement kilátást is fájlalják; elég lepillantani a Nyakas-hegyről vagy a Páty-Zsámbék útról a völgybe - mondják. Ez azonban nem sarkallta tettekre a híresen erős érdekérvényesítő Zsámbéki-medence Tájvédelmi Egyesületet, amelynek alelnöke, a pátyi önkormányzati képviselő Zsarnóczay István úgy látja, "értelmetlen felemelni a szavunkat, ha a jogszabályok között nem tudjuk kezelni az ügyet - és ez még mindig jobb, mint egy vegyianyag-raktár".
Az Agrogate mellett a DAF nehézteherautó-gyár régiós alkatrész-elosztó központja is épül, s a szomszédban maga a gyár is telepet létesít - legalábbis így tudja Szénási Zsolt, a Talentis fejlesztési igazgatója, dacára annak, hogy a DAF nemrég kinevezett magyarországi igazgatója, Csobó Péter ezt cáfolta nekünk. Ami biztos: a DAF eddig egy 33 hektáros területet vásárolt a Talentistől üzletrész formájában 3,8 milliárd forintnak megfelelő euróért - olvasható a cégbíróságon fellelhető szerződésben.
A bővülő Agrogate-telep és a DAF mellett további százhetvenhét hektárt soroltak át, immár az állami vagyonból. Ám a településtervezők fogalmai túl rugalmasak ahhoz, hogy az övezetátsorolásokból megjósolhassuk, miként épülnek majd be a területek. Az alkatrészelosztó központ történetesen vegyes központi övezetben valósul meg, amit a szakszótár kereskedelmi, szolgáltató, oktatási, vendéglátó tevékenységekkel jellemez. Az Agrogate gazdasági-kereskedelmi-szolgáltató funkciót takaró övezetmegjelölése pedig csakúgy megfelel a nagybani piacnak (aminek eredetileg szánták), mint annak, ami végül lett: a Tesco, a Kühne & Nagel és a Raksped raktára. Így csak a települések terveinek ingatag övezetbesorolására hagyatkozhatunk: az M1 zsámbéki szakasza újabb gazdasági fejlesztésre szánt zóna mentén halad, s alig lépjük át Fejér megye határát, a 400 hektáros mányi területet keresztezzük. Ennek háromnegyede Talentis-érdekeltség, noha csak egy húszhektáros terület van a kizárólagos tulajdonukban. Távlatilag a DAF-hoz tartozó motortesztközpont lehet a tulajdonos vagy a bérlő. Aki a térképre pillant, az az autópálya hét kilométeres szakaszán belül nagyjából 700 hektárnyi területre a most csak Biatorbágyig tekergő, raktárakból, irodákból és logisztikai központokból álló dobozkígyó folytatását képzelje el.
Csodaország
A Talentis tudás- és szabadidőközpontját a tervek szerint 2008-ban kezdik építeni. Herceghalom lesz a tudásrégió centruma: kétszeresére duzzadt lakossággal, szolgáltatásokkal, egyetemmel, inkubációs központtal, lakóparkkal, szállodával, modern településközponttal - legalábbis így képzelik. Herceghalom a Metternich-uradalom egyik majorságából vált az állami mintagazdaság központjává; közigazgatásilag 1990-ben függetlenedett Biatorbágytól. A község a hetvenes években az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Intézet európai szintű fejlesztéseivel (folyékonyműtrágya-előállítás, a Hungahib nevű hibridsertés kinemesítése, illóolajaroma-feldolgozás) lett híres. Õslakosai már húsz-negyven évet is lehúztak a gazdaságban, amikor az erőszakos privatizáció kirántotta alóluk a megélhetést. Most pedig a Talentis ajánlja Herceghalomnak az européer jövőt. "Ez a térség fejlődésre van ítélve" - tárja szét a karját Schnaider László polgármester, aki mindvégig állta a sarat Takács Ernőékkel szemben. "Voltak kemény időszakok. De még mindig kisebb a kockázat a település számára, ha egyetlen fejlesztővel van dolga, mint ha többel."
A Talentis új várost épít Herceghalmon. Az itteni beruházások értéke csaknem 16 milliárd forint. Az MKB javára - amely már a Mammutnak is bizalmat szavazott - ennek megfelelő értékű jelzálogjog lelhető fel az érintett ingatlanok tulajdoni lapjain. Az üzleti park (Talentis Business Park - TBP) 55 hektárt tölthet meg, ebből jelenleg csak az egykori takarmánykezelő és a szárítóüzem 10 hektáros területe a társaság tulajdona. Tőkéstársként a Budaörsi Innovációs Park (ISC) száll be a TBP-be, amely három éve nemcsak ingatlanfejlesztéssel, hanem innovációs tevékenységek inkubálásával, továbbá kis- és középvállalatok nemzetközi piacra segítésével is foglalkozik. A magánbefektetők által létrehozott ISC gyakorlatilag az egyetlen társaság ma Magyarországon, amely a piacképes innovatív ötleteket - ágazattól függetlenül - a teljes innovációs láncon végigkíséri: a pályázati támogatástól az infrastruktúra biztosításáig és az üzletfejlesztésig. Noha az ipari park Budaörsön betelt, Polgárné Májer Ildikó ügyvezető elsősorban az inkubációs tevékenységgel szeretne Herceghalmon megjelenni.
Herceghalomtól egy-két kilométerre, már Etyek külterülete a szabadidős és oktatási, k+f aktivitások kiszemelt helyszíne. E domboktól relatíve távol bővül az ország leggazdagabb embere, Demján Sándor Korda Stúdiója. (Demján vagyonát 260, Kenyeresét 11,5 milliárdra taksálja a Napi Gazdaság 2007-es százas toplistája.) Mindkettejüket ismerő forrásaink szerint nem zavarják egymás vizeit. A környéken uralkodó egyik vélemény az, hogy Demján "kitalálta és megcsinálta a filmstúdiót, Kenyeres viszont kiszámíthatatlan, máig nem tudni pontosan, mire készül". Szénási Zsolt fejlesztési igazgató szerint viszont a következőkre: a Richárd-major területén The Park fantázianéven futó 660 hektáros (hat és fél városligetnyi) szabadidőpark lesz. Az Erick van Egeraat építésziroda tanulmánytervén egyebek közt egy termálforrásra épülő vízi témapark, Lego park, egy gigantikus Csodák Palotája, Hungarikum park és golfpálya látható. Volt szó az ország borait bemutató skanzenről is, de ez a saját nedűikre büszke etyeki gazdáknál kiverte a biztosítékot. A hat szállodával, parkerdővel ellátott leendő szabadidőpark akár egy hétre is itt tartaná a vendégeit.
A közeli dombtetőn meghúzódó Dávid-major ma is lakott terület, de a részben nyomorult körülmények között élő helybéliek csak novemberben, a földhivataltól kaptak értesítést arról, hogy kutatóközpont létesül körülöttük - és jól sejtik, hogy a beruházáshoz az ő ingatlanjaikra is szükség lesz. Ezen a kétszáz hektárt érintő területen létesül a jövő egyetemi campusa, kutatás-fejlesztési központja, ahol két űrtechnológiában járatos cég lehet az első két fecske. Egyikük, a Bonn Magyarország Kft. nemcsak az űrtechnológiát hozná ide az újpesti telephelyéről, hanem ún. kompetenciajoggal is rendelkezne, hogy biztosíthassa a leendő high-tech park színvonalát. Bár a Népszabadság ősszel megírta, hogy bizonytalan, költöznek-e, a cég igazgatója, Solymosi János szerint komolyak a szándékaik, noha könynyebb lenne a dolguk, ha a pályázati források legalább az infrastruktúra-építés költségeit biztosítanák.
Maghasadás
A Talentis egyik alapproblémáját ugyanebben látja Mészáros László, a Talentis University Oktatásszervező Kht. ügyvezetője, aki a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) résztulajdonosa is. A BKF kiköltözéséről ugyan szó van, de kollégium, elővárosi vasút, belső utak, szolgáltatások híján ez legfeljebb távlatos elképzelés. Az eddig akkreditált és ebben az évben akár el is induló képzések - innovációmenedzsment, urbanisztika, hardvermérnök - szerinte új épület nélkül is kitelepülhetnek. Az általános felnőttképzésnek viszont csak akkor van értelme, ha a helyben újonnan létrejövő munkaerőpiac, azaz a betelepülő vállalkozások igénylik azt - ha pedig így alakul, akkor akár egy golfpálya is jól jöhet. Ideális esetben - lásd még: Elmepark - a program szereplői egy helyi hálózatban kapcsolódnak össze: egy-egy speciális szakterületen a szakemberképzéstől a gyártásig minden kéznél van.
A Talentis jelenlegi üzleti modellje szerint a program elsődleges forrásait az üzleti projektek - mint az Agrogate vagy a DAF - biztosítják, amelyek nyereségét részben visszaforgatják a Talentis "szoftvereit" megtestesítő szakmai programokba. A csatlakozó szakmai befektetők projektjeihez a társaság önerővel és ingatlannal járul hozzá. A Talentis azonban még "keresi azt a nagy dobást" - mondja Takács Ernő -, amivel tényleg tudástérséggé válhat a Zsámbéki-medence. Ezért ajánlottak fel száz hektárt Mányon az Európai Spallációs Neutronforrás (ESS) számára, amiről 2003 óta folytattak tárgyalásokat a koncepció gazdájával, Mezei Ferenccel és a Budapesti Neutronkutató Központ kutatási igazgatójával, Rosta Lászlóval. Az ESS lehetséges magyar helyszínére a gazdasági tárca végül pályázatot írt ki 2007 elején, melyen a Talentis lemaradt Debrecen és Székesfehérvár mögött (december elején derült ki, hogy Magyarország Debrecent viszi a versenybe a svédekkel és a spanyolokkal szemben). Egy ideig szintén ígéretesen alakult a Galambos Józseffel, a Motorola volt ügyvezetőjével és Kapolyi László szocialista nagyvállalkozóval tervezett információtechnológiai üzlet. A nyilvános adatok szerint a Talentis Eurosoft Zrt. a vakok és gyengénlátók speciális igényeire ügyelő személyi helymeghatározási eszközt tervezett a piacra dobni. Ebbe Kapolyi László cége, a System Consulting tízmillió forintnyi részvény erejéig szállt volna be, ám a pénzt már nem fizette ki - az eocénprogramból, az orosz államadósság lebontásából és az ukrán villamosáram-importból ismert szocdempárti elnököt elnyelte a köd. Galambos szerint - aki ezt követően a Talentis Zrt.-nek és a Kenyeres Sándor által ügyvezetett ciprusi IGN-nek értékesítette a részvényeit - nem Kapolyin múlt a dolog, hanem a koncepció vált okafogyottá. (Kapolyi nem reagált a megkeresésünkre.)
A Talentis az uniós forrásokból sem részesült eddig, de szívesen hivatkoznak arra, hogy a gazdasági bizottság 2004-ben és 2007-ben is kedvezően nyilatkozott róluk, amikor prezentációra járultak elé. Ez nem befolyásolta az Új Magyarország Fejlesztési Tervre (ÚMFT) benyújtott 38 milliárd forint uniós forrásigényű kiemelt projekt megítélését, amihez tizenhatmilliárd önerőt vállaltak. A "Talentis Magprojekt" tervét nem is zsűrizték, mert - hangzott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség indoklása - "régiós határokon ível át, és nincs mögötte tárca kezdeményezése" (az újabb fejleményekről lásd a Remények című keretest). Vagyis Kenyeresék minden korábbinál jobban rászorulnak a helyi önkormányzatok által elérhető forrásokra - a 2007. december 5-én az M1 autópálya 21-es kilométerkövénél tartott "projektmustrán" a projektek helyett a pályázati lehetőségekről s módszertanukról okították ki a polgármestereket és a képviselőket. A pályázatok egyébként kritizálható logikája itt is a közigazgatási határokkal, s nem a régiókon átívelő igényekkel vág egybe. Az uniós településfejlesztési Leader-programra 2005-ben még bárki pályázhatott, második szakasza viszont már kizárja a budapesti agglomerációt. A közoktatási infrastruktúra-fejlesztési forrásokból egyetlen régió sem csoportosít számottevő összegeket egy csonka térségbe.
A kormányzati szereplők hajthatatlansága miatt a program vezetői sokatmondóan vonogatják a vállukat: "A kormánynak fel kellene ismernie, hogy a Talentis Magyarország jövőjét képviseli." Addig is - gondoljunk egyébként bármit is a földszerzési akciókról és a tudásvölgyeszméről - jelentős külső források híján magának a programnak kell kitermelnie a pénzt. Így szaporodnak a dobozvárosok és cserélnek gazdát az infrastruktúrával felértékelt ingatlanok. Noha a Zsámbéki-medence többé nem változik vissza dús pannon völggyé, a program idővel megérdemelne egy új fantázianevet.
Mesterterv
Magyarországon nincs még kialakult gyakorlat a nagyobb léptékű, közigazgatási zónákon átívelő fejlesztések tervezésére. Gauder Péter ezért a Nyugat-Európában bevett ún. mesterterv elkészítését javasolta a Zsámbéki-medencével kapcsolatos elképzelések összehangolására, amit az Archinovum ötletpályázat egyik első helyezettje, a holland Roeleveld Sikkes Architects készített volna el. A mesterterv - amivel egyébként nem jár törvényi kötelezettség - a térség fejlesztésében érintett szereplők szándékait tükrözi, tájékozódásukat segíti. Hiányában csak a fejlesztő láthatja át, mi készül a területen. Noha a Talentis-irodában található egy mesterterv néven futó vázlat, annak újabb költségeket igénylő, szakszerű elkészítésére már nem került sor.
Kételyek
A nagy beruházásokat mindig viták kísérik, ez alól a tudásalapú régiófejlesztés talentises modellje sem kivétel. Lehet, hogy sosem tudjuk meg, ki tippelt jól. Gauder Péter, aki olyan kutatás-fejlesztési és innovációs lehetőséget érzékelt Magyarországon, aminek a gyakorlati feltételeit sem szaktudásban, sem helyigényben nem tudják kielégíteni a nagy egyetemek - s aki szerint egy, az igényekre gyorsan reagáló, fővároshoz közeli centrum képes lehetett volna rá? Esetleg a négy évvel ezelőtti szkeptikusok (például Baráth Etele, a Medgyessy-kormány uniós forrásokért felelős államtitkára vagy Schneller István, Budapest volt főépítésze), akik úgy látták, hogy a Talentis a budapesti tudásközpontok elől szipkázza el a lehetőségeket, ráadásul egy infrastrukturálisan erre felkészületlen zónába?
Bár Kenyeresék 2003-ban a Corvinusszal, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel és akadémiai kutatóintézetekkel is tárgyaltak (akár komplett karok, intézetek kiköltöztetéséről is), eddig egyetlen intézmény sem nyomta meg a start gombot - így a Talentis nélkülük, üzleti alapon rugaszkodik neki bizonyos speciális képzések elindításának. "Egy ingatlanberuházás lehet zöldmezős, de a semmiből nem lesz szellemi tőke" - tartja ma Magyar Bálint fejlesztéspolitikai államtitkár, aki 2003-ban oktatási miniszterként a felsőoktatás magántámogatásának lehetőségét látta a Talentisben.
Remények
Takács Ernő jelenleg három tényezőtől reméli a fordulatot. A kiemelt projektet átdolgozva újból benyújtották az NFÜ-nek, amiben tizennégy program - beleértve az infrastruktúra-fejlesztéseket is - szerepel. A szakmai programok közül kettőről érezték úgy a Talentis vezetői, hogy már a nyilvánosság előtt is beszélhetnek róluk. Az egyik a főszövegben is említett etyeki Aerospace City, avagy űripari technológia- és tesztközpont; a magyar űrtechnológiai kutatói műhelyek a végszerelési és tesztelési folyamatokat eddig csak hatalmas költségek árán, nyugat-európai központokban tudták elvégezni. A Bonn Magyarország az etyeki centrum első, 2,2 milliárdos költségvetésű szereplője, partnere az e területen legnagyobb nemzetközi játékos, a müncheni IABG. A másik reményteli projekt az Elektronikai Tervező és Kompetencia Központ, aminek ötletével több, a piacon egyébként egymással rivalizáló cég - Intel, Ericsson, Mentor Graphics - találta meg a Talentist. A Talentisszel közösen létrehozott konzorcium, amelybe a Bonn Magyarország is beszállt, egy képzési űrt szeretne betölteni a mikroelektronikai tervezés területén, amely a szintén a Zsámbéki-medencébe tervezett hardvermérnökképzésen végzetteket is ellátná speciális ismeretekkel. Gacsal József, az Intel Hungary üzletfejlesztési igazgatója szerint számos nemzetközi cég megtelepedhetett, vagy itt maradhatott volna Magyarországon, ha ezek a speciális tudások rendelkezésre álltak volna. A program becsült költsége százmillió forint; mindkét projektnél a magyar kormányzat hozzájárulása jelentené a döntő lökést, bár nélküle is zajlik az üzleti alapú előkészítésük.
A cikk elkészültét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet Oknyomozó programja tette lehetővé. Az Oknyomozót a Trust for the Civil Society in Central and Eastern Europe támogatja. A cikk teljes verziója elérhető a www.oknyomozo.hu weboldalon.
