Július közepén a Televíziók és Rádiók Európai Szövetségének (EBU) elnöke levélben hívta fel a magyar kormányfő figyelmét arra, hogy a Magyar Televízióban a politikai függetlenség és a professzionális működtetés minimális feltételei sem adottak; ezek tekintetében egyetlen uniós tagállamban sem olyan rossz a helyzet, mint Magyarországon. A levél tartalma augusztus végén szivárgott ki, és a sajtóban akkortájt kezdtek hivatkozni Olaf Steenfadt, az MTV elnöki tanácsadója nemzetközi szervezeteknek (a német Bosch Alapítványnak, az EBESZ-nek, az EBU-nak) küldött jelentésére, melyből lapunkban jelentek meg először részletek. (Lásd: "Elég lenne elővenni a médiatörvényt", Magyar Narancs, 2006. június 8.) Különösen azt a passzust idézték, mely szerint felmerül a gyanú: a külső gyártásban készült produkcióknál a producerek valamennyi pénzt visszacsorgathatnak a hozzájuk közel álló pártnak vagy politikusnak. Noha Rudi Zoltán, a köztévé elnöke később elmondta, hogy ez ma már nem téma, és csak a 2001 előtti időszakra volt jellemző, a Magyar Nemzet érdemben nem cáfolt információja szerint az egyik kuratóriumi ülésen a tévéelnök hasonló nyomásgyakorlásra hozott aktuális példát.
A lényegről, hogy a köztelevízió finanszírozásának függetlensége megoldható-e a médiatörvény kétharmados parlamenti többséget igénylő átalakítása nélkül, kevés szó esett. (Steenfadt szerint ehhez csak a televíziókészülék üzemben tartási díját kellene újragondolni, amit a Medgyessy-kormány 2002-ben, választási ígéretéhez híven, eltörölt.) Amikor pedig a köztelevízió költségeinek auditálására létrejött, tartományi szinten felelős német illetékes hivatal (KEF) vezetője, Rainer Conrad Magyarországra jött, hogy újságírók előtt mutassa be a német finanszírozási modellt, a hírekben már csak az volt az érdekes, hogy kinek a meghívására érkezett. Hogy Rudi Zoltán és a tanácsadója teregeti a szennyest.
Pedig az alapprobléma nem új. A Magyar Televízió pénzügyi helyzete a médiatörvény megszületésének tizedik évfordulóján bizonytalan, működése alulfinanszírozott. Szeptember elsejével lejárt a köztelevízió két évvel ezelőtt - kormánygaranciával - felvett négymilliárdos hitele. Az évek óta tavaly először a saját pénzügyi keretein belül gazdálkodó köztelevízió önerőből képtelen a tőke visszafizetésére. A likviditáson átmenetileg az is segítene, ha a kormány időben átutalta volna a nemzeti audiovizuális könyvtárnak (NAVA) átadott televíziós archívum után járó esedékes éves részletet; a múlt évben ez a tétel tette lehetővé a működést. Erre viszont eddig nem adta áldását Hiller István oktatási és kultuszminiszter, és tudomásunk szerint a hitelt sem vállalta át a tévétől a pénzügyi kormányzat. Ha mindehhez hozzávesszük azt
a nyolcszázmilliós áfatartozást,
amit a köztévének az archívum eladása után kellett volna befizetnie a költségvetésbe, máris összejön az a kilencmilliárdos hiány, ami azonnali tőkepótlást tenne szükségessé.
A Magyar Televízió az elmúlt két hónapban felvette a kapcsolatot a fő közjogi méltóságokkal - a Miniszterelnöki Hivatallal (MEH), az államfői hivatallal -, továbbá Rainer Conradot összehozta az Állami Számvevőszék vezetőivel, hogy együtt süssenek ki valamit a közmédia pénzügyi átvilágításának dolgában. Kilátásba helyezte azt is, hogy ha nem sikerül megoldani a tévé normatív, független finanszírozását, a médiatörvény megsértése miatt panasszal fordul az Alkotmánybírósághoz.
A Népszabadság augusztusban a kormány állítólagos szanálási terveiről írt, miszerint kormányzati biztost neveznek ki a köztévé élére, majd a főadót beolvasztják a helyenként kimutathatatlan nézettségű, viszont szolid gazdálkodást folytató Duna Televízióba. Kormányzati forrásaink egy bő hónappal később egyöntetűen kapitális baromságnak és álhírnek nevezték a fölvetést, mondván, hogy a médiatörvény megváltoztatása nélkül a fúziót eleve lehetetlen kivitelezni, továbbá egy méreténél, gyártási kapacitásánál, nézettségénél nagyságrendekkel kisebb tévébe képtelenség bevinni egy nagyobbat.
Az ORTT szeptemberben csak némi hezitálás után volt hajlandó meghosszabbítani a köztévé egy hónappal később lejáró műsorszolgáltatási jogosultságát, akkor is csak úgy, hogy az MSZP és a Fidesz delegáltjának egyaránt voltak fenntartásai. A Narancs értesülése szerint egyes szocialista körök a volt gazdasági alelnököt, Pinke Györgyöt látták volna szívesen "a tévé rendbetételénél", aki Ragáts Imre távozása után ügyvezető alelnökként egyszer már irányította az intézményt, de 2004 szeptemberében épp Rudi Zoltán nem hosszabbított vele szerződést.
A tévé szeptember 18-19-i ostroma aztán megmerevítette az addig bizonytalan status quót. A politikai establishment egyértelműen bűncselekményként értékelte a tévé előtti villongásokat, igaz, a jobboldalon egyesek úgy vélték: Rudi megelőzhette volna a bajt, ha kiküld a székház elé egy operatőrt, és rögzíti a tüntetők követeléseit. Amikor az elnök egy másnapi sajtókonferenciáról kivezettette az ostromról forradalmi hangulatban (ámde élőben) közvetítő Hír TV munkatársát, a kommentárok már nagyrészt politikai rokonszenveik alapján értékeltek. A randalírozás után Rudi helyzete megszilárdult, a személyét támadók (akik egy korábbi HVG-beli nyilatkozata szerint épp azok, akik pénzelosztó központnak használnák a tévét) hangja elhalkult.
Azt viszont Rudi kritikusai is elismerik: annak, hogy Magyarországon jó köztelevíziót lehessen csinálni, nem a mindenkori tévéelnök a legnagyobb akadálya, hanem a köztelevízió alulfinanszírozottsága és a modern gyártóbázis hiánya. A médiatörvény a közmédiumok finanszírozását úgy határozta meg, hogy a relatíve alacsony költségű Magyar Rádiónak és a tematikus Duna Televíziónak a készülékek üzemben tartási díjából szűkös, de elegendő bevétele származott, a köztévére eső rész viszont mindig jóval kevesebb lett a szükségesnél. Kozák Máton, az MTV Közalapítvány kuratóriumának szabaddemokrata delegáltja szerint ennek oka döntően nem abban rejlett, hogy itt többet loptak (bár nominálisan az elmúlt 10 év alatt több mint száz százalékkal csökkent a köztévé bevétele, mégis sugároz), hanem nyilvánvalóan irreális az elosztási képlet, s ezen az elmúlt tíz évben a pártok nemigen akartak változtatni. A normatívából 40 százalékot kap a Magyar Televízió, 28-at a Magyar Rádió és 24-et a Duna. Egy példával illusztrálva: ez olyan, mintha az RTL Klub csak negyven százalékkal több pénzből gazdálkodna, mint mondjuk a Sláger Rádió. Ha nagy volt a baj, a költségvetés az utolsó pillanatban mindig kisegítette a televíziót. Miután a Medgyessy-kormány a tévédíjról lemondott, ma ez a rész is az adófizetőket terheli. Az uniós csatlakozást követően viszont vitathatóvá vált az MTV Rt. állami finanszírozása, hiszen az EU-ban tilos a gazdasági társaságok és tevékenységek direkt állami támogatása - kivéve azokét a közszolgálati feladatokét, amiket a közösség meghatároz. Márpedig a Magyar Televízió esetében a médiatörvény a nonprofit közalapítványi formát a profitorientált részvénytársasági formával vegyítette; az intézmény üzleti működését a gazdasági törvény szabályozza. Azaz nem fordulhat mínuszba a tőkéje - miközben az államnak elvben nem volna szabad beavatkoznia. Ha a társaság nem tud fizetni, akár fel is számoltathatja valamelyik hitelezője.
Tavaly a köztelevízió mintegy 18,5 milliárd forintból működött, ebből 10,5 milliárd volt az üzemben tartási díjként számon tartott normatív bevétel, a többit pedig különböző indokokkal kapta. Az infrastrukturális fejlesztéseket szolgáló reorganizációs programmal, illetve a NAVA-programmal a köztévé "legális" bevételekhez juthatott. Amúgy folyamatos vagyonvesztéssel fizet a túlélésért: archívumával is sokkal előnyösebben sáfárkodhatna, ha nem kényszerülne arra, hogy az eladásból finanszírozza a működését, s a székházvagyont is lényegében felélte már.
A köztévével foglalkozó számos írás megállapította: a finanszírozás jelenlegi rendszerében benne van a zsarolhatóság elvi lehetősége. A pénzek egy része
nem kiszámíthatóan
érkezik: a köztévé 2004-ben nem tudta, hogy a közmédiumok reorganizációjára szánt tízmilliárdból mennyit kap, ahhoz mikor és hogyan jut: havonta, év közben vagy csak a következő év január elsején. Tavaly a rendszer már kiszámíthatóbb volt, de szigorodott a korábban puha költségvetési korlát.
Kozák Márton szerint a köztévé szempontjából valójában mindegy, honnan kapja a működéséhez szükséges pénzt, ha az elegendő. "Egy ponton túl civilizációs kérdés, hogy egy kormány visszaél-e a jogszabályi lehetőségekkel. Fölülmúlhatatlan ostobaságnak tartom az üzemben tartási díj átvállalását, hiszen ezzel szükségtelenül megnövelték a költségvetés kiadásait, négy év alatt közel 100 milliárd forinttal, ugyanakkor az inflációval felszorzott díj minden hónapban pontosan megérkezett a közmédiumok számlájára. A kormány soha semmilyen feltételt nem szabott, nem zsarolta sem Kondort, sem Rudit, sem mást. Az MTV problémáját nem oldaná meg a visszaállítás, hiszen az üzemben tartási díjon túl most is minden évben kap az MTV hétmilliárdot."
Mandur László országgyűlési alelnök, az MSZP médiapolitikusa szerint sem sérti a közmédiumok függetlenségét, hogy nincsenek a költségvetési körön kívül. "A bíróságok vagy az Országgyűlés működését is az állami költségvetés finanszírozza, mégsem gondolja senki, hogy külön bírósági vagy parlamenti üzemben tartási díjat kéne szedni, különben elvesztik a függetlenségüket." Mandur szerint az MSZP alapvetően nem zárkózik el a kérdés megvitatásától: "Csak aztán ne jöjjenek azzal, hogy nem sikerült a díjakat behajtani, mint amikor 68 százalékos volt csak a fizetési hajlandóság, és utólagos támogatásra volt szükség" - emelte fel mutatóujját az alelnök.
Sarkady Ildikó, a MEH médiapolitikai főtanácsadója szerint a készülő nemzeti audiovizuális médiastratégia egyik leglényegesebb eleme a digitális átállás stratégiája. Kiemelten fontos ugyanakkor a közszolgálati hír- és műsorszolgáltatás új alapokra helyezett törvényi szabályozása. Ennek során meg kell határozni a közszolgálatiság EU-konform fogalmát, valamint a közszolgálati hír- és műsorszolgáltatók uniós szabályozással és gyakorlattal összhangban álló finanszírozását is. A jelenleg hatályos szabályok értelmében a magyar kormány feladata a közszolgálati média jogi szabályozórendszerének kialakítása; a közszolgálati hír- és műsorszolgáltatók ugyanis az általuk kidolgozott, a saját tulajdonosi testületük és az Országgyűlés illetékes bizottsága által jóváhagyott üzleti terv, illetőleg költségvetés szerint működnek. "A jelenlegi finanszírozás egy régi rendszer letűnt korszakát idézi, amely nincs tekintettel a megváltozott médiapiaci helyzetre és Magyarország uniós csatlakozására sem - mondta a főtanácsadó asszony. - A hazai médiaszabályozás megváltoztatásához azonban egységes politikai akarat szükségeltetik."
Kozák szerint a pénzügyi helyzet tartós javításához meg kell szüntetni a rendszerben a pazarlást: "Az, hogy egy tematikus csatorna működtetéséért 8 milliárdot fizessenek az adófizetők, vicc. Külön intézményt fönntartani ekkora költségvetéssel okafogyott. Ha a két tévéből egyet csinálna a törvény, az sokkal értelmesebb volna. A legjobb pedig, ha a három közmédium
egy szervezetben működne,
egy telephelyen, egy elnökséggel, egy kuratóriummal, egy főportással. De mivel a médiatörvényben nevesítve vannak az intézmények, a Duna és a Magyar Rádió különálló médium, csak törvénymódosítással lehet ezen változtatni, ami nem kormányzati hatáskör. Ahogy a szervezeti ésszerűsítés sem. A közmédiumok elvben megegyezhetnének egymással arról, hogy bizonyos tevékenységeket közösen végeznek. Ehhez nem is kellene törvényt módosítani, csak hát az eltérő érdekekkel ez nehezen hozható össze."
A tévé finanszírozásán kívül még a székházügy megoldatlansága kérhető a legkevésbé számon a tévéelnökön. Bár volt olyan forrásunk, aki megjegyezte, hogy az RTL Klub is konténerekben kezdte, és ha "Rudi kicsit tökösebb, saját maga is nézhetett volna valamilyen olcsóbb megoldás után". Reálisnak igazából mégis az tűnik, hogy az új gyártóbázis a kitalált pénzügyi konstrukciónak megfelelően vállalkozói pénzből valósuljon meg. A költözés a Szabadság térről ugyanis halaszthatatlan, hiszen az épületet a tulajdonos a jövő év tavaszától már piaci áron adná ki a Magyar Televíziónak - ami a tévét végképp csődbe vinné.
A törvény értelmében a Magyar Televízióban most az egyszemélyi vezetés elve érvényesül, miután az igazgatóság nem működik, és minden, az igazgatótanács illetékességébe utalt hatáskört az elnök gyakorolhat. A tévékuratórium és az ORTT legfeljebb a köztelevízió pénzügyi működését és a közszolgálati műsorpercek arányát méricskélheti. Az elvárásokról Kozák Márton a következőket mondta: "Az MTV előtörténete alapján nem volt olyan magasan a léc. Talán csak annyi, hogy ne lopjon, és ne legyen vállalhatatlan programming szempontjából se. Nehéz követelni, mert a legtöbbször már annak is örülünk, ha sikerül valakit megválasztani." Ez persze azt is jelenti, hogy az elnöki pályázat súlya "nem túl jelentős". De ha már valakit pajzsra emelnek, nehezen vehetik le, hisz a választási rendszerből következően macerás megegyezni egy új jelöltben. A kétéves lobbitanfolyamon professzionális érdekérvényesítést tanuló Rudi sem a pályázatba helyezte minden reményét, amikor hírigazgatói múlttal elindult elnökjelöltként. A szabaddemokrata delegáltnak mindenesetre nincs tudomása elnökváltó hangulatról, s a cserét nem is támogatná. Ráadásul aki ismeri a médiatörvényt, pontosan tudja, nem olyan egyszerű egyetlen közmédium elnökét sem leváltani - ennek belátásához elég felidézni a volt rádióelnök, Kondor Katalin esetét.
Szűk marok
Kozák Márton szerint Rudi alatt csökkentek a kiadási költségek, és ezt részben néhány külső gyártásban készült produkciós szerződés felmondásával érte el. A tévéelnök szüntette meg a Szinetár Miklós és Sipos József cégeivel kötött kontraktusokat, akik külföldi dokumentum- és játékfilmeket adtak el a televíziónak. Nem újították meg Galambos Lajos (Lagzi Lajcsi) és Hajdú Péter szórakoztató műsorok beszállítására vonatkozó szerződéseit, miután a szintén külső gyártásban készülő Krém című produkciót ma harmadannyiból hozzák ki, mint korábban a Névshowrt. Juszt László (A Tv ügyvédje) és Friderikusz Sándor (A szólás szabadsága) is bekerült a külső gyártásból belsőbe, még mielőtt a tévésztár viharos körülmények között tavaly elhagyta volna a csatornát. Ugyancsak kikerült a partnerek közül Oltványi Tamás, a Szféra TV producere, Jan Zolcer, a Duna TV Autonómia csatornájának volt produkciós igazgatója, Herendi János, a Leporello és az Éjszaka című műsorok producere, és Fásy Ádám. A Nap TV szerződését viszont az MTV Közalapítvány kuratóriuma annak ellenére meghosszabbította, hogy az csak 2007-ben futott volna ki.
Szó és tett
A kuratóriumnak a törvény értelmében a pályázatban szereplő tervek időarányos megvalósulását évente kellene ellenőriznie, de inkább formális vizsgálatról van szó. Bár Rudi egy májusi sajtótájékoztatón reklámmentes közszolgálati televíziót ígért, a pályázatban ennek még nincs nyoma, hiszen épp a saját bevételeket kívánta növelni a reklámidő értékesítésével. Az üzemben tartási díj visszaállításáról a pályázatban szintén nem esett szó, csak arról, hogy a normatívának ideális esetben fedeznie kellene a közszolgálati műsoridő költségeit. Három éven belül 5 csatornás médiacsoport kiépítését tűzte ki célul (Magyar Televízió mint nemzeti főadó; m2: kulturális rétegműsorok; Nosztalgia: archívum; Sport- és Demokrácia-csatorna). Ezek közül a választások előtt csak a közéleti csatorna indításáról hallhattunk, de forrás híján arra sem került sor. A pályázat úgy vélte, a köztévé elhanyagolta kulturális misszióját, amire érkezett is valamiféle válasz (például a Kultúrház az m2-n), de azokban a műfajokban, amiket a köztelevíziónak lenne kötelessége működtetni (hazai gyártású dokumentum-, játék- és mesefilmek, magyar irodalmi adaptációk), egyelőre kevés koncepciózus kezdeményezés történt.
Rudi elnöki pályázatában azt is vállalta, hogy széthúzza a vezetési piramist, és korszerű szervezeti mátrixot valósít meg, amiben minden felelősség az elnöké, de szükség van döntési jogkörrel felruházott alelnökökre, ügyvezető igazgatókra és főszerkesztőkre. A posztokat Rudi először nagyjából feltöltötte, de amikor felbomlott az elnök felkérésére a köztévéhez érkezett csapat, a második vonalat nem szervezte újjá. Rudi alatt különböző okokból sorra távoztak a tévé vezetői: Zsitnyányi Ágnes projektigazgató, Takáts Imre általános alelnök, Simon András műsorokért felelős alelnök, László Péter hírigazgató, Bence Ottó kulturális főszerkesztő és Hechtl István műszaki igazgató; a bevételekért felelős igazgató, Fischer András októberben hagyta el a televíziót. Egyébként többen, így Szinetár és László Péter nem vettek végső búcsút a köztévétől, hanem átkerültek kabineti állományba. A pályázat eredetileg négy alelnököt nevezett meg (program, marketing, gazdasági, műszaki), s belőlük a reorganizációs program benyújtásakor is "maradt" kettő. Idén azonban Rudi a műsorokért felelős alelnöki és az általános alelnöki posztot - elnöki utasítással - megszüntette. Ezt kormányzati és tulajdonosi körben is egyaránt kifogásolják, mondván: olyan nincs, hogy kivesz olyan tisztséget a szervezeti és működési szabályzatból, amit a médiatörvény nevesít.
