Röszkei Közkormányzóság: Csakazértisország

szerző
- boda-nyulasi -
publikálva
1999/24. (06. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Itt az ideje, hogy valahol végre lefékezzük az >>üdvözítőányzóság 1993 októberében született alkotmányának preambuluma. Almásy István elnök-tulajdonos tevékenységével a honi sajtó meglehetős terjedelemben foglalkozott: a miniállam-alakulatot leginkább egy hóbortos elme kisded játékaként írták le. Mivel pedig mi nagy barátai vagyunk a hóbortos elmék kisded játékainak, nem is lehetett kétséges, hogy előbb-utóbb elkeveredünk Röszke határába, és a háromezer négyzetméteres barackos mélyére ásunk.

"Itt az ideje, hogy valahol végre lefékezzük az >>üdvözítőányzóság 1993 októberében született alkotmányának preambuluma. Almásy István elnök-tulajdonos tevékenységével a honi sajtó meglehetős terjedelemben foglalkozott: a miniállam-alakulatot leginkább egy hóbortos elme kisded játékaként írták le. Mivel pedig mi nagy barátai vagyunk a hóbortos elmék kisded játékainak, nem is lehetett kétséges, hogy előbb-utóbb elkeveredünk Röszke határába, és a háromezer négyzetméteres barackos mélyére ásunk.

A személyes találkozás során meglepően rövid idő alatt kiderült, hogy semmi hiba nincs Almásy úrnál odafent: sőt. Jó államférfihoz illő módon ismer töviről hegyire politikai áramlatokat, jelenségeket, mozgásokat, mindezeket akár történelmi dimenziókban is képes átlátni.

A felszín karcolgatása után eljuthatunk oda, amit viszonylag pontosan fejez ki a preambulumból már idézett passzus. Nevezetesen, hogy Almásy István korántsem gondolja azt, hogy

a létező világok legjobbikában

élünk. A Röszkei Közkormányzóság határozott célokkal alakult, ám a konkrét elképzelések mögött ott húzódott a hősünk egész életét átlengő markáns, de minden agressziótól mentes anarchoid vonás, az az ars poetica, amely szerint apró, sokszor akár észrevehetetlen tűszúrásokkal kell minél kellemetlenebb pillanatokat szerezni a házmesterek-portások országában regnáló mindenkori hatalomnak, a pöffeszkedő bürokráciának, a fontosság édes levében tapicskoló mindenféle hivatalosságoknak. "A hatalmat minden ízében, porában nevetségessé kell tenni..." - mondta az elnök.

De hogyan is lesz a Szegedi Áramszolgáltató Vállalat elektroműszerész gmk-vezetőjéből (az ország egyik első munkástanácsának megalapítójából) egy államtest feje? Ha időgépünkbe szállva lenyomjuk a "mínusz ötven év" gombot, utunk végén ott látjuk a kis Almásy Pistit, akit riasztanak a kötelező gyakorlatok, ám a szabadon választottakért semmilyen áldozatot nem sajnál. "Nem álltam be a sorba" - összegzi pályáját. Így fordulhatott elő, hogy bár harmincnyolc évet húzott le egy munkahelyen, mindvégig megmaradt szenvedélyes kereső embernek, akit ritkán elégítenek ki a sztenderd megoldások, aki szeret az állító mondatok után legalább képzeletben kérdőjelet tenni. Egyre-másra bukkannak fel a vezérlő csillagok: Ady, Salvador Allende, Teréz anya, Mahatma Gandhi, Nagy Imre és Olof Palme békésen megfér egymással Almásy úr érték- és világrendjében. És jönnek sorjában a mindennapok apró, még magánemberként véghezvitt akciói. Egyszerű krakélerségnek tűnhet, ha valaki szemére lupét illesztve vizsgálja át apróra az évekkel azelőtt lejárt, a kalauz szerint "nem jó" kétforintost a villamoson ("Mi a bánatért nem jó ez? Hát tökéletes!") és így tovább hosszasan.

Almásy úr ekkor már tudván tudja, hogy őrültekházában élünk. Ami sokaknak nem igazán ad esélyt fényességes gyerekkorra, értelmes és normálisan elismert munkára és szabadon választható, egyéni-egyedi életpályákra. Cseppre csepp: egy szép napon megtelik a bögre, s hősünk dönt:

Az egész egy gyümölcsfákkal teli kert megvételével kezdődött. A friss telkes gazdának máris komoly - ámbár kellemes -gonddal kellett szembesülnie: mi legyen a rekordmennyiségű barack sorsa? Megenni és/vagy feldolgozni élből lehetetlennek tűnt, eladni csak úgy, és az érte kapott pénzt felélni: no nem, ez a megoldás szóba sem jöhetett Almásynál. Végül jótékonysági akciót hirdetett, a barackeladásból befolyt pénzt rászoruló gyerekek támogatására adta: közvetítők, áttételek, alapítványok "segítsége" nélkül. Az akcióval párhuzamosan megszületett a Röszkei Magyar Miniállam, amely a megalakulás és névválasztás pillanatában azonnal jogi nonszenszek egész sorával szembesült. A Magyar Köztársaság területi integritásának megsértéséért akár súlyos éveket is kaphat az óvatlan államalapító, és egyáltalán: mi az, hogy állam az államban, még ha mindjárt olyan is, ami teljes egészében elfogadja és betartja az anyaország alkotmányos berendezkedését és törvényeit. Szokatlan és szinte minden szempontból roppant gyanús dolog ez: a szabadság bármilyen nemű csírájától is összerezzen az az adminisztráció, amelyet Almásy legszívesebben - Parkinson nyomán, de saját szavaival kifejezve - szarba tiporna.

E tiprás bizonyos értelemben fényesen sikerült. Jogi tanácsadói segedelmével megtalálta azt a varázskifejezést, amibe nem lehetett belekötni. Hivatalosan nem létezik, az értelmező szótárban is hiába keresnénk: mégis megszületett a Röszkei Közkormányzóság, "szellemiségében független, szabad terület". Az elnök-tulajdonos hamar talált (honfi)társakat: vagy tucatnyi bármire bármikor kapható munkatársa mellett körülbelül harmincan tartoznak mindmáig a közkormányzóság legszorosabb holdudvarához. A munka gőzerővel megindult: a terület közepén, mintegy húsz négyzetméteren, kalákában

felépült az Országház,

rendbe szedték az egész államot. Szinte azonnal megkezdődött egy emlékszoborpark alapjainak lerakása: elsőként Nagy Imre mellszobrát avatták fel (második volt Magyarországon), a Teréz anyát ábrázoló plasztika pedig a világ első ilyen tárgyú szobra volt, avatására az albán nagykövet is leutazott. A szobrokat önként ajánlkozó művészek készítették - készítik - anyagáron.

Az ország nem ország jelképrendszer, azaz minimálisan zászló, címer és himnusz nélkül: a közkormányzóság lobogója piros alapon fehér sáv, öt zöld szektorral (a Magyarországtól elcsatolt területek emlékére), a végén kék csíkkal, a béke és tisztaság szimbólumával. A címerben földdarab, házikó és termő barackág ékeskedik, heraldikai szempontból a tudósok szerint értékelhetetlen, ám Almásy úr nagy ívben tesz a heraldikára (is). A himnusz szövegét az alapító, zenéjét egy szintetizátortanár önkéntes szerezte: minősítését - a történelmi rálátás híján - tisztelettel az utókorra hagyjuk.

Kialakították a közkormányzóság monetáris politikáját is: megszületet a csillám, amelynek egy egysége mindig egy kiló sárgabarack piaci középértéke. Almásy büszkén említi, hogy volt egy év, amikor a csillám meggyalázta az amerikai dollárt - prognózisa szerint az idén a német márkával lesz pariban. Egy csillám száz pihét tesz ki, az egy- és többcsillámos érmék égetett agyagból készülnek, de láttunk díszdobozos százast is - tizennégy karátos aranyból. A csillámot legjobban - közvetlenül barackra - persze a közkormányzóság területén váltják, szüretkor. A vámszabályok -nincs sok - viszont a nagyobb devizakiáramlást megelőzendő, szigorúan tiltják sárgabarack bevitelét az országba. Az államkincstár egyébként és sajnos gyakran üres: a közkormányzóság ilyenkor kölcsönért fordul a legfőbb támogatóhoz. Esetünkben nem a Világbank nyújt különféle rafinált hiteleket: a legfőbb segélyalapot az államfő nyugdíja képezi. A pénzből, a Köjállal is dacolva, gyerekeket táboroztatnak, Puszil a nyuszi! fedőnévvel immár hagyományos húsvéti ajándékozási akciót futtatnak, rajzpályázatot gründolnak, rendszeresen támogatják a szájjal és lábbal festő alkotókat, hasonlók.

A közkormányzóság kézzel rajzolt, fénymásolással sokszorosított bélyegsorozata a gyűjtői vágyak netovábbja: ritkaságnak számít szinte mindegyik darab, különösen például a Kádár Jánosra, Rabinra vagy épp a NATO-csatlakozásra emlékeztető példányok. Új funkciót kapott a levélzárásra használatos képecske: Almásy találmánya a bűnüldöző bélyeg, amelyen például körözött/eltűnt személyek portréja tehető közzé és terjeszthető - akár világszerte.

A törpeállam ´93-as indulását követően hamar kiderült, a közkormányzó nincs egyedül a világban: a közkormányzóság megalakulását rövidesen több hasonló szerveződés is üdvözölte. Almásy úr immár hétkötetes dokumentációjában a politikuslevelek, a szimpatizánsok és ellendrukkerek bejelentkezései, a megjelent újságcikkek, és az ilyen esetekben törvényszerűen felbukkanó fuxidióták életjelei mellett több dokumentum van, melyekben minibirodalmak fejezik ki kapcsolatfelvételi szándékukat. A Budapest szomszédságában lévő Zamundiai Királyság például - a közelmúlt polgárháborútól sújtott időszakáig - a külképviseletig mélyítette a diplomáciai kontaktust Röszkével, de időről időre tudósítják egymást a legfrissebb történésekről a Kazal-Land Családi Állammal, illetve a vajdasági Ziccer Szellemi Köztársasággal is. És a távolabbi nemzetközi nexusok: Bulvária sajtója sokat rágódott a "Közkormányzó Kubába készül Castróhoz" gumicsontján (az egyébként válasz nélkül maradt, s így elvetélt kísérletet, nevezetesen, hogy Almásy állampolgárságot és menedékjogot kért Fideltől, hősünk

vegytiszta provokációnak

szánta, s nem a karibi kövületet kívánta isteníteni, de mindegy), aztán váratlanul feltűnt Tajvan, s egy honi képviselőjén keresztül kérte az ország elismerését. A közkormányzó - és titkos tanácsnokai - megítélése szerint diplomáciailag túlontúl kényes lett volna a művelet, így hát szegény jó Tajvan maradt, ahogy maradt - röszkei részről elismeretlenül.

Egy itt nem részletezendő családi tragédia miatt tavaly leállt a közkormányzóság teljes tevékenysége - olyannyira, hogy az elnök-tulajdonos múlt év szeptembere óta először épp a MaNcs-kommandó unszolására látogatta meg huzamosabb időre birodalmát -, de Almásy úr belátta, az élet nem állhat meg Röszkén sem. Sőt: az elmúlt időszak elmélkedései arra indították, hogy a jövőben még radikálisabban vesse bele magát az államügyekbe. Kommentár nélkül idézünk a Végrendeletet a Röszkei Közkormányzóság jövőjéről, illetve Nyilatkozat az ezredvégi változásokkal kapcsolatban című, 1999. június elsején kelt dokumentumból: "...visszavonhatatlanul kijelentem: a nevezett területről úgy rendelkezem, miszerint pályázat útján elidegenítem, olyan feltétellel, hogy a nyertes azt hivatott és köteles legyen értéke szerint gondozni, szellemiségét megőrizni, s az első adandó alkalommal - ha erre mód kínálkozik - a terület teljes függetlenségét deklarálni".

- boda-nyulasi -

szerző
- boda-nyulasi -
publikálva
1999/24. (06. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra