A női kosárlabda végórái Pécsett - Lépéshibák

  • Apró Annamária, Stemler Miklós
  • 2011. július 7.

Belpol

Április 22-én még azért izgulhatott a Pécs2010 ötezer fős közönsége, hogy a bajnoki döntő utolsó meccsének hosszabbításában megnyerik-e kedvenceik a klub 23. aranyérmét. A lányok vesztettek, a kérdés pedig már az, megmarad-e Magyarország legeredményesebb női kosárcsapata.
Április 22-én még azért izgulhatott a Pécs2010 ötezer fős közönsége, hogy a bajnoki döntő utolsó meccsének hosszabbításában megnyerik-e kedvenceik a klub 23. aranyérmét. A lányok vesztettek, a kérdés pedig már az, megmarad-e Magyarország legeredményesebb női kosárcsapata.

Lapzártánkkor 10 napja van a csapatnak arra, hogy benevezzen az ősztől induló bajnokságra: hogy ez sikerül-e, még nem tudjuk. Az összeomlás oka prózai. A klubot üzemeltető cég tartozása közel 300 millió, meghatározó játékosok sora igazolt el, a nemzetközi szereplést már korábban elbukták.

Kis ország, kis Real

A pécsi bajok nem egyediek, a pénztelenség és a vele járó túlköltekezés miatt a női kosárlabda NB I. negyede dobta be eddig a törülközőt. Pécs leghíresebb sportklubja a női kosárcsapat, olyan, mint a tévétorony vagy a dzsámi, elképzelhetetlen nélküle a város. Európa többször hevert a pécsi lányok lába előtt, a csapaté a kontinens egyik legnagyobb kosárlabda-szurkolótábora. Két évtizede tart a kosárőrület, az Újvidékről Pécsre kerülő, egyedi stílusáról híres Rátgéber László szinte mindent megnyert a pécsiekkel. "Szerettünk volna egy kis Real Madrid lenni, és sikerült, nyolc év alatt eljutottunk a Final Fourba" - emlékszik vissza. A 2000-es évek elejére a Pécs már sokszoros magyar bajnok és kupagyőztes volt, a legdrágább európai csapatok is vesztesen távoztak tőlük, a klub Európa legjobb négy együttese közé tartozott.

A sikerrel és a népszerűséggel együtt paradox módon a problémák is növekedtek. Miközben a játékosok piaci ára és ázsiója nőtt, a támogatás nem lett nagyobb, és profi menedzsment sem termett. "A menedzsment képtelen volt megfelelni a megnövekedett követelményeknek, vagyis olyan, hogy menedzsment, nem is létezett" - meséli Rátgéber. A klub előremenekült, és várta, hogy újabb szponzorok találjanak rá, ám a nemzetközi sikerekre és azok árára nem volt senki felkészülve. A klub költségvetésének mintegy 25-30 százalékát tette ki a közvetlen önkormányzati támogatás, szűk 10 százalékot pedig a jegybevétel, aminek Pécsett a legmagasabb az összege, hiszen itt váltanak a legtöbben jegyet vagy bérletet női kosárra. A fennmaradó részt a szponzori bevételek adták, amelyek között az önkormányzati cégek támogatása újabb, közvetett városi finanszírozásnak számított. A sikerekkel az éves költségvetés negyedmilliárd forint közelébe hízott, stabil támogatói háttér azonban nem jött létre.

A csapat alól egyszerre több lábat rúgtak ki. Először a MÁV támogatása szűnt meg. A 2000-es évek elején a nagyra törő tejipari vállalkozás, a MiZo jelent meg névszponzorként. Miután a meggondolatlanul terjeszkedő cég csődbe ment (Csányi Sándor vásárolta fel, és olvasztotta be tejipari érdekeltségébe, a Soléba), a MiZo egy darabig maradt a csapatnévben, de támogatást egyre kevesebbet adott. 2006-tól a csapat a kulturális főváros "utazó nagykövetévé" vált, és felvette a Pécs2010 projekt nevét - ám öt év alatt ez is csak 10 milliós támogatást hozott. "Akikkel nagyon jó volt a kapcsolatunk, az E.ON, a MiZo, a Délhús, mind megszűntek vagy csökkentették a támogatást. A jövőre vonatkozó mindennapos kétségek teljesen felőröltek" - összegzi a reménytelen harcot Rózsa Gábor, a klub ügyvezetője.

A bizonytalan gazdasági háttérhez nagyban hozzájárult a politika feudális viszonya a sporthoz. Kiszámítható támogatás helyett földesúri kedvencek vannak, s a sorsuk szorosan összekapcsolódik a támogatóéval. A focibarát, klubelnökséget is vállaló Toller László idején például a PMFC részesült minden jóban - hiába népszerűbb a focistáknál a mai napig a női kosárcsapat. A polgármester balesete után a focisták kiestek az első osztályból, s a visszakerüléshez már a könyvmogul Matyi Dezsőnek, az Alexandra tulajdonosának kellett beszállnia. Tasnádi Péter rövid polgármestersége alatt a meghatározó fiatal szocialisták a férfi kosarasoknak juttatták a városi cégek kiemelt támogatását, így zárhattak sikeres szezont 2008-ban - ám a szocialisták bukása után az együttes nagy része Kecskemétre "emigrált".

Páva Zsolt persze a női kosár nagy barátja (korábban szakosztályelnök is volt), ám a gazdasági összeomlás szélén álló város nem költhet sportra. Az önkormányzat idén 100 millió forinttal csökkentette sportkeretét, és bevezette az uniós "de minimis" elvet. Eszerint egyenlőségre kell épülnie a városi sporttámogatásoknak, és egy szervezet három év alatt összesen legfeljebb 200 ezer eurót kaphat közvetlenül. Így a 7. helyezett pécsi vízilabdacsapat ugyanúgy 20 millió forintot kapott a maga 2-300 szurkolójával, mint a Pécs2010. Ez 35 millió forint kiesést jelent a női kosárcsapatnak, de nem biztosítja az eredményességet a pólosoknak sem. Az ellenpélda a 70 ezer fős francia kisváros, Bourges kosárcsapata lehet, amit az önkormányzat az eredményeinek megfelelően támogat. A Bourges 16 éve minden szezonban indult az EuroLigában, és háromszor nyert is. A város idén 281 283 euróval (75 millió forint) támogatja a csapatot, ez a sportra szánt keret 60 százaléka - ennyit a de minimis szabályról.

Mindig menteni kell

A női csapatot 2007 végén új tulajdonos, az SMM Kft. bevonásával próbálták stabilizálni: a saját bevallása szerint kosárrajongókból álló cég 20 millióval csökkentette a már akkor 80 milliós adósságállományt és 20 milliós hitelre nyújtott ingatlanfedezetet. Ám mindez nem segített, s a konszolidáció kudarcához a biztos szponzori háttér hiánya mellett a hibás döntések is hozzájárultak. A 2007-2008-as szezonban például a két hetet játszó, majd lesérülő Jelena Ivezicnek havonta 6000 eurót kellett volna fizetni: a nemzetközi kosárlabda-szövetség, a FIBA határozata szerint 43 ezer euróval (11,5 millió forinttal) tartozik neki a Pécs úgy, hogy a játékosból szinte semmit sem profitált.

Az önkormányzattal és az új tulajdonosi körrel egyformán elégedetlen Rátgéber László 2008 tavaszán felállt. "Akkor kellett volna elgondolkodni, hogy milyen a csapat helyzete, amikor én továbbléptem - ha Rátgéber kibújik a saját testéből, akkor itt valami nem stimmel. Az emberi viszonyok, a kommunikációs rendszer, a hierarchia, a csapat menedzselése, a fizetési etika, a kommunikáció a szurkolókkal, a médiával, a politikával olyan irányba ment el, amit én nem éreztem sajátomnak" - tekint vissza a híres tréner.

"Van egy rákos beteg. Pécs2010-nek hívják. Két csodadoktor életben tartja, de ha nem jön a csodaszer, Miszter Háromszázmillió, a beteg meg fog halni" - e képet Rátgéber másodedzője és utóda, Fűzy Ákos festette, mielőtt 2009-ben bajnoki címet és kupát nyert, majd távozott a klubtól Győrbe, ahol új kosarasfellegvár épült pár év alatt a semmiből. Csodaszer nem jött, és 2011-re a klub adósságállománya 260 millió fölé hízott. A játékosokkal szembeni tartozás miatt a FIBA igazolási tilalommal sújtotta a csapatot, a 2010-11-es bajnokság után pedig tömegesen távoztak a meghatározó sportolók.

A Pécs2010 menedzsmentje széles körű összefogás révén megszerzett 77 milliós, legnagyobb részben a Szigetvári Takaréktól érkező segítségben látta a megoldást, a kisebbségi tulajdonos város viszont az asztal felborításában: Páva Zsolt az SMM Kft. iránt érzett bizalom elvesztéséről, átláthatatlan pénzügyekről beszélt, és kijelentette: a város nem kíván tovább együttműködni velük. Az önkormányzat többször is ajánlatot tett a Pécs2010 többségi tulajdonrészének megvásárlására 1 forintért. Az SMM Kft. garanciákat kért, hogy a felhalmozott adósságokat teljes mértékben kiegyenlítik - ám a többmilliárdos működési hiánynyal küzdő város ezt nem tudta vállalni. Halmos Péter korábbi klubvezető szerint az SMM belépése óta nem csupán az adósságállomány duzzadt föl, de a pénzek mozgása is átláthatatlanná vált. Hiába szerepel a cég társasági szerződésében, hogy minden ötmillió feletti szerződésről ki kell kérni a felügyelőbizottság véleményét, ez a gyakorlatban sosem volt így, ráadásul a játékosok kifizetésére a cégvezetés egy harmadik céget iktatott be.

A város már új csapat indítását tervezte, és új ügyvezetővel tárgyalt, mikor Iványi Dalma, a csapat irányítója egy hónapja nyílt levélben fordult a polgármesterhez. Eszerint megegyezett az SMM Kft.-ben lévő tulajdonostársaival, hogy a Pécsi Női Kosárlabda Kft.-ben lévő 50 százalékos üzletrészüket átveszi, és a város mellett ő lenne a többségi tulajdonos. A 35 éves, gyermekáldás elé néző kosaras világszerte elismert sportoló: a válogatott kapitánya volt, 2005-ben Európa második legjobb játékosává választották. A városvezetés neki nem mondhatott nemet. Páva Zsolt hamar meg is egyezett a kapitánnyal: abban maradtak, hogy a korábbi tulajdonosi kör távozik, és jöhet a gazdasági átvilágítás. "Szerettem volna megmenteni a csapatot a múlt, az eredmények, a szurkolók miatt. A tartozások kiegyenlítésére a játékosok meg a beszállítók felé akkor van esély, ha a klub életben marad. Ha megszűnik, nincs kihez kopogtatni, hogy kérem a tartozásomat" - mondja Iványi. A csapatkapitánynak többévi fizetéssel, több mint 40 millió forinttal tartozik a klub.

Iványi szerepvállalását mindenki nagy reményekkel, de félve fogadta, hiszen a helyzet szinte reménytelen volt. "Dalma egy hiteles ember - mondja Rátgéber -, ő még senkinek sem hazudott." Halmos Péter szerint viszont a kezelhetetlen gazdasági helyzet rendezésére az SMM helyére egy tőkeerős, új tulajdonost kellene bevonni, és Iványi erre minden emberi és sportolói kvalitásával együtt sem megoldás: meglátása szerint a cég tulajdonosai őt Jeanne d'Arcként tolják maguk előtt.

Csak nehogy túl jók legyünk

A kötélhúzás közben fogy az idő: bizonytalan a Pécs indulása a bajnokságban, a még kitartó játékosok pedig egyre nehezebben viselik a bizonytalanságot. Közéjük tartozik a lehetetlen helyzet ellenére a csapatot a bajnoki és kupadöntőig vivő fiatal szakember, Zeljko Djokic is. "Az elmúlt 15 év talán egyik legnagyobb sikere volt itt Pécsett, hogy ilyen körülmények között ilyen csodálatos játékot produkáltunk. Érzem magamban azt az energiát, hogy még egyszer megpróbáljam a nulláról felépíteni az egészet. De ahogy telnek a napok, én is egyre türelmetlenebb leszek."

Pécs nem egyedi példa. 2011 összeomlási hullámot hozott: sem a Szeged, sem a BSE, sem a Szolnok nem indulhat jövőre a bajnokságban, oda az első osztály negyede. A pécsi gondokból eddig profitáló Sopron az MKB-Euroleasing személyében tőkeerős névszponzorral rendelkezik, ám így is rengeteg adósságot halmozott fel: az egy éven túli tartozása 36 millió forint, az egy éven belüli 147 millió. A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége a nevezési feltételek szigorításában látja a megoldást, ám az MKOSZ morális állapotáról mindent elmond, hogy két évvel ezelőtt az MKB vezérigazgatója hatmilliós "szponzori támogatást" ajánlott fel azért, hogy Rátgéber helyett a történetesen a bankja által támogatott Sopron edzője, Székely Norbert legyen a szövetségi kapitány. Így is lett - és a szövetség az Eb költségeit is megtakarította, miután Székely vezetésével a csapat már a pótselejtezőn elbukott. A jövő évi EuroLiga ráadásul újabb fiaskót tartogathat a magyar női kosárnak: az MKOSZ anyagi gondjai miatt nem hagyta jóvá a Pécs indulását, a negyedik helyezett Szeged szintén padlót fogott, a bronzérmes ZTE pedig nem kíván indulni. Így a FIBA a drága kerettel rendelkező, ám a bajnokságban a középmezőnyben végző Győrt kérte fel az indulásra - ők legalább bírják anyagilag. A pécsi telt házas meccsekhez képest persze Győrben kongó csarnok várja majd Európa sztárjait, hiszen ott a női kézilabda az igazán népszerű.

A szétforgácsolt, látszategyenlőségre épülő, valójában egyéni érdekek mentén működő magyar sportfinanszírozás alternatívája a bourges-i modell lehetne, ahol egyértelmű, átlátható szempontok alapján születnek a döntések. A Magyarországról nagyobbrészt hiányzó tőkeerős szponzorok híján csak a városi támogatás összpontosítása jelenthetne garanciát az együttesek sikerére hosszú távon is - ennek hiányában marad a középszer vagy a semmi.

Neked ajánljuk