Ha megpróbálunk tájékozódni a Szász Károly PSZÁF-elnök megverését követő belpolitikai zavarosban, az első teendő, hogy tudomást sem veszünk a két szemben álló nagy párt által ellenkező előjellel emlegetett ún. "folyamatról" (lisszaboni határozat, a felügyelet elnökével szemben elkövetett "politikai bűncselekmény", a Szászról és Polt Péter legfőbb ügyészről készült adatgyűjtés stb.). Az atrocitás okán előkerült Pannonplast-ügy jóval érdekesebb és szövevényesebb annál, mint hogy primitív pártpolitikai interpretációktól hagyjuk magunkat félrevezetni.Múlt hétfőn ismeretlen tettesek alaposan helybenhagyták a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) az elnökét. Szász Károly már a műtőből jövet is úgy vélte, hogy a támadás hátterében egy másnap megjelenő felügyeleti verdikt áll. A szóban forgó PSZÁF-határozat együttesen 11,5 millió forintos bírsággal sújtja a Pannonplast Rt. két részvényesét, a Pevdi Divat Kft.-t és a Britton Capital & Consulting Kft.-t, és megállapítja: a Britton tulajdonosai közvetett módon, a Pevdi, a Britton és az utóbbi érdekeltségébe tartozó Kartonpack Rt. révén a korábban bejelentettnél jóval nagyobb (23,28 százalék) részesedést szereztek a Pannonplastban. A 2003. április 30-i közgyűlésen az új tulajdonosok különálló részvényesként, de összehangoltan szavaztak, ily módon a társaság alapszabályát - amely szerint egy cég vagy érdekcsoport legfeljebb 12,5 százalékos részvénypakettel vehet részt a szavazáson - megkerülve születtek a határozatok. A PSZÁF felmentette a három részvényest a tagsági jogok gyakorlása alól, míg azok befolyásuk mértékét közzé nem teszik. (Ez azóta megtörtént, igaz, a közölt adatok nem az együttes befolyást, hanem az egyenkénti, a határozatból már ismert részesedést mutatják.)
A PSZÁF praxisában volt már több hasonló ügy, és akadtak nagyobb büntetések is. A Pannonplasté azért dagadt belpolitikai botránnyá, mert a részvényvásárlásokat jelentős részben (körülbelül 380 millió forint értékben + a "közvetítődíj") egy meg nem nevezett
állami vállalat finanszírozta
a K&H Bank Rt. brókercégén (K&H Equities) és több közvetítőn keresztül. Noha hivatalosan azóta sem erősítették meg, a sajtóban már másnap megjelent: az ominózus cég az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Rt., az összeg pedig egy félmilliárdos utalás.
A Pannonplast-ügyből gerjesztett politikai hisztériát hanyagolva elsőként azt érdemes vizsgálni, hogy mi a szerepe és felelőssége az ÁAK-nak (pontosabban a felügyelet által meg nem nevezett állami cégnek) a Britton-csoport tulajdonszerzésében.
A PSZÁF megállapítása szerint az állami tulajdonú cég a Britton- és a Kartonpack-részesedés vásárlásába 90 millióval, a Pevdiébe pedig 290 millióval szállt be közvetlenül. Bitvai Miklós vezérigazgató június 18-án találgatásnak minősítette, hogy az ÁAK szerepet vállalt volna magáncégek részvényvásárlási akcióiban, és kijelentette: nincsenek pénzügyi kapcsolatban a szóban forgó társaságokkal, illetve soha nem vásároltak Pannonplast-részvényeket. Azt viszont elismerte: a társaság az üzemeltetés és az autópályák fenntartásának hiányzó forrásait az üzleti tervnek megfelelően elsősorban állampapír alapú értékpapírok vásárlásából származó eredményből biztosítja. Így vásárolt márciusban a K&H Equities ajánlatára a banki kamatnál lényegesen magasabb hozamú (9,8 százalék) diszkontkicstárjegyet félmilliárd forint értékben. A vezérigazgató sajtótájékoztatón mutatta be az erről szóló szerződést. Véleménye szerint az ÁAK-nak nem feladata ellenőrizni, hogy a tranzakcióban részt vevő másik oldal mire költi az értékpapírok ellenértékét; ők jóhiszeműen jártak el, és az ügylet sikeresen is zárult, hiszen az autópálya-kezelő pluszbevételhez jutott.
A szerződés kapcsán pénzpiaci szakértők mégis rámutattak néhány furcsaságra. Az ÁAK értékpapír-befektetései menedzselésére vagyonkezelői szerződést kötött a K&H Equitiesszel, de ez az ügylet azon kívül bonyolódott. A portfolio.hu című internetes gazdasági lap szerint az állampapír-vásárlás módja sem volt tipikusnak mondható. Az ÁAK ugyanis nem elsődleges állampapír- forgalmazóval kötött szerződést, hanem a K&H Equities bábáskodása mellett egy privát céggel, az Auto-Danubia Kft.-vel. Magyarán: a brókercég lemondott az eladási és a vételi árfolyam értékkülönbözetében rejlő haszonról, ami nem szokványos lépés. Az sem tipikus, hogy az eladó több kedvezményezett számlájára kérje a vételárat a sajátja helyett: márpedig az Auto-Danubia tudomásunk szerint minimum négy címzett között osztatta el az állami cég átutalását. Noha az ÁAK a jelek szerint jogszerűen cselekedett, logikus a kérdés, hogy gondos gazdaként járt-e el, amikor egy magánszereplő kérésére többfelé utalt félmilliárd forintot, miközben - a portfolio.hu információja szerint - a fizetett vételár és a papírok szállítása között két hónap telt el (Bitvai Miklós nyilatkozata, június 20.). A vezérigazgató hivatkozhat a K&H Equities referenciáira és ügyvéd által javasolt biztosítékokra (akiről egyébként kiderült, hogy a brókercég régi motorosa, Vígh Szabolcs), de képzeljük csak el, mi történt volna, ha az Auto-Danubia bedől, és a főleg értékpapírokból álló betétállománya nem bizonyul megfelelő fedezetnek? A kérdés hipotetikus, hiszen a Pannonplast-részvények árfolyama, amelyekbe az Auto-Danubia és társai tették a pénzt, 2003 első fél évében ezer forintról felszökött ezernyolcszázra, tisztes hasznot biztosítva a Pannonplastra spekulálóknak és áttételesen az állami cégnek.
Mivel az ÁAK vezére bevallottan nem pénzügyi szakember, hanem mérnök, fölmerül: nem volna szabad olyan feladatra delegálni, amire a kincstári vagyonkezelő - amely mellesleg eredetileg felügyelte az autópálya-kezelő tevékenységét - volna leginkább hivatott, de legalábbis el kellene kerülni, hogy vakon megbízzon egy pénzügyi tanácsadóban.
Bitvai Miklós verziója szerint: ha történt is susmus, az a K&H Equities tevékenységével kapcsolható össze,
az ÁAK mossa kezeit
A PSZÁF-határozat leszögezi ugyan, hogy a brókercég a "teljes konstrukció - technikai végrehajtáson jelentősen túlmutató - pénzügyi koordinálásában, szervezésében fontos szerepet vállalt", a felügyelet mégis csak a Brittont és a Pevdit büntette. Egyes vélemények szerint a K&H Equitiesszel kapcsolatos vizsgálat még folyik, csak Szász Károly megverése miatt hozták hamarabb nyilvánosságra a félkész határozatot. A PSZÁF sajtósa a Narancsnak azt nyilatkozta, hogy a K&H Equitiesről ne is kérdezzük, mert jelenleg hírzárlat van ebben az ügyben. A határozat mindenesetre bemutatja, ahogy a brókercég több "állandó és megkülönböztetett elbánásban részesülő" ügyfele (a Magyar Nemzet nevesített hat céget - köztük az Auto-Danubiát - és két magánszemélyt) február elején 1,2 milliárdért megvásárolt 950 ezer darab Pannonplast-részvényt, majd ebből 810 ezer darabot jelentős haszonnal két ütemben továbbadott a Britton-Kartonpack-Pevdi hármasnak. A lebonyolításban a K&H Equities segédkezett, a részvények értékesítése a tőzsdén zajlott az érintettek brókercégeinek részvételével. (Információink szerint a CA IB és a Postabróker képviselte a Brittont és a Pevdit.) Az ügylet felgöngyölítésekor a K&H Equities, illetve egyes munkatársai hasznáról (tanácsadói díj?, közvetítői díj?) nem esett szó, az ÁAK és a Britton-csoport viszont, amelyek köztudottan nagyot kaszáltak, minden felelősséget a brókercégre hárítanak. Ezt még az utóbbi is megteheti arra hivatkozva, hogy nem a K&H a számlavezetője, így elvben nincs vele kapcsolata. Az ÁAK pedig bazírozhat arra is, hogy a K&H talán benyeli az ügyet; már ha igényt tart még állami megbízásokra.
Az április 30-i Pannonplast-közgyűlés határozatait bármelyik részvényes megtámadhatja. Erre leginkább a korábbi egyetlen jelentősebb magyar tulajnak, a Karsai Holdingnak volna oka. Karsai Béla azonban egyelőre a féléves mérlegadatokra vár. (A Pannonplast Rt. helyzete sok tekintetben talány: a tavalyi működés és az idei első negyedévi üzleti jelentés is romló eredményekről tanúskodott, miközben a cégvezetés 1,5 milliárdos nyereséget tűzött ki célul az év végére. A hurráoptimizmus tőzsdeszakértőnk szerint egyszerű blöff, vagy olyan információn alapul - például a search technology üzletági befektetők, a Hewlett-Packard vagy a Philips megjelenése -, amelyről földi halandó még semmit sem tudhat.) Gyökeresen átrendezheti a helyzetet, ha a Britton-csoport bíróságon támadja meg a PSZÁF-határozatot. Tudni kell: a felügyeleten körülbelül 200 jogász dolgozik azon, hogy a verdikt minden egyes szava megállja a helyét a törvény előtt.
A jelentés bombasztikus kulcsmondatait kétségkívül a részvényvásárlás finanszírozásánál szóló rész körül kell keresni.
1. Elég keveset tudunk a Britton terjeszkedését - az állami cég mellett - nagyobb részben pénzelő "külföldi bejegyzésű társaság magyarországi kereskedelmi képviseletéről". Meg nem erősített értesüléseink szerint egy három évvel ezelőtt megszűnt ír cégről lehet szó, aminek a magyar képviselete csak röviddel ezelőtt adta be a kulcsot.
2. A Pevdi részvénycsomagjának a vételára döntő részben egy Britton-érdekeltséghez kötődő magánszemély számláján keresztül érkezett, ami a finanszírozás felől igazolja, hogy
a Britton és a Pevdi egy követ fúj
(jelesül a Brittonét). A határozat személyi összefonódást is felfed: a jelzett érdekeltség (a BR Office Rent Kft.) 50 százalékos tulajdonosa Juhász Bertalan, a Pevdi Kft. ügyvezetője. Kerék Csaba és Mészáros János, a Britton képviselői a Népszabadságnak nyilatkozva tagadták, hogy a Pevdi az ő pénzükből vásárolt volna. "A Pannonplast-papírok ármozgásából sejteni lehetett, hogy kivásárlási akció van készülőben. Élelmes brókerek így apránként összevásárolgatták a papírokat, abban bízva, hogy egyben értékesíthetik őket a Pannonplastra szemet vetett valamelyik vállalkozásnak. A számítás bejött, hiszen előbb a Pevdi, majd a Britton is bejelentkezett a részvényekért." A Pevdi és a Britton "intézményes" kapcsolatát pedig úgy interpretálták, hogy a Pevdi egyszerű spekuláns a történetben, "de örültünk megjelenésének, hiszen ismertük a vállalkozást, és valószínűleg ők is tudták rólunk, mit szeretnénk." (Népszabadság, június 18.) Egyik forrásunk valószínűsíti, hogy a Britton-csoport - hőbörgése ellenére - végül mégsem támadja meg a PSZÁF-határozatot.
A legkényesebb részlet, hogy a PSZÁF szerint az állami autópálya-kezelőnek rendszeres és jelentős mértékű pénzügyi kapcsolata volt egy amerikai off-shore céggel, a Britton Interinvest Limited Liability Companyval (Britton LLC), a Britton Kft. alapító tulajdonosával. A vádat Bitvai Miklós, az ÁAK vezérigazgatója kereken visszautasította. Míg a Pannonplast-részvények finanszírozását rá lehet kenni a K&H Equitiesre, itt más a helyzet: vagy a felügyelet, vagy az ÁAK hazudik.
Tovább élezi a helyzetet, hogy a Britton LLC nem ismeretlen a hazai sajtóban: egy másik magyarországi leányvállalatáról (BR Immobilia Kft.) már lapunk is megírta, hogy magyar állami banki hitelből fogott plázaépítésbe Medgyessy Péter nagyváradi barátjának, Mudura Sándornak a cégével közösen. (Lásd: Haverziók, Magyar Narancs, 2002. augusztus 15.) A Magyar Nemzet értesülése szerint a Pannonplast-részvények felvásárlóinak körében is volt Mudura-érdekeltség, a Ramexa Rt., a vállalkozó fiának a cége, amely 35 ezer részvényt vett és adott át a Britonnak. A Betonút Rt., a nagyváradi pláza kivitelezője 203 ezer részvényt vásárolt és adott tovább a Pevdinek. Mindez szélcsendes időben is elég lett volna egy kiadós politikai botrányhoz, ha egyéb események (PSZÁF-elnök megverése, Szászról és Polt Péterről készült titkos jelentések és az ezek nyomán felröppenő összeesküvés-elméletek) interferenciái nem ölték volna ki egymást.
Az ÁAK érintettségét mindenesetre jelképesnek is vehetjük: miközben az Orbán-kormány autópálya-építkezéseinek elfolyt milliárdjairól egyre több információ szivárog ki az ORFK-tól, az ellenzék jelzi, hogy a baloldal sztrádája sem makulátlan. Mivel hétfőn a parlament elutasította, hogy a házszabálytól eltérően Pannonplast-ügyben vizsgálóbizottság alakuljon az ÁAK szerepének tisztázására, kérdés, hogy túléli-e a téma a nyári országgyűlési szünetet.
Bogár Zsolt
