Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) vezetője idén januárban hozta létre nyílt paranccsal a tényfeltáró bizottságot, melynek vezetője Papp Károly rendőr dandártábornok lett. (E megbízatásakor Papp Fejér megyei rendőrfőkapitány volt, június 15. óta viszont a Rendészeti Biztonsági Szolgálat - Rebisz - parancsnoka.) A testület tagja volt Orbán Péter Vas megyei rendőrfőkapitány (az Orbán-kormány idején országos rendőrfőkapitány is volt), Halmosi Zsolt Hajdú-Bihar megyei rendőrfőkapitány és Magyar István honvéd alezredes (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem).
A 16 oldalas jelentés kizárólag a rendőrség tevékenységével foglalkozik. Adatai, összegző megállapításai
megrendítő újdonságokat
nem tartalmaznak, a zavargások idején foganatosított intézkedések elemzésében azonban kétségtelenül ez az eddigi legrészletesebb dokumentum. A jelentés az október 22-24. közötti "csapaterős tevékenységet" alapvetően törvényesnek tartja, amely azonban több elemében is szakszerűtlen volt. A bírálat részben technikai jellegű hibákra (részletes intézkedési, biztosítási tervek elmulasztása, az akciók megfelelő dokumentálása) utal, részben az alkalmazott módszerekre (gumilövedékek, könnygázgránátok) vonatkozik. Akadnak ugyanakkor meglehetősen életszerűtlennek tetsző kritikai észrevételek is; ezekben mintha azt vetnék az akciókat irányító parancsnokok szemére, hogy egy-egy szituációfüggő, és ekként kétségkívül azonnal meghozandó döntést miért nem napokkal előtte terveztek meg. Az október 23. utáni civil vagy publicisztikai állásfoglalásokhoz hasonlóan elítéli a testület az intézkedő rendőrök azonosíthatatlanságát, és elhibázottnak tartja Gergényi Péter akkori budapesti rendőrfőkapitány 24-i sajtótájékoztatójának tartalmát és hangnemét ("több kérdésben is szinte teljes egészében hiteltelenné tette a rendőri tevékenységet").
A 23-i tömegoszlatások értékelésekor már közvetlenül az események után két tényező vált kulcsfontosságúvá: az indokolatlanul alkalmazott erőszak mértékének a kérdése, illetve az, hogy az Astoriánál tartott fideszes nagygyűlésre a rendőrök tényleg "rátolták-e" a randalírozókat. Az interpretációkban a politikai meggyőződés a vízválasztó: a jobboldal szerint a rendőrség a demokratikus jogaikat gyakorló békés ünneplőket verte agyba-főbe, azaz föllépése en bloc törvénytelen volt, míg a baloldali értelmezés szerint a rendőrség válasza a zavargásokra végeredményben arányos volt. Számos civil és sajtóértékelés is e pártos logikát követi - a tények józan mérlegelésén alapuló megközelítések (a rendőrség a törvényes rend védelmében lépett föl a zavargások idején, de konkrét intézkedései közben maga is követett el törvénytelenségeket) mindenesetre kisebbségben maradtak.
A Papp-bizottság a túlkapásokkal alig néhány mondat erejéig foglalkozik - azokat az állomány túlhajszoltságával és az ebből fakadó kimerültséggel magyarázza. Az október 23-i tömegoszlatás rekonstruálásában (milyen irányba nyomult előre a rendőrsorfal, mikor állt meg és indult el újra stb.) a jelentés korrekt, de az eddig ismertekhez képest nem szolgál nóvummal. A Fidesz-demonstráció résztvevőinek és a rendőrökkel
harcoló zavargók
keveredésének megakadályozására viszont nem tett meg minden tőle telhetőt a parancsnoki állomány, a dokumentum szerint a "Budapesti Rendőr-főkapitányság az Astoriánál tartott nagygyűlés előkészítésében, tervezésében, és a biztosítás végrehajtásában nem kellő körültekintéssel járt el". Demeter Ervin (Fidesz) erre hivatkozva jelentette ki, hogy a Papp-bizottság pártjának igazát bizonyítja. (A fideszes álláspont hol kimondott, hol csak sugallt lényege az, hogy a rendőrség Gyurcsány Ferenc utasítására támadt a békés tüntetőkre.) A jelentés azonban semmi ilyet nem bizonyít, csupán a rossz vezetői helyzetmegítélést bírálja: a dokumentumban közölt tényszerű kronológia világosan cáfol minden, a Fidesz-nagygyűlés tudatos szétverését feltételező értelmezést. (Az a meggyőződés, hogy október 23. voltaképpen a gyurcsányi rendőrség politikai utasításra végrehajtott jobboldalellenes attakja volt, változatlanul tartja magát ellenzéki körökben, mi több, mára afféle identitásképző elemként funkcionál. Pedig már a tavaly október 31-i parlamenti rendőri prezentáción is kiderült ezen állítás képtelensége, hiszen például a nagygyűlésen is elhangzott, hogy a rendőrség milyen útvonalat javasol az onnan távozóknak - lásd: Attak-kaptak, Magyar Narancs, 2006. november 9.)
A dokumentum érzékelhetően törekszik a tárgyszerűségre - de a rendőri hiányosságokat soroló Papp-jelentés maga sem mentes hiányosságoktól (például egy ORFK-dokumentumtól elvárnánk, hogy többet és érdemben foglalkozzék a rendőri túlkapásokkal), olykor meg, mint korábban utaltunk rá, éppen a kritikai igyekezet válik görcsössé. Egy erénye azonban mindenképpen van: a jelentés szikár megállapításai alkalmatlanok arra, hogy a tavaly október 23-ával kapcsolatos magán- és közmániák érdemben hivatkozhassanak rá.