A Pintér-ügy: "Telefonálás után visszaültem"

szerző
Bundula István
publikálva
1998/41. (10. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A nemzetbiztonsági bizottság meghallgatása után sem tudható, hogy Pintér Sándor országos rendőrfőkapitányként közreműködött-e merényletkísérlet tárgyi bizonyítékainak eltüntetésében, mint azt a három hónapja meggyilkolt Boros Tamás állította.

A nemzetbiztonsági bizottság meghallgatása után sem tudható, hogy Pintér Sándor országos rendőrfőkapitányként közreműködött-e merényletkísérlet tárgyi bizonyítékainak eltüntetésében, mint azt a három hónapja meggyilkolt Boros Tamás állította. Az sem, hogy úgynevezett magánemberként találkozott-e a bombagyártással gyanúsított Dietmar Clodóval. Azt, hogy ezek az állítások igazak-e, senki sem bizonyította - igaz, azt sem, hogy nem igazak. Egyvalami tudható bizonyosan: a Magyar Köztársaság belügyminisztere hazudott, amikor azt állította, hogy az első információ kapcsán korábban különféle vizsgálatok folytak.

*

Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága múlt szerdai ülésén a testület "egyhangúlag és megnyugvással" tudomásul vette, hogy Györgyi Kálmán legfőbb ügyész sem a Boros Tamás vallomásában foglaltak, sem az úgynevezett Clodo-ügy miatt "nem tart szükségesnek intézkedést". A képviselők közel hétórányi vajúdás után jutottak e konklúzióra. Megjegyzendő, a tanácskozás félidejében Keleti György (MSZP) bizottsági elnök még úgy tájékoztatta a sajtót, hogy az addig elhangzottak elfogadhatók, de nem megnyugtatók.

A Boros-vonal

Mivel az elmúlt napok híradásai nem mindig egyértelműen rögzítettek kulcsmomentumokat, az elején nem árt leszögezni néhány dolgot. Mindenekelőtt azt, hogy Boros Tamás videóra vett vallomása, illetve a Clodo feleségével készített interjú két különböző ügy. Továbbá: Boros Tamás videovallomásának azon változata, amelyet a bizottság tagjai is végignéztek, szerkesztett anyag: megbízható források szerint a csaknem nyolcórás beszédfolyamból elsősorban az egyes rendőri és politikai vezetőket is érintő részleteket vágták össze. Hogy kik és miért, arra egyelőre senki nem tudja a választ, mint ahogyan arra sem, hogyan jutott a nemzetbiztonsági bizottsághoz a kazetta.

Az sem világos, e kazetta ugyanaz-e, mint amelyikről Pintér is beszélt a napokban: a belügyminiszter azt mondta többek között, hogy a vallomást kifejezetten az ő kérésére rögzítették videóra, ami, mint kiderült, nem igaz. Boros Tamás az ellene elkövetett első merénylet után vallott a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon. A közelmúltbeli nyilatkozatokból arra következtethetünk, hogy ez még 1996 novemberében-decemberében történhetett; a vallomás egyes részleteit először ismertető napilap, a Világgazdaság idei május 12-i számában viszont 1997 februárját-márciusát említi. E cikkben Forgács László akkori országos rendőrfőkapitány és Ignácz István akkori bűnügyi főigazgató meglehetősen sejtelmesen fogalmaznak a vallomás kapcsán indított esetleges vizsgálatról.

Boros több volt és jelenlegi rendőri vezető mellett Pintér Sándort is említi (ez volt a nemzetbiztonsági bizottság zárt ülésének egyik témája). Boros szerint Pintér még országos főkapitányként közreműködött egy gyilkossági kísérlet bizonyítékai eltüntetésében. Az L. Csaba elleni 1996. november 13-i merényletről van szó (a férfi, noha három golyót kapott, végül is életben maradt); nem sokkal a tett után a helyszín közelében a rendőrség elfogta T. Jánost és T. Józsefet, akiket a VIII. kerületi rendőrkapitányságon elő is állítottak. Az akkori híradások szerint fegyvert és lőszert találtak náluk, ám a rendőrség néhány órával elfogásuk után szabadon engedte őket, gyanúsítottként ki sem hallgatták őket; Boros Tamás vallomása éppen azt sejteti, hogy ebben Pintérnek is szerepe volt.

Sok beszédnek az alja

Az elmúlt napokban mind az L. Csaba-merénylet helyszínén (illetve annak közelében) való jelenlét, mind a Dietmar Clodo német bombagyárossal való üzleti kapcsolat ügyében látványosan módosult Pintér belügyminiszter álláspontja. Akárcsak arról, volt-e korábban őt tisztázó vizsgálat, avagy sem.

1. A jelenlét egy lefoglalt gépkocsi helyszíni szemléjén

Szeptember 24.: a Kurír felröppenti Pintér jelenlétét meg azt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök megkéri Stumpf miniszter-politológust: készítse el Pintér menesztésének tervét. A kabinet megtárgyalja az ügyet, Orbán közli, hogy ismerte a történetet, a szükséges vizsgálatokat elvégeztette, és ezek azt állapították meg, hogy "dezinformációról" van szó.

Szeptember 26.: A Boros-féle videovallomással kapcsolatban Pintér a Népszabadságban elmondja: 1996. november 13-án, az L. Csaba elleni merénylet utáni órákban Lusztig Péter MSZP-s képviselővel vacsorázott este tizenegyig. A kazettáról szerinte négy másolat készült, amiből kapott a Belügyminisztériumban működő rendvédelmi szervek védelmi szolgálata, a Legfőbb Ügyészség és a szervezett bűnözés elleni osztály. Pintér utalt rá: valamennyi szerv megvizsgálta és alaptalannak minősítette a kazettán elmondottakat.

Szeptember 29.: Pintér a Népszabadságnak elmondja: mélységesen felháborítja az a hazug állítás, miszerint elhagyta volna az éttermet egy telefonhívás után egy bűnügy helyszíni szemléjére.

Szeptember 30.: A nemzetbiztonsági bizottság hat órán át hallgatja meg Pintér Sándort, elfogadja, hogy nincs szükség ügyészi vizsgálatra, és lezártnak tekinti az ügyet. Keleti, a bizottság elnöke, kijelenti: nem hamisítvány a birtokában lévő rendőrségi jegyzőkönyv, ami a merénylethez közeli gépjármű-ellenőrzés helyszínén készült (Pintér: "ez két külön ügy"), ahol megjelent Pintér is. A sajtótájékoztatón Pintér szó szerint azt mondja: "A rendőri intézkedésnél feltehetően megálltam, de ott helyszíni szemle akkor nem folyt, és semmi olyan tevékenység nem történt, ami helyszíni szemlének nevezhető a büntetőeljárás vagy a kriminalisztika értelmében." Arra pontosan emlékszik, hogy 22.20-kor ért véget a vacsora, de arra már nem, hogy hol járt éjjel. "Elképzelhetőnek" nevezi, hogy ott járt a Lakatos-merénylethez közeli helyszínen, de az Aktuális című tévéműsorban ismét azt állítja: nem ment el az étteremből, röviden kiment telefonálni, de "telefonálás után visszaültem".

Nagyon valószínű, hogy a korábbi vehemens tagadás pont azért módosult a napok folyamán, mert a - Narancs birtokában is lévő - 1996. november 13. helyett tévedésből 12-re dátumozott "jegyzőkönyv helyszíni szemléről" azt írja: "a helyszínen rendelkezésünkre álló információk szerint a fegyvernek látszó tárgyat megtekintette dr. Pintér Sándor, aki kifejtette ezzel kapcsolatos véleményét", mely szerint a lefoglalt autóban talált "tárgy egy .22-es kaliberű lőszer kilövésére átalakított úgynevezett flóbert-pisztoly".

2. A Clodóval való üzleti tárgyalás 1998 elején

Clodo feleségének állítása szerint Pintér egy biztonságtechnikai cég vezetőjeként többször felkereste a lakásán Clodót. A Narancs értesülése szerint Clodo egy izraeli cég megbízásából olyan golyóálló üveget akart eladni, amely mögül az egyik oldalról ki lehet lőni, de a másik oldalról nem lehet belőni.

1998. szeptember 25.: Az RTL Klub híradójának Pintér kijelenti: soha nem találkozott Dietmar Clodóval, aki jelenleg előzetesben ül feltételezett bombagyárosi munkássága miatt.

Szeptember 26.: Pintér a Népszabadságban elmondja, hogy belügyminisztersége első napján értesült arról, hogy Clodo és felesége bele akarja keverni valamibe. Azonnal vizsgálatot kezdeményeztetett a Legfőbb Ügyészségnél és Orbánnál. A vizsgálat augusztusban befejeződött, de annak eredményéről nem beszélhet. A kérdésre, hogy járt-e valaha is Clodónál, Pintér közli: "Magyarországon senki sem tudhatja, ha egy cég telephelyére vagy irodájába megy, az vajon kinek a lakása."

Szeptember 28.: Orbán kijelenti: Clodo börtönben tett megjegyzéseit azonnal kivizsgáltatta, az eredményt és a Legfelsőbb Ügyészség véleményét közölte Pintérrel. Az RTL Klub esti híradójában Györgyi Kálmán legfőbb ügyész határozottan cáfolta, hogy tisztázta volna a vádak alól Pintért. Györgyi elmondja: a Clodo-féle esetleges találkozó ügyét még nem vizsgálták.

Szeptember 30.: A nemzetbiztonsági bizottság meghallgatásán Pintér egykori tárgyalópartnerének titkárnőjében felismeri Clodo feleségét, ezek után azt mondja: "nem zárható ki", hogy találkozott Dietmar Clodóval.

Október 1.: Az Aktuálisban Pintér beszámol arról, hogy egy volt munkatársa hozta össze Clodóval, mivel a munkatárs felesége jól ismerte Clodónét. Ahogy egy szakértőnk fogalmazott: "Nagy a valószínűsége, hogy ha valaki vendégségbe megy Clodónéhoz, akkor nincs nagyon meglepve, ha ott van Clodo nevű férje is."

Györgyi Kálmán legfőbb ügyésztől megkérdeztük, hogy mit kell pontosan érteni a nemzetbiztonsági bizottság döntésén, miszerint "indokolatlan ügyészségi vizsgálatot folytatni" az úgynevezett Pintér-ügyben. Györgyi azt mondta a Narancsnak, hogy ilyen döntést nem hozott a bizottság. Amikor egy napilap tudósítására hivatkoztunk, a legfőbb ügyész hozzátette: a sajtó rosszul fogalmazott. A bizottság ugyanis csak tudomásul vette azt az állásfoglalást, mely kimondja: a Boros-ügyben, illetve a Clodo-kazettával kapcsolatban ügyészi intézkedésre nincs ok. (Ugyanezt mondta nekünk a nemzetbiztonsági bizottság elnöke is. Keleti szerint félreértés úgy értelmezni a bizottság állásfoglalását, hogy "elfogadta" a sztori Pintér-verzióját. Szerinte maximum "tudomásulvételről" lehet beszélni.)

Györgyi nem akarta kommentálni Pintér állítását, miszerint az ügyészség már korábban vizsgálta a Boros-kazettát. Információnk szerint a nemzetbiztonsági bizottság ülésén egyértelműen kiderült: Pintér állításával szemben a Legfőbb Ügyészség nem folytatott le semmilyen vizsgálatot az ügyben.

Mivel Pintér szerint az előző belügyminiszter a Boros-féle videovallomást négy helyre küldte, egyebek között a rendőrség "belső elhárításának" is, Garamvölgyi Lászlótól, az ORFK szóvivőjétől azt próbáltuk megtudni, tényleg vizsgálta-e a rendőrség bármely szerve valaha is a Boros-kazettát. Garamvölgyi a Narancsnak elmondta, hogy még 1996-ban, a videovallomás felvétele után, a rendőrség szervezett bűnözés elleni szolgálata vizsgálatot folytatott az ügyben, ám a Pintér Sándorral kapcsolatos állításokat megalapozatlannak ítélte.

Egy hallgatag ember

Az úgynevezett Pintér-ügyet - Keleti vezetésével - a szocialisták is menedzselik; hallgat viszont az, akinek éppenséggel lehetne érdemi mondanivalója is. Kuncze Gábor volt belügyminiszter azonban nem szólalt meg a nyilvánosság előtt, s nem azért, mintha a sajtó nem akarná megszólaltatni; Kuncze, úgy tudjuk, nem akar beszélni. Csak találgatni tudjuk, hogy miért. Boros vallomásában, mint említettük, több rendőri vezető neve elhangzik (lásd Boros mondja című keretes anyagunkat). Például olyan egykori főrendőré is, akit Kuncze az emlékezetes 1996 végi rendrakáskor (Pintér, Bodrácska, Valenta és Turós menesztésekor) nem lapátra tett, hanem a belügy apparátusába beemelt. Az SZDSZ-nek pedig sok minden hiányzik, de az nyilván nem, hogy a rendkívül agresszív médianyomulást produkálni bíró fideszes agitprop osztály a létfontosságú önkormányzati választás előtt kipécézze Kunczét. Igaz, a párt ügyvivői testületének hétfői állásfoglalása egyértelmű: mivel "a miniszter az alvilággal kapcsolatos, személyét érintő kérdésekben nem ura saját emlékezetének, sem saját szavának", kétséges, "hogy Pintér Sándor beismerő vallomásai után megfelel-e a belügyminiszteri tisztség betöltéséhez nélkülözhetetlen feddhetetlenségi követelményeknek".

Aki már örökké hallgat

Lehet, hogy Boros Tamás és Clodo feleségének vallomásából egy szó sem igaz, de Pintér ezen állításokra adott válaszai óta már nemcsak ezekről, hanem Pintér szavahihetőségéről is szó van. És 1998. október elején a helyzet az, hogy Pintér belügyminiszter nyilvánvalóan félrevezette a közvéleményt, és emiatt alkalmatlan a posztjára.

Persze vannak még tisztázandó kérdések, például: Orbán miniszterelnök milyen alapon mondta azt, hogy Pintér minden eddiginél jobban élvezi kormányfői bizalmát? Továbbá mi történt a hétórás zárt bizottsági ülésen, és ennek kapcsán volt-e politikai alku az ügy "megnyugtató rendezése" érdekében, és ha igen, mi lehetett az? Meg aztán a Boros vallomásában előadottak, az elmúlt napok különböző Pintér-nyilatkozatai, illetve a tényként elismerhető dolgok (például az előkerült rendőrségi jegyzőkönyv másolata) közötti ellentmondásokat sem ártana tisztázni előbb-utóbb.

Amiben Boros Tamásnak is nagy szerepe lehetne, ha történetesen idén július 2-án, egy héttel az Orbán-kabinet beiktatása előtt nem röpítik a levegőbe három járókelővel egyetemben.

Bundula István

(közreműködött Kovács Róbert és Seres László)

Boros Tamás mondja

Parlamenti körökből származó hírek szerint a nemzetbiztonsági bizottság a videóra vett vallomásnak azt a részét hallgatta/nézte megkülönböztetett figyelemmel, amelyik egy 1996. őszi találkozóról szól. Boros szerint ezen az összejövetelen a Conti Car vezetői (R. L. és Cs. Zs.), az Energol igazgatója (D. G.) és F. A., az orosz (ukrán?) állampolgárságú T. I. és egy rendőr ezredes (J. G.) vettek részt. Boros szerint a megbeszélésre a Szevának becézett orosz Sz. M. és Bodrácska János akkori budapesti rendőrfőkapitány kezdeményezésére került sor. Ezen állítólag arról volt szó, hogy a rendőrség zöld jelzést ad a Szeváék által képviselt, illetve a Conti Car-os csoportnak: nem szólnak bele abba, hogy az új fiúk kiszorítják a fővárost addig uraló csoportokat. Boros szerint a stratégia a következő volt: például robbantásokkal olyan kaotikus állapotot kialakítani a fővárosban, ami egyrészt elvonja a figyelmet a találkozón részt vevők gazdasági (olajos) ügyleteiről, másrészt a rendőrök határozottan fellépnek Szeváék budapesti konkurenciájával szemben.

Érdemes megemlíteni, hogy a történtek (mondjuk a kezdeti robbantások hasonló koreográfiája) alátámasztani látszanak a Boros által elmondottakat. Az is figyelemre méltó, hogy a KBI 1997-es akciói (például a Conti Car és az Energol ellen) indulhattak Boros Tamás vallomása alapján is, noha információink szerint, talán presztízsokokból, ezt a bűnüldöző szervezet soha nem ismerte el.

Boros rendőri vezetők és a fenti csoportok közötti gazdasági érdekközösségről is beszél. Szó van bizonyos "Kátay Elek" nevű ORFK-s rendőrről is - aki rendre belső információkat adott át alvilági köröknek -, védelmi pénzt szedő BRFK-s tisztekről és az olajbiznisz olyan hierarchikus felépítéséről és működési mechanizmusáról, amellyel, úgy tudjuk, szintén komoly tippeket adott a KBI-nek.

Boros állításait soha senki nem bizonyította. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy akciójával esetleg szándékosan akart rendőri vezetőket lejáratni; ámbár ezt sem bizonyította eddig senki. Szakértők hangsúlyozzák, hogy a rendőrség és az egyes alvilági körök közötti kapcsolattartás a dolgok természetéből fakad: példaként említik, hogy alvilági informátorok nélkül soha nem kapták volna el az úgynevezett bolti sorozatgyilkost. És vannak olyan meg nem erősített hírek is, hogy Boros (és vallomása) a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság és az ORFK-BRFK közötti rivalizálás eszköze volt csupán.

Kommunikációs önvédelem

Szájer József, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője 1996 decemberében azért támadta a Pintéréket menesztő Kuncze belügyminisztert (és a kormányt), hogy a főrendőrök kivágásával voltaképpen a Tocsik-ügy sikeres lezárását akarják megakadályozni. Pintér ugyanis a kirúgása előtti napokban jelentette be, hogy közel az ügy megoldása. (Erről többet azóta sem hallott senki sem.)

Nagy valószínűséggel véletlenről van szó, de kísértetiesen hasonló logika alapján védte a napokban a Fidesz-kabinet a mundér becsületét. Alvilági körök érdeke a belügyminiszter lejáratása, így a hivatalos magyarázat, mivel e körök megneszelték: nekik hamarosan annyi. (Arra ne vesztegessünk szót, hogy az alvilág előre bejelentett, határidőhöz kötött lefejezése komoly dolognak tekinthető-e.) Kövér László főtitoknok emlékezetes parlamenti, sajátosan őszinte kifakadása a múlt héten az ellenzék kottáját író mocskos alvilági mancsokról szintén e stratégia eleme.

De a kormánynak a Pintér elleni támadást kivédeni hivatott kommunikációs ellencsapása emlékeztet a Simicska-ügy hivatalos kezelésére is. Először nem beszélni, aztán összevissza beszélni, majd figyelmet elterelni (az adatgyűjtés bedobása a Simicska-gate-nél, az alvilág likvidálásának bejelentése a Pintér-ügy kapcsán), végül ad acta tenni az egész hóbelevancot.

Ez is egyfajta eljárás, végső soron.

szerző
Bundula István
publikálva
1998/41. (10. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra