Kóczé Angéla szociológus tavaly május óta a brüsszeli székhelyű Európai Roma Információs Iroda ügyvezető igazgatója. Néhány hétig a lista esélytelen helyén az MSZP európai parlamenti kéviselőjelöltje volt. A párt hét végi választmányi ülése végül "kivette" a névsorból.
Magyar Narancs: Úgy hírlik, egy napilapból tudta meg, hogy az MSZP jelöli az EP-listán - és ugyanígy azt is, hogy már nem jelölt.
Kóczé Angéla: Tényleg az újságban olvastam, hogy a 18. helyre jelölt az elnökség. Azt tudtam, hogy rajta leszek a listán, de azt nem, hogy abszolút esélytelen helyen. Az MSZP rendszerint hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőséget erősítő, a társadalmi kirekesztés ellen fellépő politikát kíván folytatni. Szerintem egy felkészült roma fiatalt esélytelen helyre jelölni nem jó üzenet a társadalom, ezen belül a roma politikai elit felé. Bíztam benne, hogy a választmányi ülés, illetve a kongresszus a végső sorrend összeállításakor biztos befutó helyet szán valamelyikünknek, de a hét végén kiderült, ez sincs így. A választmányi ülés előtt egy nappal felhívtak, hogy szeretnének meghívni, de brüsszeli tartózkodásom miatt nem tudtam elmenni. Utána én is az interneten olvastam, hogy a 18. helyre az MSZP roma tagozata fog javasolni valakit. Azt gondolom, a magyarországi politikai elit zöme még mindig nem tudja elfogadni, illetve bevonni a felkészült, tudással és némi tapasztalattal bíró tehetséges fiatal szakembereket, akik mindezek mellett még büszkén vállalják azt is, hogy romák. E döntéssel csak ráerősítettek a szokásos paternalista megközelítésre. Igaz, valahol logikus, hogy a nálunk meghonosodott politikai kultúrában még mindig ott tartunk, hogy a "token", vagyis a "bábu" romákat preferálja a rendszer. Az a jó, akit maximálisan irányítani lehet, akinek nincs önálló véleménye, rálátása, megfelelő iskolázottsága.
MN: Az MSZP listáján szerepel az esélyegyenlőségi miniszter és több olyan személy, akik elvileg jól képviselhetik a romaügyet.
KA: Fontos, hogy a romákért ne csak a romák szóljanak, de az még hitelesebb, ha egy roma személyesen jeleníti meg csoportjának értékeit és érdekeit. A Világbank jelentése szerint 7-9 millió közé tehető a romák száma Európában, és az EU-hoz most 1,6 millió roma csatlakozik. Biztos, hogy ez a kérdés prioritás lesz.
MN: A jelenlegi állás szerint csak a Fidesz listáján van befutó helyen roma jelölt.
KA: Igen, pedig a két éve publikált Ladányi-Szelényi-kutatásból azt is lehet tudni, hogy a romák választási hajlandósága nagyjából hasonló, mint a nem romáké. Nincs szignifikáns eltérés, s ezzel a kutatással tulajdonképpen egy évtizedes politikai tévhit dőlt meg. Jó megoldás, ráadásul politikai nagyvonalúság volna, ha a lista élén álló, de kiutazni nem szándékozó szocialista politikusok egyike "adná át" a helyét egy roma fiatal számára. És egyáltalán nem rólam van szó, hiszen én nagyon szívesen dolgozom továbbra is a mostani helyemen, ahol egy civil szervezet vezetőjeként az uniós törvényalkotást, illetve a romák életére is kiható programokat próbáljuk segíteni, befolyásolni.
MN: A kormány romapolitikáját sokan koncepciótlannak tartják. Lassan elmúlik a ciklus fele, és még mindig tervekről, "éppen most" induló projektekről hallani. Megváltozhat ez a csatlakozással?
KA: Nagy lehetőséget látok, hiszen pénzeket lehetne mozgósítani az unióból. Szerintem az Európai Bizottságban is arra várnak, hogy a csatlakozó országok közül valaki egy jó, uniós szinten is vállalható koncepcióval álljon elő. Nekik is érdekük az a társadalmi kohézió, amiről Lisszabonban szó volt: vagyis 2010-ig fel kívánják számolni a mélyszegénységet, s esélyt adnak a kirekesztettcsoportoknak. Márpedig ezen Európában mindenki a cigányokat érti; a romák kritikus társadalmi, gazdasági és szociális helyzete veszélyezteti az Európai Közösségen belüli társadalmi kohéziót. A most csatlakozó országoknak ki kellene használniuk, hogy a romakérdés az unió belügyévé válik.
MN: Megvan ehhez a szükséges humán erőforrásunk?
KA: Elég szkeptikus vagyok, mert nem látom, hogy a magyar közigazgatás és a civil társadalom tudná, hogyan lehet pályázni. A roma civil szervezeteknél kevesen beszélnek idegen nyelvet, és az uniós nyelvezetet sem ismerik kellőképpen.
MN: Romaüggyel vagy szegényüggyel kell foglalkozni? Hogyan viszonyulnak egymáshoz ezek a fogalmak?
KA: Van átfedés. Az ENSZ Regionális Fejlesztési Programja arra jutott, hogy a kelet-közép-európai romák szubszaharai körülmények között élnek.
MN: Mennyiben eltérő a csatlakozó és a már uniós országokban a romák helyzete? Készült erről felmérés?
KA: Nyilvánvalóan országonként eltérő a helyzetük, de azt mindig az adott többségi társadalomhoz érdemes viszonyítani. Lényeges szempont, hogy a strukturális diszkrimináció mennyire honosodott meg egy-egy ország politikájában. Az Európai Bizottság felkérésére az Európai Roma Jogok Központjával és egy angliai szervezettel közösen készítünk egy tanulmányt a romák helyzetéről. Tizenegy európai ország eddigi programjait elemezzük, és megnézzük, hogyan lehetne a romaügyet integrálni az uniós szociálpolitikai trendekbe. Egy áprilisi konferencián fogjuk ismertetni az eredményeket, s jelentésünk az Európai Bizottság által megvalósítandó ajánlások alapjául szolgálhat. A bizottság fontos kérdésnek tartja a romák integrációját, s ennek érdekében civil szervezetekkel is együttműködik - így pedig a politikai pártok sem engedhetik meg maguknak, hogy ne kezeljenek minket partnerként.
Virág Tamás
