"A támogatásokat elválasztják a termeléstől" - Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

  • Mészáros Bálint
  • 2006. június 22.

Belpol

Az elkövetkező években alapjaiban változik meg az uniós agrártámogatások rendszere, ám erről alig pár sorban vesz tudomást a kormányprogram idevágó fejezete. A vidékfejlesztés új lehetőségeiről, a bizonyos mértékig speciális magyar helyzetről és a szűk tagállami mozgástérről nyilatkozott lapunknak a szaktárca vezetője.
Az elkövetkező években alapjaiban változik meg az uniós agrártámogatások rendszere, ám erről alig pár sorban vesz tudomást a kormányprogram idevágó fejezete. A vidékfejlesztés új lehetőségeiről, a bizonyos mértékig speciális magyar helyzetről és a szűk tagállami mozgástérről nyilatkozott lapunknak a szaktárca vezetője.

Magyar Narancs: A kormányprogram úgy tárgyalja a vidékfejlesztést, mintha csak a mezőgazdaság átalakítására volna szükség. Holott az unió éppen a diverzifikáció irányába indult el.

Gráf József: Eddig a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, valamint az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program pályázatai többségükben különböző agrártevékenységekhez, végső soron a termeléshez kötődtek. Az unió azonban a közös agrárpolitikában is lefektetett filozófiája szerint a támogatásokat elválasztja a termeléstől, azaz úgy biztosítanak jövedelmet a vidéken élők számára, hogy a nagy tömegű mezőgazdasági termelés lehetőleg ne okozzon piaci zavarokat. Hiszen Európa élelmiszer-ipari alapanyagból és élelmiszerekből önellátó, és jelentős exportja is van, tehát a termelési szint további növelésének nincsen értelme.

MN: Mondhatni, belefullad a méregdrágán megtermelt termékeibe.

GJ: Igen, ezért a két alapot összevonták, a létrejövő Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) együtt kezeli a mezőgazdaságot és a vidékfejlesztést. Ebből Magyarország hét év alatt mintegy 2500 milliárd forinthoz juthat hozzá, ami az EMVA négy tengelye között oszlik meg. A versenyképesség javítására jut 40 százalék, ez magában foglalja a szakképzést, a fiatal gazdák induló támogatását, a kedvezményes nyugdíjazást, az üzemek korszerűsítését, infrastrukturális fejlesztéseket, szaktanácsadást. A mezőgazdasági területek fenntartható használatára költjük el a pénz 45 százalékát. Ez jelenti az agrárkörnyezet-gazdálkodást, a termelésből kivont területeket, erdősítést, energianövények termesztését vagy a területek turisztikai célú használatát. A források 10, illetve 5 százalékából két új terület támogatása valósul meg. A vidéki gazdaság diverzifikációja, a vidékiek életminőségének javítása a turizmus feltételeinek, a falvak állapotának javításával, a természeti és épített örökség megőrzésével. És a LEADER-program keretében közösségi célok támogatásával: például borutak szervezéséhez, turisztikai rendszerek kialakításához, a helyi jövedelemszerzés egyéb lehetőségeihez nyújtott segítséggel.

MN: Ezeket az arányokat mi határoztuk meg?

GJ: Van egy javasolt uniós intervallum, azon belül mi döntünk, majd ezek alapján írunk ki pályázatokat. A tervezet a héten elkészült, még van fél évünk, addig tárgyalunk a gazdaszervezetekkel, érdekképviseletekkel, amelyek hozzá-tehetik a javaslataikat. Az alapelképzelést egyébként már elküldtük az uniónak, nehogy abszolút rossz irányba induljunk, és a napokban kapunk választ arra, hogy beilleszthető-e az uniós kifizetési rendszerbe. Közös az agrárpolitika, azon belül a nemzeti célokat elég szűken lehet megfogalmazni, de azért meg lehet.

MN: Mi az oka annak, hogy a kormányprogram éppen a lényegi változásokat illetően a legszűkszavúbb?

GJ: Nézze, ez egy több száz oldalas anyag, a kormányprogram pedig politikai célkitűzések megfogalmazása, vagyis más a profilja. Az a feladata, hogy a termelők megértsék, milyen irányba szeretnénk menni. Az azért szerepel benne, hogy a fogyasztók egészséges és biztonságos élelmiszer-ellátása és a magyar termelők védelme kiemelt jelentőségű.

MN: A természetközeli gazdálkodást preferáló, ún. második pillér eddig is létezett, mi mégis szinte csak az intenzív termelés fejlesztésével foglalkoztunk.

GJ: A helyzet ugyanis az, hogy a régi tagországok a termelés nagyságrendjében és intenzivitásában a kapacitásaik 95 százalékán álltak meg, míg mi jelenleg a 60 százalékán vagyunk. Mivel az új tagországoknak nem adták meg a támogatásokban ugyanazt a nagyságrendet, mint a régieknek, egy kicsit lassú ez a kiegyenlítődés. Nekünk mindenesetre 2011-12-ig még a termelésben is el kell jutnunk az adottságainknak megfelelő szintre, és akkorra fog a támogatási szint is kiegyenlítődni.

MN: Eközben az uniós termelési támogatás is csökken.

GJ: A 2007-2013 közötti időszakban a támogatás átáll az SPS-rendszerre: azaz a megelőző két év alatt a termelőhöz mindenféle jogcím alapján érkezett támogatásokat összeadják és egy évre vetítik; ezt fogja onnantól hét évig kapni, mindig ugyanannyit. Tehát a csökkenés az inflációból adódik, és lehet, hogy ebből még 5- 10 százalékot induláskor levesznek, de ez még nem dőlt el. Ezentúl, ha a gazdálkodó csak kultúrállapotban tartja a területét és megfelel a környezetvédelmi és egyéb előírásoknak, akkor ezt a pénzt megkapja, akár előállít valamit, akár nem. Jövedelmet biztosítanak neki, hogy ne kelljen abbahagynia a gazdálkodást és elköltöznie.

MN: Az életképes birtokméret kialakítását a kormányprogram is ambicionálja. Ennek legnagyobb gátja leegyszerűsítve az, hogy aki vehetne földet, annak nincs rá pénze vagy nem is akar vásárolni, akinek lenne pénze - a külföldiek, illetve a cégek -, az a hatályos földtörvény értelmében nem vehet. Pedig például egy állattartó telep úgy tud versenyképes lenni, ha a saját földjén termeli meg a takarmányt. A napokban ismét előkerült az a javaslat, hogy a társas vállalkozások előtt megnyitnák a földszerzés lehetőségét. Mekkora esély van erre?

GJ: Ez nemcsak szakmai kérdés, hanem politikai is.

MN: A termőföld döntő része több mint kétmillió ember magántulajdonában van. Milyen politikai érv szól amellett, hogy ők nem adhatják el bárkinek a tulajdonukat? A stratégiai ágazatnak tartott élelmiszeriparban és a pénzügyi szektorban is akárki vásárolhat.

GJ: A föld speciális, korlátozott jogú tulajdon. Csak úgy lehet használni, hogy másnak ne okozzanak vele kárt. Jelen pillanatban a politikai helyzet és a magyar agrártársadalom erre nincs felkészülve. Sok mindent kell még tennünk, hogy az emberek megértsék, mi ennek az igazi szerepe. Átmeneti helyzetben vagyunk, ezért a jogi személyek földtulajdonhoz juttatását ma még nem tartom aktuálisnak. Viszont a jogi személyek tulajdonosainak, a részvényeseknek mint magánszemélyeknek igen. Ez legtöbbször az ott dolgozókat is jelenti, ők 300 hektárig vehetnek földet.

MN: Ha van rá pénzük. A mintegy ezermilliárd értékű földvagyonnak ez a töredékét érintheti, a földpiac gyakorlatilag döglött.

GJ: Ehhez dolgoztuk ki azt a hitelkonstrukciót, amiben, ha állami földet vásárol, gyakorlatilag önrészre sincs szükség, a kamat 3 százalék, a futamidő 20-25 év. Csak éppen a választások idején ez megint politikai téma lett, de erre vissza kell térni.

MN: A legtöbbször szintén hitelből finanszírozott műtrágya, vetőmag, gépek stb. mellett lehet még fizetni a részleteket? Jelzáloghitel eddig is volt, komolyabb érdeklődés nélkül.

GJ: A kis kamat ilyen hosszú időre elhúzva a nyereségből visszajöhet. Az ágazat tavaly nyereségoldalról jó évet zárt, az üzemi bruttó jövedelem hektáronként 248 euró volt. Igaz, ez Franciaországban 515, Ausztriában 949 euró/hektár. Ez nyilván összefügg az eszközellátottsággal is, ami a franciáknál kétszer, az osztrákoknál hatszor jobb a hazai értéknél. Azért lehetünk mégis hatékonyabbak, mert a nagyüzemben háromszor annyit üzemel egy gép, mint az európai farmernál. A helyzet biztató, hiszen 2003-ban az ágazat eredménye mínusz kilencmilliárd forint volt, 2004-ben már plusz 17, tavaly pedig 60 milliárd.

MN: Hiszen azóta jön az uniós támogatás.

GJ: Világos, de a támogatás az tulajdonképpen jövedelemkiegészítés. Éppen arra való, hogy a gazdálkodók ne menjenek tönkre, és az élelmiszerárak se nőjenek az égig.

MN: 2011-ben bekövetkezik a piacnyitás, a tapasztalatok alapján egy évvel előtte már megindul a helyezkedés az uniós átlag töredékébe kerülő hazai földek megvásárlására. Addig bekövetkezhet komolyabb változás a birtokszerkezetben?

GJ: Ma is vehet földet uniós állampolgár, ha három éve életvitelszerűen a mezőgazdasággal foglalkozik és letelepedett az országban. Egyre többen érkeznek olyan területekről, ahol a termelési feltételek valami miatt beszorultak vagy visszafejlesztésre vannak ítélve. Például több holland vállalkozó foglalkozik nálunk sertéstartással, mert a tengerszint alatti magasság miatt hígtrágyával már túlterhelt az országuk, és Dániában is vannak már korlátozó intézkedések. De azért dolgoztuk ki a hitelkonstrukciót, hogy a magyar gazdálkodókat földhöz juttassuk. Csak az utóbbi időben 70-80 ezer hektárt vásárolt fel az állam a földalapon keresztül, tehát nálunk egyelőre visszaállamosítás folyik az eladás helyett, mert mindig beleszól a politika. Kétségtelen viszont, hogy az állami föld eladása egyszerűbb. Most, hogy elmúlt a választási hisztéria, le kell ülni, és el kell készíteni egy korszerű földtörvényt.

MN: De a derogáció jövőre esedékes felülvizsgálatakor nem fogunk változtatásokat kezdeményezni.

GJ: Nem.

MN: A megváltozott támogatási rendszerrel megteremthetők a vidéken boldogulás felté-telei?

GJ: Ha nem tudjuk a 2007-2013-as EMVA diverzifikációs lehetőségeit kihasználni, megértetni a magyar agrárgazdálkodóval, hogy jövedelmet nem csak a klasszikus agrártevékenységből tud szerezni, akkor tömeges pályaelhagyásra lehet számítani. Ausztriában van olyan gazdálkodó, aki a jövedelmének tizedét szerzi csak agrártevékenységből. 'k viszik a falusi turizmust, az erdőgazdálkodást, ők kotorják az utakról a havat, kaszálják a legelőt, az út szélét, sőt ők építik a falusi utakat is. Azt a szemléletet kell megváltoztatnunk, hogy agrárvállalkozó kizárólag agrár-alaptevékenységből tud jövedelmet szerezni.

MN: Adottságaink alapján ez nem inkább csak kiegészítő jellegű lehet?

GJ: Persze, Ausztriában könnyebb. Fejlett a síturizmus, és a helyi gazdálkodóé a panzió is.

MN: Egy ideig úgy tűnt, a természetvédő lobbinak sikerül elérnie, hogy az erdőgazdálkodás felügyelete a környezetvédelmi minisztériumhoz kerüljön, végül az erdésztársadalom érdekeinek megfelelően az agrártárcánál maradt. Ez nem éppen a fenti folyamattal ellentétes lépés? (A témáról lásd publicisztikánkat a 42-43. oldalon.)

GJ: Az én megítélésem szerint Magyarországon igenis szükség van erdőgazdálkodásra. Valóban szép elv, hogy az erdőket kivonjuk a gazdálkodás alól, és kimondottan környezetvédelmi módon működtetjük. De a fejlett országokban is van fakitermelés, fafelhasználás, és ezt üzemszerűen kell biztosítani. Nyilván mi sem vagyunk természetellenesek. A gazdálkodás viszont szakmailag inkább hozzánk illik.

MN: Akkor is, ha a fakitermelés gazdasági szempontból egyre jelentéktelenebb Magyarországon?

GJ: Azért van gazdasági haszna is, és társadalmi szempontból is szükség van rá, mert sok embernek nyújt megélhetést.

MN: Nemrég igen kínos helyzetbe került a tárca az IIG Holding tulajdonosának adott megbízólevéllel. (A cég iraki-magyar tulajdonosa a több millió tonnányi intervenciós gabona Irakban történő értékesítéséhez keresett partnereket, amikor az iratra hivatkozott. A magát korábban hol sejknek, Szaddám egykori bizalmasának, hol a független iraki kormány elnökének tituláló, felszámolás, illetve végrehajtás alatt álló hazai cégeket tulajdonló üzletember neve felbukkant a madárinfluenza elleni vakcina értékesítésekor és a Magyar Iszlám Közösség által gyűjtött, 60 millió forint értékű segélyszállítmány eltűnésekor is - M. B.) Kalandorok bejöhetnek az utcáról egy miniszteri aláírásért?

GJ: Nem ő jött be az aláírásért, hanem Bognár Miklós, aki ebben a szakmában már kötött üzleteket. ' kereste meg 2005 nyarán a kabinetfőnököt azzal, hogy a gabonafölöslegünket az említett cégen keresztül megpróbálja Irakban eladni. A megbízólevelet piacfelderítésre, üzleti kapcsolatok létrehozására kapta, ilyet másnak is adunk. Ha visszajön, elmondja, milyen lehetőségek vannak, mi összehozzuk magyar cégekkel, tehát onnantól az egész a magánszférában folytatódik. De a legfontosabb, hogy a magyar kormány vagy a tárca nevében se szerződést, se elkötelezettséget nem vállalhatott, egyetlen fillért sem tudott volna elvinni. Az tényleg előfordulhat, hogy valaki rossz célra használ egy ilyen papírt, de mindenkit nem lehet lekádereztetni a nemzetbiztonsági szervekkel. Nyilván nem használ nekünk, ha valaki ilyesmibe kever bennünket, ezért majd megpróbálunk óvatosabbak lenni.

Neked ajánljuk