A Nap-kelte Kereszttűz című adásában az egyik újságíró kérdésére, miszerint ha valóban megtörtént az eset, akkor a rendőrök miért nem tettek feljentést, Orbán Péter dodonai módon azt válaszolta: "Ennek én örültem volna a legjobban, hiszen akkor nincsen probléma, mert még egy bűncselekmény van a letartóztatott személynek a számláján, vagy valaki segítőjén, mert nem lehetett ebből a történeti tényállásból megállapítani, hogy történt-e bűncselekmény."
Az eset különösen érdekes annak fényében, hogy Tasnádi Péter és védői váltig állítják, hogy a Magyarország első "keresztapaperének" becézett monstre bírósági eljárás mögött koncepciós rendőri akció, tudatos lejárató hadjárat áll, amelynek egyetlen célja: látványos külsőségek között meghurcolni Tasnádit, és fényesen demonstrálni a magyar rendőrség tettrekészségét a szervezett bűnözéssel szemben. Persze ezt bárki állíthatja; azt viszont aligha, hogy az óriási felhajtás mögött Pintér Sándor belügyminiszter, Tasnádi egykori üzleti riválisa húzódhat meg.
A letartóztatás
1999. szeptember 6-án, a Ferihegyi repülőtéren több tucat rendőr, köztük állig felfegyverzett kommandósok várták Tasnádi Pétert, aki nem elhagyni készült az országot, hanem éppen belépni szeretett volna: a profi magyar thai-boksz válogatottal érkeztett haza Hollandiából. Akkor kétrendbeli, önbíráskodásra való felbujtással gyanúsította őt a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság különleges nyomozócsoportja, később aljas indokból elkövetett súlyos testi sértésre való felbújtással, majd egy sor másik bűncselekménnyel is, többek között sikkasztással, adócsalással. Tasnádit előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta sem engedték ki. A rendőrök már 1999-ben a szervezett alvilág elleni "átfogó akciósorozattal" indokolták a nagyszabású megmozdulást (éppen akkor lépett életbe a szervezett bűnözés elleni módosított törvénycsomag), igaz, a gyanúsításokban egyetlen szó sem volt szervezett bűnözésről. A vádirat csak jó egy év múlva, tavaly decemberben született meg. Pár hónappal korábban (2000 júliusában) a Pest megyei rendőrség még azt közölte: Tasnádit nem gyanúsítják azzal, hogy bűnözői csoportokat szervezett vagy irányított. Decemberben viszont már maffiatevékenységgel vádolták: "A Tasnádi Péter I. rendű vádlott körül kialakult csoport - melynek tagjai az eljárás során részben ismeretlenül maradtak - szigorú hierarchikus rendbe szerveződött. A csoport élén az I. rendű Tasnádi Péter vádlott állt. Mind a vállalkozásai irányításában, mind pedig vagyoni kérdésekben egyedüli döntési jogosultsága volt, döntéseibe nem engedett beleszólást." A vád szerint Tasnádi nem felejtette el a "tartozásokat", azokat több év távlatából is "nyilvántartotta", az adósokat figyelmeztette "kötelezettségeikre". Tasnádi keresztapaságát három vádpont veti fel ("bűnszervezet tagjaként" társtettesként elkövetett zsarolás, valamint "bűnszervezet tagjaként elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettével", valamint bűnszervezet létrehozásával és irányításával vádolják), két vádpont önbíráskodásra való felbujtás, egy aljas indokból elkövetett súlyos testi sértésre felbujtást, valamint sikkasztást és adócsalást ró a terhére az ügyészség.
A rendőrség nem csinált nagy titkot abból, hogy már régóta el akarja kapni Tasnádi Pétert; az országos sajtóban például elmondták, hogy már letartóztatása előtt fél évvel (1999 januárjában) megalakítottak egy speciális egységet a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon, amely tagjainak (először hárman voltak, aztán a létszám gyarapodott) semmi más dolga nem volt, mint adat- és bizonyítékgyűjtés ellene: ők szedegették össze azokat az adatokat, amelyekre hivatkozva a kommandósok letartóztatták a repülőtéren. Még egy zöld számot is életre keltettek. Először azt nyilatkozták, hogy több mint húsz értékelhető bejelentés érkezett, később azt, hogy a zöld szám egyetlen új vádponttal sem bővítette a Tasnádi-ügyet.
Egy fontos ember
A hivatalos verzió szerint akkor kezdtek el nyomozni Tasnádi Péter ellen, amikor 1999. január 12-én I. Attila sértett besétált a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság épületébe, és feljelentést tett ellene.
A rendőrség számára I. Attila az egyik kulcsfigura: az ügyet kezdetben teljesen rá építették. A vele kapcsolatos vádpontot (súlyos testi sértésre való felbujtás), I. Attilának a Speed diszkó előtti 1997-es bántalmazását már tárgyalta a Pest Megyei Bíróság, ahol idén májustól minden héten kétszer, teátrális külsőségek között (szirénázó rendőri konvoj, több tucat rendőrrel körülvett bírósági épület, forgalom ideiglenes leállítása stb.) folyik az eljárás.
I. Attila tanúvallomásai meglehetősen ellentmondásosak: egyszer nem tudta azonosítani a másodrendű vádlottban a Tasnádi közvetlen munkatársának tartott (az ugyancsak huszonkét hónapja előzetes letartóztatásban lévő) támadóját, mondván, sötét volt, máskor pedig egyértelműen felismerte. (A testépítősportban jeleskedő I. Attila egyszer, 1992-ben már feljelentette Tasnádit, mert az állítólag emberein keresztül megfenyegette, hogy ha nem adja vissza a korábban neki adott 50 ezer forint "szponzori díjat", akkor megölik. Egy év múlva a Pest Megyei Rendőrség bizonyítottság hiányában lezárta a nyomozást.)
Miután felépült a Speed diszkó előtt elszenvedett bántalmazásból, I. Attila személyesen kereste fel Tasnádit Rákóczi úti irodájában, és visszaadta az ötvenezer forintot, ám Tasnádi nem bocsátott meg neki, mondván, I. Attila "elárulta" őt. I. Attila és a vádirat állítása szerint ezt követően többször megfenyegették őt személyesen és telefonon is, ezért kénytelen volt újból feljelentést tenni; utóbb visszavonta a Tasnádira vonatkozó rendőri vallomását (a tárgyaláson az derült ki, hogy "valaki" cserébe megígérte neki: segít kijutni az USA-ba, a body builder-világbajnokságra). Az újbóli feljelentés-visszavonás 1999. szeptember 17-én, Tasnádi letartóztatása után történt. A vége az lett, hogy I. Attila egy hét múlva megjelent a nyomozóknál, és közölte: mégiscsak fenntartja a vádlottakra terhelő vallomását.
Pár hete a bírósági tárgyaláson újabb fordulat következett: I. Attila megint visszavonta a vallomását, igaz, ekkor nem azt állította, hogy azért, mert fél Tasnáditól (az egész csapat láncra verve vesz részt hétről hétre a tárgyaláson). Azt mondta, hogy már nem biztos a dolgában. Ahhoz képest, hogy 1999 őszén, Tasnádi letartóztatásakor a rendőrségnek a body builder volt az egyik legfontosabb koronatanúja, a fenyegetők kiléte máig homályban maradt.
Tasnádi letartóztatása előtt a rendőrség felszerelte I. Attila lakását lehallgató berendezéssel, adtak neki egy diktafont, és rendőri védelmet is felajánlottak neki (utóbbival nem élt).
A verőember
Ugyancsak terítéken volt a bíróságon a másik, súlyos testi sértésre felbujtásos vádpont, amely szerint 1999. március 20-án egy Klauzál téri vendéglő előtt Tasnádi Péter utasítására Szentpéteri Lajos másodrendű vádlott (Tasnádi bizalmi embere) megverte Vass Sándor ügyvédet, akinek megrepedt a csuklója. Vass előtte látta még a vendéglő hátsó traktusában Tasnádit beszélgetni; amikor be akart szállni az autójába, egy "hatalmas árny" ütlegelni, rugdosni kezdte. Öt nappal korábban a Dohány utcai zsinagóga előtt összeszólalkozott az ünnepséget "biztosító" Tasnádi Péterrel és embereivel. Mikor nemtetszését fejezte ki a kigyúrt embereivel "föl-le masírozó" Tasnádinak ("rosszul veszi ki magát"), rövid szóváltásba keveredtek, majd a vádirat szerint az egyik biztonsági ember combon rúgta őt. Tasnádi a bíróságon azt mondta: Vass be volt rúgva, gyalázatosan viselkedett, és megsértette a zsinagógánál ünneplőket. Holott ők pont azért voltak ott, hogy megvédjék az összegyűlteket, mivel elterjedt a hír, hogy Szabó Albert a kopaszaival a zsinagóga felé tart.
Vass Sándor a tárgyaláson azonosította Szentpéteri Lajosban a támadóját, mondván "nem lehet elfelejteni ezt a kifejezéstelen arcot". A vendéglő előtti verésnek két szemtanúja is volt, ők is Szentpéteri Lajost látták ott, és ők is állították: "Nem lehet elfeledni ezt az arcot."
A harmadik, talán legsúlyosabb vádpontot - H. Zoltánt a másod-, harmad- és negyedrendű vádlott annyira súlyosan bántalmazta, hogy sérüléseibe belehalt - még nem tárgyalta a bíróság. A halált okozó testi sértés a balatonboglári Erzsébet vendéglőben történt, a vádirat szerint azért, mert H. Zoltán nem tudta időben kifizetni Tasnádi Péternek a tőle felvett kétmillió forintot.
Gazdasági ügyek
A napokban kezdték viszont tárgyalni az egyik "bűnszervezet tagjaként elkövetett", Tasnádi külföldön élő fiával és a magával Tasnádival összefüggésbe hozott vádat, amelyben a sértett egy csuklótöréssel, orr- és bordatöréssel végződő verést kapott. A másik "maffiavád" egy Flobert típusú, "házilagosan átalakított" pisztolyról szól, és Tasnádi budai kastélyában foglalta le a rendőrség.
A fennmaradó vádak adócsalásról (1995-98 között több mint 500 millió forint jövedelmet nem vallott be, és nem fizett utána 156 millió forint szja-t) és a józsefvárosi piac körüli ügyekről szólnak. Utóbbiban az a vád, hogy Tasnádi alvállalkozói láncolatot hozott létre különböző cégek segítségével, és nem fizetett be 59 millió forintnyi áfát. Az ügyészség szerint a cégek nem foglalkoztattak alkalmazottakat, az volt a feladatuk, hogy vagy átutalják a pénzt egy meghatározott másik cégnek, vagy felvegyék a számlára érkezett pénzt, és átadják egy meghatározott személynek, aki maga vitte azt Tasnádinak. A vád lényege: az így visszajuttatott jövedelmek után nem adóztak.
Itt kerül a képbe Pintér Sándor, akiről többen állítják: meg szerette volna kaparintani a józsefvárosi piac őrzési jogát. Bár a piac vásárlói kifejezetten a szegények közül kerülnek ki, a nagy forgalom miatt (Tasnádi becslése alapján napi 20-30 ezer ember, nyáron akár 80-100 ezer is megfordult ott) a piac üzemeltetése már a kilencvenes évek közepén évi sok száz milliós üzlet volt. De még az őrzése is busás, több tíz milliós bevételt hozott. Tasnádi Péter a sógorával, az azóta elhunyt Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőrtábornokkal felerészben tulajdonolt Totál-´r Kft.-vel 1996 óta őrizték fővállalkozóként a piacot. Tasnádi szerint Pintér, miután 1996-ban leváltották az országos rendőrfőkapitányi posztról, belevetette magát az üzleti világba, és egyebek mellett megalakította saját őrző-védő vállalkozását, a Preventív Kft-t. Állítja, hogy Pintér Sándor többször is próbálkozott az őrzési jog megszerzésével.
"Érdekes volt, amikor Szetlik Ferenc a piac bérleti jogát el akarta adni. A pénzes vevők a kínai kereskedők voltak, de a cég, amely e mögött szerepelt volna, egy Preventív nevű cég lett volna, cégvezetőként a megmutatott névjegykártyán Pintér Sándor neve szerepelt. Ezen a tárgyaláson én magam is részt vettem" - vetette papírra halála előtt nem sokkal Láposi Lőrinc, akiről felesége (Tasnádi Judit) a Célkeresztben című riportkönyvben készült interjúban azt mondta: bár előre figyelmeztették a készülő rendőri akcióra, sokáig nem hitte el, hogy letartóztatják Tasnádi Pétert. Láposi szerette volna, ha őt is, mint Tasnádi közvetlen munkatársát, kihallgatják a nyomozók, de erre hiába várt, aztán már nem is kerülhetett rá sor: Láposi Lőrinc néhány hónappal Tasnádi letartóztatása után meghalt.
Pintér Sándor tagadja, hogy bármi köze lett volna a józsefvárosi piachoz: "Azzal a céggel, amelyet civilként létesítettem, semmilyen piac őrzésében nem is vehettem volna részt, hiszen cégem bankok és pénzintézetek számára látott el biztonsági feladatokat, ezenkívül biztonsági nyomdáknak dolgoztam - senki másnak. Amikor távoztam az ORFK-ról, csak a munkahelyem változott meg, az erkölcseim nem" - nyilatkozta a Magyar Hírlapnak.
Józsefváros
A józsefvárosi piacon Tasnádiék cége hamarosan feladta az őrzést. Éppen egy évvel ezelőtt a rendőrségi szóvivő, Garamvölgyi László erősítette meg a Népszabadság értesülését, hogy Orbán Péter országos főkapitány mindössze hetekkel korábban (2000. május-június) bontotta fel azokat a szerződéseket, amelyek alapján a Budapesti Rendőr-főkapitányság és a Készenléti Rendőrség beosztottai őrző-védő feladatokat láttak el a józsefvárosi piacon. A napilap következtetése az volt, hogy amennyiben Tasnádi bűncselekményeket követett el a piacon, akkor azokat rendőri segédkezéssel tette.
"Szeretnénk, ha a bíróság tanúként meghallgatná Pintér Sándor belügyminisztert és Sándor Istvánt, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság volt operatív főnyomozóját - mondta a Narancsnak Szikinger István, Tasnádi egyik védőügyvédje. - Sándor István (Papa - K. R.) a közelmúltban a Cashflow című lapban azt nyilatkozta: Pintér Sándor és cége, a Preventív nevű vállalkozás igen érdekes körülmények között, résztulajdonosként, rátette kezét a józsefvárosi piacra. Kérelmünkre eddig nem kaptunk választ a bíróságtól" - jegyezte meg Szikinger. Az amúgy alkotmányjogászként és a Rendőrség a demokratikus jogállamban című tanulmányával ismertté vált ügyvédet Pintér Sándor belügyminiszter egyik tanácsadójának kérte fel 1999-ben, ám miután elvállalta Tasnádi védelmét, nemcsak ebből a pozíciójából, de a Rendőrtiszti Főiskola tanári állásából is mennie kellett, és nem lehetett a parlamenti olajbizottság szakértője sem.
Véleménye szerint többszörösen is jogellenes és alkotmánysértő volt a rendőrség nyomozási módszere. "Nem azokban az ügyekben nyomoztak utána, amivel gyanúsították. Arra számítottak, hogy majd csak találnak valamit. Például I. Attila bántalmazási feljelentése kapcsán még tanúkat sem kerestek. Aztán mindenfajta odaillő gyanúsítás nélkül lefoglalták az összes cégiratát, hátha ott is fellelnek valamit. Ez törvénytelen. Sérti az alkotmányos jogrendet. Emberhez nem lehet bűncselekményt keresni, csak bűncselekményhez elkövetőt." Szikinger István szerint a lassan két éve életbe lépett szervezett bűnözés elleni törvénycsomag alapvetően politikai propaganda, amihez gyors, látványos sikerek és nem utolsósorban már jól előkészített nevek kellenek. Tasnádi Péter szerinte kiválóan alkalmas volt erre a célra. Úgy látja, az ehhez hasonló rendőrségi eljárások ma általánosnak mondhatók Magyarországon, és pontosan mutatják a közállapotokat és a hatóságok jogfelfogását. "Nem tartom minden tekintetben makulátlan embernek Tasnádi Pétert, mint ahogyan senki sem az. Abban azonban biztos vagyok, hogy a szervezett bűnözéshez semmi köze."
Kovács Róbert
A pozőr vállalkozó
A most 51 éves Tasnádi Péter saját bevallása szerint már a nyolcvanas években úgy élt, mint Dárius. A gimnázium után otthagyta a Katonatiszti Főiskolát (apja katonatiszt), és az Állami Biztosító ügynöke lett, ahol az akkor horribilisnek számító havi tíz-tizenkétezer forintot is megkereste. 1977-ben beindította az ország első testkultúraszalonját (légkondicionálóval), ahonnan már havi hatvan-hetvenezer forintot vitt haza; ezzel egy csapásra rengeteg ellenséget szerzett magának, és ahogyan ő fogalmaz: "Mondvacsinált ürügyekkel mindenféle ellenőrzéseket zúdítottak a nyakamba." Miután két társa disszidált, 1980-ban elszegődött a Hírlapkiadó Vállalathoz hirdetésszervezőnek. Hogy nagyobb legyen a respektje, vett magának egy fekete Mercedest, azért, hogy úgy tűnjön, ő a hatalom belső köreihez tartozik. Ez bejött, megint rengeteget keresett. Mellette különféle sportszövetségeknek hajtott fel támogatási pénzeket olyan intenzitással, hogy az OTSH (az állami sporthivatal), látva, mennyit kap jutalékként, megtiltotta a szakosztályoknak, hogy Tasnádival dolgoztassanak. Emlékei szerint már ekkor sem tudta elkölteni a pénzét. Ausztriába költözött, ahol viszont az összes pénze elúszott, miután nem sikerült egy modellügynökséget beindítania. Előtte még vett "egy gyönyörű 732-es BMW-t", és megpróbálta itthon megszervezni Magyarország első szépségversenyét. A terv pénz hiányában befulladt.
Ezután Izraelbe ment, és egy gazdag gyémántkereskedő testőreként beutazta a világot. 1987-ben visszatért Ausztriába azzal a szándékkal, hogy végleg letelepszik ott. Kis műszaki kereskedést nyitott, két év múlva újra meggazdagodott a "nagy magyar bevásárlóturizmuson". (Közvetlenül a rendszerváltás előtt, a világútlevél megadásával egy időben a magyar lakosság tekintélyes része Bécsben és környékén költötte el összes megtakarított pénzét, sok milliárd dollár vándorolt így ki az országból.) 1991-ben költözött vissza Magyarországra, ahol részben pénzkölcsönzéssel (20 százalékos kamatra) foglalkozott, valamint alapítványokat és sportegyesületeket hozott létre és működtetett. Ezek közül a legismertebb a Budapest Maccabi Sportklub, amelyet elmondása szerint a küzdősportolók (ökölvívók, testépítők, keleti küzdősportok művelői) felkarolásáért indított. A maccabisok amellett, hogy versenyeken indultak, részt vettek őrző-védő munkákban is.
A hirtelen megváltozott körülményekhez nehezen alkalmazkodó rendőrségnek hamar feltűnt a klasszikus maffiaöltözékekben pózoló, magát veszélyes embernek mutató Tasnádi és a körülötte kialakult csoport. A BBC a magyarországi szervezett bűnözésről szóló, nagy port kavart Az apokalipszis négy lovasa című tavalyi dokumentumfilmjében az olajügyek és a robbantássorozat mellett feltűnik Tasnádi Péter Al Capone-pózos fotója is. Tasnádi szerint a fotó "csak egy poén volt"; mindenesetre sokan már 1992-ben "keresztapának" nevezték őt. 1992 szeptemberében több tucat álarcos kommandós le is tartóztatta Rákóczi úti irodájában. Akkor különféle erőszakos bűncselekményekkel (garázdaság, könnyű testi sértés) vádolták, és 13 hónapot töltött előzetes letartóztatásban. A rendőrség - amely sem akkor, sem azóta nem tudott egyetlen robbantót sem elfogni - sajtótájékoztatóin sémarajzokon próbálta Tasnádit belehelyezni a magyarországot uraló szervezett alvilág rendszerébe. A bíróság végül nem találta megalapozottnak e feltevéseket, és csak kisebb súlyú bűncselekményekért ítélték el. Két év felfüggesztett szabadságvesztést kapott három évre felfüggesztve. Mivel az ítélet csak 1997-ben lépett életbe, Tasnádi legutóbbi, 1999. szeptemberi letartóztatásakor még hátra volt néhány hónap a próbaidejéből.
A magáról gondosan kialakított mítosz megint visszaütött Tasnádira. Orbán Péter országos rendőrfőkapitány még a vádemelés előtt (2000. június) azzal indokolta a szigorú fellépést, hogy "Tasnádi Péter szervezett bűnözéssel foglalkozik és maffiafőnökként él és viselkedik, úgy tűnik, ezt az ügyészség és a bíróság egyre inkább elhiszi nekünk".
"Pintér Sándor meg akar semmisíteni"
Magyar Narancs: Magyarországon az elsők között folyik ön ellen maffiaper. Önt vádolják először keresztapasággal.
Tasnádi Péter: Aki figyelemmel kíséri a tárgyalást, az tudja, hogy ez minden, csak nem maffiaper. Különböző tényállítások vagy vallomások kellenének hozzá, amik itt nincsenek. A tanúk egytől egyig azt állítják, hogy valakik megverték őket, de nem tudják, hogy kik, nem tudják, hogy miért. Csak azt gondolják, hogy én lehetek a felbujtó. A rendőrségnek vannak feltételezései, és ezek alapján vagyok fogva tartva már huszonkét hónapja. Ez egy ilyen ország, ahol ilyen szedett-vedett gyanúsítgatásokkal le lehet tartóztatni valakit, meg lehet fosztani szabadságától, tönkre lehet tenni legális vállalkozásait.
MN: A letartóztatása óta folyamatosan azt állítja, hogy az ön ellen folyó rendőrségi nyomozás koncepciós és megkoreografált. Nyíltan elmondta, hogy letartóztatása mögött Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszter bosszúját sejti. Van erre bizonyítéka?
TP: Én nem tudok semmi olyat mondani, ami bizonyítaná, hogy Pintér Sándor áll az ügy mögött. Viszont rengeteg olyan információm van, hogy Pintér Sándor meg akar semmisíteni fizikailag és egyéb vonatkozásban. Láposi Lőrinc volt rendőrtábornok, aki társam volt vállalkozásaimban, jól ismerte a rendőrség felső vezetőit és Pintér Sándort. Letartóztatásom előtt többször figyelmeztetett, de nemcsak ő, hanem más vezetők, ügyészek is, hogy Pintér Sándor elhatározta a bűnügyi megsemmisítésemet. Különböző bűncselekményeket próbáltak felderíteni, amelyek gyökerei Pintér civil tevékenységéhez kapcsolhatók. Pintér Sándor a Preventív Kft.-nek volt a tulajdonosa. Ez a cég is őrzéssel-védéssel foglalkozott, de mivel jóval később kapcsolódott be ebbe az üzletágba, addigra már fel voltak osztva a piacok. Amikor belépett, akkor szeretett volna egy-két nagyobb vállalkozást magáénak tudni. Többször próbálkozott a józsefvárosi piacon, személyesen is találkoztunk egy tárgyaláson, ahol az az igény támadt, hogy szeretné az egész piacot megvásárolni. Az ár tizenkét milliárd forint volt, ennyi pénze nyilvánvalóan nem volt. Közölte, hogy a kínaiak állnak mögötte, ezt egyébként a kínaiak is megerősítették. Én találkoztam kínai vezető kereskedőkkel, akik mutatták Pintér Sándor névjegykártyáját, hogy az ő megbízásából tárgyalnak az ügyről. Nem sikerült beférkőznie ebbe a vállalkozásba. A Budai Hengermalomnál is voltak problémák, Pintér őrző-védő cége szerette volna a cég egyik vitatott tulajdonosának az érdekeit képviselni. Akkor a kerületi határozat alapján az a tulajdonos maradhatott birtokon belül, aki nekünk adta ki a megbízást. Így Pintér Sándor hoppon maradt. Akkor Pintér még olyan vállalkozó volt, mint én, semmilyen hatalom, erő nem volt a háttérben. Mikor belügyminiszter lett, mindenki gondolt rá, hogy revánsot fog venni. Jómagam is. De úgy gondoltam, hogy egy demokratikus országban kevés, hogy valakire ilyen mondvacsinált ügyeket próbálnak fabrikálni. Ebben tévedtem. Magyarországon, ha a rendőrség felső vezetői közül bárki el akar tenni valakit az útból, akkor két-három évre úgy ki lehet vonni a forgalomból, hogy ihaj.
MN: De önt és társait egészen konkrét bűncselekményekkel vádolják.
TP: Szerintem nem az a maffia-bűncselekmény, amivel minket vádolnak. Az elmúlt öt évben állítólag megvertünk négy embert, a maffia-bűncselekmények azonban szerintem a robbantások, gyilkosságok, szervezett formában elkövetett autófosztogatások, fegyverkereskedelem, olaj, szesz és még sorolhatnám tovább. A kábítószer, a prostitúció is.
Hogy tervezték bűnügyi megsemmisítésemet, egyébként deklarálták mások is. Erre utalást tesz az a KBI-s rendőr, a Papa fedőnevű Sándor István, akit szintén letartóztattak. ´t is megkérték arra, hogy vegyen részt az én bűnügyi megsemmisítésemben. Ilyet nem tehet egy rendőrtábornok, egy belügyminiszter, de egy politikus sem.
MN: Letartóztatása után megjelent önről egy riportkönyv, amiben rendőrök és közvetlen környezete, családtagok, barátok, ismerősök szólalnak meg. A könyvben többször is sejtetni engedi, hogy perbe fogásának politikai motívumai is vannak. Mikre gondol pontosan?
TP: Véleményem szerint zavarhatta a jelenlegi hatalmat az általam kitalált Korda-kör, ahova olyan politikusok jöttek el, akik a szocialista párt és az SZDSZ parlamenti képviselői, ügyvédek, orvosok, művészek, újságírók. Aztán tetten érhető a politika annyiban is, hogy a bűnözés elleni harc a mindenkori kormányok egyik legvitatottabb kérdése. Egyik kormány sem - és gondolok itt az Antall- és a Horn-kormányra is - tudta megteremteni még a közbiztonságot. Most azt mondhatják a hatalmon levők és Pintér Sándor, hogy odadobunk egy koncot a nyilvánosságnak, hogy tessék, itt van egy gazdag vállalkozó, aki szervezett bűnöző, hiszen felső vezető körökkel tartott kapcsolatot, és üzletileg is óriási összeget mozgatott meg, több száz millió forintról van szó. Mi ehhez is hozzá merünk nyúlni, hiszen ez a szervezett bűnözés csúcsa. Nevetséges.
MN: Mire számít a bíróságon?
TP: Semmire. Mire számítsak? Ha van igazság, fölmentenek, ha nincs, akkor semmire sem számítok. Ki tudja? Ez olyan, mint hogy találjam ki a lottószámokat. Remélem, hogy független a magyar bíróság, mást nemigen tudok remélni. Ha igen, akkor fel fognak menteni. Úgy gondolom, hogy október végén megszületik az első fokú határozat valamilyen köztes ítélettel. Azt nem hiszem, hogy makulátlanul fogok ebből kijönni, és azt mondják majd, hogy Tasnádi úr, ne haragudjon, megkapja a becsületrendet. De egyelőre fogalmam sincs, melyik vádpontban ítélnek, merthogy nincs ellenem egyetlen bizonyíték sem.
K. R.
