A Tocsik-bizottság jelentéstervezete: Kifulladásig

  • Gy. B.
  • 1997. július 10.

Belpol

"Az intézményi felelősség a vagyonkezelő kinevezési, irányítási feladatait ellátó kormányzati tényezők körében keresendő" - ez az a mondat, amely miatt a kormánypárti képviselők nem tudják elfogadni a Szokai-Tocsik-ÁPV-ügyet vizsgáló bizottság jelentéstervezetét, ám amelyről a kompromisszum érdekében lemondana az ellenzék. A kérdés, hogy lesz-e rá lehetősége.
"Az intézményi felelősség a vagyonkezelő kinevezési, irányítási feladatait ellátó kormányzati tényezők körében keresendő" - ez az a mondat, amely miatt a kormánypárti képviselők nem tudják elfogadni a Szokai-Tocsik-ÁPV-ügyet vizsgáló bizottság jelentéstervezetét, ám amelyről a kompromisszum érdekében lemondana az ellenzék. A kérdés, hogy lesz-e rá lehetősége.

Tíz hónapja jött létre a parlamenti Tocsik-bizottság, közvetlenül azután, hogy a sajtóban megjelent: egy tanácsadó több száz millió forint sikerdíjat vett fel az ÁPV Rt.-től (a Szokai-Tocsik-üggyel lapunk többször is foglalkozott, lásd MaNcs, 1996. október 31., december 19., 1997. január 30., február 6., február 20.). A testület elnöke az a Deutsch Tamás (Fidesz) lett, aki az Országgyűlésben elsőként robbantotta az ügyet.

A kormánypártok húzós neveket vetettek be: a bizottság alelnöke Toller László, az MSZP frakcióvezető-helyettese, míg az egyik szabad demokrata küldött Hack Péter, pártja ügyvivője, frakcióvezető-helyettese lett. A másik oldalon is jogászok vették kezelésbe a ciklus eddigi leghangosabb botrányát: az MDF-ből Balsai István volt igazságügy-miniszter, az MDNP-ből Kónyáné Kutrucz Katalin neves büntetőjogász, egyetemi oktató, a KDNP-ből a jelenleg pártügyeket képviselő ügyvéd, Rubovszky György.

Emlékeztető

Az ügy nyilvánosságra kerülése után nem sokkal a kormány a Kormányzati Ellenőrzési Iroda gyorsjelentésére alapozva kézigránátot hajított az ÁPV Rt. igazgatóságába, majd pár nap gondolkodás után Horn miniszterelnök útilaput kötött kedvenc minisztere, Suchman Tamás talpára. Az alkotmány-ügyi bizottság ülésein bicskanyitogató hallgatásba burkolózott Szokai Imre ÁPV-elnök, viszont órákon át beszélt Liszkai Péter vezető jogtanácsos.

Azt sem árt felidézni, hogy az első bizottsági meghallgatások óriási érdeklődés közepette zajlottak: a tévé külön stábot vezényelt minden felvonásra, rögzítettek minden szent minutumot. Önkormányzati igényekről és vagyonkezelői tagadásokról érveltek bukott főfejesek, bírósági ítéletek alól tekergőztek csűrő-csavaró jogászok, nem jelent meg Tocsik Márta, viszont órákon át hantázott egy ex-SZDSZ-es. A sajtó hétről hétre talált valamit, nemegyszer csak a kényszeres mondani vágyásból: ami nem volt vállalható a fehér asztalnál, azt elbírta a nyomdafesték. Idővel az MSZP-s pénztárnok Boldvai, majd az SZDSZ-háttérember Budai szerepe került elő. Előbbi vállalta a meghallgatást, de a bizottság előtt végül ő is csak hallgatott, utóbbi nem is mutatkozott. A kezdetben csak az MSZP-re vetülő árnyék egyre inkább a kisebbik koalíciós pártot borította be, ami jelentősen hozzájárult Pető Iván párt- és frakcióvezető lemondásához.

A Központi Bűnüldözési Igazgatóság feldúlta a fél országot, Tocsik Márta az éj leple alatt pizsamában gyónt a Gyorskocsi utcában. Deus ex machina: amint kiviláglott, hogy túl sokat vallott a jogásznő, kiderült: gyógyszerek hatása alatt állt, így vallomását visszavonta, de későn: az ügyészség kezdeményezésére, máig talányos intermezzót követően, felfüggesztették Boldvai László MSZP-kincstárnok mentelmi jogát. A vád: befolyással üzérkedés. (Az ügyészség szerint Boldvai közölte Tocsikkal, hogy a jogásznő csak akkor kapja meg a megbízást, ha a zsugát leosztja egy általa megnevezett alvállalkozónak, amely egyébként nem fog semmilyen munkát végezni.)

A bizottság

Februárra elkészült a bizottsági jelentés tervezete. Öt hónap telt el azzal, hogy mondatról mondatra végigmentek a szövegen, de lett eredmény: elkészült a végleges változat. A bizottság azonban két hete mégsem tudta elfogadni a szöveget. A kormánypárti képviselők mellett Homoki János kisgazda képviselő is nemmel szavazott: igaz, ő azért, mert szigorúbb jelentést képzelt el. Olyat, amelyben Kuncze Gábor belügyminiszter felelősségét külön kiemeli a bizottság (a hivatalos kisgazdák számára Torgyán nyilvános átvilágítási vesszőfutása óta Kuncze az első számú közellenség). Ezután érdekes fordulat állt be a bizottság történetében.

A kormánypárti tagok úgy gondolták, hogy "ez pech": nem jött össze a jelentés, pakoljunk hát össze, máskor több szerencsénk lesz. A következő ülésen már a napirendet sem szavazták meg, mert úgy vélték, egy leszavazott jelentésről nincs mit tárgyalni. Benyújtottak viszont az Országgyűlésnek egy határozati javaslatot a bizottság feloszlatásáról, mondván, annak munkája okafogyottá vált. Az ellenzéki bizottsági tagok ugyanakkor távolról sem érzik befejezettnek a munkát. S noha, nem egészen alaptalanul, a kormánypártiak véleménye szerint Deutsch bizottsági elnök a kelleténél impulzívabb és merevebb ama egy mondat vonatkozásában, az ellenzékiek akár el is hagynák a sérelmezett passzust, hiszen igazi érdekük az, hogy a jelentés mindenképpen jusson el a parlamenti vitáig. Akkor újra az érdeklődés homlokterébe kerülhet ez az egész, a kormánypártoknak minimum kényelmetlen ügy. Meg aztán azon az egy mondaton úgysem múlik semmi: ha elérkezik az idő, a parlamentben (és a sajtóban) módjuk lesz százszor is elismételni, hogy csak a kompromisszum kedvéért hagyták ki a kormány felelősségét megállapító részt.

A Szokai-Tocsik-ügyet elemző korábbi írásaink egy részét azzal fejeztük be, hogy nem tudni, hogyan is kezdődött voltaképpen az egész. Kár, hogy menet közben a bizottság megfeledkezett utánajárni ennek.

Gy. B.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.