Segítséget nyújt a TASZ azoknak, akik a hatóságokhoz fordulnának a kórházi ágykiürítések miatt

  • narancs.hu
  • 2020. július 11.

Belpol

Egyszerűen kitölthető mintabeadványokat osztanak meg, amelyekkel az érintettek panaszt tehetnek.

„Mindannyian szeretnénk biztosak lenni abban, hogy senkit nem hagy cserben az egészségügyi ellátórendszer – akkor sem, amikor épp egy olyan komoly kihívásra kell felkészülnie, mint a koronavírus-járvány. Áprilisban azonban Kásler miniszter a kórházi ágykapacitás 60 százalékának »felszabadítására« adott utasítást nyolcnapos határidővel, aminek eredményeként sokan arról számoltak be, hogy egyik napról a másikra kellett megoldaniuk súlyos beteg, folyamatosan ápolásra szoruló hozzátartozójuk otthoni ellátását” – írja felhívásában a Társadalom a Szabadságjogokért (TASZ).

A civilszervezet szerint a felelősséget a kormányzat igyekezett elkenni, és a hiteltelenítéshez egy ellenzéki párt megkédőjelezhető valóságtartalmú videója is hozzájárult. Ám számos más tragikus beszámoló valódiságában „nincs okunk” kételkedni, ezért igyenes, nem kártérítésre alapozott jogi segítséget ajánlottak fel az érintetteknek.

„Egy parlamenti kérdésre adott válaszból kiderült, hogy az alapvető jogok biztosa hivatalból vizsgálja az ágykapacitás »átszervezését« és az ellátások halasztását. Kozma Ákos azt írta, hogy »csak az ellátás elhalasztásával összefüggésben« fordultak hozzá érintettek panasszal, de egy beteg vagy hozzátartozó sem kereste meg azzal, hogy állapota ellenére hazaküldték a kórházból, megfelelő ellátás nélkül. Hogy a kórházi ágykiürítések problémáját ne lehessen szőnyeg alá söpörni, olyan egyszerűen kitölthető mintabeadványokat osztunk meg, amelyekkel az érintett hozzátartozók panaszt tehetnek az Alapvető Jogok Biztosánál, illetve a Nemzeti Népegészségügyi Központnál” – fogalmaz a TASZ.

A letölthető dokumentumokat itt találja.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.